Film Színház Muzsika, 1996. január-június (1. évfolyam, 1-6. szám)

1996-03-07 / 3. szám

RIEN NE VA PLUS A harmincas években egy újságíró megkérte gazdag pesti barátját, foglalja össze, mit jelent számára a kaszinó. Az úr gondolkodott egy keveset, majd így válaszolt: Ja, kérlek, a kaszinó, az kaszinó. Nem tartom valószínűnek, hogy bárki pontosabb analízisét adhatná e nemes „betegségnek”. Mindenki szeretne legadább egyszer eljutni a kaszinóba, aki pedig már odabent van, az nyerni szeretne. Mindenáron. Sopronban a színház idén ötödik alkalommal rendezett bált, és a Casino Sopron sokak örömére beköltözött a teátrumba. lm Színház Muzsika televízió . INCZE JÓZSEF - Még be sem léptem a színház kapuján, kollégáid már azzal fogadtak, ha a játék­ról, a játékszenvedélyről akarok beszélget­ni, akkor téged nem hagyhatlak ki. - Minden szerencsejátékot szere­tek, többel is próbálkoztam. Volt, amikor nyertem, volt, amikor nem. De mivel átlagos fizetésű magyar színész vagyok, ritkán jutok el a ka­szinóba. Néha adódik ugyan alka­lom, és én, gyarló ember ki is hasz­nálom. Ultizni például imádok, de azt hiszem, az ulti színészbetegség. Saját káromon tanultam meg a játé­kot, rengeteget vesztettem, amíg be­lejöttem. A kaszinózás szerintem nem teljesen pénzkérdés. Ha valaki nagyon belemerül a játékba, és a szenvedélyévé válik, akkor már­ sem­mi nem számít. Akkor játszik. - Képes vagy magadnak megálljt pa­rancsolni az asztal mellett, ha látod, hogy fogytán a pénzed? -Nem! - Ennyire beteg vagy? - Már kigyógyultam, volt egy-két hülye helyzet, de ma már túl vagyok rajtuk. - Veszélyes helyzetek? - Nagyon! - Mennyire rokona egymásnak az asz­tal melletti játékszenvedély és a színész al­kati játékszenvedélye ? - A kettőnek semmi köze egymás­hoz. Az egyiket ugyanis pénz nékül is lehet játszani, de a másikat soha. -És a színház mint játékszenvedély? - Arra születni kell. Az már más kérdés, hogy az ember idővel sok mindenre rájön vagy rávezetik, per­sze tanítják is. Ezt semmi mással nem lehet összehasonlítani. - Milyen régen jegyezted el magadat az asztali játékokkal? -Azt hiszem, magántól soha nem mentem volna kaszinóba, de elvittek. Izgalmas világnak tartom. Ha valaki valóban szereti a játékot, akkor mu­száj kockáztatnia is. Az ember nem azért megy el a kaszinóba, hogy nyer­jen, hanem azért, hogy sokat nyer­jen. - Mi volt a legnagyobb összeg, amit megnyertél? - Százezer forint, de nem kaszinó­ban, sorsjegyen. Nyár elején egy öreg bácsi könyveket árult, és az asz­talka szélén sorsjegyeket is. Vettem kettőt, azonnal nyertem százezer fo­rintot. Egy másik alkalommal pedig pókergépen nyertem százhuszonöt­ezret. Három bubi és két jolly joker. Bár mindig bejönnének! - Ha nagyon sok pénzt nyernél, mire fordítanád? - Annyi pénzt nem szeretnék nyerni. Nem tudnék mit kezdeni ve­le, de ha mégis, tudnám, kiknek ad­jam oda. ■ SZTÁREK ANDREA - Azt mondják rólad, szerelmese vagy a rulettnek... - Hm..., gyorsan terjed az igazság. Imádok játszani, mindig vesztek ugyan, ezért újra és újra megkísér­tem a szerencsét. - Hiszel abban, hogy lehet nyerni a kaszinóban? - Hogyne hinnék, de csak az nyerhet, aki vesztes a szerelemben. - Ezek szerint a szerelemben... - Minden jel arra mutat, hogy nyertes vagyok, hiszen a kaszinóban állandóan veszítek. - Milyen gyakran kísérted a szerencsét? - Ritkán, de ez csak és kizárólag az anyagi helyzetem függvénye. Ha tehetném, naponta mennék! Szere­tek játszani a tűzzel, szeretem próbá­ra tenni a sorsot. Erre legkézenfek­vőbbnek és egyben legveszélytele­nebbnek a rulettasztal mutatkozik. - Mennyire vagy kockáztató típus? - Nagyon, bár asztalnál kevésbé, ugyanis rögvest ott az eredmény. Az életben mindig később jelentkezik a kockáztatás eredménye, ezért ott ta­lán könnyebben hazardírozok.

Next