A MEDOSZ Lapja, 1985 (29. évfolyam, 2-24. szám)

1985-01-25 / 2. szám

Mezőhegyes ünnepel­és előretekint (Folytatás az 1. oldalról.) megszűnt, mert II. József császár rendeletére állami ménesintézet létesül a pusztán. A császár ren­delete 1784. december 20-án kelt, ezért ezt a dátumot tekintik Me­zőhegyesen az állami birtok meg­alapítása időpontjának.­­ A kétszázadik évfordulót 1984. december 22-én ünnepelte a Me­zőhegyes­ Mezőgazdasági Kom­binát. A jubileumi gyűlésen meg­jelent és felszólalt Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, az Elnöki Tanács elnö­ke, jelen volt Szabó Miklós, a Bé­kés megyei pártbizottság első tit­kára, dr. Dobi Ferenc, a MED­OSZ főtitkára, Gyulavári Pál megyei tanácselnök, Roska István kül­ügyminiszter-helyettes, Klencz­­ner András, az állami gazdaságok központjának vezérigazgatója. A jubileumi gyűlés vendégeit Supala Pál, a kombinát vezérigaz­gatója köszöntötte, majd Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter mondott beszé­det. Vázolta az alapítás óta eltelt kétszáz év legfőbb állomásait, visszatekintett a mai kombinát jogelődeire, akik maradandót al­kottak, akiknek munkája nyomán ismertté vált Mezőhegyes hazánk határain túl is. Hangsúlyozta, hogy munkájuk­kal gazdagodott az ország, bár ezt a gazdagságot nem a nép jó­létének emelésére, hanem a ka­tonai és hadászati célokra kama­toztatták akkoriban. Az utóbbi másfél évtizedben megkezdődött a kombinát fejlődésének legim­pozánsabb szakasza. A három­­ezer-hétszáz dolgozó példamuta­tó munkája lehetővé teszi a leg­korszerűbb vezetési és szervezési módszerek alkalmazását. Ezek együttes hatására folyamatosan megerősödött a gazdálkodási fe­gyelem, a vezetés és igazgatás hozzáértő emberek kezében van ma már a középszintű vezetési területeken is. Ez megkönnyíti a legújabb kutatási eredmények al­kalmazását. A húszezer hektáron gazdálko­dó kombinát elsősorban gabonát és húst termel, de fejlett takar­mányfeldolgozó ipara, cukorgyá­ra, vetőmagüzeme, fafeldolgozó üzeme, gépműhelye, szállítási üzeme, lucernaszárítója, állatkór­háza és gyümölcsöse is van. Hús­üzeme közkedvelt szalámi és kol­bász termékeivel népszerű, 92 ki­lométeres élővíz csatornahálóza­ta, építészeti üzeme, erdészete és vadgazdálkodása, saját tele­fonhálózata, laboratóriuma, strandfürdője és uszodája, két boltja, szállodája van. Az ünnepségen Losonczi Pál tolmácsolta a kombinát dolgozói­nak Kádár János személyes üd­vözletét, majd kitüntetéseket adott át. A Jubileumi Oklevelet Supala Pál vezérigazgató vette át az Elnöki Tanács elnökétől. A Munka Érdemrend arany foko­zatával tüntette ki az Elnöki Ta­nács Gulya Mihály nyugdíjas nö­vénytermesztési brigádvezetőt, egy-egy dolgozó kapta a Munka Érdemrend ezüst, illetve bronz fo­kozatát. A kombinát 25 dolgozójának Váncsa Jenő miniszter adta át a Mezőgazdaság Kiváló Dolgozója címet, s negyvennégy dolgozó kapta meg a Vállalat Kiváló Dol­gozója kitüntetést, pénzjutalom­mal együtt. Az ünnepi gyűlés után bemu­tatták a Mezőhegyesről készült színes ismeretterjesztő filmet, majd pedig lovasbemutatón, a helytörténeti kiállítás megnyitá­sán és a kocsimúzeumban kiállí­tott régi termelési eszközök be­mutatóján vett részt az ünnepség közönsége. Az ünnepség alkalmából a helyszínen tartózkodó dr. Dobi Ferenc, szakszervezetünk főtitká­ra látogatást tett a mezőgazda­­sági kombinát cukorgyárában, ahol a gyár vezetői tájékoztatták a kollektíva munkájáról. Ezt köve­tően dr. Dobi Ferenc — a dolgo­zókkal folytatott beszélgetései­nek tanulságaként — megállapí­totta, hogy a közösség hangulata bizakodó, a műszaki adottságok és a személyi feltételek alapján pedig reális remény van a gyár 1984—85-ös kampánytervének si­keres teljesítésére. Álarc nélkül Legutóbbi számunkban interjút közöltünk a KNEB elnökhelyet­tesével, Szálkai Tóth Istvánnal. A témájánál fogva is izgalmas beszélgetést egy különleges fotóval illusztráltuk: fekete álarcos férfi mered az olvasóra. A képpel persze nemcsak az idegeket akartuk borzolni, hanem a népi ellenőrzés objektivitását kívántuk képi eszközökkel is kifejezni. Azt, hogy ez a szinte mozgalmi jel­legű országos ellenőrző hálózat vizsgálatai során senkire és semmire nincs tekintettel. Egyetlen célt ismer: az igazság felde­rítését. Legyen az kiváló eredmény vagy büntetni való mulasz­tás. Ötletünkkel a legilletékesebbnél nem arattunk teljes sikert. Éppen ezért másodszor is vettük a bátorságot és megkérdeztük Szálkai Tóth Istvánt, hogy a népi ellenőrök közül sokaknak miért nem tetszik az interjú illusztrációja? — Semmi esetre sem hiúságból. Véleményem szerint az álta­lam adott interjú „Fatia Negra"-képe egészen mást sugall, mint amit — ezt nem kétlem — a jószándékú szerkesztők eredetileg akartak. Az eltakart arc arcnélkülisége a felelősség nem vállalá­sát jelenti. Legalábbis abban a jelképrendszerben, amiben so­kan, többek között én is gondolkodom. A népi ellenőrzésre nem ez a jellemző! A népi ellenőrzés sok ezernyi — köztük számos MEDOSZ-tag és aktivista — társadalmi munkatársa nagyfokú személyes fele­lősségvállalással végzi munkáját. Nincs ez másképpen a szerve­zet hivatásosainál sem. Valamennyien vállaljuk az igazi arcun­kat. ÜLÉSEZTEK A MEDOSZ SZAKOSZTÁLYAI A közelmúltben tartották idei első ülésüket szakszervezetünk szak­osztályai. A megbeszélések na­pkréntén ezúttal a gazdaságirányí­tási rendszer korszerűsítéséből adódó feladatok elemzése az el­múlt évi munka értékelése és az 1985-ös munkaterv megvitatása szerepelt. A Vízügyi Dolgozók Szakosztá­lyának ülésén dr. Molnár László, az OVH főosztályvezető-helyette­se elmondta, hogy a vízgazdálko­dási tevékenység jellege nem te­szi lehetővé a versenyszféra ki­­terjesztését az ágazatban, ezért a hatékonyság növelésének köve­telményét olyan szabályozórend­szer érvényesítésével kell elérhe­tővé tenni, amely biztosítja, hogy az állami költségvetés bevétele­inek növekedése egybeessék a vállalatok érdekeivel Az Állami Gazdaságok Dolgo­zói Szakosztályának ülésén Csiz­madia József, az ÁGOK főosz­tályvezetője­­ az új vállalatveze­tési formák gyakorlati megvalósí­tásának kérdéseiről szólva figyel­meztetett arra, hogy a jelenlegi igazgató megerősítése esetén is rendkívül fontos a vele szemben támasztott követelményrendszer világos megfogalmazása, mégpe­dig a „fejtetőre állított" tervezés — azaz a részcélok végszámok­ból való visszaszámolása — ká­ros gyakorlatának követése nél­kül. Mindkét szakosztály ülésén részt vett dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára. Kiemelte, hogy a szak­­szervezetek alkalmazkodása a gazdaságirányítási rendszer mó­dosítása következtében megvál­tozott feltételéhez semmiképpen sem jelenti a szakszervezeti jogo­sítványok körének szűkülését, sőt az ágazati vezetéssel folytatott, rendszeres párbeszédben az együttműködés eddig kihaszná­latlan lehetőségei rejlenek. A szakszervezeti munka hatéko­nyabbá tételének szükségességé­ről szólva hangsúlyozta, hogy a jövőben állandó összekötők ré­vén szeretnék közvetlenebbé ten­ni a szakosztályok és a központi vezetőség közötti kapcsolatot, s a megyebizottságok működésének korszerűsítése is hamarosan na­pirendre kerül. AGRÁRKIVITELÜNKRŐL Ez az esztendő, amelynek az elején járunk, már mind világosabban mutatja a múlt évben végzett munka eredményeit, holott a közgazdászok, a könyvelők, az üzemgazdászok, még csak ezután dolgoznak igazán a pontos összegezésen. A precíz kimutatások elemezhetővé teszik az egyes üzemek, az egész ágazat munkáját, ered­ményeit és gondjait is. A fővonalak azonban már tisztán láthatóak. Tudjuk, hogy búzából kedvező volt a termés még a második súlyos aszály elle­nére is, mert a tavalyelőtti nagy szárazság után a gazdaságok rendkívül lelkiismeretesen készítet­ték elő az 1984-es évet. Egyes vidékeinket az idén is újra sújtja az aszály, ezért 20—25 gazda­ságot a következmények majd kegyetlenül meg­ráznak. A kukorica és a melegigényes zöldség az egész aszályban megsínylették a hűvös, sokáig kellemetlen időt. Arról is pontosan tudunk, hogy agrárkivite­lünkben újabb nagy leckét kellett megoldaniuk a termelőknek és a kereskedőknek. A csereará­nyok a tőkés piacon tovább romlottak. A való­ságban helyenként túltermeléssel küszködő tő­kés országoknak a visszaszorító politikája olyan hatást vált ki, hogy az árak messze elkerülik a va­lóságos értéket. Pár évvel ezelőtt azt mondottuk, minden ne­gyedik hektár exportra termel, most már a kivite­lünk bővítése és a körülmények hatására lassan minden harmadikról is szó lesz. Ez a gazdálko­dás fejlettségét mutatja. Különösen mivel a ha­zai ellátás bőséges, az ilyen fejlődés tulajdon­képpen jó, de mindenképpen kedvezőbb árakat kell elérnünk és újra piacokat szereznünk. A me­zőgazdasági termékek meghatározó szerepet töltenek be a népgazdaság exportjában. Ahhoz, hogy a Közös Piac rendkívül drasztikus intézke­déseit ki tudjuk védeni, és a szükséges devizát „megtermeljük" nagyobb tömegű áru exportálá­sára van szükség. Intenzív külkereskedelmi mun­kát kíván ez az ágazattól, és a külkereskedelem­től egyaránt. Mit is jelent ez a gyakorlatban? Mindenekelőtt az áru minőségének javítását. A nemzetközi pia­con például a húst előnyösebben tudjuk értéke­síteni darabolva, s a mostaninál lényegesen soványabban! Ennek megoldása a termelőnél kezdődik, a legalkalmasabb fajtával, az oksze­rűbb hizlalási módszerekkel, a háztájiban meg­termeltetett sertés hús,zsír arányának alakítá­sával. Az a bizonyos kistermelői integráció mind­inkább kiterjed a technológia érvényesítésére, a fajták helyes kiválasztására. Zöldségnél pedig a nagyüzemi termelést kell stabilizálni, hogy az 1984-es év ne ismétlődhessék meg, hogy a tény­leges árukiesés miatt — ami az időjárás követ­keztében érintett károsan bennünket — ne létez­hessen az árakat felverő maffia. Ez a helyzet ugyanis nem csupán a hazai piacot érinti, talál­kozik a külkereskedelemmel is, olyan egyszerű, korántsem etikus magatartásban, hogy több nagyüzemből a leszerződött árut — a megálla­podásra fittyet hányva — más csatornákon érté­kesítették. Új piacok megszerzésére is nagy szükség van, a hús, a bor, a feldolgozott áruk és számos egyéb, az országból kikerülő áruk értékesítésére. Nagyon szívós, kemény munkával ebben is előre lehet majd lépni. A feladatok adottak, nagyon nehezek, ugyan­akkor más gondokkal is találkozunk. A jelenlegi szállítóeszközökből álló park nem elegendő a megtermelt áru időben és jó minőségben való elszállítására. Alma, hús és más áru esetében is tapasztaltuk már, hogy a szállítóeszköz hiányá­ban hoppon maradtunk, vagy veszített az áru a frisseségéből, így az ára is kevesebb lett. Ahhoz tehát, hogy a mezőgazdasági termékek időben a címzetthez érjenek, más ágazatokkal közös mun­ka szükséges. A sportban ezt csapatjátéknak mondják. Mi maradjunk csapatmunkánál. L. V. OMEK'85 (Folytatás az 1. oldalról) Jója pedig az lesz számunkra a ki­állításnak, hogy a termelés ho­gyan igazodhat még jobban a piaci követelményekhez. Meg szeretnénk mutatni a követendő irányt, a minőségi követelménye­ket, fel szeretnénk hívni a figyel­met a versenyképesség fokozásá­ra. — Tulajdonképpen mit muta­tunk be? — Tulajdonképpen mindent. — Vagyis? Ezt hogy kell érte­ni? — Úgy, hogy az OMÉK-on a vertikalitás dominál majd. Az alapanyag-termeléstől a végter­mékig mindent bemutatunk, ez a folyamat a 80-as OMÉK-on már lényegében elkezdődött. Most is a termelési rendszerek széles skálája vonul fel, és a technoló­giai változásokat is bemutatjuk. — Milyen kiegészítő progra­mokat kínál majd az OMÉK? — Rengeteget. Szórakoztató, érdekes és látványos is lesz ez a bemutatkozás, rendkívül vonzó a közönség számára. Ennek érde­kében még növeljük is a meglévő kiállítási területet. A szomszédos galopp-pálya egy részének be­kapcsolásával biztosítottunk he­lyet a tenyészállat-felvezetések­re, lovasbemutatókra és sok egyéb rendezvényre. A 70. OMÉK-nak szerves része lesz az AGROMASEXPO 85­. Gépbemutatás csakis az AGRO­MASEXPO kiállítási területén tör­ténik. Igen fontosnak tartjuk, hogy a mezőgazdasági kisterme­lés fejlődése érdekében bemu­tassuk azokat a lehetőségeket, melyekkel élhetnek a kistermelők, és egyben inspirálni is szeretnénk őket, hogy a legfejlettebb techni­kát, technológiát alkalmazzák. Lesz hobbikert- és biokert-bemu­­tató, fóliás termelési bemutató, gombatermesztés és sok egyéb. Eddig már nagy a nemzetközi érdeklődés, 45 ország kapott hi­vatalos meghívást az OMÉK-ra. Külföldről mintegy 700 vállalat részvételére számítunk, amelyek­kel valamiféle kapcsolatban ál­lunk. Nemzetközileg tehát rendkí­vül nyitott lesz ez a bemutató. Az elmúlt 40 esztendő eredményeit a szocialista országok együttesen fogják bemutatni, a KGST-tagor­­szágoknak önálló pavilonja lesz. Az AGROINFORM segítségé­vel a holnap mezőgazdaságát is be szeretnénk mutatni, többek között angol, japán, holland résztvevőkkel együtt, természete­sen a számítógépet is alkalmaz­va. Az első hazai jelentkezők már a hivatalos nyomtatványok kiküldé­se előtt jelezték bemutatkozási szándékukat. Az OMÉK egyik ré­sze lesz a Mezőgazdasági Könyv­kiadó Vállalat szervezésében és rendezésében előreláthatóan 2500—3000 hazai és külföldi szak­könyv bemutatása és Nemzetközi Mezőgazdasági Szakkönyvkiállí­tás. Az idei OMÉK ezek szerint olyan bemutatkozása lesz az ag­rárgazdaságnak, mely a múltat idézve a jelent mutatja be, és a jövőt is felvázolja, elénk álmodja. Jó alkalom lesz és kiváló lehető­ség a hazai érdeklődőknek, szak­embereknek és „egyszerű" né­zőknek a számvetésre, a tapasz­talatcserére, a magyar agrárter­melés eredményeinek megisme­résére. Leopold Györgyi A francia mezőgazdaság, és a szövetkezetek A közelmúltban termelőszövetke­zeti delegáció utazott Franciaor­szágba, tanulmányútra. A 28 tagú csoportban helyet kapott e sorok írója is, így van miről beszámolni. Az út a szó szoros értelmében módot adott egy tőkés ország mezőgazdasági szervezetének megismerésére, a belső és külső hatások vizsgálatára. Az egyhe­tes úton a tsz-elnökökből, TE­­SZÖV-vezetőkből, -szakemberek­ből és néhány TOT-vezetőből álló küldöttség a francia partnerrel történt alapos előkészítés nyo­mán rengeteg ismeretanyagot nyújtott. Mivel а ТОТ az utat a COOPTOURISTON keresztül szervezte, — így mondhatnám két tanácskozás között minden percet kihasználva, — valame­lyest bepillantottunk Párizs és a francia emberek életébe is. Hová is jutott el ez a delegá­ció? Jártunk a Francia Mezőgaz­dasági Minisztériumban, a Mező­­gazdasági Szövetkezetek Orszá­gos Szövetségében (CFCA), a Mezőgazdasági Kamarában, az Országos Mezőgazdasági Hitelin­tézetben, a Mezőgazdasági Tár­sadalombiztosítási és Biztosító Intézetben, voltunk egy szövetke­zetben is Blois városában. Ven­déglátóinktól az iránt érdeklőd­tünk, hogy milyen a francia mező­­gazdaság helyzete, belső élete és mik a céljaik. Kérdéseket tettünk fel arra is, mennyire függnek a Közös Piactól. Tudni akartuk, mi­lyen hitelekkel támogatják a fran­cia mezőgazdaságot, s behatóan érdeklődtünk a francia szövetke­zeti életről, s nem utolsósorban a francia—magyar mezőgazdasági kapcsolatokról. A minisztériumban elmondot­ták, hogy jelenleg 1,2 millió kis­gazdaság van Franciaországban. Ezekben 2,5 millió ember dolgo­zik. Közülük 1,6 millió teljes mun­kaidőben. A francia parasztember rendkí­vül szorgalmas, s ez is hozzájárul — mondották —, hogy az ország nyereséges tudott maradni egy olyan gazdasági közösségben, amely lényegében veszteséges. Franciaországban tejből és húsból túltermelés van, ezért az egész hitelpolitikájuk, támogatási rendszerük most ennek levezeté­sét szolgálja. Van például egy fel­vásárló hivataluk, amely jelenleg hetente 5-6 ezer tonna húst vá­sárol fel, mert az árak nyomottak. A francia mezőgazdaság egé­szére erős hatással van a Közös Piac, melyhez tartozó országok mezőgazdasági miniszterei min­den esztendő tavaszán meghatá­rozzák a legfontosabb termékek exportját, a raktározás mértékét, például gabonából és a tejből, tejtermékekből. S ezek a dönté­sek már szabályozzák a piacot, sokszor kényszerítő hatást gyako­rolnak a legkisebb gazdára is. A kamara emberei például azt elemezték többi között, hogy Spanyolország és Portugália be­lépése után milyen nagy anyagi támogatás válik szükségessé. A franciák azt szeretnék elérni, hallottuk szinte mindenütt, hogy a termelők jövedelme ne csök­kenjen, de 1973 óta ezt nem tud­ják kivédeni. Különféle akciókkal próbálnak a belső piacon ered­ményt elérni, és úgy orientálni a gazdákat, hogy az előnyösebb ágazatok felé forduljanak. Lényegében ezt teszi а ТОТ partnere, a CFCA is, amely a leg­régibb mezőgazdasági szövetke­zeteket tömöríti magába. A CFCA munkájának tanulmányozási le­hetőséget megadtak a partnerek. A CFCA szaktanácsadói hálózatot tart fenn és oktatási központot is működtet. A szaktanácsadók a legkülönbözőbb területeken áll­nak a szövetkezetek rendelkezé­sére. Ehhez azonban tudni kell, hogy a francia szövetkezetek lé­nyegében a kisgazdaságokon alapszanak, a gazdák termelnek, számtalanszor ehhez is kérnek ta­nácsot, különösen, amikor új ter­mékek bevezetésére van szükség ahhoz, hogy az árujuk piacra lel­jen. A piacot általában a szövet­kezetek szervezik, üzleteket tarta­nak fenn, raktároznak, takar­mánygyárakkal rendelkeznek, gé­peket, műtrágyát szereznek be. Az egyes szövetkezetek — mint Bois városában a 101 év­vel ezelőtt alapított Franciadé — régiek. A Franciadé ezer gazdával van kapcsolatban. A vidék — a Loire folyó mentén helyezkedik el a Franciadé — jó búzatermő. A gazdákat olyan bú­zafajták termelésére ösztönzik, amelyeknek a legnagyobb a sütő­ipari értékük. A szövetkezet központjában 2 agrármérnök és néhány techni­kus dolgozik. A legtöbb szakem­ber a raktárházakban van, mert a gazdákkal ott találkoznak leg­többször, tanácsadással, az érde­kek védelmével így foglalkozhat­nak legjobban. Arra viszont igen nagy gondot fordítanak, hogy ezek a szakemberek a lehető leg­­tájékozottabbak legyenek. Ismer­­niök kell a termelés és az értéke­sítés lehetőségeit, az új törekvé­seket. A francia—magyar mezőgaz­dasági kapcsolatok jók, de azt lát­ni kell — állapították meg —, hogy Magyarország is általában, mint eladó jelenik meg a nemzet­közi piacon. Az együttműködést leginkább a műszaki és tudomá­nyos kapcsolatok fejlesztésében látják. Találkoztunk például a hi­telintézet egyik vezetőjével, aki Magyarországon készítette el tu­dományos értekezését. Amint el­mondotta, számára rendkívül megragadó volt az, hogy a ma­gyar mezőgazdasági nagyüze­mek milyen felelősséggel és gonddal fordulnak a falvak fej­lesztése felé is. Szorgalmazni kí­vánják az olyan tapasztalatcseré­ket, ahol a szakemberek alaposan megismerhetik egymás munká­ját. Ilyennek minősítették a mi delegációnk útját is. Lendvai Vera

Next