Földrajzi értesítő, 1956

Szemle - Abella Miklós, Marosi Sándor: Az első Magyar Földrajzi Kongresszus

dúlás után fordult fokozottabban a termőtájkutatás földrajzi feladatai felé. Gye­ne­s Lajos ezután részletesebben ismertette a magyarországi termőtáj­kutatás történetét. 1950—51-ben a Területrendezési Intézet és a Mezőgazdasági Szervezési Intézet munka­társai megkísérelték az újabb termőtájak kijelölését. Munkájukat sorozatban megjelenő 400 000-es mértékű lapokon végezték. Újabban egyrészt az ún. komplex (automati­kusan kiértékelő), másrészt a reprezentatív pontmódszert alkalmazzák termőtájak kije­lölésére. Mindkettő célja az optimális területek megkeresése. A bejárási módszert alkalmazó, helyszíni felvételekkel dolgozó termőtájkutató munkák közül eddig a leg­nagyobb szabású a most befejezés előtt álló szőlő-termőtájkutatás. A tájkutatók eddig több mint 12 000 talajmintát rögzítettek kataszteri térképekre, amelyeket azután 25, ill. 75 ezres lapokon összesítenek. A felvételek technikai szervezésének ismertetése után általános, tudományos, gazdasági földrajzi, ill. termesztés-technikai jellegű megálla­pításait mondta el a szerző. A szőlő-termőtáj kutatáshoz hasonlóan előzetes kutatásokat végeztek a szubtrópusi (citrus) növények meghonosítása céljából, amelyeket a Marx Károly Közg. Egyetem gazdaságföldrajzi tanszéke és a Keszthelyi Kertészeti Kísérleti Intézet kutatói közösen hajtottak végre. Jelenleg is folyamatban van a gyümölcs és zöldség termőtájkutatás. Az előadáshoz Karakasevich Károly, Görög László, Kulin István, Elek László, Bezzegh Sándor, Koch Ferenc, Enyedi György és Lettrich Edit szólt hozzá. Kolta János : Baranya megye demográfiai sajátosságainak gazdaságföldrajzi­ vizs­gálata. Kolta János bemutatta, hogy milyen módon változott meg a megye gazda­sági arculata annak következtében, hogy 1945 után Baranyában jelentős népesség­kicserélődés történt. A lakosság kicserélődésének hatása legszembetűnőbben a mező­gazdasági termelésben, új termelési szokások és módszerek alkalmazásában, új növény­féleségek meghonosításában és ezzel egyidejűleg hagyományos termelési szokások, módszerek elhagyásában nyilvánult meg. A Csongrád és Békés megyékből áttelepültek kezdték meg az olasz seprőcirok és a hagyma szántóföldi termelését. A Nyírségből, Szabolcs-Szatmárból érkezettek növelték a dohány vetésterületét, a mák és a cukorrépa termelését. Új növényféleségnek mondható Baranyában a dinnye is, amelyet főleg az Alföldről és Hevesből érkezett újgazdák termelnek. A régi istállózó állattartás helyett a legeltetéses szar­vasmarhatenyésztés kiterjesztését szorgalmazták, amely azonban a megye rossz minőségű és kevés legelőterülete miatt tenyésztési nehézségeket okoz. Visszaesés következett be a szőlőtermelésben, de ennek felszámolása ma már folya­matban van. Baranya megye településsűrűsége igen magas, több mint kétszerese az ország átlagos településsűrűségének, ami már csak azért is figyelmet érdemel, mert a nép­sűrűség ezt egyáltalán nem indokolja. A községek lakosságának átlagos létszáma viszont igen alacsony. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének megfelelő településhálózat szükségessé teszi, hogy már a szövetkezetek megalakításánál a helyes településhálózat kialakítására törekedjünk. Az elmondottak figyelmeztetnek arra, hogy a népesség­földrajzi sajátosságok kutatása a tervezőszervek számára is fontos. Az előadáshoz Thirring Lajos, Boros Ferenc, Havas Gáborné és V. Tajti Erzsébet szólt hozzá. Berényi Dénes : A búza állományéghajlata. B­erényi Dénes előadásában a Debrecen melletti paragi kísérleti gazdaságban végzett kutatásairól számolt be. Az állomány­éghajlat alatt a termesztett növények mikroklímáját érti. Az álllmányéghajlat három­féle módon is kutatható. Először össze kell hasonlítani a növényzet nélküli környezettel,, azután meg kell állapítani az illető állománynak a hasonló szerkezetű vagy más fel­építésű állományokkal szembeni különbségeit és végezetül meg kell állapítani azt is, hogy az illető álllományéghajlat az évről-évre változó időjárás hatása következtében miképpen alakul. A különböző mezőgazdasági növények állományéghajlatán belül a kalászosok külön csoportot alkotnak, mert itt a növényzet különleges adottságai folytán a többitől eltérő viszonyok uralkodnak és ezért más mérési módszereket kell alkalmazni. A mérésekből kiderült, hogy a megfelelő sűrűségi állomány és az abban kialakuló állományklíma a termés mennyiségének fontos szabályozója. A búzaállomány tömöttségét, a szár vastagságát a vetőmag mennyiségén kívül az ősztől koratavaszig tartó időjárás, főleg a csapadékviszonyok határozzák meg. Az állományéghajlat a leg­hatásosabban a vetésidőben szabályozható, de elég hatásosnak mutatkozott a trágyázás és a magmennyiség is. Mindezek a hatások azonban időjárásilag különböző években másképpen érvényesülnek s az egyikből származó kedvező vagy káros hatást a másik tényező ellenkező irányban módosíthatja. Feltétlenül szükséges tehát olyan kísérletek végzése, amelyeknek segítségével a tényezők összesíthetők és azok befolyása a külön­böző természetű években pontosan lemérhető. Ezen összefüggések alapján lehetőség nyílik arra, hogy kidolgozzák az optimális agrotechnikai eljárásokat, ami a termés. 104

Next