Film Színház Muzsika, 1996. január-június (1. évfolyam, 1-6. szám)
1996-03-07 / 3. szám
RIEN NE VA PLUS A harmincas években egy újságíró megkérte gazdag pesti barátját, foglalja össze, mit jelent számára a kaszinó. Az úr gondolkodott egy keveset, majd így válaszolt: Ja, kérlek, a kaszinó, az kaszinó. Nem tartom valószínűnek, hogy bárki pontosabb analízisét adhatná e nemes „betegségnek”. Mindenki szeretne legadább egyszer eljutni a kaszinóba, aki pedig már odabent van, az nyerni szeretne. Mindenáron. Sopronban a színház idén ötödik alkalommal rendezett bált, és a Casino Sopron sokak örömére beköltözött a teátrumba. lm Színház Muzsika televízió . INCZE JÓZSEF - Még be sem léptem a színház kapuján, kollégáid már azzal fogadtak, ha a játékról, a játékszenvedélyről akarok beszélgetni, akkor téged nem hagyhatlak ki. - Minden szerencsejátékot szeretek, többel is próbálkoztam. Volt, amikor nyertem, volt, amikor nem. De mivel átlagos fizetésű magyar színész vagyok, ritkán jutok el a kaszinóba. Néha adódik ugyan alkalom, és én, gyarló ember ki is használom. Ultizni például imádok, de azt hiszem, az ulti színészbetegség. Saját káromon tanultam meg a játékot, rengeteget vesztettem, amíg belejöttem. A kaszinózás szerintem nem teljesen pénzkérdés. Ha valaki nagyon belemerül a játékba, és a szenvedélyévé válik, akkor már semmi nem számít. Akkor játszik. - Képes vagy magadnak megálljt parancsolni az asztal mellett, ha látod, hogy fogytán a pénzed? -Nem! - Ennyire beteg vagy? - Már kigyógyultam, volt egy-két hülye helyzet, de ma már túl vagyok rajtuk. - Veszélyes helyzetek? - Nagyon! - Mennyire rokona egymásnak az asztal melletti játékszenvedély és a színész alkati játékszenvedélye ? - A kettőnek semmi köze egymáshoz. Az egyiket ugyanis pénz nékül is lehet játszani, de a másikat soha. -És a színház mint játékszenvedély? - Arra születni kell. Az már más kérdés, hogy az ember idővel sok mindenre rájön vagy rávezetik, persze tanítják is. Ezt semmi mással nem lehet összehasonlítani. - Milyen régen jegyezted el magadat az asztali játékokkal? -Azt hiszem, magántól soha nem mentem volna kaszinóba, de elvittek. Izgalmas világnak tartom. Ha valaki valóban szereti a játékot, akkor muszáj kockáztatnia is. Az ember nem azért megy el a kaszinóba, hogy nyerjen, hanem azért, hogy sokat nyerjen. - Mi volt a legnagyobb összeg, amit megnyertél? - Százezer forint, de nem kaszinóban, sorsjegyen. Nyár elején egy öreg bácsi könyveket árult, és az asztalka szélén sorsjegyeket is. Vettem kettőt, azonnal nyertem százezer forintot. Egy másik alkalommal pedig pókergépen nyertem százhuszonötezret. Három bubi és két jolly joker. Bár mindig bejönnének! - Ha nagyon sok pénzt nyernél, mire fordítanád? - Annyi pénzt nem szeretnék nyerni. Nem tudnék mit kezdeni vele, de ha mégis, tudnám, kiknek adjam oda. ■ SZTÁREK ANDREA - Azt mondják rólad, szerelmese vagy a rulettnek... - Hm..., gyorsan terjed az igazság. Imádok játszani, mindig vesztek ugyan, ezért újra és újra megkísértem a szerencsét. - Hiszel abban, hogy lehet nyerni a kaszinóban? - Hogyne hinnék, de csak az nyerhet, aki vesztes a szerelemben. - Ezek szerint a szerelemben... - Minden jel arra mutat, hogy nyertes vagyok, hiszen a kaszinóban állandóan veszítek. - Milyen gyakran kísérted a szerencsét? - Ritkán, de ez csak és kizárólag az anyagi helyzetem függvénye. Ha tehetném, naponta mennék! Szeretek játszani a tűzzel, szeretem próbára tenni a sorsot. Erre legkézenfekvőbbnek és egyben legveszélytelenebbnek a rulettasztal mutatkozik. - Mennyire vagy kockáztató típus? - Nagyon, bár asztalnál kevésbé, ugyanis rögvest ott az eredmény. Az életben mindig később jelentkezik a kockáztatás eredménye, ezért ott talán könnyebben hazardírozok.