Földmivelési Érdekeink, 1883 (11. évfolyam, 1-53. szám)
1883-09-17 / 38. szám
,,A magyar korona területén foglalkozó gazdatisztek és erdészek orsz. segély- és nyugdíjegyületünk" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer, hétfőn. Felelős szerkesztő: Wágner László, kir. József müegyetemen « шев8- án er« gazdaságtan nyilv. rendes tanára. A lap szellemi részét illető közlemények 1. évi szept. hó 10-ig Professor Wágner László Alt-Aussee (Steiermark) czim alatt küldendők Kiadó-tulajdonosok: Légrady testvérek. 341. szám. Budapest, 1883. szeptember 17. Tizenegyedik évfolyam 38. szám FÖLDMIVELÉSI ÉRDEKEINK. MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI ÁBRÁS HETILAP, Hirdetések hathasábos petitsoronként 10 kron számíttatnak. Többszöri vagy egész éven át történő beigtatásoknál tetemes árleengedés. Előfizetési díj: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr A „Falusi trazdá“-val együtt egész évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt. Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után nem adatik. Az előfizetési pénzek, úgy a hirdetések is, bérmentve Légrády testvéreknek (Budapest, V., nádor utcza 7. sz.) czimzendők. Tarta,h.m.. Részletes adatok Magyarország állategészségügyének mikénti szervezéséhez. — Felhívás a hazai gyümölcstermelőkhöz. — Néhány szó az üruhizlalásról. — Egy új tészta-dagasztó gép. — Az indiai búza. — A mezőgazdaság az 1885. évi országos általános kiállításon. Vidéki mozgalmak a mezőgazdaság fejlesztése terén. — Kormányintézkedések. — Szakegyletek működése. — Gyakorlati apróságok. Különfélék. — Személyi hírek. — Üzleti tudósítások. _________________— Hirdetések. Részletes adatok Magyarország állategészségügyének mikénti szervezéséhez. (Folytatása és vége.) Az ellenőrzés tekintetében következők irányadók : A) Vágóhidak. A vágóhídnak lehetőleg folyóvíz mellett kell elhelyezve lennie és pedig a város vagy község alatt. Folyóvíz nem létében bő vizű kút és emésztő gödör feltétlenül szükségesek. Czélszerű, ha a marhavásártér a vágóhídtól nincs távol. A szükséghez mért nagyságú istálló, hol az állat a vágásig elhelyezhető és hol a betegnek talált állat ideiglenesen beállítható, hasonlóképen elengedhette. A sokféle vágási mód közül lehetleg az alkalmazandó, mely legkevesebb kínzással jár. A vágási manipuláció közszemlére ki nem teendő, annak tehát zárt ajtók mögött s csak a szükséges egyének jelenlétében kell történnie. A húsnak nyitott kocsikban való szállítása, a vágóhídnak bemocskolt ruhákban való elhagyása szigorúan betiltandó. Az egészséges beleknek, gyomroknak stb. nek a paczalkészitők általi elvitele csak megtisztított állapotban engedendő meg. A vágó, bontó, eldaraboló és minden más vágóhídi eszköz a helyszínén tartandó s úgy ezeknek, mint minden egyéb eszközöknek és berendezési tárgyaknak tisztántartására a legnagyobb gond fordítandó. B) Hentes műhelyek és hentes boltok. Tudjuk tapasztalásból, hogy a bármily okból megromlott hús különféle kolbászokká feldolgozva consum alá szokott kerülni. A hússzemlélő feladata ezt megakadályozni. E czélból meghatározatlan időben vizsgálatot ejt a hentes műhelyekben és boltokban s különösen megfigyeli azt, hogy hol és miként tartatik a feldolgozandó hús ; fordittatik-e a feldolgozásnál kellő gond a tisztaságra; nincs-e akár a készletben levő húsban, akár a feldolgozott czikkben borsóka, fonalócz, vagy egyéb ártalmas vagy hamisítás czéljából közbekevert anyag; nincs-e az eladásra szánt czikkek között egyébképen rossz, romlott, az emberi egészséget veszélyeztető darab. Bármely hiány, szabálytalanság, rendellenesség vagy törvénytelenség úgy itt, mint mindenütt kérlelhetlenül bejelentendő, hogy a kihágást vagy mulasztást elkövető felek megbüntethetők legyenek. C) Mészárszékek: Ezen hasáruló helyek is a hentes boltok és műhelyeknél említett szempontok alá esnek. Jégvermek, jégtartányok, berendezési tárgyak, vágó és mérő eszközök itt is vizsgálat alá vonandók, egyfelől tisztaság, másfelől czélszerűség tekintetéből. Ellenőrzendő, hogy a mészáros egészséges, romlatlan, hamisítatlan, egyszóval emberi táplálékra teljesen alkalmas húst árul-e ? E tekintetben szükségesnek tartom a figyelmet következőkre felhívni: I. Az egészséges ökör, tehén és bika húsa kellemes és sajátságos friss hús szagú, élénk, piros-barna színű és zsírral átszőtt. Fogásnál és vágásnál bizonyos keménységet lehet rajta észrevenni. A zsírja fehéres sárga, meglehetős kemény, kötőszövete nedves, fehér; a csontvelő kemény, vöröses-sárga. Fiatal állatok és a bivaly busa élénkebb vörös; az utóbbi állat és a lesoványodott más állatok húsa szívós, száraz. II. Az egészséges juh és кеезке busa vörös barna, tömött de finom rosta és zsírral nincs átszőve, hanem fagygyuval van körülvéve, melynek sajátságos szaga van. A csontvelő vörhenyes-fehér, kemény. III. Az egészséges borju húsa (4 hetes koráig) halvány piros szinű, finom rostu, zsirral át nem szőtt, de jól táplált állatoknál kemény, fehér szinü zsirral körülvett. A csontok vékonyak s a velő bennük rózsapiros. 2—4 hetesnél fiatalabb borjuk húsa (melyek levágása betiltandó volna,) nyálkás, kékes-szürke szinü és zsirtalan. IV. Az egészséges sertés húsa rózsapiros szinü, zsirral átszőtt s részint szaga és a szalonna jelenléte által más hústól elüt. Öregebb sertések husa sötétebb szinü, durva rostu s az öreg kanok húsának sajátságos bak szaga van. V. Az egészséges ló húsa finom rostu, barnavörös szinű, édeses izü és zsirral át nem szőtt, hanem körülvett. A hús erős bölényével bevont és rövid állás után már sötét, kékes-fekete szint vesz fel. A zsir lágy, sárga színű, úgyszintén a csontvelő is. Már az itt felsorolt néhány jel is elégséges arra, hogy az emberi táplálékul alkalmas és nem alkalmas hús közti különbséget feltüntesse, de a tárgy fontossága megkívánja, hogy még a következőket is figyelmünkre méltassuk. Az előbbi czikkben jelzett betegségekben szenvedő állatoktól eredő búsón kívül nem alkalmas és kizárandó a fogyasztás alól: 1. a végvonaglásban levő és döglött állattól eredő hús, 2. a nagyon lesoványodott állattól eredő, és 3. a bármiféleképen megromlott hús. E tekintetben jegyezzük meg, hogy a végvonaglásban leölt és az elvérzés nélkül megdöglött állat húsa mindig dúsabb vértartalmú, sötétebb színű, könnyebben rothadó, és friss állapotban is rothadt szagú; a nagyon lesoványodott állattól eredő hús (melynek különben már levágása megtiltandó) zsírszegény, halvány, száraz; a csontvelő kocsonya-szerű lágy; a romlott hús, mely kivált nyáron gyakori, előbb kékes-fekete, azután zöldes szinű, nyákosan lágy, az ujj között szétmálló, büdös. A conserválás nélkül nyáron 3—4, télen 10—12 napig tartott szarvasmarha, sertés, juh, kecske és lóhús, és a nyáron 2, télen 4 napig állott borjú hús, úgy nemkülönben a nyáron 1, télen 3 napig tartott halhús a consum alól kizárandó volna, mert a benne rejlő putrid anyag a fogyasztó egészségét veszélyeztetheti. Mondanom se kell, hogy a bármiféleképen bemocskolt, undort gerjesztő hús a székben szintén nem volna megtűrendő. Az eddig felsoroltakon kívül köteles a szemlélő a húsnemeknél szokásos különféle hamisításokra is figyelmet fordítani, valamint köteles a vad- és halpiaczot és a baromfivásárt is ellenőrizni. E tekintetben a következőket vélem megjegyzendőknek. Ha az állat egész teste áll a vizsgáló rendelkezésére, úgy a hamisítás némi boncztani ismeret mellett könnyen felfedezhető, minthogy csontalap és zsigerek tekintetében a szarvasmarha a lótól, a ló a sertéstől vagy juhtól és megfordítva tetemesen különbözik. De legtöbb esetben csak egyes darabból kell ítéletet mondani, ahol aztán a különféle állatok húsának leírásánál már említett különbségeken kívül még irányadónak lehet tekinteni azt, hogy a) a kutyazsir .... 22.5 C° b) a nyulzsir .... 26.— „ c) a lózsir.......................30.— „ d) a disznózsír . . . 40.— „ e) a szarvasmarhazsir . 42.— „ f) a juh- és kecskezsir . 43.— „ g) a szarvaszsir . . . 50.— C°-nál olvad meg a sertéshús helyett eladott kutyahúst, a szarvashús helyett elárusított marhahúst és így tovább tehát ebből biztosan meglehet állapítani. D) Vad piacz. Községekben, kisebb városokban ritkán, nagyobb városokban azonban mindég van egy, vagy több helyiség, vagy épen piacz, hol szarvas, dámvad, őz, vaddisznó, nyúl, récze, fogoly stb. árusíttatik. A húsvizsgáló ezek szemlélésénél következőkre figyeljen: Szarvas, dámvad, őz, sőt a nyúl is lépfenében nem ritkán nagyobb számban szokott elhullani, megfigyelendő tehát, hogy e betegség jelei nincsenek-e jelen. Különösen tájékozást nyújt erre és más körülményekre nézve a leseb jelenléte vagy hiánya. Az élő állapotban meglőtt állat lősebe sötétvörös és vérrel belövelt, a döglött állapotban csalás szempontjából meglőtt állat lősebe ellenben nem. Vad állatnál a rothadás első stádiumában levő példányok — mint ismeretes — keresettek; nagyobb fokban rothadásnak indult vad azonban minden körülmény között ártalmas, consumra tehát nem bocsátandó. Közönséges sertés különféle eljárás, különösen pörkölés által vaddisznóhoz tétetvén hasonlóvá, ilyen gyanánt adatik el. Jóllehet ez az egészségre nézve nem ártalmas, de mint csalás, nem tűrendő. E) Hal piacz. Élő hal — ritka kivétellel — egészséges szokott lenni, a hasvizsgáló figyelme te-