Földrajzi közlemények 1939.

I. Értekezések - Zalotay Elemér dr.: A Veker folyó fejlődéstörténete

30 Zalotay Elemér dr. délnek, majd egy telj­es fordulattal északnak kanyarodik. A felszínen azonban kitűnik az ősi folyó medrének ellentétes irányba haladó, további szakasza is. Ez a korábban említett huroktól északra a Gödényhalom felé tart, azt megkerüli, anélkül, hogy a Gödénylapos­sal érintkezést tartana fenn, visszahajlik a Térdes, Csicsó, Hármas és Kisnádashoz. Itt elenyészik. A medernek Horgostér a neve addig, amíg hajlását el nem éri, onnan Térdesnek nevezik. Ez az ág a Veker egyik természetes forráságán­ak volna tekinthető, ha a veres­egyházi két csatorna találkozáspontjánál egy másik jó­l képzett me­der nem vezetne tovább keletre. Ez azonban hamarosan délre ka­nyarodva, újabb hurkot ír le, abból megint kiegyenesedik, hogy Cserebökönynél és Terehalomnál egy-egy kanyarulatot alkosson. Az utolsó kanyarul­atból kibontakozva Lajoshegyesnél újból kanyart ír le s ennek vége a terehalmi laposban, a Mogyorós-­halomtól nyu­gatra vész el. A második meander azonban a mucsiháti­­lapossal és a Büsérrel tart fenn érintkezést. ezzi ^^ f—i SzikfostóS Szikes Homokos áradmány lápos lesz LOSZ üledék. 3. ábra. — Geológiai viszonyok.

Next