Filológiai Közlöny – X. évfolyam – 1964.
1–2. szám - Szemle és könyvbírálat - Gáldi László: Kakassy Endre, Eminescu élete és költészete
aki így szólítja meg a Könnyek kertjében, a többi szerelmes öngyilkos nő között Didót: Jaj, te szegény Dido, hát mégis igaz, hogy tőrrel Megcselekedted a legvégsőt s a halálba zuhantál? Rajtam szárad-e veszted, mondd? (456—58.) Amikor Dido elfordul tőle, így kérleli: Állj meg hát, ne akarj elbújni, ha nézlek.18 Nem folytatom, ennyi is elég azokból a kifejezésekből, amelyek méltatlanok a nagyszerű műhöz és méltatlanok a szép fordításhoz. Nemcsak a VI. énekben, hanem mindenütt akadnak ilyen stílustalanságok, amely hibája éppen a fordítás egészének az érdeme védelmében kell ilyen határozottan rámutatni. Irtsa ki a kertész a gyomot, megmarad és kitűnik munkájának értéke, szépsége, értelme. Az időmértékes versben költőink bizonyos szavakban, egyaránt írják hosszúnak és rövidnek az i, u, ü hangokat: pl. a sűrű szó négyféleképpen illeszkedhet a versbe. Mégsem szerencsés az olyan sor, amelyben a szokásostól eltérő értékű szótagok halmozódnak. Az ilyen sor bántja a fület, javításra vár. Bárhogy ígérted, az évek perdültén megújuló (I. 234.) Vagy: Nyílnak, a híg víz ízekre szakítja színig teli testük (I. 123.) Általában szépen hangzanak Lakatos sorai, e tekintetben kevés a változtatni való az új magyar Aeneisben. Szokásos licentia a birtokos raggal ellátott főnevek tárgyesetének tárgyrag nélküli használata, ezt nemcsak az időmértékes, hanem bármely vers és próza elbírja, némelykor megkívánja. Hiba azonban az ilyen alakok sűrű, egymás nyomába lépő használata, s különösen kerülendő olyankor, ha a ragtalanság a megértést zavarja. Ez az eset is előfordul. A XII. ének első ötven sorában szereplő nyolc ragtalan alak soknak tűnik egyvégtében . Szóvá tehetnénk a vergiliusi istenvilág bizonyos halhatatlanjainak sajátos fordítását (de a — isteni nő, dii — a mennyei vagy a szentek), továbbá némely magyar szó szokatlan, sőt helytelen értelmű használata (megesik, abban az értelemben, hogy megsajnál, megesik a szíve), de ez messzire vinne feladatomtól. A szövegértelmezés tudományos hitelessége Borzsák István odaadó, jó munkáját dicséri. B. Révész Mária Kakassy Endre: Eminescu élete és költészete Irodalmi Könyvkiadó, Bukarest, 1962, 519 lap. A román irodalom fejlődésének főbb vonásait helyesen és korszerűen tárta fel a magyar közönség számára Pálffy Endre összefoglalása; most már nélkülözhetetlenül szükséges a részletek gondos és alapos elemzése, a legjelesebb román írók életművét méltató monográfiák megjelentetése. Ilyen vonatkozásban dicséretes kezdeményt jelent — némi egyenetlensége ellenére — Kakassy Endre, a már régóta előnyösen ismert Eminescu-kutató nemrég megjelent könyve, amelynek általános jellemzésével más alkalommal már foglalkoztunk. Ezúttal erre az értékes és nagyon rokonszenves monográfiára elsősorban a filológiai részletmunka szempontjából szeretnénk visszatérni abban a reményben, hogy az Eminescu-kutatók megjegyzéseinkben lelnek majd némi ösztönzést a kiváló erdélyi szerző vizsgálódásainak még eredményesebb folytatásához. A tanulmány I. részének 13 fejezete közül a leghangulatosabbak egyike kétségtelenül A szülőföld című bevezetés (7—16). Kakassy jól ismeri azt az észak-moldvai tájat, amely 18 465. Teque aspectu ne subtrade nostro. A sor — változtatással — ismétlődik a VI. 698-ban, ott apját kérleli Aenease szavakkal. A román irodalom története. Gondolat Kiadó, 1961. Vö. róla írt ismertetésemmel: FilK. 1963, 466-92 Vö. Utunk, 1963. február.