Fókusz, 1987 (17. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-13 / 10. szám
s A BAMOsmos mintim érdemeit Értékmérő a közösség... A MOM mátészalkai gyárának anyag- és áruforgalmi osztályán dolgozik. Munkaköre anyaggazdálkodó. Neve: Katona László, 1957. július 18-án született, kocsordi lakos. Az általános iskolai éveket szülőhelyén töltötte, majd ezt követően Nyíregyházára került a Krúdy Gyula Gimnázium és Szakközépiskolába. Finommechanika és műszeripari szakon érettségizett 1975-ben. Az iskola befejezése után lépett be a MOM mátészalkai gyárába. A meoban dolgozott, majd 1983-ban került át az anyag- és áruforgalmi osztályra anyaggazdálkodónak. Gazdasági munkáját kifogástalanul végzi. A mozgalmi élettel már az általános iskolában megismerkedett. A gimnáziumban 1972-től alapszervezeti KISZ- vezetőségi tagnak választották meg. A MOM-ba kerülését követően sem szakított az ifjúsági munkával, a meó Komócsin Zoltán KISZ-alapszervezetének KISZ-titkári tisztségét töltötte be 1977-től 1980-ig. Később a honvédségnél is KISZ-titkárként tevékenykedett a híradós szakasz KISZ-alapszervezetében. Leszerelését követően 6 hetes KISZ-propagandista vezetőképző iskolát végzett, majd az ML-középfokú iskolát. 1932-től a MOM mátészalkai gyár KISZ-bizottságának tagja. Ezn belül az agitációs és propagandafelelős szerteágazó és nehéz munkáját végzi. 1980-ban kiváló társadalmi munkáért KISZ- elismerő oklevelet kapott. Szorgalmas és kitartó munkájának elismeréseként 1987 márciusában a KISZ KB az aranykoszorús KISZ-jelvényt adományozta részére. Tagja még a szakszervezetnek, az MHSZ-ben is tevékenykedik és a Vöröskereszt szervezetben is értékes munkát végez. A városban működő Családi iskola munkájában is tevékenyen részt vesz, melynek fő feladata a lakosság társadalmi rendezvényeinek szervezése. Korábban irodalmi színpadot vezetett. Amatőr versmondó. Gyárunkban ritkán fordul elő olyan nagyszabású rendezvény, ahol szavalatait ne fogadnák szívesen. Egyik fő szervezője volt az elmúlt évben rendezett sikeres felszabadulási kerékpártúrának is, melynek során összes gyáregységünket meglátogatták. Hitvallását így összegezte, amikor személyesen is beszélgettem vele: „Az ifjúság érzelmileg sokoldalúbb, mint más korosztály. Érzékenyen fogadja közvetlen környezetének hatásait. Fogékony az újra, de nem mindig tudja elszigetelni magát a kedvezőtlen vagy éppen káros cselekedettől. Ezért tartottam nagyon fontos és felelősségteljes munkának az ifjúság közösségi életre nevelését a KISZ-ben, de a KISZ-en kívül is. Mozgalmi munkám során az egyik — talán legkedvesebb — emlékem a meo KISZ-alapszervezethez fűződik. Amikor bizalmat kaptam a titkári feladatok végzésére, még alig volt szervezeti élet az alapszervezetben. Aztán sikerült közösen olyan, elsősorban szabadidős-programokat megvalósítani, amelyek igazi közösséggé kovácsolták a tagságot. Ezt követően már (nem túl népszerű) feladatok következtek,mint például társadalmi munka vagy ifjúsági vitakör. A KISZ-vezető munkájának értékmérője mindig az adott közösség”. Mozgalmi munkájában Katona László azt az elvet követi, hogy meg kell találni a legjobb módját és eszközét; össze kell hozni a fiatalokat, irányt és célt mutatni nekik, olyan programokat javasolni, melyek foglalkoztatják a fiatalságot; s az összekovácsolódást követően már könnyebb elérni velük egy megfelelő szintű politizáló közösséget. Egyfajta „népművelői” feladata ez a KISZ-vezetőnek, amelynek során úgy formálja, alakítja a közösséget, hogy azon belül az egyén is fejlődjön. Itt persze nagy felelőssége van a vezetőnek, akinek tudnia kell, merre van a helyes irány. Óriási eredmény ha a fiatal a kocsma helyett a közös kirándulásokat választja szabadidejének eltöltésére, de e szint még nem az út végét jelenti. Itt következik csak a munka dandárja, amikor a közösen eltöltött órákat tartalmassá, értékessé kell tenni, hogy a fiatalok baráti közössége végül is politizáló közösséggé váljon. Amíg hallgattam Katona Lászlót és beszélgettem vele, egyre jobban meggyőződtem arról, hogy nem érdemtelenül kapta ezt az elismerést. Valahol ez az a szint, ameddig el kell jutni, küzdve a „másképp gondolkodókkal”, hogy értékesebb, jobb legyen a fiatalságuk élete munkája. Fodor Károly tudósító FÓKUSZ 1987. MÁJUS 13. FIATALOKBÓL - FIATALOKNAK Csak a titkárságnak mondott búcsút... Bartal János számára 1984. március 9-e kettős örömöt hozott: a küldöttgyűlésen megválasztották a MOM KISZ- bizottsága titkárának, és ekkor ünnepelte születésnapját is... Ma már az optikai szerkesztésen dolgozik, búcsút mondott a KISZ-titkárságnak, de korántsem a KISZ-életnek! A közelmúltban Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetéssel ismerték el többéves tevékenységét. De nem ez az egyetlen elismerés amit kapott. Az aranykoszorús KISZ- jelvény és a KISZ KB Dicsérő Oklevelének tulajdonosa, emellett pedig a Szakma Ifjú Mestere címet is elnyerte magasfokú szakmai ismereteit bizonyítva. Ezúttal arról kérdeztük, hogyan tekint vissza a közelmúltra és milyennek látja vállalatunk KISZ-szervezetét? — Titkárrá választásom előtt egy évig dolgoztam már a KISZ-bizottságban, így nem volt ismeretlen számomra ez a munka — emlékszik vissza. Tudtam, nem könnyű feladatra vállalkoztunk Kovács Gyurival és Kéri Lacival — akiket velem együtt választottak meg —, de örömmel és lelkesedéssel fogtunk hozzá a teendőkhöz. Kéri Lacit régóta ismertem már akkor, hogy milyen tettrekész, a mozgalom iránt elkötelezett ifjúsági vezető. Nagy segítséget jelentett számunkra, hogy Velmovszki Katalin gazdasági felelős évek óta a KISZ-bizottságon dolgozott, és mindenben segítségünkre volt tapasztalataival, tudásával. Aktív tevékenységét bizonyítja az elismerés is: ugyanazt a kitüntetést kapta ő is mint én, együtt vettük át a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést. Most ritkábban fordul meg a KISZ-bizottságon, mivel hamarosan anyai örömök elé néz. — Mivel kezdtétek a munkát 1984-ben? — Legfőbb célunk volt a fiatalokat a KISZ mellé állítani, az ifjúsági rendezvények iránt az érdeklődést felkelteni. Igyekeztünk a régi jó kezdeményezéseket megtartani, továbbfejleszteni (pl. FIN-rendezvény-sorozat, táborok, ifjúsági napok). Emellett arra törekedtünk, hogy önálló gondolkodást fejlesszünk ki a fiatalokban, az alapszervezetek saját ötleteiket valósítsák meg elejétől a végéig, és a KISZ- bizottságnak csupán támogató szerepe legyen ebben. Ez egy hosszú folyamat, amely a mai napig is tart. Nem szabad azonban túllőni a célon. Véleményem szerint az önállóság nem mindig a legjobb megoldás, van amikor az irányítás a helyes út — a feladatoktól függően. El kell mondanom, hogy a MOM-tól nagyon sok támogatást kapott KISZ-szervezetünk. Amit viszont sajnálok: kerületünkben — mivel csak egy nagyvállalat van — mi vagyunk az egyetlen nagy KISZ-szervezet, s ez kissé meghatározza tevékenységünket is. Mindig azt tartottuk szem előtt — és ma is azt tartjuk —, hogy a fiatalok bátran mondják el véleményüket, problémáikat. A KISZ- tagok többnyire [UNK] 18-24 éves fiatalok sajátos gondokkal, igényekkel. A 24 fölöttieknek már más jellegű problémáik vannak. A kettőt össze kell kötni, a tapasztalatot a friss lendülettel. A régi „tanmeséket" már a KISZ-tagoknak sem érdemes mondogatni, mint pl. a fiatalok fiatalok által való nevelése. A mai tizenévesek mások, mint akár az öt évvel ezelőttiek. Többet kell beszélgetni, foglalkozni velük, több élményszerzésre adni lehetőséget. Az elmúlt években sajnos több kezdeményezés elmaradt a gazdasági helyzet miatt. Véleményem szerint át kellene gondolni mi az, amit érdemes visszahozni (pl. gyárismereti előadás-sorozat). — Szerinted lehet-e igazán mozgósítani a mai fiatalokat és hogyan? — Lehet, csak sokkal nehezebben, mint a régi időkben. Több propaganda, körültekintőbb, alaposabb informálás és személyes kapcsolattartás kell hozzá. Nagyobb figyelmet kell fordítani tevékenységünk „eladására”, vagyis tájékoztassunk arról, mit csinálunk, mit teszünk a fiatalokért! — Milyen terveid vannak? — Úgy érzem, a lehetőségekhez képest megpróbáltam mindent megtenni a közösségért. Fájó pontunk, hogy jó munkával sem tudtuk megszerezni a Vörös Vándorzászlót, de remélem, minél hamarabb sikerülni fog. A jövő útja, hogy az eddig megteremtett munkát több tartalommal töltsük meg, aktívabbá tegyük. Ebből én is részt vállalok, hiszen munkahelyemen sok fiatal van. Külön jóleső érzés, hogy nemcsak én akarok tenni, hanem számítanak is rám a MOM-ban és a kerületi KISZ-bizottságon is... Jászberényi Kultúra, kedély, kényelem Vallom, hogy aki jól akarja érezni magát, művelődni akar és jó társaságban szeretne eltölteni pár órát, ne menjen messze a munkahelyétől. Keressen egy hasonló korú, érdeklődésű csoportot vagy szervezetet. Ha megtalálta és közösek a problémáik — könnyebb értelmesen kitölteni a fiatalok szabadidejét, igényeknek megfelelő programokkal, mert az egyén igényel, a szervezet pedig összegyűjtve ezen igényeket, megfelelő programokkal áll elő, amit már „csak” meg kell valósítani, s mindkét fél elégedett lehet. Az egyén megkapta, amit igényelt, a szervezet is elérte a célját, összefogta a fiatalokat, közös érdekeltséget alakított ki, végrehajtotta feladatát, amiért is létrejött. Ilyen egyszerű az egész, csak mindkét félnek akarnia kell, s megtalálni a közös nyelvet, amiből mindenki ért A MOM Mátészalkai gyára KISZ-bizottsága feltételezésem szerint így gondolkodik- mivel egyre többször találkozom olyan programokkal, hirdetményekkel a gyárban, ami személy szerint engem is, és sok más fiatal dolgozót érdekel. S ami érdekld a dolgozót, arra időt szakít, arra áldoz, eközben tanul, fejlődik, barátkozik, önmagát formálja, s ad is ugyanakkor, ötleteket, egyéniségét, gondolatait... Mindezzel a „másik fél”, a KISZ-szervezet is jól jár, hisz az is gazdagodik. Nem kell nagy dolgokat csinálni, hétköznapi, mindenkit érintő, mindenki által megfogható eseményeket kell szervezni, mint például a közös színházlátogatás. Most felmordulhatna az olvasó, hogy ez már lejárt lemez, mindenkinek a könyökén jön ki. Lehet, ha azt unottan, szervezetlenül csinálja valaki. A KISZ-titikárom ajánlotta, hogy Nyíregyházán a Móricz Zsigmond Színházban lesz egy vidám zenés, táncos előadás. Ha van kedvem, beszéljem meg a családdal, vigyem el a feleségemet, nem fogom megbánni. Megbeszéltem, befizettem a „beugrót”, s készültem, hogy végre a soksok munka után egy hét végén elmenjünk egy színházba is. Eljött az idő. A megbeszélt helyen vert bennünket egy panorámás Volán-busz, majd elindultunk körbe a városon. Megálltunk több helyen. Itt is, ott is felszálltak ismerősök, MOM-osok. Tetszett a szervezés. A távollakásért a busz ment, ne törje kedvét senkinek még az sem, hogy kilométereket kell gyalogolnia a megbeszélt helyre. KISZ-titkárunk névsorral a kezében szaladgált a buszon fel-le, aggódott, hogy valaki itt ne maradjon. Megálltunk a gyár előtt, három fiú beszaladt, s már jöttek is, kólásrekeszeket cipelve. Mentünk tovább, szólt a diszkózene, beszélgettünk, majd egyszer csak megkezdődött a sorsolás. Sorsjegy, kalap, húzás, kacagás, irigykedés, mert a nyertes egy színházi látcsövet nyert. Közben jócskán haladtunk, de egy perc sincs kihasználatlan, már tesztlapokat osztogatnak, nyerni lehet vele. Kiderül, hogy a múltkori színházlátogatással kapcsolatos a teszt. A nyeremény még titkos. Tehát már nem az első ilyen útjuk. Kár, hogy az eddigiekből kimaradtam. A rázkódó buszon menet közben töltjük a lapokat, röpködnek a poénok, fogy a kóla és fogynak a tkilométerek is. Az értékelés már csak visszafelé lesz, mert még a jegyeket is ki kell osztani. Itt nincs vita. Mindenki odaül, ahova a kihúzott jegye szól. Természetesen a házaspárok összetűzött jegyeket húznak. Megérkeztünk. A busz a bejárat előtt. A kabátok maradhatnak a buszon. Pár lépés és már bent is vagyunk az előcsarnokban. Nem akarom részletezni, de az előadás nagyszerű volt. Láttam, másnak is tetszett Csenterícs Ágnes rendezésében néztük meg Eisemann Mihály zenés vígjátékát, a Fekete Pétert. Élmény volt a javából. Jó szereplők és hozzá jó közönség, akik hálásak voltak a végén. A busz természetesen előre felfűtve gördült a bejárat elé. Csak be kellett szállni, s irány hazafelé. Beszélgettünk közben a vígjátékról. Egyöntetű vélemény volt, hogy megérte eljönni, hisz kevés pénzből újat láttunk, kimozdultunk, élményeket gyűjtöttünk, mindenképpen gazdagodtunk ezen az estén. S gazdagodott az a három nyertes is, aki a tesztlapokat a legjobban töltötte ki. Visszakapta a színházjegy árát. Hát így is lehet ezt szervezni. Nálunk, legalábbis így oldották meg a KISZ-esek. S ezt csak ilyen lelkesedéssel, gondossággal érdemes csinálni. Biztos, hogy ha eddig nem is volt igénye valakinek az ilyen közös programokra, ezután lesz. Ha volt igénye, sürgetni fogja az ismétlést. Biztos, hogy ilyenért áldozni is érdemes, mert többszörösen térül vissza a szervezők és résztvevők számára. KISZ-bizottságunk megérdemli a dicséretet. Fodor Károly tudósító, Mátészalka Nemcsak ésszel , tiszta szívvel Barátságos mosollyal fogad a kedves arcú fiatalasszony, Bársony Józsefné, munkahelyén, a 40-es osztály előkészítőjében. Miért is kerestük fel? Mert kitüntetést kapott? Valóban, de nem szokványos elismerés ez, hanem a MOM KISZ- bizottsága által a KISZ-évfordulóra alapított Ifjúságot Segítő Munkáért kitüntetés... — Nagyon meglepődtem, amikor az ünnepségen szólítottak — mondja —, hiszen sokan tettek itt a gyárban az ifjúsági mozgalomért rajtam kívül is. Úgy érzem, nagyon szép kitüntetést kaptam, őszintén mondom, jobban örülök neki, mint ha pénzjutalmat adtak volna. Az oklevél és mellette az a csodálatos kerámia nem fejezhető ki pénzben. Egy finoman, félig összecsukott tenyérben egy kis madár — mindennél többet mond számomra az ifjúság helyzetéről, érzékenységéről... Bársony Józsefné már ezelőtt is több kitüntetést kapott Birtokosa a KGM miniszteri oklevélnek, az aranykoszorús KISZ-felvértynek, a Kiváló Társadalmi Munkáért oklevélnek, és a vállalat kiváló dolgozója. A MOM első munkahelye, 1964-ben jött a 8-as osztályra fényező-mázoló tanulónak. Elvégezte a vegyipari technikumot, és vegyésztechnikusként dolgozott tovább. 1969-től három évig otthon volt kislányával gyesen. Visszajövetele után, 1975- ben a 8-as osztály galvánműhelyének csoportvezetője lett, és ugyanebben az évben felvették a párttagok soraiba. Ez évig alapszervezeti vezetőségi tag volt, most, mivel a 40-es osztályra került, az itteni 2-es pártalapszervezet tagja lett. 1980-tól 85-ig a kerületi pártbizottság tagja volt, de több éve tevékenykedik — jelenleg is — az MSZMP MOM Bizottságában. — A KISZ-munkát már 1963-ban elkezdtem az iskolában, és még most is KISZ- tag vagyok — mondja. Igaz, már nem sokáig, ez évben leköszönök, mert úgy érzem, itt az ideje átadnom a helyet a fiatalabbaknak. Őszintén szólva a KISZ-bizottság mellett működő névadó bizottság tartott a KISZ-ben ilyen hosszú ideig, ennek tagja vagyok már legalább 1S éve. Persze, ezután sem fogom megszakítani a kapcsolatot, nem is tudnám megtenni ennyi idő után. Amikor a MOM-ba jöttem dolgozni, a 8/15-ös KISZ- alapszervezet tagja lettem és gazdasági felelősként tevékenykedtem. Ebben az alapszervezetben volt annak idején titkár Kéri László, aki ma már a KISZ-bizottság titkára. Mindig szerettem fiatalok között lenni, a mozgalomért és a mozgalomban tevékenykedni. Többféle társadalmi feladatot is vállaltam szívesen, és mindig arra törekedtem, hogy ezeknek eleget tudjak tenni. Úgy vélem, hogy amit az ember magára vállal, azt legjobb tudása szerint hajtsa végre, de ne csak az eszével, hanem tiszta szívvel, lelkesedéssel. i. e. Bárány Józsefné átveszi a kitüntetést