Földrajzi közlemények 1881.
Khios. Hanusz István-tól
Jelentés a velenczei nemzetközi földrajzi kiállításról. 283 Bássy József tanár úr, a szegedi királyi biztosság képviselője is segítségemre lévén, nekik ezúttal szintén köszönetet mondok. Meg kell emlékeznem még Stefani Frigyes lovag úrról, ki mint hazánknak és ügyünknek legmelegebb barátja, önként támogatott minket Velenczében a beszerzés és rendezés munkájában. Köszönet illeti Klein szállító urat, ki kiállítási tárgyainknak szállítását díjtalan volt szives elvállalni s ezt oly sikeresen eszközölte, hogy minden tárgyunk sértetlenül érkezett rendeltetése helyére. Végül fogadja hálás köszönetemet a magyar földrajzi társaság kiállítási bizottsága: Gervay Mihály, Türr István tábornok, Vámbéry Ármin, Pech Imre, dr. Szabó József és Zóbel Lipót úrnak személyében. Amit hazánk e kiállításon elért, az az együttes buzgó akarat és odaadó tevékenységnek érdeme. A magyar tudományosságnak önálló képviselete jó hatással volt a külföldre. Közvetlen tapasztalásból és közzétett nyilatkozatokból tudjuk, hogy a velenczei földrajzi kiállításnak sikerült a magyar tudományosságról és közművelődési állapotainkról kedvező véleményt alkotni, mely az eddigieknél nemcsak megfelelőbb a valóságnak, hanem hízelgő is reánk nézve. Ez a tudat megaczélozza a munkakedvet és erőt ad, hogy a tudomány előbbre vitelének nemzetközi nagy munkájában Magyarország is megtegye azt, mit tőle a haza és az emberiség megkövetel. Ebben a közös munkában találkozunk a művelt világ többi népeivel egy és ugyanazon sorompók között, melyeken belül megszűnnek a kicsinyes érdekek és egyenetlenségek s kezdődik a testvéries egyetértés és közös jólét áldásos munkája. (Vége következik.) DR. ERŐDI BÉLA: E h i s. Aki Triestből valamelyik Lloyd-gőzösön Levante felé utazik, amint Syra és Delos szigetek közt elhaladt, az Aegyei tenger síkján nemsokára tágas tisztára jut, hol méltán lepi őt meg az elhagyatottság nyomasztó érzése, mert eddigi útja látó határán annyi volt a mosolygó zöld sziget, mint a tejútban a csillag. De nem telnek el órák és már a végtelennek látszó víztükörből éjszakkeleten mint egy új Anadyomene — a hullámokból fölmerülő Venus bontakozik ki ismét sziget mely sokszorta szebb, mint azok, melyeket eddig szeme látott. Kellemesen lepi meg az illatát, mely a tengeri hús szellő szárnyain már mértföldekre ebibe siet mintegy üdvözölendő; mert a dús növényzet, mely virágaival a szigetet egész éven át ellepi, a rendkívül sok balzsamos fű kiapadhatlan forrása ennek. Ha bolygónk e kis zuga szépnek tűnik föl az utas előtt, még szebbnek nézik azt szülöttei, kik ehilein nőttek fel, kik minden rögét vérekkel áztaták a lefolyt századokban és mégis anélkül, hogy szeretett hazájukat szabadnak láthatnák. A világ szeme részvéttel függ most e szigeten, de koránsem azért, mintha talán új alkalom 19.