Filmvilág, 1976 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1976-10-01 / 19. szám

gei dacára ugyanis na­gyon szeretetreméltó. Ijedten tapasztalom, hogy a televízió műso­rait nézve, már a szeni­litás jegyei ütköznek ki rajtam. Valósággal el­gyöngülök egy-egy ötlet láttán. Ezt a közbűnté­­nyes, vásott aggnőt pe­dig jó vígjátéki ötletnek tartom. Nemcsak nem mindennapi, hanem bő­ven kamatoztatható is. Amit Gizi néni a kör­nyezetétől eltulajdonít, annak a sokszorosát akarja visszafizetni a szerzőnek. De milyen hálátlan ez a mai fiatalság! (Még az ötvenen túli vígjáték­írók is). A film elején a szekrénybe búvó, lelke­sen házaló, himpel térsé­geivel dicsekedő matró­na a vígjátéki gégék so­rozatával mulattatja a nézőt. De Bencsik Imre később elhanyagolja Gi­zi nénit, ezt a hősnői szerepre nagyon kívá­natos öregasszonyt. A háttérbe állítja. Való­sággal mellőzi. Egy tanácsi hivatal­nok kifundálja, hogy a kerület hírnevének „öregbítése” miatt szük­ség lenne egy százéves öregasszonyra. Egy ki­rakati nyanyára, akit ország-világ szeme lát­tára meg lehet ünnepel­ni. A választás, jobb hí­ján, a rovott múltú Gi­zikére esett. Így jutott a család lakáshoz is, az ünnepi attrakció színte­réül. Milyen kézenfekvő lett volna, hogy ez a la­kásügyi manipuláció a furfangos öregasszony­nak jusson eszébe! S a szervilis tanácsi hivatal­nok csak „harapjon” az ötletre... Giziké, e szín­játszásra különösen al­kalmas lény így tevé­keny főszerepet kaphat­na a cselekményben. De itt afféle lakmusz­papírnak használják fel. Aki bűnügyi nyilvántar­tásban szereplő lényé­vel, a hivatali szerviliz­­mus, álnokság és pro­pagandacselekmények közben, az ősz hajától a mamuszáig, tetőtől tal­pig egészen ellilul. A történet e bürokra­tikus ügymenetben ma­ga is kissé „bürokrati­kusan” folytatódik. A mellékszereplők (vagy másodrangú főhősök in­kább?) még az erkölcsi tanulságot sem átallják önleleplezően előadni. A film első epizódjainak humora jelenetről jele­netre lelohad. A forgatókönyvet Bencsik Imrén kívül Málnay Levente, a film rendezője is jegyezte A műhelymunkáról nin­csenek értesüléseim. De gyanítom, hogy a törté­netet tovább­ bonyolító záróepizódok (újabb ün­neplések, ovációk, ban­kettek) a társszerzőtől származnak. A százéves asszony lefokozása nagy kár. Különösen, hogy a sze­repet Gobbi Hilda ját­szotta. Ilyen kiváló mű­vész esetében kritikai sablon a forgatókönyv erényeit is a színészre írni. Én ezt nem ten­ném. Gobbi nyilván sok játékötletet adott, re­mek volt, élethű, na­gyon mulatságos. De a főszereplő elhanyagolá­sát ő is megsínylette. Így Feleki Kamill, a Gobbival egyenrangú művész, „ziccerek” hí­ján is sokkal több já­téklehetőséget kapott. És a többiek is, expo­nált mellékszerepeik­ben ... GALLAI PONGRÁC 32 XIX. évf. 19. sz. Film­művészeti folyóirat. Megjelenik minden hó­nap 1-én és 15-én. Főszerkesztő: Hegedűs Zoltán. Kiadja a Lapkiadó Vál­lalat. Felelős kiadó: Siklósi Norbert. Szerkesztőség és ki­adóhivatal : Budapest VII., Lenin körút 9—11. Telefon: 221-285. Levél­cím: 1906 Postafiók 223. Terjeszti a Magyar Pos­ta. Előfizethető bármely postahivatalnál, a kéz­besítőknél, a Posta hír­lapüzleteiben és a Pos­ta Központi Hírlap Iro­dánál (1900 KHI, Buda­pest V., József nádor tér 1.) közvetlenül vagy postautalványon, vala­mint átutalással a KHI 215-96 162 pénzforgalmi jelzőszámlára. Előfizeté­si díj v. évre 24,— Ft. Külföldön terjeszti a „Kultúra” Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat, HU 1389 Buda­pest, Postafiók 149. 76.5428 Egyetemi Nyom­da, Budapest Felelős vezető: Sümeghi Zoltán igazgató INDEX: 25 286 A CÍMLAPON: Tarján Györgyi « HERKULES FÜRDŐI EMILER című új filmben. Rendező: Sándor Pál, operatőr: Ragályi Elemér (B. Müller Magda felvétele)

Next