Földrajzi közlemények 1888.

Könyvészet - I. Magyar művek - Patzkó György: A Tiszaszabályozás alaphibája és ennek gyógymódja

Könyvészet 183 KÖNYVÉSZET. A Tiszaszabályozás alaphibája és ennek gyógymódja. Irta Patzkó György. Nagyvárad, nyomatott Hiigel Ottó könyvnyomdájában 1887. Nyolczadrétű 28 lap. Ára 30 kr. Ez alkalmazott geográfiai kis munka megszületése okát az 1887. évi kistiszai gátszakadás katastrófája bekövetkezésében lelt. Sok igazat mond el benne az intéző körök fölvilágosítására, de viszont fordulnak elő itt-ott hydrografiai természetű olyan állí­tások, a­melyek megérdemlik a bővebb megbeszélést. Érdekes összeállítást tesz az 1880. 1853. 1855. 1867. 1879. évi vízmagasság fokozatos emelkedéséről, kimutatva azt Tisza-Ujlak, Namény, Tokaj, Szolnok, Csongrád és Szegednél. Ez utóbbi ponton, hogy a többit mellőzzük, 6'14., 6'62., 6-95., 7-22., 8'06. m. volt az ár magassága a jelzett években fokról-fokra. Fiktiv hitnek bélyegzi azonban azt, hogy a Tisza Titelnél véget ér, szerinte annak torkolata a Szulina melletti deltában keresendő. Igaz ugyan, hogy a tributariust bajos a maga főfolyójától elvá­lasztani akarni, mert úgy torkollik az abba, mint ahogy a kereszt­völgy a hosszantiba nyílik, valamint az is igaz, hogy Titelnél tulajdonképen a Duna bigyódzik be a Tisza ágyába, mely csak folytatása a Nagymagyaralföld legmélyebb barázdájának. És még­sem írhatni alá a szerzőnek amaz állítását, hogy a Tisza valóban a Feketengernél ér véget, mivel az egyesült folyóvíz-tömeg, mely előbb mint lomha beltenger alig tüntetett fel mozgást, a Száva felvétele után a Karas és Neva egymáshoz közel eső torkolatainál előbbi magatartásától egészen elütő sajátságokat ölt, a­mint a hegyszárulékba lép, mert zajongó hegyi folyóvá változik át. Amint a Saone Lyonnál új életstádiumba lép, úgy cselekszik a Dunába ömlött Tisza is Titelen alul, sőt miután a Vaskapun keresztül szűrődtek, olyan jelleget öltenek, hogy rájuk nézve a magyar Duna pályája felső folyás, vagy ha jobban tetszik, forrástó, melynek a feneke már föl van töltögetve. Ennélfogva a szoro­soktól középütt beburkolt, csaknem ketté szakított folyótest víz­állása nem függ oly szigorú következetességgel egymástól, mint a Tisza, Temes stb. vízállása a Dunáétól, úgy hogy a moesiai Duna áradása nem okoz torlódást a magyar medenczében. Ha a svájczi Rajna, wallisi Rhone, vagy az éjszak-itáliai tavakon keresztül ömlő folyók olynemű kihágásait, a milyeneket pályájok felső

Next