Fókusz, 1987 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-07 / 1. szám
1987. JANUÁR 7. Búcsú Battonyától (Folytatás a 2. oldalról) tányult a lehetséges termékek gazdaságosságához viszonyítva. Olyan döntést kellett hozni tehát, amely — mondhatnánk — keserű pirula a battonyaiaknak, s a MOM egész közösségének. Ugyanakkor gyógyír is a gazdasági és a foglalkoztatási gondokra. Át kellett adni az üzemet egy másik gyárnak, amelynek termékskálájában szerepelnek olyan gyártmányok, amelyeket gazdaságosan, s biztosan jó minőségben készíthetnek el a battonyaiak. A terjeszkedni kívánó vállalatok közül nem akadt olyan, amelyiknek elegendő beruházási lehetőségei lettek volna. Sikerült azonban megállapodást kötni a Ganz Árammérő Gyárral, hogy az 5 éven keresztül bérli a battonyai üzemet. Utána — ha az ekkori szabályozók lehetővé teszik — „napi áron” átveszik a MOM-tól. A szerződés értelmében január 1-jétől a Ganz Árammérő Gyár dolgozói korábbi battonyai munkatársaink. Bérük változatlan, sőt a betanulás után — a bérrendszer megváltoztatásának eredményeként — többet is kereshetnek, ha eléggé szorgalmasak, ügyesek. S nemcsak az eddig nálunk foglalkoztatott forgácsolók és betanított szerelők jutottak biztos kenyérhez, hanem — információink szerint — másoknak is lesz munkalehetőségük az üzemben. A MOM többi gyárában így 7300-an maradtunk. Az új, szigorúbb keresetszabályozás — a nagyobb feladatok, a javuló gazdaságosság ellenére is — csak 3% bérfejlesztésre ad lehetőséget. Nagyon kevés ez. Ha Battonya problémáját nem sikerült volna így — fájdalmasan, de eredményesen — megoldanunk, még kevesebb jövedelem jutna a többi 7300 embernek. A chipgyártás Zalaegerszegre telepítésén, s a pedálszelepgyártás Mátészalkára telepítésén túl tehát más teendőt is hagyott az eset. A vállalat piackutatóinak, -fejlesztőinek, s a gyárak közösségének egyaránt igyekezniük kell, hogy kisebb-nagyobb egységekben ne ismétlődhessen meg a battonyai példa. Alaposan fel kell gyorsítanunk a termékszerkezet-váltást, ugyanakkor a gyárak, üzemek közösségeinek is arra kell törekedniük, hogy mind nehezebb, bonyolultabb szakmai feladatok megoldására legyenek képesek. Mindannyian képzettebbé, sokoldalúbbá kell tennünk magunkat, hogy a gazdaság további „keményedése”, megszokott feladatunk megszűnése esetén is el tudjuk vállalni azt a munkát, amelyet az ország, a vállalat érdeke megkíván. Varfrn Miklic Év vége — felkészülés az újra December közepe táján jártunk a 3-as osztályon, arról érdeklődtünk, hogyan készülnek az első negyedévre, hiszen 1986-os feladataikat már teljesítették. Tehát a nehézgépműhelyben már a jövő évi alkatrészeket forgácsolják, ami korántsem jelent nyugodt, problémamentes munkát ... — Bár előre dolgozunk, nálunk is év vége van — mondja Vanczák János üzemvezető, aki Szilágyi Sándor programozóval együtt tájékoztatja olvasóinkat az osztály munkájáról. — A szerelők számára már elkészítettük az alkatrészeket, ki kell azonban elégítenünk utólagos igényeiket is. Mégpedig pontosan és gyorsan, hogy minél előbb bekerülhessenek az alkatrészek a helyükre, vagyis kiszállításra kész termékek jöhessenek létre. Osztályunkon a mikrohullám a távmérő és a számítástechnikai feladatok képezik az első negyedéves fő programot. Valamint a giroteodolitok elő-gyártmányait kell elkészítenünk. A teodolitok alkatrészeinek gyártását nagymértékben akadályozza az Aciera nagy teljesítményű CNC-gép hosszú ideje tartó üzemképtelensége. Mivel emiatt hagyományos gépeken, hagyományos módszerekkel végezzük a munkát, háromszor-négyszer több időt vesz igénybe! Gondot okoz még, hogy az alkatrészek gyártásához szükséges darabolás nem kielégítő. Létszámhiány és a nem megfelelő technikai felkészültség miatt nem tudjuk műhelyünket kellőképpen ellátni anyaggal. Ez különösen nagy teljesítményű gépeink esetében szembeötlő, ahol igen fontos lenne a teljes kapacitáskihasználás érdekében a folyamatos anyagellátás. És mivel nehézgépműhely vagyunk, eleve hosszú átfutási időre kell számítanunk. A darabolási gondok miatt át kell szervezni munkánkat, hogy a folyamatos gyártást és az első negyedévhez szükséges alkatrészeket biztosítani tudjuk. — jé — FÓKUSZ „Először a saját gondjainkkal kell szembenéznünk...” A törzsgyár 6. pártalapszervezetének taggyűlésén is napirendre került az MSZMP KB november 19—20-i ülésének határozata. Hacz György, az alapszervezet titkára felhívta a megjelent párttagok és a tájékoztatóra meghívott párton kívüli gazdasági és tömegszervezeti vezetők figyelmét a határozat jelentőségére, valamint az azt kiegészítő dokumentumokra. Ezt követően számos adat tükrében elemezte a határozatban foglaltakat, majd ismertette az alapszervezeti vezetőség véleményét. Többek közt a következőket mondta: „A vezetőség megállapította, hogy a határozat meghozatalára feltétlen szükség volt. Az eredményes végrehajtás érdekében a pártalapszervezet tagságának és vezetésének minden eszközt igénybe kell vennie. A beszámoló taggyűlésig terjedő időszakban minden politikai, társadalmi fórumot fel kell használni az eredményes felkészülés érdekében. Az egyéni beszélgetéseken, a pártcsoportokon, valamint más megbeszéléseken és testületi üléseken alakuljanak ki azok a konkrét szempontok, melyeket a tagság egyetértésével alkalmazni kívánnak a határozat eredményes végrehajtása érdekében. A vezetőség kifejtette véleményét a helyzetről, amelynek lényegét a tagság elé tárták. Úgy érzik, hogy a felső vezetéshez beérkező információk nem mindig a valós helyzetet fejezték ki, hanem a különböző lépcsőfokokon megszépültek, elmosódtak. Sokszor az alapszervezet is hibás volt abban, hogy igyekezett a problémákat elfedni, az eredményekről beszélt, és a hiányosságok megszüntetésére nem tette meg a szükséges lépéseket. Nagy méreteket öltött a helyi, csoport- és nem egy esetben az egyéni érdekek előtérbe kerülése az össztársadalmi, népgazdasági érdek kárára. Már a XI. kongresszus határozatában szerepelt a gazdaságtalan, veszteséges termelőegységek megszüntetésére, átalakítására történő utalás. Ennek ellenére az azóta eltelt tíz év alatt, mint a határozatból kitűnik, ezek száma nemhogy csökkent volna, hanem ellenkezőleg, nőtt. A mai helyzetben nyilván nem egyszerű ennek a kérdésnek azonnali megoldása, nem lehet a gazdaságtalan termelés 30 százalékát egy csapásra megszüntetni, akár átcsoportosítani. Meghirdettük a differenciált bérezés elvét, a jó munka megérdemelt anyagi elismerését. Történt előrelépés ebben a kérdésben is, azonban a végrehajtásba sok hiba is belecsúszott. Nem mindig a letett munka mennyisége döntötte el a differenciáltság mértékét, hanem sokszor a szubjektív megítélés, elvtelenség alakított ki indokolatlan arányokat... Sokszor szégyenlősen, vagy egyáltalán nem beszélünk a hazánkban kialakult jövedelemarányokról, egyes rétegek indokolatlan meggazdagodásáról, illetve azokról, akik a létminimum közelében vannak. Felmerül a kérdés, megtettünk vagy megteszünk-e mindent ezeknek a jelenségeknek a visszaszorítására? Nehéz a kérdésre válaszolni. Itt is csak az egységes cselekvés, a szemléletváltozás jelenthet húzóerőt. Nagyon sok gyengeségünkről beszélhetünk, többek között az irányítási rendszer hibáiról, a vezetés gyengeségéről, az állami és politikai vezetés nem egyértelmű együttműködéséről, a döntési bizonytalanságokról, a rend és a munkafegyelem betartásáról, a hatékonyabb és minőségileg magasabb színvonalú munkavégzésről, a pazarlásról. Egyről még feltétlen érdemes szót ejteni. Van elbizonytalanodás a párton belül, a párttagok között is, tapasztalható a pártmunka visszaesése. Szükség van arra, hogy a határozatot egységesen értelmezzék és hajtsák végre az ország valamennyi pártszervezetében, alapszervezetében, fent és lent is. Úgy is mondhatnánk: tűzzel-vassal kell végrehajtani. Ne történjen a kiskapuk keresése, a végrehajtás minél további elodázása, de ne várja senki, hogy más oldja meg problémáit. Tudjuk, nem lesz egyszerű és nem lesz népszerű a végrehajtás, lehet, hogy egyeseknek vagy egyes csoportoknak nem is fog tetszeni. Azonban mindannyiunk érdeke, hogy végre ne a szavak, hanem a tettek beszéljenek. Tiszta és világos, hogy az országot csakis a szocializmus talaján építhetjük tovább, és elveinkből jottányit sem szabad engedni. Aki pedig nem érez elég erőt és bátorságot a cselekvésre, az nyugodtan merje kimondani. Vezetőségünk érez elég erőt magában az esetleges lépésváltásra is, ehhez azonban a tagság aktív támogatására, cselekvőkészségére van szüksége. Bízunk abban, hogy területünkön meg tudjuk teremteni a határozat végrehajtásának reális lehetőségeit.” A tájékoztató után a megszokottnál kevesebben jelentkeztek, hogy elmondják véleményüket az elhangzottakról. Az alapszervezet tagjainak és a meghívottaknak többsége feltehetően azt fontolgatta magában, miként fogalmazza meg a helyi cselekvés lehetőségeit, az előbbrelépés irányát, a következő, sikeresebb esztendők érdekében végezhető munka legfontosabb követelményeit. Sokak gondolatát öntötte szavakba, aki felszólalásában ezt mondta: — Nem szabad a külső tényezőkben keresni a hibák forrásait. Mi büszkék vagyunk arra, hogy a MOM az eredményesebb vállalatok közé tartozik, de azért tudjuk, mennyi gonddal küszködünk. Nem vagyunk eléggé kritikusak ,önkritikusak. Először saját hibáinkkal kell szembenéznünk. Nincs más alternatíva . ..! A vezetőség szándékai szerint a tájékoztató elsősorban gondolatébresztő volt. Az észrevételeket, javaslatokat a beszámoló taggyűlést megelőző egyéni beszélgetéseken, pártcsoport-értekezleteken, majd a beszámoló taggyűléseken várják. Bízunk abban, hogy a kritikus és önkritikus hangú KB-határozat szellemében alapvetően a helyben megoldható gondokról szólnak az alapszervezet tagjai. Varga 3 EGY NAGY CSALÁDOT ALKOTVA Jubileum és évzáró a Az ellenforradalom után a politikai konszolidáció jelentős eseménye az 1957. II. 19- én megalakult munkásőrség. A néphadsereg és a rendőrség újjászervezésével a forradalmi karhatalmi ezredek tisztjei és tiszthelyettesei a hivatásos testületekben folytatják a szolgálatot. A közrendet ismét a rendőrség biztosítja. Az ellenforradalmi események tanulságai azonban azt követelik, hogy a munkáshatalomnak legyen nem hivatásos állományú fegyveres ereje is. Ez mindenekelőtt politikai és morális követelmény, amelynek teljesítése hoz munkási őr században rájárul a dolgozók szocialista öntudatának erősítéséhez. A munkásőrség egyben növeli az ország védelmi képességét.” Azok a pártmunkások, valamint üzemi, falusi és hivatali dolgozók, akik a novemberi nehéz napokban a forradalmi karhatalmi ezredekbe léptek, visszatérve a termelőmunkába vagy más munkaterületre, egyben a munkásőrség harcosai lesznek. Az első munkásőrszázadokat ők alkotják, soraik kiegészülnek az ország minden részében új harcosokkal, akik vállalják az önkéntes fegyveres szolgálatot.” (A magyar forradalmi munkásmozgalom története.). 1957 tavaszán a MOM dolgozói közül is sokan felöltötték a munkásőrök acélkék egyenruháját. A harmincéves évfordulóra emlékezve 1986. december 6-án Székesfehérvárott az immár minden évben hagyományosan megrendezett egynapos kirándulás keretén belül köszöntötték az alapítótagokat. E gazdag programmal dúsított megemlékezésen jelen volt dr. Hanga Mária, a XII. kerületi pártbizottság első titkára, Kázsmér István, a XII. kerületi pártbizottság titkára, Bánházy Ottó, a XII.kerületi munkásőregység parancsnoka, Balogh András, a vállalat vezérigazgatója, Szita Ernő, a MOM pártbizottság titkára, s Bartal János, a MOM KISZ-bizottság titkára. — A XII. kerületi munkásőregység 1. századának háromnegyede vállalatunk dolgozója. A KFKI-nak és a kerület többi üzemeinek, vállalatainak munkásőrei egészítik ki a századot„ Az évről évre ismétlődő egész napos kirándulás tervezésére és lebonyolítására a MOM munkásőrei közül egy háromtagú csoportot bíztunk meg. Czakó Imre, a 2. szakasz parancsnokhelyettese, Szeges György és Szabó János, a 2. szakasz munkásőre hosszú évek óta végzik kiválóan ezt a szervezőtevékenységet. Nekik is köszönhetően az ország legkülönbözőbb tájait bejártuk már. Rendszerint városnézéssel és a helyi kulturális létesítmények megtekintésével — idegenvezető kíséretében — tarkítják a programot. A legutóbbi buszkirándulásunk alkalmával Székesfehérvárra és Mórra utaztunk. A MOM művelődési ház előtt négy busz várt minket, kikapcsolódni vágyó munkásőröket családtagjaikkal együtt. A székesfehérvári igazgatóságon fogadtak bennünket a helyi dr. Münnich Ferenc Munkásőregység és a Móri Munkásőregység parancsnokai, valamint az állami gazdaság vezetői. Közösen megtekintettük a történelmi belvárost a királyi temetkezőhelyet, majd a délelőtti séta után visszatértünk, az oktatási igazgatóságra. Itt ünnepélyes keretek között köszöntötték és megajándékozták az alapító harcostársakat. Ebéd után a Móri Állami Gazdaság jellemző tevékenységéről hallhattunk ismertetőt, majd megízlelhettük a kiváló nedűk széles skáláját. E kellemes kitérő után ismét ünnepi asztalhoz ülhettünk. Mintegy 185 vacsoravendégnek a Videoton egyik szép hangú dolgozója magyar nótákkal kedveskedett. A forró hangulat hevében táncra perdült idősebb és fiatal. Az est fénypontjaként kart karba öltve együtt vigadt mindenki egy nagy családot alkotva — fejezte be élménybeszámolóját Ludányi András munkásőr-századparancsnok. A beszélgetés végén megemlítette, hogy a székesfehérvári elvtársaktól ajándékba kaptak egy videokazettát, melyen az emlékezetes kirándulás legérdekesebb képsorai láthatók. Együtt az alapító munkásőrök a Városnézés közben