Földrajzi közlemények 1960.

Értekezések - Nagy György: A Körösök vízrendszere és szabályozása

a feljegyzés, mely szerint Gyulán áradások idején oly halakat fogtak, melyek egyébként csak a Marosban fordultak elő. A folyó hordaléka a felső szakaszon Borosjenőig (Ineu) durva kavics és homok, Borosjenő alatt 30 km hosszban finom homok és iszap. Innen Gyuláig a folyó kemény fehér agyagban folyik, s fehér színű iszapot szállít. Egyes árhullámok durva homokot szállítanak a gyulai hidak környékére. A Fekete-Körös folyó a Bihar-hegységben a Nagybihar-hegycsúcs alatt ered. Még két forrás és a belényesi völgyből összefutó patakok nagyobbít­ják. Eleinte összeszűkített völgyben, sziklás, kavicsos mederben, majd nyílt de eléggé lejtős terepen laza talajban folyik a Tőz mellékpatak beömléséig. Innen Békésig a lankás síkságon keményebb agyagos talajba vágta be magát. A Fekete-Körös legjelentősebb mellékvízfolyása a Tőz-patak volt, amely részben a Fehér-Körös vizével is táplálkozott. Vízhozamban a Fekete-Körös 50%-át képezte. Mind a Fekete-Körös, mind a Tőz erdőségeken folyván keresztül, a bedőlt fák folyásukat elreteszelték, így számos mellékág keletkezett. Ezt a jele­nséget a számtalan malomgát is elősegítette. Érdekes kapcsolat volt a Fehér- és Fekete-Körös közti összeköttetés, amennyiben a lejtésviszonyok miatt a Tőz betorkollásáig a Fehér-Körös vizei és minden mellékág a Fekete-Körösbe ömlött, a Tőz betorkollásától az egyesülésig pedig a Fekete-Körös és mellékágainak vizei folytak át a Fehér-Körösbe. A Sebes-Körös Kolozs megyében, Romániában, Körösfőnél a 700 m magas hegy oldalában, mint rétegforrás fakad. Eleinte, mint jelentéktelen patakocska folydogál s csak lejjebb a Sebes, a Drágán és a Jád patakokkal való egyesülés után érdemli ki a Sebes-Körös nevet. Itt torrens jellegű és hatalmas köveket görget szűk völgyben Nagyvárad (Oradea) felé. Innen szabályosabb mederben, homoktalajban folyt Körösszakállg s a Sebes-Körös sárrétjének nevezett mocsárba ömlött. A mocsár mintegy 50 000 kh kiterjedésű, Okány, Csökmő, Szeghalom közti területen terült el. A mocsár alsó végén több ágban folyt s Szeghalom határában mint Sebes-Körös csekély eséssel, sok kanyarral egye­sülve a Berettyóval agyagos talajban halad egészen a Hármas-Körösig. A szabályozás előtt a Sebes-Körösben is meglevő több malomgát akadá­lyozta a meder rendes kifejlődését, elősegítették a gyors elárasztást, s huza­mossá tették az árhullámok levonulását. A Fehér-Körös és Fekete-Körös egykori egyesülésétől, Békéstől, a csong­rádi tiszai torkolatig a völgy hosszánál háromszor hosszabb kanyargós meder­ben folydogált a régen Nagy-Körösnek nevezett folyó, ma Kettős-Körösnek és Hármas-Körösnek hívják. Táplálja még a folyót a Sebes-Körös és a Horto­bágy csatorna. Az előbbi Köröstarcsánál, az utóbbi Mezőtúr alatt torkollik. A vizek szabályozására utaló első törvényes intézkedés a II. MÁTYÁS által kiadott 1613. XXVII. tc. volt, amely megengedte, hogy a vizek ki­öntései ellen töltések épüljenek. Valószínű, hogy a Körösök völgyében már ekkor létesültek kisebb vízszabályozó művek, melyek azonban csak helyi érdekű apró töltések lehettek. A török hódoltság és az ezt követő felszabadító háborúk alatt a Körösvidék elnéptelenedett s csak az 1800-as évek táján ért el a lakosság magasabb lélekszámot, amikor a termőföld növelése szükséges­nek mutatkozott.

Next