Filológiai Közlöny – XVI. évfolyam – 1970.
3–4. szám - Szemle - Scheiber Sándor: Héber kódexmaradványok magyarországi kötéstáblákon (Schulteisz Emil–Tardy Lajos)
inkább moldvai jellegű sara szerepel címszóként. Megfigyeléseink szerint minimális a sajtóhibák száma, tiran alatt azonban a görögös lírán alakról tévedésből elmaradt a hangsúly jele. Vitatható a tulajdonneveknek teljesen új szakaszban való tárgyalása, mintha a Petőfiszótár gyakorlata lenne helyesebb, mely közneveket és tulajdonneveket egy betűrendi sorba állít. Hadd jegyezzük meg azt is, hogy a tulajdonnevek hangsúlyozását jobb lett volna jelölni, hiszen pl. Odin hangsúlya nyilván az első szótagon van (vö. Strigon, I, 31. sor), de Atlas esetében már van alkalom töprengésre. Araid nevének esetében is találunk olyan sort, mely az Araid hangsúlyozásra utal. Mindent összevéve az Eminescu-szótárra büszke lehet a Román Akadémia Nyelvtudományi Intézete, noha a feldolgozott anyag az említett okok miatt szándékosan és tervszerűen korlátozott, a szótár így is dicséretes „Gradus ad Parnassum" azon az úton, amely Eminescu szókészletének lehetőleg teljes lexikográfiai feldolgozása felé vezet.3 Gáldi László Scheiber Sándor: Héber kódexmaradványok magyarországi kötéstáblákban Budapest 1969. 416. Kohn Sámuel kapitális — bár az időközben felszínre hozott új adatok következtében ma már túlhaladott — monográfiája óta nem látott napvilágot a középkori magyarországi zsidóság történetének egyetemes igényű feldolgozása, jóllehet az utóbbi évtizedekben megjelent tanulmányok szintetikus igényű értékelésének már megérlelődtek az előfeltételei. E részlettanulmányok tekintélyes hányada éppen Scheiber Sándor tollához fűződik; az ő feltáró jellegű munkássága alapján került új megvilágításba a korábbi kutatások jónéhány eredménye, és vonult be a köztudatba az általa felszínre hozott fontos felfedezések tekintélyes halmaza. E munkájának címéből is kitűnő, deklaráltan elsődleges célja az, hogy bemutassa a középkori magyarországi zsidóság kultúráját, speciálisan könyvkultúráját. Középkori könyvkultúránk teljes nagysága és pompája a felszabadulás utáni évtizedek kutatásai eredményeképpen bontakozik ki szemünk láttára. Alig van azonban olyan európai ország, melynek kódexei oly nagy arányban pusztultak volna el, mint a mieink — és a fennmaradtak nem csekély részét is külföldi könyvtárak, ill. múzeumok őrzik. Ezen belül még fokozottabb mértékben váltak a pusztulás martalékaivá a magyar zsidóság kódexei, mivel ezek egyaránt szenvedtek mind az országra zúduló hadieseményektől, mind pedig a hazánkon időnként végigsöprő zsidóüldözésektől. Mindez csak fokozza kódexirodalmunk minden újonnan előkerült és azonosított példányának vagy töredékének fontosságát, és ez adja meg egyben a mű egyik sarkalatos értékét. Scheiber Sándor középkori könyvkötészeti maradványokból, vagyis egy eddig teljesen szétszórt, ismeretlennek is mondható matériából, mely legfeljebb kuriózumok kigyűjtésére látszott alkalmasnak, rekonstruálta a középkori magyar zsidóság egyelőre még nem teljes, de szilárd alapot nyújtó kultúrtörténetét — vagyis ellentétben a korábbi kutatásokkal, melyek jószerével csak a jogügyletek és a közigazgatási intézkedések zónájára terjedtek ki, mély bepillantást nyújtott a középkori magyar zsidóság szellemi életébe. Természetesen a szerzőnek e munkája során nem álltak rendelkezésére a levéltár viszonylag könnyen hozzáférhető anyagai vagy az archeológia biztos támpontot nyújtó tárgyi emlékei, hanem — és ez nem is szélsőséges példa — apró részletekből (nemegyszer mindössze egyetlen szó található a könyvkötő által felhasznált csíkban), fáradságos nyomozómunka árán azonosította az egyes műveket. De fáradozása meg is hozta gyümölcsét: cáfolhatatlanul bebizonyította, hogy a középkori magyar zsidóság — főleg a nyugati határszél városaiban — élénk szellemi életet élt, benne az európai kulturális vérkeringésben. A kéziratok elsődlegesen egyházi-liturgiai jellegűek voltak, ugyanakkor azonban a kor színvonalán mozgó filozófiai anyagot is tartalmaztak, tehát számot adnak arról is, hogy milyen irányú volt a középkori magyar zsidóság szellemi érdeklődése. Scheiber Sándor nem szorítkozik páratlannak mondható irodalomtörténeti nyomozómunkájának egyszerű bemutatására, hanem szövegkritikai alapon is realizálja a korabeli s„Logodnica lui Araid, / stupin peste avari" (Strigoii, 4. sor). 3 „Teljesnek" vehetnők a főszövegek feldolgozását is, a variánsok nélkül; ne mellőzzük azonban Eminescut, a publicistát! * Kohn Sámuel : A zsidók története Magyarországon a legrégibb időktől a mohácsi vészig. Bp. 1884.