Filológiai Közlöny – XVI. évfolyam – 1970.

3–4. szám - Szemle - Scheiber Sándor: Héber kódexmaradványok magyarországi kötéstáblákon (Schulteisz Emil–Tardy Lajos)

inkább moldvai jellegű sara szerepel címszóként. Megfigyeléseink szerint minimális a sajtó­hibák száma, tiran alatt azonban a görögös lírán alakról tévedésből elmaradt a hangsúly jele. Vitatható a tulajdonneveknek teljesen új szakaszban való tárgyalása, mintha a Petőfi­szótár gyakorlata lenne helyesebb, mely közneveket és tulajdonneveket egy betűrendi sorba állít. Hadd jegyezzük meg azt is, hogy a tulajdonnevek hangsúlyozását jobb lett volna jelölni, hiszen pl. Odin hangsúlya nyilván az első szótagon van (vö. Strigon­, I, 31. sor), de Atlas eseté­ben már van alkalom töprengésre. Araid nevének esetében is találunk olyan sort, mely az Araid hangsúlyozásra utal.­ Mindent összevéve az Eminescu-szótárra büszke lehet a Román Akadémia Nyelvtudo­mányi Intézete, noha a feldolgozott anyag az említett okok miatt szándékosan és tervszerűen korlátozott, a szótár így is dicséretes „Gradus ad Parnassum" azon az úton, amely Eminescu szókészletének lehetőleg teljes lexikográfiai feldolgozása felé vezet.3 Gáldi László Scheiber Sándor: Héber kódexmaradványok magyarországi kötéstáblákban Budapest 1969. 416­­. Kohn Sámuel kapitális — bár az időközben felszínre hozott új adatok következtében ma már túlhaladott — monográfiája­ óta nem látott napvilágot a középkori magyarországi zsidóság történetének egyetemes igényű feldolgozása, jóllehet az utóbbi évtizedekben megje­lent tanulmányok szintetikus igényű értékelésének már megérlelődtek az előfeltételei. E rész­lettanulmányok tekintélyes hányada éppen Scheiber Sándor tollához fűződik; az ő feltáró jellegű munkássága alapján került új megvilágításba a korábbi kutatások jónéhány eredménye, és vonult be a köztudatba az általa felszínre hozott fontos felfedezések tekintélyes halmaza. E munkájának címéből is kitűnő, deklaráltan elsődleges célja az, hogy bemutassa a középkori magyarországi zsidóság kultúráját, speciálisan könyvkultúráját. Középkori könyvkultúránk teljes nagysága és pompája a felszabadulás utáni évtizedek kutatásai eredményeképpen bontakozik ki szemünk láttára. Alig van azonban olyan európai ország, melynek kódexei oly nagy arányban pusztultak volna el, mint a mieink — és a fenn­maradtak nem csekély részét is külföldi könyvtárak, ill. múzeumok őrzik. Ezen belül még foko­zottabb mértékben váltak a pusztulás martalékaivá a magyar zsidóság kódexei, mivel ezek egyaránt szenvedtek mind az országra zúduló hadieseményektől, mind pedig a hazánkon időn­ként végigsöprő zsidóüldözésektől. Mindez csak fokozza kódexirodalmunk minden újonnan előkerült és azonosított példányának vagy töredékének fontosságát, és ez adja meg egyben a mű egyik sarkalatos értékét. Scheiber Sándor középkori könyvkötészeti maradványokból, vagyis egy eddig teljesen szétszórt, ismeretlennek is mondható matériából, mely legfeljebb kuriózumok kigyűjtésére látszott alkalmasnak, rekonstruálta a középkori magyar zsidóság egyelőre még nem teljes, de szilárd alapot nyújtó kultúrtörténetét — vagyis ellentétben a korábbi kutatásokkal, melyek jószerével csak a jogügyletek és a közigazgatási intézkedések zónájára terjedtek ki, mély bepillantást nyújtott a középkori magyar zsidóság szellemi életébe. Természetesen a szerzőnek e munkája során nem álltak rendelkezésére a levéltár viszonylag könnyen hozzáférhető anya­gai vagy az archeológia biztos támpontot nyújtó tárgyi emlékei, hanem — és ez nem is szél­sőséges példa — apró részletekből (nemegyszer mindössze egyetlen szó található a könyvkötő által felhasznált csíkban), fáradságos nyomozómunka árán azonosította az egyes műveket. De fáradozása meg is hozta gyümölcsét: cáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a középkori magyar zsidóság — főleg a nyugati határszél városaiban — élénk szellemi életet élt, benne az európai kulturális vérkeringésben. A kéziratok elsődlegesen egyházi-liturgiai jellegűek voltak, ugyanakkor azonban a kor színvonalán mozgó filozófiai anyagot is tartalmaztak, tehát számot adnak arról is, hogy milyen irányú volt a középkori magyar zsidóság szellemi érdeklődése. Scheiber Sándor nem szorítkozik páratlannak mondható irodalomtörténeti nyomozó­munkájának egyszerű bemutatására, hanem szövegkritikai alapon is realizálja a korabeli s„Logodnica lui Araid, / stupin peste avari" (Strigoii, 4. sor). 3 „Teljesnek" vehetnők a főszövegek feldolgozását is, a variánsok nélkül; ne mellőzzük azonban Eminescut, a pub­licistát! * Kohn Sámuel : A zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig. Bp. 1884.

Next