Fókusz, 1971 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1971-08-20 / 1. szám

SZAKMASZERETET ÉS KÖZÉLETIIG Katonásan fegyelmezett ember benyomását kelti. Szigorú szavú, ha munkájáról beszél, lendületes, szenvedélyes, ha terveiről, megoldásra váró feladatairól szól, bevallottan elfogult, amikor a gondokban, eredményekben vele közösséget vállaló munkatársairól emlékezik meg. Néhány kollégájától, munkásőr fegyvertársától ezt a becenevet kapta: „Világ proletárja”. Tréfásan mondják, de aki megismeri életútját, a közéletben évtizedek óta vállalt munkásságát, szigorú következetességgel vallott elveit — megérzi a tréfás megszólítás komoly tartalmát. Juhász István a 19-es meó-részleg vezetője. 1940-től, rövid megszakítással, a MOM-ban dolgozik. Tizenhatéves korában választotta a műszerészpályát, felvételi kérelmét elfogadták, tanuló lett. A szakma minden csinját-binját, gépek és műszerek titkát egyre megszállottabban tanuló, aki együtt nőtt fel az üzemmel. Felnőtté és szakemberré válásának ez a gyár volt színhelye. __ Mivel indokolná az üzemhez való hűségét? — A munka és az emberek. Az itt eltöltött csaknem harminc év minden magyarázata, a hűség minden érve benne van ebben a két szóban. — A sorrendben első helyre tette a munkát. — A megillető helyre. Minden érdekel a szakmában. Az üzem „hőskorszakától” máig, sokféle területen hódolhattam szenvedélyemnek: a munkának. A tanulóévek alatt, az egyszerű kézimunkától a bonyolult szerkezetű gépekig a szakma sok szépségét ismerhettem meg. Aztán technikusként dolgoztam, egy ideig a technológiai-fejlesztő csoportot vezettem, és örültem, hogy mindig többet tudok. Biztonságérzetet adott. Vonzódtam ahhoz, ami számomra új volt, felfedezésre érdemes, örültem a megvalósult, bevált ötleteknek. Például, amikor az addig külföldről importált, a forgácsoló automatához szükséges vezérlőtárcsát saját megoldással kivitelezhettük. Vagy amikor asszonyok kézfájdító munkáján könnyíthettem egy anyabecsavaró kis készülékkel. Ma már egyszerűen megoldható dolgok ezek, de szívesen emlékezem rájuk. A mai nagyobb jelentőségű feladatokat éppen úgy igyekszem teljesíteni, mint a régieket: nagy kedvvel. A munkaszeretet kötött tehát elsősorban az üzemhez. Valahogy mindig úgy alakult: több volt az ambícióm, mint amire megbízatásaim kiterjedtek. — Ebben a kötődésben milyen szerep jut környezetének, az embereknek? — Úgy fogalmaznám: ebben az üzemben mindenkivel van miről beszélnem. Ismerem életüket, munkájukat, soknak családját is. Közös feladatok, célok, elvek kötnek össze sok emberrel. Egyszóval : közösségben érzem magam, mondhatnám úgy is, családban. A megszeretett és megszokott környezet nagy húzóerő. — Munka és emberi kapcsolatok hogyan ötvöződnek vezetői tevékenységében? — A 19-es meo-részlegben fontos precíziós műszerek vizsgálata, ellenőrzése folyik. A jó munka alapvető követelményének tartom a szakszerűséget, és az ésszerűséget. A reklamációmentes minőségellenőrzés feltétele például, hogy a meó szakembere a gyártás minden fázisában, a legkisebb munkadarabtól kísérje figyelemmel az elé kerülő készüléket. Munkatársaimtól elvárom, mindig őszintén mondjanak véleményt. Ebből soha semmilyen káruk nem származhat. A jó munka másik és nem kevésbé lényeges alapjának ugyanis a demokratikus, baráti légkört tartom. Juhász István 1945 óta párttag. A német megszállás idején, egy alkalommal, szinte még kamaszfejjel, amolyan ösztönös lázadóként fogott fegyvert egy olyan ügyért, amelyet azóta sokféle társadalmi tisztségben is szolgált. Mint politikai munkás, párttitkár, tanácstag, üzemibizottság-vezető. Szakmai tevékenysége harminc éve elválaszthatatlanul fonódik össze közéleti munkásságával. 1957. február 15-e, az üzemi alakulat megszervezése óta munkásőr. Több kitüntetés tulajdonosa, kétszeres kiváló parancsnok. — Mi a vállalt feladata egyenruhában? A kerületi zászlóalj kiképzési csoport vezetője vagyok. Szervezem, vezetem az állomány oktatását, elméleti és gyakorlati képzését. Idetartozik a hadműveleti munka is: a hadműveleti tervek nagy részének kidolgozása, a gyakorlatok levezetése. Ez így egykét mondatban elmondható, de az egyes feladatkörök mögött sokirányú tevékenység rejlik. Egyrészt a kapott feladatok, másrészt pedig a magunk igényessége növeli a követelményeket a tanulásban is, a szolgálatban is. Most különösen az alegységparancsnokok továbbképzésére fordítunk nagyobb gondot. — Hogyan futja minderre idejéből? — Mint a többieknek, számomra is folyamatos, rendszeres ez a munka, sokszor bizony az éjszakákba nyúlik, és nincs tekintettel a szabad szombatokra sem. De én szeretem. Egyébként is katonás embernek ismernek. Otthon, persze, a gyerekek reklamálnak a gyakori távollétek miatt A feleségem már megszokta. Ismeri jól a mozgalmi emberek nyughatatlan életét. Tudja, az ígérethez híven teljesített kötelességek olykor háttérbe szorítják a családot. — Mi vonzotta leginkább ebbe a közösségbe? — Most mondta ki a szót: a közösség. A baráti, kollektív szellem, az együvétartozás és egymásra utaltság. Ránk mindig számíthatnak, és a munkásőrök — a segédmunkás, a megdolgozó, a gépkocsivezető, a vezérigazgató — mindig számíthatnak egymásra. Kortól, beosztástól függetlenül. Sehol nem tapasztaltam például azt a nagy tiszteletet, amelyet a fiatalok éreznek itt az idősebbek iránt. De ugyanakkor a mi sorainkban az öregek is szívesen tanulnak a fiataloktól. Ne tartsa közhelynek, amit mondok: a munkásőrségben nekem a testület közösségformáló ereje tetszik a legjobban. — Mit ért ezen a szón: öntudat? Egy olyan szemléletet, amelyet a bennünk levő elvek alakítanak ki hosszú évek során. Ami mindig valamilyen új tettre ösztönöz a szakmámban, és a társadalmi munkában is. Az elmondottakért Juhász István életútjának három évtizede áll jót. Szitnyai Jenő Juhász István munkásőr Baj van az optikával AKI ELŐSZÖR jár a Magyar Optikai Művekben, s nem ismeri a szakmát, ugyancsak kapkodhatja a fejét a számtalan, számára teljesen új kifejezések hallatán. Amit rögtön megért, az bűvös, országszerte ismert szó — annak ellenére, hogy nem magyar eredetű —, mert egy tipikusan magyar ipari jelenséget tükröz: fluktuáció. Mondják, baj van az optikában. Az egyik legfontosabb üzemben. Az a baj, hogy sok fiatal elmegy. Beszéljünk tehát egy olyan régi munkással, aki rég elmehetett volna, mégsem ment el. Miért? — Merkl József — mutatkozik be. Keménykötésű embernek látszik. Optikai csiszoló. Bővebb bemutatására én sem vállalkozom, gondolván, hogy úgy is jól ismerik munkatársai, hiszen műhelybizottsági titkár és munkásőr egyszemélyben. Mint mondja, 1941 óta itt dolgozik, bár közbejött a háború ,és a hadifogság, 1948-ban visszahozta a szíve. Azok közül való, akik ifjúságukat és nagyapaságukat is itt töltik. A munkájáról érdeklődöm. Másfél hónapja érkezett a nyugatnémet gép, a finom síkfleppelő, az a bizonyos szürkére festett valami, az a szerkezet, amellyel napjainak egyharmadát eltölti. Nem mondta, de gondolom, olyan ez, mint egy új szerelem: néha évődnek, néha egyetértenek, kóstolgatják egymást,, hogyan lehetne többre jutni? Miután az üvegtömböt feldarabolják, csiszolják, ragasztják, s ki tudja, hány munkafolyamaton átment, akkor kerül ide, hogy az öt-tíz mikoronos ipari gyémántocskák finomra csiszolják, hogy a legkülönlegesebb műszerekben is helytállhasson a megdolgozott üveg. EHHEZ BIZONY helyt kell állni a munkásnak is. A szó legszorosabb értelmében: — Könnyű a gép kezelése. De egész nap állni kell, nem bírja a lábam. S nehéz prizmákat kell emelgetni. Ezért nem vállalok túlórát. Törzsgárdatag. Itt dolgozik a két lánya is. Itt dolgozik a nővére is. Talán a két kis unoka is idekerül még? Ki tudja a jövőt? — A fiam 15 éves, őt is behozom ősszel tanulónak, de nem optikusnak. A vasas szakmába szeretném. — Miért? — Roppant idegölő ez az optikai szakma. Most érzi csak az ember, évek múltán. — Miért idegölő? — Különböző csiszolóporokkal dolgozunk, véletlenül belejön egy másik anyag, már azt hinné az ember, hogy kész a munkadarab, akkor derül ki, hogy összekarcolta — kezdheti elölről. Törzsgárdatag. Megbecsülik? Érzésekről, lelki reakciókról van szó most, nem az objektív, számokkal kimutatható megbecsülésről. Akkor is, ha a számok nyelvére igyekszünk lefordítani a lélek rezdüléseit. — Akik elmentek, miért mentek el? — Főleg a fiatalok mentek, miután felszabadultak. Nem is mentek, csábították őket. A szövetkezetek, meg a maszekok. Ott több a pénz. A fiatalokat könnyű elcsábítani, ilyen a természetük. — Magát nem hívták még? — Nem. De nem is mennék el. Megszoktam itt. Jó itt. — És a pénz? Mennyit keres? — Mindennel együtt 3200- ra gyűlik. Pénzből sosem lehet elég, nekünk is be kell osztani, de azt nem tudják még a fiatalok, hogy a pénzre a becsület is rámegy ... Vegyes benyomásokkal telve állunk a folyosó szegletében. Egyszer-egyszer elakadt beszélgetésünk, gondolom, egyformán mérlegre tesszük egymás szavait, az őszinte szándékot keressük egymásban, mint amikor forró, héjában sült krumplit hámoz az ember, s csak a körmével piszkálja azt, amit enni szeretne. Egy fiatal lány jön hozzánk, felháborodott kérdéssel: — Maguk szeretik ezt az automatát? — Nem mi szeretjük. — Csak azért, mert nem ad poharat a kávéhoz — mondja, még mindig fenyegetően, s elviharzik. EGYMÁSRA NÉZÜNK, szinte búcsúzóul, hogyan is fejezzük be ezt a beszélgetést? Nem vár tőlem választ. Ő adja inkább: — Akikkel én beszéltem, mind ■ visszajönnének már, a Pénzverdéből is, mert odamentek legtöbben, vissza hát, de szégyellik. Azt se tudják, hiába panaszkodtak a zsúfoltságra, hogy a sarkon felépült az új, ötemeletes üzem, októberben átköltözünk. Ezt az egészet lebontják. Paládi József Jóságkibernetika Hozzáértő, tudós férfiak mondják, hogy az emberi agy mechanikus működését a kibernetikus gépek hovatovább helyettesíteni képesek. Sőt, egy elektronikus számológép pillanatok alatt annyi számot ad össze, von ki stb., amennyit neves fejszámoló művészek együttesen legföljebb egy év alatt volnának képesek. Azt is mondják: ezek a központilag vezérelt halálfinom precíziós gépek csodálatosan pontosak, érzékenyek. Gombnyomás és mint az őrült, készítik a statisztikát, zenét, mifenét. Laikus lévén ellátom a szám, amikor ilyesmit olvasok népszerű tudományos lapunkban vagy a gyár tervében. Laikus lévén, álmodozni kezdek. De jó volna, ha egy komoly tudós, vagy akár egy nemzetközi tudóskollektíva feltalálná szép csöndben, az emberi szívjóság kibernetikai gépét. Az özvegyek, az árvák, az elhagyatottak, a szerelmi búbánatosak odajárhatnának az állami jóság kibernetikai gépének jó kútjához gyógyírért. Egyszerű lenne az egész. Mindenki megnyomná a gépen a maga kis gombját, és sokáig sütkérezne, melegedne a neki hiányzó jóságsugárban. És a jóság sugara tovább hatna az emberekben, még otthon is melegítené őket. És veszélyes sugár lenne ez is, mint a radioaktivitás, megfertőzne bennünket, mi tovább adnánk mindenkinek. Először a kicsi családunknak, aztán a kollégáknak, aztán mindenkinek, akivel találkoznánk. Azután mindenki mindenkinek és akkor minden ember vidám lenne, örömmel járna haza, szívesen dolgozna... Botor álmaimban a jóságkibernetika segítségével elrendeztem a világ ügyeit, megoldottam a Kelet és Nyugat problémáját, az ázsiai helyzetet. Felszabadítottam minden elnyomott népet, kinyitottam a börtönök kapuit, békésen elrendeztem az embereket a villamoson és a buszokon. Nem volt már egyetlen boldogtalan ember sem a Földön. Álmom rögeszmévé vált. Elhatároztam, hogy addig is, míg valaki ezt a gépet felfedezi, és államunknak telik a megvásárlására, én ajándékozom meg az emberiséget jósággal. Elhatározásomat szép csendben vertem nagydobra, egyébként fölöslegesen, hiszen a szememben már régen kikönyököl a jóság. Jött a kollégám, beteg a házmester, gyomorperforáció, azonnal szanatóriumba kell szállítani. Vidd pajtás a kocsit, igaz, az államé, de én most az emberi jóság nevében odaadom neked. Minden jót a házmesterednek és minden betegnek. Jött a másik kollégám, esküvője lesz a román határ szélén. Vidd pajtás, a kocsit, az emberi boldogság egyik kelléke, hogy messzi utakon ne gyalog járjék ... Jöttek még vagy tízen kocsiügyben hozzám és én boldog voltam, hogy segítettem rajtuk. Boldogságot kívántam a nászúthoz, boldogságot kívántam az új tévékhez, a randevúkhoz .A A z állam jóság tekintetében messze elmaradt a szívemtől, megfizettette velem a sok száz kilométer árát. De jóságom vakká tett, sem a kollégákat, sem az államot nem voltam képes szidni. Jósággal mindent le lehet győzni, gondoltam a gépet úgyis nemsoká felfedezik, addig ki kell tartanom. Csak az idegesített, hogy közben Vietnamban bombázták az amerikai fiúk az ártatlan lakosságot, és Szudánban gyilkolták a kommunistákat. Közben Pista, hivatalunk Benja m inkája elkövetett valami kisebb hülyeséget, egy lánnyal Szegeden. A mama nem hagyta, a mama feljelentette, a tárgyalást Szegeden tartották. Pista hozzám jött és elmondta, nincs egy huncut vasa sem, tehát nem tud leutazni a tárgyalásra. Nekem sem volt, most mi legyen? Megnyomtam a kisgombot, betápláltam a színemet és eszembe jutott a táskaírógépem. Azonnal odaadtam Pistának: vidd el fiam, a zaciba. A pénzből vegyél el kétszáz forintot, az elég lesz útiköltségre, majd megadod, ha lesz. A zálogcédulát és a többi pénzt hozd vissza nekem. Pista örült, az írógépet a hóna alá kapta, aztán eltűnt cédulával, pénzzel együtt. Harmadnap kaptam egy táviratot tőle: „Az írógépre kaptam 620 forintot, a zálogcédulát eladtam a Marx téren háromszázért, tehát jövök összesen 920 forinttal. Ne haragudj, meg kellett nősülnöm.” Nem haragudtam rá, tudtam kis idő még és meglesz a gép. Jóságom mágikus erővel hatott mindenkire. Mancika is bejött a hivatalomba és elmondta: a vőlegénye egy gazember, nem jött el a randevúra, pedig ő megvette a két jegyet a mozielőadásra. Meg sem nyomtam a kisgombot a szívemen, csak mentem vele a vőlegénye helyett, bár kissé zavart, hogy a lány nagyon csinos és a hivatalból ismerem. Mozi után a Szigetre mentünk. Éjféltájt arra gondoltam, nagyon rossz ember lehet az a vőlegény, aki ezt a lányt otthagyta. Hajnali háromra még nem találhatták fel a jóság kibernetikai gépét, mert a rendőr elég gúnyosan írta ki házassági adataimat a személyazonosságimból. Mancika sírt és csábítónak nevezett. Kissé letörve ballagtam haza. Leültem feleségem mellé az ágy szélére, és kifejtettem neki, hogy közeli már az idő, a jóság, az emberi boldogság ideje, amikor az ember az embernek embere lesz, amikor ... Kis csacsi! Míg én az emberiség megváltásának eszméit ecseteltem előtte, ő ásított egy nagyot. Felkelt, feketét főzött nekem, kikefélte a ruhámat, meleg fürdőt készített és megcsókolta az arcomat. Nem értette a jóság kibernetikai elméletét, szegényke, csak a maga kis ügyeivel foglalkozott. De azért nem tudtam rá haragudni. - Suha Andor Eeget tenni megbízatásunknak Beszélgetés Szíjj József vszt-titkárral A MOM-ban folyó szakszervezeti munka aktuális kérdéseiről kértünk tájékoztatást Szijj Józseftől, a vállalati szakszervezeti tanács titkárától. — Melyek a legfontosabb feladatok? — A napokban elkészült a második félévi munkaterv, amely tartalmaz valamennyi központi feladatot, felöleli az összes jelentős munkát. Előírja a határidőt, kijelöli a részfeladatok végrehajtásának felelőseit, tehát a gyakorlati, valóságos munkára ösztönöz. Új vonása a munkatervnek, hogy eddiginél határozotabban, bátrabban kitűzzük: a gazdasági vezetők számoljanak be az eredményekről, s a „Dolgozz hibamentesen”-mozgalom helyzetéről ! — Hogyan segítik a gazdasági munkát? Hogyan segítik a DH-mozgalom fejlődését? — Szeretnénk az emberek tudatára hatni. Szeretnénk elérni: olyan szellem alakuljon ki minden üzemben, hogy nem tűrik a hanyag, gondatlan, felelőtlen munkát, mert annak az egyén és a közösség egyaránt kárát vallja. A MOM nemzetközi hírneve is megköveteli a minőségi munkát — exportkötelezettségeinknek csak így tudunk eleget tenni —, a fogyasztóknak, s a gyárnak egyaránt érdeke, hogy jó termékek kerüljenek ki tőlünk. — Őszintén meg kell mondanunk, hogy a tömegcikk-gyártásban az ébresztőóráknál vannak még problémák, ezt nem feledtetheti az az örvendetes tény sem, hogy a laboratóriumi és geodéziai műszereink kitűnő minőségűek. A felmérések azt mutatták, hogy sok a veszteségidő, ezért komplex terv készült csökkentésükre. Mi a magunk módján igyekszünk hozzájárulni e feladatok megoldásához. Például: a munkaverseny egyik fontos elemévé tesszük az önmeózást, amelynek továbbfejlesztett változata a DH-mozgalom. A gazdasági vezetőket negyedévenként beszámoltatjuk, ugyanakkor mi is állandóan napirenden tartjuk a gazdasági munka segítését, a hatékonyság növelését. — Mit tesznek a munkavédelem és a munkásellátás javításáért? — Komplex, mindent átfogó tervet készítettünk erre az évre, ebben szerepel többek között a nehéz fizikai munka könnyítése, a balesetvédelem fokozása stb. A vállalati beruházásokban biztosítottuk az anyagi fedezetet a mai gondok megoldására. A lépcső javításától kezdve, az új, korszerű munkahelyek létesítéséig, minden beletartozik ebbe a feladatkörbe. Az ötéves komplex tervünkben rögzítettük az óvodai és orvosi ellátás javítását, az üdülési lehetőségek növelését is. Úgy gondolom, ha terveinket sikerül valóra váltani, lényegesen jobb körülményeket és közérzetet teremthetünk. — Köszönjük a beszélgetést. (palád!)