Finnugor Világ, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005-06-01 / 2. szám
16 Finnugor Világ, 2005. június nem tűzik műsorra őket. Ez azonban sajnos fordítva is igaz, bár magyar zenészek még mindig többször fordulnak meg Finnországban, mint finn rokonaink nálunk. Véleményem szerint, ha nincs széles és járható út a két zenekultúra között, akkor azt meg kell teremteni. Mivel huszonnyolc évig éltem Magyarországon és húsz évig Finnországban, úgy érzem, mind a két országnak tartozom annyival, hogy e valószínűleg rám háruló feladatot erőm és tehetségem szerint elvégezzem. Mindazok számára, akik érdeklődnek a finn zene iránt, ajánljuk a következő honlapokat: www. fimic .fi és www. siba. fi. Polner Krisztina * A finnugor bibliafordításokkal van-e baj? A Finnugor Világ 2005. évi 1. számában Csepregi Márta Bibliafordító Intézet Helsinkiben című cikkében a Raamatunkäänösinstituutti tevékenységéről számol be. A tárgyszerű cikket néhány személyes hangvételű bekezdéssel zárja, és azokkal szemben gyűjt érveket, akik fenntartásokkal kezelik a bibliafordítások ügyét. Nekem személy szerint semmi kifogásom nincs a bibliafordítások ellen, Csepregi Márta érveit azonban nem tudom szó nélkül hagyni, mivel nagyon meg tudom érteni azoknak az álláspontját is, akik a bibliafordításokkal, pontosabban az azokat kísérő jelenségekkel nem tudnak egyetérteni. Először is el kell vetnünk azt az érvet, hogy „mindegyik nagy irodalmi nyelv fejlődésében jelentős szerepe volt a bibliafordításoknak”. Az ilyen érvelés ugyanis egyoldalúan az európai kultúrákra koncentrál, miközben a szóban forgó uráli népek kultúrája csak lazán vagy szinte egyáltalán nem kötődik az európai kulturális hagyományhoz. A japán, a kínai, a szanszkrit vagy akár a görög és a latin nyelvet nyugodtan a „nagy irodalmi nyelvek” közé (jelentsen is bármit ez a fogalom) sorolhatjuk, márpedig ezekben aligha lehetett szerepük a bibliafordításoknak (mi több, a bibliai szövegek nyelvezetét a görög eredeti és a latin fordítások esetében visszalépésként szokás értékelni a klasszikus irodalmi nyelvhez képest, ha nem is feltétlenül joggal). A bibliafordítások valójában azoknál a népeknél jelentősek, amelyeknél a kereszténység már alapvetően meghatározta a kultúrát. (Ott sem mindig: a mai orosz irodalmi nyelv éppen az egyházi szlávval szemben alakult ki, a „puskini” oroszra pedig csak a huszadik században ültették át a Bibliát.) A rokon népek többsége azonban alig rendelkezik