A MEDOSZ Lapja, 1985 (29. évfolyam, 2-24. szám)
1985-01-25 / 2. szám
Mezőhegyes ünnepelés előretekint (Folytatás az 1. oldalról.) megszűnt, mert II. József császár rendeletére állami ménesintézet létesül a pusztán. A császár rendelete 1784. december 20-án kelt, ezért ezt a dátumot tekintik Mezőhegyesen az állami birtok megalapítása időpontjának. A kétszázadik évfordulót 1984. december 22-én ünnepelte a Mezőhegyes Mezőgazdasági Kombinát. A jubileumi gyűlésen megjelent és felszólalt Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke, jelen volt Szabó Miklós, a Békés megyei pártbizottság első titkára, dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára, Gyulavári Pál megyei tanácselnök, Roska István külügyminiszter-helyettes, Klenczner András, az állami gazdaságok központjának vezérigazgatója. A jubileumi gyűlés vendégeit Supala Pál, a kombinát vezérigazgatója köszöntötte, majd Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter mondott beszédet. Vázolta az alapítás óta eltelt kétszáz év legfőbb állomásait, visszatekintett a mai kombinát jogelődeire, akik maradandót alkottak, akiknek munkája nyomán ismertté vált Mezőhegyes hazánk határain túl is. Hangsúlyozta, hogy munkájukkal gazdagodott az ország, bár ezt a gazdagságot nem a nép jólétének emelésére, hanem a katonai és hadászati célokra kamatoztatták akkoriban. Az utóbbi másfél évtizedben megkezdődött a kombinát fejlődésének legimpozánsabb szakasza. A háromezer-hétszáz dolgozó példamutató munkája lehetővé teszi a legkorszerűbb vezetési és szervezési módszerek alkalmazását. Ezek együttes hatására folyamatosan megerősödött a gazdálkodási fegyelem, a vezetés és igazgatás hozzáértő emberek kezében van ma már a középszintű vezetési területeken is. Ez megkönnyíti a legújabb kutatási eredmények alkalmazását. A húszezer hektáron gazdálkodó kombinát elsősorban gabonát és húst termel, de fejlett takarmányfeldolgozó ipara, cukorgyára, vetőmagüzeme, fafeldolgozó üzeme, gépműhelye, szállítási üzeme, lucernaszárítója, állatkórháza és gyümölcsöse is van. Húsüzeme közkedvelt szalámi és kolbász termékeivel népszerű, 92 kilométeres élővíz csatornahálózata, építészeti üzeme, erdészete és vadgazdálkodása, saját telefonhálózata, laboratóriuma, strandfürdője és uszodája, két boltja, szállodája van. Az ünnepségen Losonczi Pál tolmácsolta a kombinát dolgozóinak Kádár János személyes üdvözletét, majd kitüntetéseket adott át. A Jubileumi Oklevelet Supala Pál vezérigazgató vette át az Elnöki Tanács elnökétől. A Munka Érdemrend arany fokozatával tüntette ki az Elnöki Tanács Gulya Mihály nyugdíjas növénytermesztési brigádvezetőt, egy-egy dolgozó kapta a Munka Érdemrend ezüst, illetve bronz fokozatát. A kombinát 25 dolgozójának Váncsa Jenő miniszter adta át a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója címet, s negyvennégy dolgozó kapta meg a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést, pénzjutalommal együtt. Az ünnepi gyűlés után bemutatták a Mezőhegyesről készült színes ismeretterjesztő filmet, majd pedig lovasbemutatón, a helytörténeti kiállítás megnyitásán és a kocsimúzeumban kiállított régi termelési eszközök bemutatóján vett részt az ünnepség közönsége. Az ünnepség alkalmából a helyszínen tartózkodó dr. Dobi Ferenc, szakszervezetünk főtitkára látogatást tett a mezőgazdasági kombinát cukorgyárában, ahol a gyár vezetői tájékoztatták a kollektíva munkájáról. Ezt követően dr. Dobi Ferenc — a dolgozókkal folytatott beszélgetéseinek tanulságaként — megállapította, hogy a közösség hangulata bizakodó, a műszaki adottságok és a személyi feltételek alapján pedig reális remény van a gyár 1984—85-ös kampánytervének sikeres teljesítésére. Álarc nélkül Legutóbbi számunkban interjút közöltünk a KNEB elnökhelyettesével, Szálkai Tóth Istvánnal. A témájánál fogva is izgalmas beszélgetést egy különleges fotóval illusztráltuk: fekete álarcos férfi mered az olvasóra. A képpel persze nemcsak az idegeket akartuk borzolni, hanem a népi ellenőrzés objektivitását kívántuk képi eszközökkel is kifejezni. Azt, hogy ez a szinte mozgalmi jellegű országos ellenőrző hálózat vizsgálatai során senkire és semmire nincs tekintettel. Egyetlen célt ismer: az igazság felderítését. Legyen az kiváló eredmény vagy büntetni való mulasztás. Ötletünkkel a legilletékesebbnél nem arattunk teljes sikert. Éppen ezért másodszor is vettük a bátorságot és megkérdeztük Szálkai Tóth Istvánt, hogy a népi ellenőrök közül sokaknak miért nem tetszik az interjú illusztrációja? — Semmi esetre sem hiúságból. Véleményem szerint az általam adott interjú „Fatia Negra"-képe egészen mást sugall, mint amit — ezt nem kétlem — a jószándékú szerkesztők eredetileg akartak. Az eltakart arc arcnélkülisége a felelősség nem vállalását jelenti. Legalábbis abban a jelképrendszerben, amiben sokan, többek között én is gondolkodom. A népi ellenőrzésre nem ez a jellemző! A népi ellenőrzés sok ezernyi — köztük számos MEDOSZ-tag és aktivista — társadalmi munkatársa nagyfokú személyes felelősségvállalással végzi munkáját. Nincs ez másképpen a szervezet hivatásosainál sem. Valamennyien vállaljuk az igazi arcunkat. ÜLÉSEZTEK A MEDOSZ SZAKOSZTÁLYAI A közelmúltben tartották idei első ülésüket szakszervezetünk szakosztályai. A megbeszélések napkréntén ezúttal a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítéséből adódó feladatok elemzése az elmúlt évi munka értékelése és az 1985-ös munkaterv megvitatása szerepelt. A Vízügyi Dolgozók Szakosztályának ülésén dr. Molnár László, az OVH főosztályvezető-helyettese elmondta, hogy a vízgazdálkodási tevékenység jellege nem teszi lehetővé a versenyszféra kiterjesztését az ágazatban, ezért a hatékonyság növelésének követelményét olyan szabályozórendszer érvényesítésével kell elérhetővé tenni, amely biztosítja, hogy az állami költségvetés bevételeinek növekedése egybeessék a vállalatok érdekeivel Az Állami Gazdaságok Dolgozói Szakosztályának ülésén Csizmadia József, az ÁGOK főosztályvezetője az új vállalatvezetési formák gyakorlati megvalósításának kérdéseiről szólva figyelmeztetett arra, hogy a jelenlegi igazgató megerősítése esetén is rendkívül fontos a vele szemben támasztott követelményrendszer világos megfogalmazása, mégpedig a „fejtetőre állított" tervezés — azaz a részcélok végszámokból való visszaszámolása — káros gyakorlatának követése nélkül. Mindkét szakosztály ülésén részt vett dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára. Kiemelte, hogy a szakszervezetek alkalmazkodása a gazdaságirányítási rendszer módosítása következtében megváltozott feltételéhez semmiképpen sem jelenti a szakszervezeti jogosítványok körének szűkülését, sőt az ágazati vezetéssel folytatott, rendszeres párbeszédben az együttműködés eddig kihasználatlan lehetőségei rejlenek. A szakszervezeti munka hatékonyabbá tételének szükségességéről szólva hangsúlyozta, hogy a jövőben állandó összekötők révén szeretnék közvetlenebbé tenni a szakosztályok és a központi vezetőség közötti kapcsolatot, s a megyebizottságok működésének korszerűsítése is hamarosan napirendre kerül. AGRÁRKIVITELÜNKRŐL Ez az esztendő, amelynek az elején járunk, már mind világosabban mutatja a múlt évben végzett munka eredményeit, holott a közgazdászok, a könyvelők, az üzemgazdászok, még csak ezután dolgoznak igazán a pontos összegezésen. A precíz kimutatások elemezhetővé teszik az egyes üzemek, az egész ágazat munkáját, eredményeit és gondjait is. A fővonalak azonban már tisztán láthatóak. Tudjuk, hogy búzából kedvező volt a termés még a második súlyos aszály ellenére is, mert a tavalyelőtti nagy szárazság után a gazdaságok rendkívül lelkiismeretesen készítették elő az 1984-es évet. Egyes vidékeinket az idén is újra sújtja az aszály, ezért 20—25 gazdaságot a következmények majd kegyetlenül megráznak. A kukorica és a melegigényes zöldség az egész aszályban megsínylették a hűvös, sokáig kellemetlen időt. Arról is pontosan tudunk, hogy agrárkivitelünkben újabb nagy leckét kellett megoldaniuk a termelőknek és a kereskedőknek. A cserearányok a tőkés piacon tovább romlottak. A valóságban helyenként túltermeléssel küszködő tőkés országoknak a visszaszorító politikája olyan hatást vált ki, hogy az árak messze elkerülik a valóságos értéket. Pár évvel ezelőtt azt mondottuk, minden negyedik hektár exportra termel, most már a kivitelünk bővítése és a körülmények hatására lassan minden harmadikról is szó lesz. Ez a gazdálkodás fejlettségét mutatja. Különösen mivel a hazai ellátás bőséges, az ilyen fejlődés tulajdonképpen jó, de mindenképpen kedvezőbb árakat kell elérnünk és újra piacokat szereznünk. A mezőgazdasági termékek meghatározó szerepet töltenek be a népgazdaság exportjában. Ahhoz, hogy a Közös Piac rendkívül drasztikus intézkedéseit ki tudjuk védeni, és a szükséges devizát „megtermeljük" nagyobb tömegű áru exportálására van szükség. Intenzív külkereskedelmi munkát kíván ez az ágazattól, és a külkereskedelemtől egyaránt. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Mindenekelőtt az áru minőségének javítását. A nemzetközi piacon például a húst előnyösebben tudjuk értékesíteni darabolva, s a mostaninál lényegesen soványabban! Ennek megoldása a termelőnél kezdődik, a legalkalmasabb fajtával, az okszerűbb hizlalási módszerekkel, a háztájiban megtermeltetett sertés hús,zsír arányának alakításával. Az a bizonyos kistermelői integráció mindinkább kiterjed a technológia érvényesítésére, a fajták helyes kiválasztására. Zöldségnél pedig a nagyüzemi termelést kell stabilizálni, hogy az 1984-es év ne ismétlődhessék meg, hogy a tényleges árukiesés miatt — ami az időjárás következtében érintett károsan bennünket — ne létezhessen az árakat felverő maffia. Ez a helyzet ugyanis nem csupán a hazai piacot érinti, találkozik a külkereskedelemmel is, olyan egyszerű, korántsem etikus magatartásban, hogy több nagyüzemből a leszerződött árut — a megállapodásra fittyet hányva — más csatornákon értékesítették. Új piacok megszerzésére is nagy szükség van, a hús, a bor, a feldolgozott áruk és számos egyéb, az országból kikerülő áruk értékesítésére. Nagyon szívós, kemény munkával ebben is előre lehet majd lépni. A feladatok adottak, nagyon nehezek, ugyanakkor más gondokkal is találkozunk. A jelenlegi szállítóeszközökből álló park nem elegendő a megtermelt áru időben és jó minőségben való elszállítására. Alma, hús és más áru esetében is tapasztaltuk már, hogy a szállítóeszköz hiányában hoppon maradtunk, vagy veszített az áru a frisseségéből, így az ára is kevesebb lett. Ahhoz tehát, hogy a mezőgazdasági termékek időben a címzetthez érjenek, más ágazatokkal közös munka szükséges. A sportban ezt csapatjátéknak mondják. Mi maradjunk csapatmunkánál. L. V. OMEK'85 (Folytatás az 1. oldalról) Jója pedig az lesz számunkra a kiállításnak, hogy a termelés hogyan igazodhat még jobban a piaci követelményekhez. Meg szeretnénk mutatni a követendő irányt, a minőségi követelményeket, fel szeretnénk hívni a figyelmet a versenyképesség fokozására. — Tulajdonképpen mit mutatunk be? — Tulajdonképpen mindent. — Vagyis? Ezt hogy kell érteni? — Úgy, hogy az OMÉK-on a vertikalitás dominál majd. Az alapanyag-termeléstől a végtermékig mindent bemutatunk, ez a folyamat a 80-as OMÉK-on már lényegében elkezdődött. Most is a termelési rendszerek széles skálája vonul fel, és a technológiai változásokat is bemutatjuk. — Milyen kiegészítő programokat kínál majd az OMÉK? — Rengeteget. Szórakoztató, érdekes és látványos is lesz ez a bemutatkozás, rendkívül vonzó a közönség számára. Ennek érdekében még növeljük is a meglévő kiállítási területet. A szomszédos galopp-pálya egy részének bekapcsolásával biztosítottunk helyet a tenyészállat-felvezetésekre, lovasbemutatókra és sok egyéb rendezvényre. A 70. OMÉK-nak szerves része lesz az AGROMASEXPO 85. Gépbemutatás csakis az AGROMASEXPO kiállítási területén történik. Igen fontosnak tartjuk, hogy a mezőgazdasági kistermelés fejlődése érdekében bemutassuk azokat a lehetőségeket, melyekkel élhetnek a kistermelők, és egyben inspirálni is szeretnénk őket, hogy a legfejlettebb technikát, technológiát alkalmazzák. Lesz hobbikert- és biokert-bemutató, fóliás termelési bemutató, gombatermesztés és sok egyéb. Eddig már nagy a nemzetközi érdeklődés, 45 ország kapott hivatalos meghívást az OMÉK-ra. Külföldről mintegy 700 vállalat részvételére számítunk, amelyekkel valamiféle kapcsolatban állunk. Nemzetközileg tehát rendkívül nyitott lesz ez a bemutató. Az elmúlt 40 esztendő eredményeit a szocialista országok együttesen fogják bemutatni, a KGST-tagországoknak önálló pavilonja lesz. Az AGROINFORM segítségével a holnap mezőgazdaságát is be szeretnénk mutatni, többek között angol, japán, holland résztvevőkkel együtt, természetesen a számítógépet is alkalmazva. Az első hazai jelentkezők már a hivatalos nyomtatványok kiküldése előtt jelezték bemutatkozási szándékukat. Az OMÉK egyik része lesz a Mezőgazdasági Könyvkiadó Vállalat szervezésében és rendezésében előreláthatóan 2500—3000 hazai és külföldi szakkönyv bemutatása és Nemzetközi Mezőgazdasági Szakkönyvkiállítás. Az idei OMÉK ezek szerint olyan bemutatkozása lesz az agrárgazdaságnak, mely a múltat idézve a jelent mutatja be, és a jövőt is felvázolja, elénk álmodja. Jó alkalom lesz és kiváló lehetőség a hazai érdeklődőknek, szakembereknek és „egyszerű" nézőknek a számvetésre, a tapasztalatcserére, a magyar agrártermelés eredményeinek megismerésére. Leopold Györgyi A francia mezőgazdaság, és a szövetkezetek A közelmúltban termelőszövetkezeti delegáció utazott Franciaországba, tanulmányútra. A 28 tagú csoportban helyet kapott e sorok írója is, így van miről beszámolni. Az út a szó szoros értelmében módot adott egy tőkés ország mezőgazdasági szervezetének megismerésére, a belső és külső hatások vizsgálatára. Az egyhetes úton a tsz-elnökökből, TESZÖV-vezetőkből, -szakemberekből és néhány TOT-vezetőből álló küldöttség a francia partnerrel történt alapos előkészítés nyomán rengeteg ismeretanyagot nyújtott. Mivel а ТОТ az utat a COOPTOURISTON keresztül szervezte, — így mondhatnám két tanácskozás között minden percet kihasználva, — valamelyest bepillantottunk Párizs és a francia emberek életébe is. Hová is jutott el ez a delegáció? Jártunk a Francia Mezőgazdasági Minisztériumban, a Mezőgazdasági Szövetkezetek Országos Szövetségében (CFCA), a Mezőgazdasági Kamarában, az Országos Mezőgazdasági Hitelintézetben, a Mezőgazdasági Társadalombiztosítási és Biztosító Intézetben, voltunk egy szövetkezetben is Blois városában. Vendéglátóinktól az iránt érdeklődtünk, hogy milyen a francia mezőgazdaság helyzete, belső élete és mik a céljaik. Kérdéseket tettünk fel arra is, mennyire függnek a Közös Piactól. Tudni akartuk, milyen hitelekkel támogatják a francia mezőgazdaságot, s behatóan érdeklődtünk a francia szövetkezeti életről, s nem utolsósorban a francia—magyar mezőgazdasági kapcsolatokról. A minisztériumban elmondották, hogy jelenleg 1,2 millió kisgazdaság van Franciaországban. Ezekben 2,5 millió ember dolgozik. Közülük 1,6 millió teljes munkaidőben. A francia parasztember rendkívül szorgalmas, s ez is hozzájárul — mondották —, hogy az ország nyereséges tudott maradni egy olyan gazdasági közösségben, amely lényegében veszteséges. Franciaországban tejből és húsból túltermelés van, ezért az egész hitelpolitikájuk, támogatási rendszerük most ennek levezetését szolgálja. Van például egy felvásárló hivataluk, amely jelenleg hetente 5-6 ezer tonna húst vásárol fel, mert az árak nyomottak. A francia mezőgazdaság egészére erős hatással van a Közös Piac, melyhez tartozó országok mezőgazdasági miniszterei minden esztendő tavaszán meghatározzák a legfontosabb termékek exportját, a raktározás mértékét, például gabonából és a tejből, tejtermékekből. S ezek a döntések már szabályozzák a piacot, sokszor kényszerítő hatást gyakorolnak a legkisebb gazdára is. A kamara emberei például azt elemezték többi között, hogy Spanyolország és Portugália belépése után milyen nagy anyagi támogatás válik szükségessé. A franciák azt szeretnék elérni, hallottuk szinte mindenütt, hogy a termelők jövedelme ne csökkenjen, de 1973 óta ezt nem tudják kivédeni. Különféle akciókkal próbálnak a belső piacon eredményt elérni, és úgy orientálni a gazdákat, hogy az előnyösebb ágazatok felé forduljanak. Lényegében ezt teszi а ТОТ partnere, a CFCA is, amely a legrégibb mezőgazdasági szövetkezeteket tömöríti magába. A CFCA munkájának tanulmányozási lehetőséget megadtak a partnerek. A CFCA szaktanácsadói hálózatot tart fenn és oktatási központot is működtet. A szaktanácsadók a legkülönbözőbb területeken állnak a szövetkezetek rendelkezésére. Ehhez azonban tudni kell, hogy a francia szövetkezetek lényegében a kisgazdaságokon alapszanak, a gazdák termelnek, számtalanszor ehhez is kérnek tanácsot, különösen, amikor új termékek bevezetésére van szükség ahhoz, hogy az árujuk piacra leljen. A piacot általában a szövetkezetek szervezik, üzleteket tartanak fenn, raktároznak, takarmánygyárakkal rendelkeznek, gépeket, műtrágyát szereznek be. Az egyes szövetkezetek — mint Bois városában a 101 évvel ezelőtt alapított Franciadé — régiek. A Franciadé ezer gazdával van kapcsolatban. A vidék — a Loire folyó mentén helyezkedik el a Franciadé — jó búzatermő. A gazdákat olyan búzafajták termelésére ösztönzik, amelyeknek a legnagyobb a sütőipari értékük. A szövetkezet központjában 2 agrármérnök és néhány technikus dolgozik. A legtöbb szakember a raktárházakban van, mert a gazdákkal ott találkoznak legtöbbször, tanácsadással, az érdekek védelmével így foglalkozhatnak legjobban. Arra viszont igen nagy gondot fordítanak, hogy ezek a szakemberek a lehető legtájékozottabbak legyenek. Ismerniök kell a termelés és az értékesítés lehetőségeit, az új törekvéseket. A francia—magyar mezőgazdasági kapcsolatok jók, de azt látni kell — állapították meg —, hogy Magyarország is általában, mint eladó jelenik meg a nemzetközi piacon. Az együttműködést leginkább a műszaki és tudományos kapcsolatok fejlesztésében látják. Találkoztunk például a hitelintézet egyik vezetőjével, aki Magyarországon készítette el tudományos értekezését. Amint elmondotta, számára rendkívül megragadó volt az, hogy a magyar mezőgazdasági nagyüzemek milyen felelősséggel és gonddal fordulnak a falvak fejlesztése felé is. Szorgalmazni kívánják az olyan tapasztalatcseréket, ahol a szakemberek alaposan megismerhetik egymás munkáját. Ilyennek minősítették a mi delegációnk útját is. Lendvai Vera