Földtani Közlöny, 1977 (107. évfolyam, 1-4. szám)

1977 / 1. szám

ÉRTEKEZÉSEK Földtani Közlöny, Bull. of the Hungarian Qeol. Soc. (1977) 107. 1 — 16 A Dima-Tisza köz felsőpliocén (levantei) és pleisztocén földtani fejlődéstörténete dr. Molnár Béla (6 ábrával, 1 táblázattal) Összefoglalás: A Duna - Tisza köz pliocén végi és pleisztocén földtani fejlődés­­története és magyarázata régóta vitatott kérdése szakirodalmunknak. Jelen munka a korábbi elképzelések rövid ismertetése után felsorolja azokat az újabb vizsgálati ered­ményeket, amelyek alapján a következő fontosabb megállapítások tehetők. 1. A Duna hordalékkúpja vízszintes irányban lényegesen nagyobb kiterjedésű, mint a mai Duna —Tisza köz. A dunai folyóvízi lerakódások a mélyben a mai Tisza vonaltól К-re is követhetők. A dunai hordalékkúp függőleges irányú kiterjedése a dunai szerkezeti árokban Csong­­rád — Mindszent vonalában 600 — 700 m vastagságot ér el. E vonaltól Ny-ra a mai Dunáig fokozatosan vékonyodik. 2. A Duna hordalékkúpja a dunai szerkezeti árokban Csongrád — Mindszent vonalában 180 — 900 m mélységhatárok között található. Ny-fele magasabb tszf.-i magasságba kerül. 3. A Duna folyó, Duna — Tisza közi átlós irányú folyását a günz — mindéi interglaciális­­ban hagyta el és foglalta el mai É — D-i irányú helyét. 4. A Duna — Tisza közén az eolikus üledéksor a günz — mindéi interglaciálistól kezdve rakodott le, és legnagyobb vastagsága eléri a 160 m-t. A Duna—Tisza köze pliocén végi és pleisztocén földtani fejlődéstörténete és felépítésének magyarázata régóta vitatott kérdése szakirodalmunknak. Az ed­dig megismert elképzelések két nagy csoportra oszthatók. A régebbi felfogások a Duna—Tisza közét a Duna pleisztocén végéig kialakított hordalékkúpjának tekintik. A hordalékkúp felszínközeli rétegeit pedig a holocénben a szél által átmozgatott és kialakított futóhomok-felszínként írják le. Az újabb Duna— Tisza közi földtani felvételek után megismert felfogás szerint azonban (Miháltz I. 1953), a Duna—Tisza köze felépítésében az eolikus üledéksornak az eddig elképzeltnél lényegesen nagyobb szerepe van. Ebből következik, hogy a Duna nem a pleisztocén végén, hanem korábban hagyta el DK-i irányú folyását, és foglalta el mai É—D-i helyét. A Duna—Tisza köz kialakulására vonatkozó korábbi felfogások értékelése Miháltz I. felfogását megelőzően a Duna—Tisza köz földtani fejlődés­­történetére vonatkozó elképzelések fokozatosan fejlődtek és alakultak ki. A múlt század 30-as éveiben kezdődött árvízszabályozás szükségessé tette a vízhálózat fejlődéstörténetének tanulmányozását is, amely a felszínközeli negyedkori képződmények bizonyos fokú megismerését is föltételezte (Beszé­des J. 1831, Vásárhelyi P. 1838). 1 Földtani Közlöny

Next