Földrajzi értesítő, 1958
Értekezések - Balla György: A Jászság geomorfológiai fejlődéstörténetének vázlata
FÖLDRAJZI ÉRTESÍTŐ VII. ÉVF 1 FÜZET 1958 A Jászság geomorfológiai fejlődéstörténetének vázlata* BALLA GYÖRGY Az első nehézség, amivel a Jászság természeti földrajzi kutatása során szemben találjuk magunkat, az, hogy maga a Jászság nem természeti földrajzi területegységet jelent, sőt nevét is a táj lakóinak néprajzi összetétele adta meg. A Jászság név alatt azokat a területeket szokás összefoglalni egységes tájba, amelyek a jász nép szálláshelyei voltak. Ebből a megállapításból következik, hogy a történelmileg kialakult táj nem illeszkedik tökéletesen a természetes keretbe, átlépheti ennek határait, de általában nem tölti ki teljesen. Ez a helyzet viszont azt eredményezi, hogy a Jászság területén különböző természeti földrajzi, elsősorban morfológiai területrészek kapcsolódnak egymáshoz, amelyek a néprajzi értelmezésű határokon túl is nyúlnak. Ezek figyelembevételével a Jászság néprajzi értékű határán túl kell mennünk, ha tájunk természeti földrajzi sajátosságait, elsősorban a felszín genetikáját és fejlődését kutatjuk. Abból a tényből, hogy a történelmileg kialakult Jászság nem egyezik tökéletesen a természeti tájjal, még nem következik az, hogy a Jászság természeti földrajzi tája önkényesen kiragadott területdarab lenne, mert a tágabb értelemben vett jászsági tájat természeti földrajzi sajátosságai a szomszédos területektől igen jól elkülönítik. A Jászság természeti földrajzi tájegysége a Magyar Alföld ÉNy-i szögletében, a Cserhát-hegység D-i nyúlványainak K-i, s a Mátraalji-dombvidéknek D-i előterében helyezkedik el. Tulajdonképpen egy DK felé szélesen nyitott félmedence, amelyet É011 és Ny-on az említett dombvidékek, ÉK-en pedig a Tarna melléki homokhát zár le. Határát É-on megközelítő pontossággal Hatvan—Vámosgyörk—Kál vonalán a budapest—miskolci vasútvonal jelöli. Itt a dombvidéki és alföldi jellegű térszínek elkülönülése éles. Ezzel szemben Ny-on a határ elmosódottabb, ugyanis a Tápió-menti halomvidék és a jászsági perem futóhomokos térszíne fokozatosan megy át egymásba. Ezek a térszínek egymással genetikus kapcsolatban is vannak. Itt a határt legkönynyebben Hatvan—Jászfényszaru—Nagykáta—Abony vonalán húzhatjuk meg. A természeti táj DK-i határa hosszú szakaszon a Tisza árka, ÉK-en viszont ismét bizonytalan futású. Legcélszerűbbnek látszik, ha Kisköre— Erdőtelek—Kál vonalán határoljuk el a hevesi árterülettől. A fenti határvonalak által körülzárt terület nagyjából a Zagyva folyó alföldi vízgyűjtőjének területe , a közfelfogástól eltérően, amint már Fodor (5) * A Szegedi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének közleménye. Földrajzi Értesítő