Filmvilág, 1976 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1976-10-01 / 19. szám
gei dacára ugyanis nagyon szeretetreméltó. Ijedten tapasztalom, hogy a televízió műsorait nézve, már a szenilitás jegyei ütköznek ki rajtam. Valósággal elgyöngülök egy-egy ötlet láttán. Ezt a közbűntényes, vásott aggnőt pedig jó vígjátéki ötletnek tartom. Nemcsak nem mindennapi, hanem bőven kamatoztatható is. Amit Gizi néni a környezetétől eltulajdonít, annak a sokszorosát akarja visszafizetni a szerzőnek. De milyen hálátlan ez a mai fiatalság! (Még az ötvenen túli vígjátékírók is). A film elején a szekrénybe búvó, lelkesen házaló, himpel térségeivel dicsekedő matróna a vígjátéki gégék sorozatával mulattatja a nézőt. De Bencsik Imre később elhanyagolja Gizi nénit, ezt a hősnői szerepre nagyon kívánatos öregasszonyt. A háttérbe állítja. Valósággal mellőzi. Egy tanácsi hivatalnok kifundálja, hogy a kerület hírnevének „öregbítése” miatt szükség lenne egy százéves öregasszonyra. Egy kirakati nyanyára, akit ország-világ szeme láttára meg lehet ünnepelni. A választás, jobb híján, a rovott múltú Gizikére esett. Így jutott a család lakáshoz is, az ünnepi attrakció színteréül. Milyen kézenfekvő lett volna, hogy ez a lakásügyi manipuláció a furfangos öregasszonynak jusson eszébe! S a szervilis tanácsi hivatalnok csak „harapjon” az ötletre... Giziké, e színjátszásra különösen alkalmas lény így tevékeny főszerepet kaphatna a cselekményben. De itt afféle lakmuszpapírnak használják fel. Aki bűnügyi nyilvántartásban szereplő lényével, a hivatali szervilizmus, álnokság és propagandacselekmények közben, az ősz hajától a mamuszáig, tetőtől talpig egészen ellilul. A történet e bürokratikus ügymenetben maga is kissé „bürokratikusan” folytatódik. A mellékszereplők (vagy másodrangú főhősök inkább?) még az erkölcsi tanulságot sem átallják önleleplezően előadni. A film első epizódjainak humora jelenetről jelenetre lelohad. A forgatókönyvet Bencsik Imrén kívül Málnay Levente, a film rendezője is jegyezte A műhelymunkáról nincsenek értesüléseim. De gyanítom, hogy a történetet tovább bonyolító záróepizódok (újabb ünneplések, ovációk, bankettek) a társszerzőtől származnak. A százéves asszony lefokozása nagy kár. Különösen, hogy a szerepet Gobbi Hilda játszotta. Ilyen kiváló művész esetében kritikai sablon a forgatókönyv erényeit is a színészre írni. Én ezt nem tenném. Gobbi nyilván sok játékötletet adott, remek volt, élethű, nagyon mulatságos. De a főszereplő elhanyagolását ő is megsínylette. Így Feleki Kamill, a Gobbival egyenrangú művész, „ziccerek” híján is sokkal több játéklehetőséget kapott. És a többiek is, exponált mellékszerepeikben ... GALLAI PONGRÁC 32 XIX. évf. 19. sz. Filmművészeti folyóirat. Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én. Főszerkesztő: Hegedűs Zoltán. Kiadja a Lapkiadó Vállalat. Felelős kiadó: Siklósi Norbert. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest VII., Lenin körút 9—11. Telefon: 221-285. Levélcím: 1906 Postafiók 223. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kézbesítőknél, a Posta hírlapüzleteiben és a Posta Központi Hírlap Irodánál (1900 KHI, Budapest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a KHI 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámlára. Előfizetési díj v. évre 24,— Ft. Külföldön terjeszti a „Kultúra” Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, HU 1389 Budapest, Postafiók 149. 76.5428 Egyetemi Nyomda, Budapest Felelős vezető: Sümeghi Zoltán igazgató INDEX: 25 286 A CÍMLAPON: Tarján Györgyi « HERKULES FÜRDŐI EMILER című új filmben. Rendező: Sándor Pál, operatőr: Ragályi Elemér (B. Müller Magda felvétele)