Finnugor Világ, 2011 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2011-03-01 / 1. szám

3 Finnugor Világ, 2011. március Az észt irodalom magyarul1 Magyarországon jól ismerik Finnországot, de ha például Észtország és az észt irodalom ismertsége iránt érdeklődünk, kettős kép alakulhat ki bennünk. Az utca embere ismeri ugyan a rokon nyelvet beszélő, szabadságszerető kis népet, de nem sokat tud róla azon kívül, hogy az ország tagja az EU-nak és a NATO-nak. Más eredményre juthatunk azonban, ha egy irodalomban jártasabb embernek tesszük fel ugyanezt a kérdést. A Kalevipoeg mellett megemlítheti még Anton Hansen Tammsaare, Jaan Kross, Jaan Kaplinski, Arvo Valton és akár Andrus Kivirähk nevét is. Különösen az utóbbi fél évszázadban fordítottak sok észt szépirodalmi művet magyarra, színvonalas antológiák nyújtottak betekintést a legkülönbözőbb észt irodalmi műfajokba, egyben hozzájárulva Észtország ismertebbé válásához is. Az alábbi rövid összefoglaló - a válogatások középpontba állításával - arról kíván vázlatos képet adni, hogy milyen észt irodalmi művek jelentek meg magyar nyelven, és milyen kép alakulhatott ki a magyar olvasóban ezek alapján. Ezúttal nincs lehetőség a különböző problémák, összefüggések és a fogadtatás mélyebb elemzésére, a fordítások színvonalának méltatására, a szerzőnkénti bemutatásra stb., mindezekre csak utalások történnek, de talán már ezek alapján is körvona­lazódhat valamennyire, hogy milyen kép alakulhatott ki Magyarországon az észt irodalomról. Az észtek irodalmáról és különösen a népköltészetről először tudósok, elsősor­ban nyelvészek számoltak be, akik néhány fordítást is készítettek (pl. Hunfalvy Pál, Vikár Béla, Szinnyei József). A két világháború közötti korszakban minőségi változás következett be a három önálló államisággal rendelkező finnugor állam kapcsolataiban. A korábbi szórványos beszámolókat és fordításokat rendszeres figyelem váltotta fel. Egyre többen sajátították el Magyarországon is az észt nyelvet, ezúttal nemcsak nyelvészek, hanem más tudományágak képviselői is, így többek között irodalmárok is. A Kalevipoeg 1929-ben jelent meg először magyar nyelven - a kulturális kapcsolatok fenntartásában is jelentős szerepet játszó - Bán Aladár fordításában. Ebből a kiadásból még kimaradtak egyes részek, amelyekről úgy gondolták, hogy azok nem felelnek meg teljesen a korabeli ízlésnek. Az eredetihez képest jóval kevesebb alliterációt használt a fordító, hiányukat páros rímekkel igyekezett pó­tolni. Ugyancsak Bán Aladár nevéhez fűződik egy rövid észt irodalmi válogatás megjelentetése 1940-ben, amelyben 14 népdal mellett Ernst Enno, Karl Eduard Sööt, Anna Haava, Gustav Suits, Marie Under, Willem Ridala és Henrik Visnapuu költeményei olvashatók magyarul. Emellett 6 kötetből álló könyvsorozat jelent meg a gyomai Kner Nyomdában Anton Hansen Tammsaare, Eduard Wilde, Friede­­bert Tuglas, August Gailit, Mait Metsanurk és Albert Kivikas műveiből. Számos rövidebb fordítás és könyvismertetés jelent meg a Túrán című folyóiratban is ezekben az években. Képes Géza költő, műfordító, irodalomtudós érdeklődése az 1930-as évek végén fordult Finnország mellett Észtország felé is. 1944 tavaszán 1­ 1 Elhangzott a XI. Finnugor írókongresszuson Ouluban 2010 augusztusában. (A szerk.)

Next