A MEDOSZ Lapja, 1975 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1975-01-06 / 1. szám
190 éves a Mezőhegyesi Állami Gazdaság Az ország legrégibb állami gazdaságának elődjét a régi ménesbirtokot 1784. december 20-án alapították. Pontosabban mondva az egykori németrómai császár és magyar apostoli király II. József a ménesintézet alapítására vonatkozó okmányt ekkor írta alá. Ezzel az aktussal egyidejűleg „a kalapos király” az intézet építkezési munkálataira igen nagy összeget, 400 ezer forintot irányzott elő. Az építkezéseket Kolhoffer és Le Favre katonai mérnökök tervei alapján 1785. kora tavaszán kezdték meg. A hadifontosságú létesítményhez a különböző katonai ezredekből 200 kőművest és 150 ácsot a mezőhegyesi pusztára vezényeltek. A Maroson leúsztatott építőanyagokat egy lovas trónosztállyal és a környékbeli megyékből közmunkára kirendelt parasztszekerekkel Aradról és Nagylakról szállították az építkezések színhelyére. A Maros és a Körösök vízválasztójának törmelékkúpján kialakult s akkoriban fátlan, legelőpusztaságon létesített állami mépesbirtok gyors ütemű fejlesztését és a környező megyékre kiterjedő nagyszabású állattenyésztési és felvásárló tevékenységet szemlélteti, hogy a török birodalom és Napóleon seregei ellen vívott háború éveiben a császári hadak részére 179 ezer hátas- és trénkávat, 200 ezer vágóökröt és 2 millió mázsa szénát szállítottak Mezőhegyesről. Ugyanakkor Bécs lakosságának élelmezésére a birodalmi főváros vágóhídjaira 194 ezer vágómarhát hajtottak. Az alapítást követően az Európa-szerte elismert lótenyésztési sikerek mellett a korabeli mezőgazdasági szakemberek már a múlt század hetvenes éveiben felismerték, hogy Mezőhegyes termőhelyi adottságai az ipari és takarmánynövényfélék termesztésére szarvasmarha-, juh- és sertéstenyésztésre, hizlalásra is kiválóan alkalmasak. Adottságaik figyelembevételével az 1880-as évek első felében erőteljes ütemben fejleszteni kezdték az intenzívebb szarrvasmarhafajták tenyésztését, a tehenészetet és a szarvasmarha-hizlalást. Az ipari növények közül megkezdték a cukorrépa, kender és len termesztését. A gazdaságban a századforduló előtt cukorgyárat, szeszgyárakat, finomítót és kenderfeldolgozó üzemet létesítettek s a kisvasúthálózatot is kiépítették. A mezőhegyesi növénytermesztők, állattenyésztők, a hajdani katonabéresek és kiskatonák, azok fiai és unokái másfél évszázados helytállását összegezve 1935-ben Féja Géza teljes joggal állapíthatta meg: „a birtok mintája a belterjes termermelésnek és igazi mezőgazdasági kultúrvidék.” Országunk minden szegletéből és határainkon túlról a megszámlálhatatlanul sok-sok látogató és magas rangú vendégek is ehhez hasonló elismerő szavakkal méltatták a mezőhegyesnek világraszóló sikereit. Azok értékét a nagyüzemi mezőgazdasági termelésben dolgozók régi és legújabb eredményei iránt érdeklődők szemében még inkább megnöveli az a körülmény, melyről Féja Géza Viharsarokjában ezeket olvashatjuk. ..Csak a munkások és cselédek sorsa megdöbbentő. A bérlakások már nem tükrözik a mintaszerűséget. Gyarlók, földesek, s még a különkonyha rendszert sem sikerült teljesen megszüntetni.’’ A gazdaság mindenkori ménesparancsnokai, jószágigazgatói s a földművelésügyi kormányzat ugyanis a gazdasági s az ipari üzemek felépítése közben mindig megfeledkeztek a valamelyest is elfogadható cselédlakások, sumimásszállások (szociális és kulturális létesítményekről nem is beszélve) építéséről. A Mezőhegyesi Állami Gazdaság egykori cselédjei és szegődményesei a felszabadulást követően egy pillanatig sem pihentek a régi babérokon. Erejükhöz és lehetőségeikhez mérten, sokszor azon felül is, mindig részt vállaltak a lakosság ellátási gondjainak megoldásából. Évről évre nagyobb mennyiségű kenyérgabona, cukorrépa, hús, tej, gyapjú stb. termények és termékek termelésével segítették az ellátatlanok élelmiszer-szükségleteinek kielégítését és az ipar nyersanyagellátását. A mezőhegyesiek az utóbbi években továbbfejlesztették a kenyérgabona-, vetőmag- és a hibridkukorica-termesztést, évente 450 vagon búzavetőmagot és 260 vagon hibridkukorica-vetőmagot termesztenek. Az iparszerű cukorrépatermesztési technológia alkalmazásával e fontos ipari növény termőterületét 800 hektárról 200 hektárra növelték. Szarvasmarha-állományuk 1974-ben meghaladta az 5 ezret, a tehénlétszám elérte a 2000-et. 1970-ben megkezdték a Holstein—Friz fajtaátalakító keresztezést is. A sertésállomány jelenleg 46 ezer, ebből a kocalétszám 3270. Az Állattenyésztési Kutató Intézettel és több gazdasággal együttműködve megalakították az ÁHIB-társulást. A HUNGAHIB sertésfajta tenyésztését és szaporítását a gadaság vállalta, saját szükségletei kielégítésén felül évente ezer db tenyészkoca süldővel segítik az igénylő gazdaságokat. Az 5. ötéves tervidőszakra a termelési érték növelését az idei 48. 299/mFt-ról 754 912/m Ft-ra, a vállalati nyereséget 68.44/mFt-ról 120.298/mFt-ra irányozták elő. A termelés korszerűsítésére, a hatékonyság növelésére és a jövedelmezőség fokozására kidolgozott célkitűzéseik megvalósításánál s a példamutató szerep betöltésénél azonban a 190 esztendős múlt nemcsak előnyöket hordoz, hanem súlyos tehertételt is jelent. A gazdaság eszközállománya rendkívül nagy mértékben elhasználódott. A nulla értékű régi gazdasági épületek és cselédházak száma meghaladja a 800-at. Az ósdi épületek átalakításra és korszerűsítésre egyáltalán nem alkalmasak. Az iparszerű nagyüzemi mezőgazdasági termesztési és termelési rendszerek kiterjedt alkalmazásának is legfőbb akadályát képezik a 100— 120—150 és 180 évvel ezelőtt szétszórtan épített urasági épületek, az egészségtelen sorházak, s a vályogból és téglából készült cselédlakások. A szociális, kulturális és sportlétesítmények nagy része is elavult és nem megfelelő. Az 1975. esztendő küszöbét átlépve abban a reményben köszöntjük az ország legrégibb gazdaságának dolgozóit, hogy az 5. ötéves tervidőszakra kitűzött nagyszerű célkitűzéseik megvalósításával egyidejűleg az egészséges új munkáslakások építésénél, a szociális, kulturális ellátottság fejlesztésében, az alapítás óta felhalmozódott mulasztásokból sok mindent pótolni tudnak majd. Borbás Lajos A fedett lovarda Díjnyertes ötös fogat kacsatojás A Szolnok megyei, Palotási (Besenyszög) Állami Gazdaság 23 ezer darabos Cherry—Valey fajta, igen értékes kacsa törzsállománya egy esztendő alatt 2 milllió kétszázezer tojást tejt. Keltetőjükben mintegy 1 millió 700 ezer napos kacsát keltettek, e ezeket 10 nagyüzemi gazdaságban értékesítették. Várományosai az arany koszorúnak ARCKÉPVÁZLAT A VESZPRÉMI ,,KANDÓ KÁLMÁN“ SZOCIALISTA BRIGÁDRÓL A Veszprémi Állami Gazdaság szabadságpusztai kerületében működő 17 tagú „Kandó Kálmán” szocialista brigád a gazdaság életében kulcsszerepet tölt be. Mint mezőgazdasági gépszerelő, karbantartó és javító brigád nemcsak a közvetlen termelőmunkát, a sertéstenyésztést, a hús- és sütőüzemet, a kereskedelmi egységeket segíti, de nagyban meghatározója a gazdaságban folyó ideológiai és politikai munkának is. A minden tekintetben példamutató brigád méltán talál követőkre, s vívta ki a dolgozók, valamint a gazdasági vezetők megbecsését. Horváth János tiszt titkár így jellemezte e nagyszerű kis kollektívát: — Náluk az öntudat határozza meg a munka mennyiségét és minőségét. Olyan embertípusokat formálnak, akik egyedül is olyan lelkiismeretességgel, s odaadással dolgoznak, tudásuk legjavát nyújtva, amint azt tőlük a vezetés elvárja. Példás magatartásukkal és munkájukkal vívták ki mindannyiunk elismerését, s eredményeiket. Két kivétellel :a brigád minden tagja kiváló dolgozó. Régi törzsgárdatagok, s mindegyikük visel valamilyen társadalmi funkciót. A brigád tagja többek között Horváth János szb-titkár, Szekeres János párttitkár, gépkocsivezető, valamint fia, ifjú Szekeres János KISZ-titkár is, aki a kerület fiataljait fogja össze. De folytathatnánk a sort. Amikor elbeszélgetve a brigád egyes tagjaival, öntudatukat is vizsgáltam, mindegyikük jelesre vizsgázott. Az szb-titkár pl. így vallott: — 37 éves vagyok. Szívesen foglalkozom a hozzám tartozó 158 szervezett dolgozó tudatformálásával. A miértre egyértelmű a válasz. Én is a környék szülötte vagyok, szeretem a fajtámat, segíteni akarok rajtuk. Ezek az emberek ugyanis a múlttól semmit sem örököltek gondjaikon, problémáikon kívül, mert szegény környék volt ez, s most van mit behozni bőven. Érthető, ha mindent megteszek értük, hogy ezzel is hasznukra legyek. Nagy László brigádvezető pedig így fogalmazott: — Nálunk a fiatalok felnéznek az idősebbekre, ezért életképes ez a brigád. Fiataljainkat mindenekelőtt a munkafegyelemre tanítottuk meg. Megszerettettük velük a munkát, elsajátíttattuk velük a szakma legújabb fogásait. Beléjük oltottuk a továbbtanulás örökösiágyát, így a gyakorlati tapasztalat és új tudás birtokában brigádunkon belül tovább tudunk velük lépni. Az ideológiai és politikai továbbképzés is fontos kérdés. Brigádunk minden tagja jelenleg is jár valamilyen szemináriumra. Enélkül ma már korszerű társadalmat építeni, véleményünk szerint, nem lehet. — Ma már nemcsak dolgozunk, szórakozunk, de a világ dolgai is érdekelnek bennünket. Mivel rohamosan változik az élet, a politika, a technika, ezért kell hogy az embert minden érdekelje, s nem mehetünk el a bennünket és a más népeket is érintő kérdések mellett. Ehhez pedig már nem elég a tv-t, rádiót, újságcikkeket figyelemmel kísérni, politikai oktatásokra kell járnunk, ahol részleteiben is megismerhetjük az eseményeket — fogalmazta meg véleményét Andrási Géza brigádtag. — Hogy fiataljainkat ma már minden érdekli, annak nagyszerű példája volt az Ifjúsági Parlament — mondotta ifjú Szekeres János KISZ- titkár. — Fiataljaink sok olyan ötletes, figyelemre méltó javaslatot tettek, amelyek a gazdaság termelésének növelését célozták. Több példát mondottak arra is, hogy milyen technikai megoldásokkal lehetne magasabb fokra emelni a termelést a kiadások csökkentésével egyidejűleg. Búcsúzóul azt is megtudtuk, hogy a brigád a gazdaság többi brigádjához hasonlóan időarányosan teljesítette kongresszusi vállalásait. Kesztyűs Ferenc Nagy László ■IjjU pTf cím Horváth János Ifj. Szekeres János Andrási Géza BÚCSÚ RAGÓ ANTALTÓL Mély megrendüléssel tudatjuk a fájdalmas hírt. Ragó Antal, a MEDOSZ KV tagja, országgyűlési képviselő, szakszervezetünk Pest megyei Bizottságának elnöke, a Magyarországi Földmunkás Mozgalom régi harcosa 1974. december 29-én, 76 éves korában, hosszú ideig tartó súlyos betegség után elhunyt. Ragó Antal — sokszázezer sorstársához hasonlóan gyermekkorában ismerkedett meg a cselédsorssal. Fiatalon kapcsolatba került a munkásmozgalommal. Az első világháború éveiben részt vett a háborúellenes tüntetések szervezésében. 1919-ben a 68. Vörösezred katonájaként harcolt a földesúri román királyi hadsereg csapataival szemben. A Tanácsköztársaság megdöntése után a viharsarki vöröskatonákkal együtt Romániába internálták. 1920-tól a felszabadulásig az állandó üldöztetés és rendőri felügyelet ellenére a földmunkásság körében sztrájkokat szervez. 1922-ben Tisza Antallal, Hunya Istvánnal és másokkal együtt a Szolnok megyei nincsteleneket képviselte a Földmunkás Szövetség kongresszusán. 1926-tól a felszabadulásig a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége KV tagjaként dolgozott tovább. 1930-ban kommunista szervezkedésben való részvétel vádjával újból letartóztatták és börtönbüntetésre ítélték. Szolnok megye szervezett munkásai 1944. decemberében az ideiglenes nemzetgyűlésbe képviselőnek választják. A szakszervezetek Szolnok megyei titkáraként a felszabadulástól kezdve szervezte a szakszervezetek nagy családjához tartozó szakmai szervezeteket. Később az állami gazdaságok Pest-Nógrád megyei igazgatójaként is részt vett szakszervezetünk munkájában. Kiemelkedő mozgalmi és gazdasági munkájának elismeréséül többször részesült magas kormánykitüntetésben. Halálával nagy veszteség érte a magyar szakszervezeti mozgalmat. Harcostársai, barátai és tisztelői fájó szívvel búcsúznak a földmunkás-mozgalom kiemelkedő harcosától. Emlékét megőrizzük! Elhunyt Egerszegi Sándor Kossuth-díjas kutató Súlyos veszteség érte a magyar tudományos életet, az agrártudományt: 54 éves korában, szívroham következtében elhunyt dr. Egerszegi Sándor Kossuth-díjas kutató, a MTA Talajtani és Agrokémiai Intézetének osztályvezetője. Dr. Egerszegi Sándor fáradhatatlan harcosa és kiváló művelője volt a magyar agrártudománynak. A magyar és nemzetközi tudományos tevékenysége mellett jutott ideje és szívesen vállalta a társadalmi tevékenységet. Több cikluson át tagja volt a MEDOSZ központi vezetőségének, majd 1957-től a MEDOSZ elnöksége mellett működő szakemberek szakosztálya vezetőségének tagja. Szakszervezetünk tagjait, tisztelőit, barátait fájdalmasan érintette a hír, emlékét kegyelettel megőrizzük. 3