Film Színház Muzsika, 1989. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1989-04-22 / 16. szám
OLVASÓLÁMPA KÖRFÜGGÖNY KÉZBALETTESEK Csomós a neve, ezredes, Szilágyi Tibor játssza, a Fekvőtámasz című Gyurkovics Tibor-vígjátékban, a Pesti Színház színpadán. Az ezredes keze — a színész keze — valami sajátos koreográfia szerint olykor valóságos balettet „táncol”. Túl a szövegen. Valami magyar kártyás önállósággal. Igen, a kézmozdulatokra, váratlan asszociációval, hol az jut eszünkbe, hogy: alsó, hol pedig hogy: felső, király, ász, még a hetes, nyolcas, kilences, tízes is egyegy „tánclépés” neve lehetne. Pokolian mulatságos! Ha a szem a lélek tükre, a kéz, ezekkel a mozdulatokkal: titkok tudója, leleplezője, kifecsegője. Amiről már nem beszél Szilágyi Tibor szeme, s nem a szava: ez a kézbalett arról rejti el a magáét. Kállai Ferenc, Nicia mester a Várszínház Mandragorájában, csak a jobb kezére „írott” koreográfiának tesz eleget; ám ez a jobb: a föl, le, jobbra, balra, átlósan, hullámosan és körkörösen — s ezek kombinációjaként — indított gesztus-tűzijátékkal, egymaga egy jó szövegkönyvnyit mond el az ember jelleméről s helyzetéről. Nicia mester egyszer elfeledkezik, mi a dolga jobb kezének, s a kalapját vele veszi le, vele fogja. És így, váratlanul, színváltó lesz az arca, rosszul érzi magát, míg föl nem fedezi: foglalt az a kéz! Egy mozdulat: fejébe dobja kalapját, mosolyogni kezd, hogy: minden rendben, s újfent járja táncát az a jobb, mint egy önállósult, tehát semmitől sem függő zuboly, vetélő, cséve vagy amit akartok ... SOK ÉS KEVÉS A Szív és ész című kis kötetben olvassuk Hippolyte Taine (1828—1893) aforizmái között: „Kevés a vad, és sok a vadász.” Mintha bizony a francia filozófus ismerte volna Az ember tragédiája Eszkimóját. Vagy Madách Imre olvasta Taine-t? Vagy itt is ír valaki valamit, ott is, és a kettő egybecseng? ÍRD és mondd Egy szinkronizált filmben, amelynek színhelye Párizs, a francia színészt magyarul megszólaltató pályatárs így említi, így ejti ki a közismert revüszínház nevét: „foliberzsé”. Pedig nyilván már ő is járt ott, és Michel Gyarmathy jóvoltából belépti díjat sem kellett fizetnie. Pesten régóta tudható a színház nevének kiejtése: „foliberzser”, írni pedig így írjuk: Folies Bergére. JELLEME VÁLOGATJA Még egyszer a szinkronról. Egy szombat este a Régi szerelmek, másnap, vasárnap este pedig a Halál a komputerből című filmben szerepelt egy jellegzetes külsejű német karakterszínész, Klaus Schwarzkopf. Mind a két filmet magyar szinkronnal játszották. Ám a szombati, lírai vígjátékban joviális, bennfentes szállodai portást alakított a színész, itt Láng József kölcsönözte neki, telitalálatként, magyar hangját; a vasárnapi krimi fantasztikus tervet szövő gonosztevő figurájához viszont Gera Zoltán szárazabb hangja illett, s ez ezt a jellemet fejezte ki tökéletesen. Miközben Schwarzkopf — ugyanaz volt, vagyis Schwarzkopf. AKKORDOK HASZNA Olvastuk, hogy Vladimir Horowitz, a világhírű zongoraművész, aki bár hamarosan betölti a nyolcvanötödik életévét, mégis koncertkörút után koncertkörútba kezd ismét — olvastuk tehát, hogy reggeli után zongorájához ül, és leüt néhány C-dúr akkordot. Hogy miért éppen azt? — Kitisztítja a fület — válaszol az agg mester. HASONLATOK Ismét Krúdy Gyula tollából, kettő. „A padok, mint előre váltott színházi helyek, várták őket, és a bokrokban alvó csavargók már tudják a nők keresztneveit.” (A szobor kísértése) „Irmafy ... a kiragasztott színlap alatt könnyezett, nagyot sóhajtott, mint a vidéki színésznők szoktak a pesti színházak előcsarnokában.” (A nők könyvéből) ÖTVEN SZÁZALÉK Egy színjáték valamelyik szereplőjétől halljuk: „Egy kézzel is elboldogulok ...” Ha ez a figura történetesen magyar, így hangozhatnék a mondat: „Fél kézzel is elboldogulok ...” EGY ÉV, AZ EGY ÉV Egy budapesti színház műsorára tűzte Rejtő Jenő, Kellér Dezső és Sándor Jenő Aki mer, az nyer című színpadi játékát. A bemutatót jelző előzetes híradás így kezdődik az egyik lapban: „A jeles szerzőgárda zenés bohózata 1936-ban, a Budai Színkörben aratta első fergeteges sikerét.” Aki ezt írta, kettőt nem tud: először azt, hogy az Aki mer, az nyer — 1935 nyarának Horváth kerti sikere volt; másodszor azt, hogy — 1936-ban a Csárdás című Szilágyi László,Buday Dénes operett aratott ugyanott „fergeteges sikert”. Ez a Csárdás lett egyébként a Budai Körszínház hattyúdala; a fából készült épületet nemsokára lebontották, Buda színház nélkül maradt. VILLÁMFÉNYNÉL Nem is olyan régen a rádió megismételte azt a Villámfénynél-felvételt, amely még 1957-ben készült. Németh László társadalmi drámája 1938. március 30-án került először a közönség elé, a Nemzeti Színház Kamaraszínháza mutatta be. Főhősét, Nagy Imre körorvost Tímár József alakította. A Villámfénynél 1957-es rádiófelvételének szereposztása akkor, a műsorújságban így kezdődött: „Szabó Imre, körorvos ...” Tehát nem Nagy, Szabó. A politika vagy a tőle való félelem, vagy ki tudja, miféle indulat 1957-ben még egy színdarabfigurát is átkeresztelt. Három évtizeddel később, az említett ismétléskor, a rádióműsorban már a körorvosnak Németh László adta, eredeti nevét nyomtatták ki... (déel) Vladimir Horowitz 1986. április 20-án a Csajkovszkij Zeneművészeti Főiskola nagytermében a moszkvai közönségnek zongorázik (Fotó: APN) 20