Földmívelő, 1967 (11. évfolyam, 1-24. szám)
1967-01-01 / 1. szám
Gondoskodó gondnok . — Tudjátok az év utolsó napja mégis más, mint a többi, ezért erre az éjszakára paplanokat osztunk ki... Otthon érzi magát — Tudod, azért szeretem ezt a helyet, mert itt mindenki külön pohárból iszik, nem úgy mint nálunk a munkásszálláson... Aki így értelmezi !Egy kis útjelző tábla újítók részére — Mit csodálkozik? Mindenki képessége szerint... Hanem hajtan bő LEAK-Nt... / GONDOSKODÁS — Nekem 300 forint segély?! Hát kinek jut ilyen beteg Asszony az eszébe? — Hogy kinek? Hát a munkahelyének! A MEDOSZ ÖNTEVÉKENY MŰVÉSZETI CSOPORTOK II. ORSZÁGOS FESZTIVÁLJA NYÍREGYHÁZÁN 1967-ben ismét megrendezi a MEDOSZ Elnöksége az üzemi (intézményi) öntevékeny művészeti együttesek országos fesztiválját, Nyíregyházán. Az I. Országos Fesztivál óta (1963. Keszthely) — noha az szép eredményt hozott és az ott fellépett művészeti együttesekről, csoportok tagjairól, vezetőkről, aktivistákról csak a legnagyobb elismerés hangján lehet megemlékezni — az üzemi együttesek további foglalkoztatása nem szolgálta eléggé dolgozóink, a szocialista címért versenyző kollektívák művészi ízlésének alakítását. A II. Országos Művészeti Fesztivál megrendezésében a MEDOSZ Elnökségét a jelentkező igények kielégítése vezérli. 1967-ben az öntevékeny művészeti csoportok elősegíthetik a művészeti munka különböző ágaiban dolgozók nevelését, szórakoztatását. Miközben szórakoztatva nevelnek, önmaguk is formálódnak. Ebből következik a fesztiválra való felkészülés során, hogy a művészeti csoportok számát is szaporítani kell. Az üzemi rendezvényeket megtekintő közönség mozgósítását a műsorok alapos kiválasztása, társadalmi hatásossága kell hogy vonzóvá tegye. Elősegítjük, hogy a közönség együttműködhessen a zsűrivel. Régi és újjászervezett, vagy fiatal csoportoknál egyaránt követelmény, hogy a felkészülési időszakban — 1967. májusig — minél több üzemi rendezvényen lépjenek fel. Bizonyítsák a közönség, a zsűri képviselői előtt a szakszervezeti kultúrmunkások hivatástudatát, a szocialista kulturális tömegmunka üzemi színvonalát, szemléltessék a jelentkező új igényeket és vállalkozzanak bátor, helyi kezdeményezésekre. Célunk, hogy a II. Országos Művészeti Fesztivál pártunk IX. kongresszusa szellemében folytassa a kulturális politikai nevelőmunnkát és méltó módon járuljon hozzá a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. h ézffordulójának megünnepléséhez. A fesztiválra nevezett művészeti csoportok nagy száma megköveteli, hogy az együttesek képességeiről a zsűri üzemi rendezvényeken győződjön meg. Meghívást az országos fesztiválra csak azok a csoportok nyerhetnek, amelyek üzemi fellépéseiket ellenőrizhetővé teszik, illetve azokat a MEDOSZ megyei bizottságokhoz bejelentik. A fesztiválra nevezett művészeti együttesek részére a MEDOSZ elnöksége versenyt hirdet. A versenykiírás célja: ösztönözze a fesztiválra nevezett csoportokat a legtartalmasabb műsorok kiválasztására és minél több üzemi, nyilvános fellépésre. Jelen időszak, mint a fesztiválra felkészülés legjelentősebb periódusa — a legalkalmasabb a művészetre nevelő, az esztétikai ízlésformáló rendezvények megtartására. Maga a II. Országos Művészeti Fesztivál tulajdonképpen az üzemi rendezvénysorozatok befejező, ünnepi aktusa. A megyei bizottságok feladata, hogy a művészeti, öntevékeny csoportok értékes, immár hagyományosnak mondható tapasztalataikat felhasználva, gondos felkészülésükkel reprezentálják szakszervezeti szerveink kulturális tevékenységének e jelentős területét. 1967 első hónapjaira esik a szakszervezeti tisztségviselők újraválasztása. A szakszervezeti választások kitűnő lehetőséget kínálnak a művészeti csoportok részére, műsoruk bemutatására. Az új év feladatainak megtanácskozása, üzemi rendezvények kollektív fórumai, termelési tanácskozások, szocialista brigádvezetők értekezletei, élüzem-ünnepségek, s egyéb események alkalmával művészeti csoportjaink fellépése mindig kedves élményt jelent. Kialakulóban van az üzemek közötti csere-kultúrműsorok lebonyolítása. Ugyancsak terjedőben a szocialista címért versenyzők részére ajándék műsorok felajánlása. A művészeti csoportok saját üzemükben csak változatos műsorokkal tarthatnak számot érdeklődésre. A szakszervezeti bizottságok és a vállalatok vezetőségei — a hálás közönségen túl — is kifejezhetik elismerésüket. Legtermészetesebb, hogy egyetértünk az erkölcsi megbecsülés mellett az anyagi ösztönzők célszerű felhasználásával is. A MEDOSZ elnöksége az 1967. január 1-től május 5-ig tartó időszakban a legtöbb üzemi rendezvényen szereplő művészeti együtteseket értékes jutalomban részesíti. A MEDOSZ a II. Országos Művészeti Fesztivál közel 100 000 Ft értékű díjain kívül, a legtartalmasabb műsorkiválasztásért és a legtöbb produkcióért 15 000 Ft értékű jutalmat oszt ki a művészeti együttesek között. A díjkiosztás ideje 1967. májusában, Nyíregyházán, a 11. Országos Művészeti Fesztiválon lesz. A díjakért versenyezhet minden olyan MEDOSZ művészeti együttes, amely legalább 4 nyilvános fellépését bejelenti a MEDOSZ kultúr, agitációs és propaganda osztályára. (Bp . VI., Jókai u. 2—4.) Cseretraktoros javítás „házhoz szállítva" A cseretraktoros javítási rendszer bevezetésével országos jelentőségű kezdeményezést vezettek be a Szolnok megyei gépjavító állomások. Ezt bizonyítja, hogy ma már szinte az ország minden tájáról jelentkeznek érdeklődök, kíváncsiskodnak, tanulmányozzák a cseretraktoros javítást. Legutóbb a Borsod megyei gépjavító állomások főmérnökei és igazgatói vették szemügyre a megyénkben alkalmazott módszereket. A gépcserés javítást szakosították. A Szolnoki Gépjavító Állomáson a lánctalpas traktorokat javítják, míg Kúnhegyesen az MTZ-típusokra, Túrkevén pedig a Zetor K—25-ös erőgépekre rendezkedtek be. Ez idő szerint már 120 erőgépből álló csereparkot alakítottak ki. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy a tsz-ek üzemképtelenné vált erőgépei helyett azonnal új, vagy teljesen generálozott traktort adnak cserébe. Természetszerűleg így minimálisra csökkentik az erőgépek munkaidő-kiesését. A gépjavító állomások előzékenyen kiszolgálják a hozzájuk forduló gazdaságokat, kívánságra „házhoz szállítják” és a helyszínen cserélik ki a rossz gépet, üzemképesre. A cibakházi Vörös Csillag, és a tiszaföldvári Lenin Tízben például közvetlenül a szántóföldre szállította ki a Cibakházi Gépjavító Állomás a cseretraktort. KÉT IZGALMAS REGÉNY Kellér Andor „A rulettkirály’* c. regénye 1936-ban jelent meg első ízben — ez a könyvritkaság ma már fellelhetetlen. Alcíme Gály Lajos regénye. Gály Lajos csakugyan élt, létezett, jellegzetes alakja volt a budapesti, majd a monte-carlói, párizsi, nizzai, velencei kaszinóknak, játékbarlangoknak. Ő volt minden idők egyik legnagyobb szabású és legszerencsésebb kezű hazárdjátékosa, a nemzetközi világ „rulettkirály” -nak keresztelte el. Kellér Andor az izgalmas, fordulatos regényben végigkíséri Gály Lajos életét az első káprázatos szerencsétől kezdve, sorozatos le- és feltöréseken keresztül, egészen a végső nyomorig. A regény betekintést nyújt az európai fővárosok egy sajátos rétegének életébe, a Monte-Carlóban rulettező hercegek, grófok, dzsentrik, nemzetközi szélhámosok kavargó világába; egyben tökéletes rajza a mindent felperzselő, gyilkos játékszenvedélynek, amely a hihetetlenül szerencsés Gályt is szegénységbe taszítja végül. András László: A Laurentis-ügy c. könyvével szabályos, illetve nagyon is szabálytalan detektívregényt kap kézbe az olvasó. A Laurentisügy egy rendőri nyomozó története, amit a főhős, J. Szűcs Ferenc, a kritikus, önmaga szórakoztatására gondol végig egy kórházi ágyon. Ezzel persze a detektívregény kilép megszokott kereteiből, és amíg szerzőjét a nyomozás problémáin végigkísérjük, máris egy másik műfaj: a szellemi kalandregény birodalmába érkeztünk. Mindez azonban kegyes csalás csupán. Nemcsak a szereplők nyomoznak itt, hanem A Laurentis-ügy írója, a második könyvével jelentkező András László is nyomoz és leleplez. A bűnügyi és szellemi kalandregény határainak senkiföldjén I. Szűcs Ferenc személyében egy fordított Midas király nyomorúságos alakja bontakozik ki, akinek kezei között a legnemesebb eszmék, a legfenköltebb gondolatok épp úgy szemétté silányulnak, mint ahogy látszólag sikeres élete is darabjaira hullik. És mire a fanyar, intellektuális humorral megírt könyv végére ér, már az olvasó is tudni fogja, hogy nem csupán detektívregényt, hanem egy érdekes, szórakoztató és tanulságos könyvet is olvasott. Lévaiék a Vízügynek dolgoztak a betonút mentén. Az alacsony, fűvel benőtt árkot tisztították. Egymásnak háttal, de mégis szembe haladtak a húsz méternyi hosszú szelvényeken. Az volt a parancs, hogy egy ásónyommal mélyebb, két sokkal szélesebb legyen az árok, így majd lefolyhat benne a víz. Lévainak rossza volt, mert átázott a lábbelije, gumicsizma kellett volna, mint a többinek, de neki csak bakancsa volt. — Bor kéne ide Bálint, nincs abban a termoszban egy kis jó meleg bor? — kiáltotta feléje Füri Lőrinc, amikor Lévai kiemelte a tarisznyát helyettesítő ócska aktatáskájából a termoszt. — Csak borostea, gyere, húzd meg! — Tea nem kell. Nem tart ki a borod? ! — Spórolni kell vele ugye? — szólalt meg egy harmadik társuk, Dezső Ferenc. Ő is csak háromszáz étet tartott meg a két hold szőlőjéből, akárcsak Lévai. — Pedig te, Dezső Ferenc, most kezd az a 600 öles darab teremni. Tudod, amit az állami gazdaság létesítése előtt telepítettem! — S Lévai, kicsit sajnálkozva elmondta szőlőtelepítése történetét. Közben dolgoztak. Jó mélyen lenyomták az ásót a földbe, széles, ÁMÍT az ember A SZEMÉVEL LÁT egyenletes szeleteket fogtak, akkorákat, hogy meghúzták a kéz, a kar, a váll és a derék izmait, de ritmikus mozgásra is ösztökélték a testet. Autófék csikórólgott. Három férfi szállt ki a kocsiból. Kettő középkorú, egy fiatalabb. Műanyagszálai sötét öltönyök, hegyesorrú cipők. Vállas, erős, kihízott alakok, magabiztosak, hangosak. Meghallotta szavaikat — már tudta Lévai, hogy a szőlő, az út túlsó oldalán húzódó jó 70 holdas lugasosan telepített állami gazdasági csemegeszőlő-tábla állította meg az autósokat. Nézték az autósok a messze fehérlő betonkarókkal telitűzdelt táblát. A szőlőtőkéket. — Mikor szüreteltek itt? — fordult feléjük az egyik fekete öltönyös, szemüveges. — Régen, ezek korán érő, csemegeszőlő-fajták — mondta Dezső Ferenc. — Mennyit itt hagytak a rigóknak. Egyik tőkére mutatott a szemüveges, amelyen csonka fürt lógott. — Az kései Márton-szőlő — Lévai nem tudta megállni szó nélkül és megmagyarázta az idegeneknek, hogy ezek a fürtök úgynevezett másodlövések Márton-nap táján, — hogy néha későbben érnek be. — Mi pénzbe kerülhetett ez — mondta a legfiatalabb idegen. S elkezdték beszélni, mennyivel jobban járt volna az állam, ha a parasztok kezén hagyja a szőlőket. Okoskodó magabiztosság érződött ki a szavukból. — Két-háromkilós fürtök voltak ezeken a tőkéken — intett Lévai a betonoszlopok felé. — Exportra ment onnan a termés, de menjenek be Szekszárdra az állami gazdaság központjába. — Lévai nem bírta hallani a fitymáló hozzá nem értést. Az autósok is megérezhettek valamit indulatából, mert elcsendesedtek. Ő rájuk sem nézett többet, már újra a fődbe nyomta az ásót, mikor hallotta a felbúgó motort és a nekiinduló kocsi gumikerekeinek susorgását. Mikor egy nappal később nekem elmesélték a históriát, nem tudtam megállni, hogy meg ne mondjam: — Úgy védték a gazdaság tábláját, mintha nem sajnálgatták volna negyedórával előbb a kis szőlőcskéket. Nevettek. — Ez is más, meg az is más — mondta Lévai. S hamiskás fény villant szemében mikor rámnézett ... Nádasdi Péter Száznegyvennégy évvel ezelőtt, 1823. január elsején született Petőfi Sándor, a magyarság egyik legnagyobb alkotó költői géniusza. Neve a természetes, életszerű, népies irodalmiság roppant gaz- idag életművét jelenti, eszmeileg a nemzeti függetlenség és a forradalmi republikanizmus páratlan költői hőfokon való összeolvadását. A 19. század nagy demokratikus küzdelmeinek legkiteljesültebb lírai költője volt Európa-szerte, a nemzeti függetlenség és forradalmi gondolat jegyében; személyességénél és érzelmi differenciáltságánál fogva a magyarság s a világ egyik legnagyobb lírikusa, betetőzője a kor legnagyobb eszméitől, az erkölcsi, nemzeti és világszabadság eszméitől táplált realizmusnak. „Élerdészet"-avató ünnepség A Dél-somogyi Állami Erdőgazdaság igazgatója a pártszervezettel és a szakszervezeti bizottsággal egyetértésben — az 1965/66 gazdasági évben elért eredmények alapján — a Lábodi Erdészetnek ítélte oda az élerdészet címet a vándorzászlóval és 15 000 Ft pénzjutalommal. Az ünnepséget december 28-án tartották, az erdőgazdaság vezetősége, a járási pártbizottság és egyéb járási szervek, valamint a MEDOSZ központ képviselőjének jelenlétében. Hatvanhét dolgozó kapott pénzjutalmat összesen 38 000 Ft összegben, nyolc pedig kiváló kitüntetésben részesült, köztük András József erdészetvezető is, aki 10 éve vezeti az erdészetet. N. J.