Filológiai Közlöny – X. évfolyam – 1964.

3–4. szám - Vita, szemle - Gáldi László: Eminescu-ünnepségek Romániában

kiadásában, Z. Dumitrescu-Busulenga sokszor új szempontokat is felvillantó Eminescu-monográfiája az Oameni de seama sorozatban (Mihai Eminescu, Bukarest é. n. [1963]) igen hasznos, kritikailag megrostált bibliográfiával, valamint a román színháztörténet ismert szakértőjének, Ioan Massoffnak Eminescu si teatrul (Eminescu és a színház. Bukarest 1964.) című, hangyaszorgalmú és további kutatásra serkentő tanulmánya. Sajnos új orosz, francia, angol vagy olasz Eminescu-fordítások megjelentetésére Romániában ez alkalommal nem került sor, az Ifjúsági Kiadó azonban amelynek Dumitrescu-Busulenga fentebb említett Eminescumonográfiáját is köszönhetjük — gondoskodott egy szép német nyelvű válogatás megjelentetéséről (Mihail Eminescu: Gedichte. Bukarest é. n. [1964]), amelyhez a Temesvárt élő Franyó Zoltán többek közt a híres Moriua est kitűnő német fordításával járult hozzá. Mindeme új román kiadványokat, amelyekhez bizonyára rövidesen mások is csatlakoznak (így e sorok írójának a bukaresti Akadémiai Kiadó gondozásában sajtó alatt levő könyve Eminescu költői stílusáról Stilul poetic al lui Mihai Eminescu címen), szervesen kiegészíti, új hangot jelentvén az Eminesc-kutatásban, két nagy külföldi monográfia: egyrészt Rosa Del Conténak, a római egyetem román tanszékén működő professzornak rendkívül érdekes, szuggesztív hatású munkája Mihai Eminescu dellAssoluto címen (a római egyetem romanisztikai katedrájának Studi e Testi című sorozatában, Modena é. n. [1962]), másrészt pedig Alain Guillermou-nak, a párizsi Ecole Nationale des Langues Orientales Vivantes román tanszékvezetőjének a francia szövegmagyarázatok hagyományain alapuló könyve: Le genèse intérieure des poésies d,Eminescu (Paris 1963, M. Didier). E. Lozovannal együtt (vö. Revue de Littérature Comparée LXIV/1964. 311. kk.) meg vagyunk győződve arról, hogy Eminescu világhírének útját elsősorban Rosa Del Conte könyve egyengeti, mégpedig azért, mert egész műve tele van jobbnál jobb metrikus, de nem rímes olasz fordítással (ugyanezt a módszert alkalmazta G. Turbet-Deloff is János mtéz-fordításával kapcsolatban). A. Guillermou mintegy előre feltételezi az olvasó részéről legalább is a Maiorescu-féle kiadásban megjelent, nem posthumus Eminescu-versek alapos ismeretét; alig fordít tehát franciára, hanem csak elemez, mégpedig nem csupán a közismert szöveg alapján, hanem a Perpessicius-féle kiadás variánsainak alapos felhasználásával. Guillermou-nak az egyes költemények elemzése szerint kisebbnagyobb fejezetekre tagolt könyv sokat nyert volna használhatóságban és áttekinthetőségben, ha minden fejezet elején ott lett volna egyrészt az elemzésre kerülő vers román szövege, majd pedig — akár lapalji jegyzetként — annak francia prózai fordítása. A könyv lényegét e kissé „sokat feltételezés" természetesen nem érinti. Guillermou elemző módszere, amely mindig egy-egy műalkotás keretein belül marad és nem szövegtöredékekkel operál, a modern stilisztika követelményeinek is teljes mértékben eleget tesz. Nagyjából ilyen előzmények után ült össze 1964. június 9—10-én Bukarestben, a Köztársasági Palota egyik tökéletes kényelmű és kitűnő akusztikájú előadótermében az a tudományos ülésszak, amelyet — amint már jeleztük — a Román Akadémia és a Román Írószövetség együtt rendezett, s amelyen magyar részről Móricz Virág, Garai Gábor, Jékely Zoltán, valamint e sorok írója vett részt. A többi külföldi vendég közül — a már szintén említett E. Guillevicen kívül — elsősorban Rosa Del Conte, és A. Guillermon jelenlétére kell utalnunk, továbbá olyan jeles műfordítókéra, amint az orosz V. Kozsevnyikov és a bolgár E. Bagrjana. Nagyban emelte az ülésszak, valamint a különböző összejövetelek és nyilvános szereplések színvonalát olyan világhírű egyéniségek közreműködése, mint például a Nicolas Guilléné, Kuba legjobb költőjétől joggal várhatunk kongeniális spanyol Eminescu-fordításokat is. Az ülésszak előadásainak zömét román tudósok tartották; rövidesen hatalmas kötetben jelennek meg az egész ülésszak iratai. Lázas érdeklődés előzte meg a világszerte legismertebb román Eminescu-kutató, G. Calinescu akadémikus szereplését, s ezt az érdeklődést maga az előadás nem csak kielégítette, hanem sokszorosan felül is múlta. A helyzet megértéséhez tudnunk kell, hogy Calinescu rendkívül szuggesztív hatású, egyéni előadó, akinek minden szavát, minden váratlan, sőt egyenesen meghökkentő intonációját a belső indulat ereje fűti és indokolja. Most is — bár sajnos Calinescu jóformán betegágyából kelt föl erre a napra — a test gyöngeségén ez a belső tűz s egyben a lilkes „ki kell mondani", a híres „Ich muss" imperatívusza diadalmaskodott; ez adott Calinescunak erőt ahhoz, hogy szinte minden mondatával begyökeresedett téves nézeteket cáfoljon s a hagyományos Eminescu-babonák és -közhelyek sűrűjén bátran törjön keresztül. Calinescu egyik legalapvetőbb vonása — szónoki hatásai ellenére — nagy olasz és román . Kár, hogy Guillermou alig fordít gondot az Emineseu-szövegek metrikai-ritmikai sajátságaira. Nagyon meglepőamit a Luceafárul 8/7 szótagú jambikus periódusáról mond: „Le mètre choisi est un mètre populaire, celui dans lequel les masses paysannes roumaines chantent depuis des siècles [ !] leurs joies ou leurs peines. Luceafárul donne des lettres de noblesse a cette forme spontanée [ !] d'art naturel (275). A Luceaf i rulszak valóságos európai es román előzményeiről vö. Gáldi L.: Esquisse d'une histoire de la versification roumaine. Budapest 1964. 76.