Magyar Filozófiai Szemle, 1975
3–4. szám - Pozsgay Imre: A filozófia néhány kérdése a XI. kongresszus után
érdekviszonyok problémája. Egyesek gondolkodásában a szocializmus alapjainak lerakása, kissé leegyszerűsítve, úgy tudatosodott, mint a szocialista tulajdonviszonyok szervezési akciókkal való uralomra juttatása. (Holott akkor is sokkal többről volt szó mind az össznépi tulajdon, s még inkább a szövetkezeti tulajdon létrehozásában. Most, hogy a fejlett szocialista társadalom komplex megközelítése parancsoló követelmény, még inkább le kell küzdenünk, e vonatkozásban is, minden leegyszerűsítő törekvést. A filozófia fontos szerepet játszhat ebben, támaszkodva a programnyilatkozat irányt mutató állásfoglalására. Tisztázni kell mindenekelőtt a tulajdonviszonyok fejlesztésével kapcsolatos elméleti és gyakorlati tennivalókat, s ezen belül is azt, hogy mit értünk a tulajdonviszonyok fejlesztésén. Semmiképpen nem valamiféle szervezési akciókban megnyilvánuló mozgalmat. Ez egyaránt ellentmondana az adott konkrét történelmi helyzetnek és minden közeli vagy távolabbi szükségletnek. A kommunista típusú össznépi tulajdon a ma uralkodó két szocialista tulajdonforma organikus kapcsolatából és gazdaságilag, politikailag, jogilag támogatott együttműködéséből jön létre. Kádár János a Központi Bizottság kongresszusi beszámolójában erről a következőket mondotta: ,,A Központi Bizottságnak az a véleménye, hogy társadalmunk továbbfejlődése most már nem a tulajdonviszonyok gyökeres megváltoztatását, hanem mind az állami, mind a szövetkezeti tulajdon erősítését, továbbfejlesztését igényli. Jobban kell hasznosítanunk azokat a nagy tartalékokat, amelyek az uralkodóvá vált szocialista tulajdonban és termelési viszonyokban rejlenek. Az állami és szövetkezeti tulajdon fejlesztése egyaránt szolgálja a munkásosztály és a termelőszövetkezeti parasztság, végső fokon az egész nép érdekeit." A kongresszus egyetlen dokumentuma sem adott, nem is adhatott részletes jellemzést a kommunista típusú tulajdonról. Más szocialista országok, mindenekelőtt a Szovjetunió tapasztalatai alapján azonban az bizonyosnak látszik, hogy nem a ma létező egyik vagy másik tulajdonforma lesz a kommunizmus tulajdonformája, hanem a termelőerők fejlődése, a tudományos-technikai forradalom és a szociális struktúra fejlődése nyomán kialakul egy olyanfajta rendelkezés a termelőeszközök felett, amely a kommunizmus alapjául szolgál majd. A tulajdonviszonyok fejlődésével kapcsolatban egyik legfontosabb kérdés, az érdekviszonyok átalakulása. Hazánkban az utóbbi évek politikai eseményeiben ez volt az egyik legtöbbet vitatott kérdés. Ma is sok tévedés forrása az, hogy egyesek, nem ritkán éppen bizonyos érdekek motivációjára, közvetlen összefüggést keresnek a különböző tulajdonformák és érdekszintek között. E gondolkozásmód szerint szinte evidens, hogy a csoportérdek a csoporttulajdon káros terméke, amiből — vélik — a konzekvenciát sem nehéz levonni a tulajdonformák jövőjét illetően. Ez a tapasztalat önmagában is indokolja a szocializmus érdekviszonyaival foglalkozó intenzívebb elméleti munkát, aminek eredményeként a politika újabb érveket nyerhet a voluntarista döntésekre ösztönző hatásokkal szemben. A tulajdonviszonyok, a munkamegosztási viszonyok és érdekviszonyok megismerése a társadalmi struktúra megismerésének előfeltétele. E bonyolult meghatározottságokat és kölcsönhatásokat hordozó viszonyok megértéséhez, 3 .,A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa", 78.