Földtani Közlöny, 2012 (142. évfolyam, 1-4. szám)
2012 / 3. szám
245 Földtani Közlöny 142/3 (2012) Szerkezeti megfigyelések A fő kibukkanás felszínre emelkedő részének északi felét (2. ábra) — jórészt kitöltetlen — repedésekből álló törésrendszer tagolja 5-10 cm-es sűrűséggel. A déli részen kevesebb törés található. Szinte minden repedés 70 foknál meredekebb dőlésű, számos törés közel függőleges (2. ábra. ) A repedéseken az elvetés meglétét, nagyságát — rétegzés vagy egyéb marker, illetve észlelt nyírásjelzők hiányában — nem sikerült megállapítani. A legtöbb törés északdéli, illetve északnyugat-délkeleti csapásé. A törések íveltek, és összefüggő, zegzugos rendszert alkotnak. A kibukkanás ezek mentén süllyed a víz alá. Néhány szigmoidális vetőlencsét is észleltünk. Sokkal ritkábbak a kelet-nyugati csapású, egyenes lefutású repedések. Ezeket az előbb említett rendszer elveti (2. ábra, В). A repedések egy részén limonitos bekérgezés volt látható, amely gyakran a kőzet belsejét is átjárja 5-10 mm mélységben. Az ínség-sziklák északabbi, a terepmunka idején víz alatt lévő, vagy épp a felszínt elérő színijein hasonló, zömmel északnyugat-délkeleti csapású törésrendszert sikerült megfigyelni, de technikai okok miatt ezek mérésére nem került sor. Mikroszkópos megfigyelések Az ínség kő kőzete vágott felületének kb. 60%-át (3. ábra, A) a (makroszkóposan is megfigyelt) fehér és világosszürke mátrix 0,5 mm átmérőjű, izometrikus foltokba (aggregátumokba?) rendeződő, allotriomorf szemcsékből álló anyaga adja. Sztereomikroszkóp alatt jól látható, hogy a néhány száz mikrontól milliméterig terjedő méretű, éles-szögletes, vagy enyhén koptatott, de nem kerekített, sötétszürke, kvarcitként vagy kvarcként azonosítható „szemcsék” és a „mátrix/ cement” közt a határ gyakran elmosódott. A kőzetben nagyszámú, fél milliméternél nem nagyobb, látszólag összeköttetés nélküli pórus látható, melyek másodlagos porozitásként értelmezhetőek. A pórusok mérete és alakja hasonló a kasztokéhoz, ezért ezek feltehetően a felületből kipergett vagy kioldódott szemcsék helyei lehetnek. A kőzet elsődleges (intergranuláris) porozitása elhanyagolható. A vékonycsiszolatok (3. ábra, B-D) alapján a kőzet kb. 90%-a (a mátrix/cement és beágyazott szemcsék egyaránt) mikrokristályos kvarcból áll. A mikrokristályos kvarc egy része mátrix/cement, más része törmelékszemcse (pszeudomorfóza, vagy eredetileg amorf, de átkristályosodott anyag: tűzkő, amelyben helyenként üledékes szerkezetre utaló pszeudomorfózák figyelhetők meg, 1. alább) (3. ábra, D). A szemcsék mérete 100-150 pm, az anyag igen jól osztályozott. Az ínségkő fő kibukkanásáról gyűjtött minta vékonycsiszolatában a törmelékszemcsék csak elvétve ismerhetők fel relikt szövetként, míg a tőle folyásirányban néhány méterre felfelé lévő szírt mintájában gyakrabban maradtak meg ezek a szerkezetek, azaz a kovásodás ez utóbbi esetben nem lehetett tökéletes. A szemcseközi anyagban (mátrix/cement?) előfordulnak 50-100 pm méretű, halmazpolarizációt mutató tűs kalcedonszerű kristályhalmazok is (3. ábra, C). Ugyanerre az anyagra jellemző, hogy cirkumgranuláris, ill. zegzugos lefutású repedések hálózzák be. A cirkumgranuláris repedésekkel körülvett szemcsék egy része kioldódott/kipergett, közepükön a többi detritális szemcsével azonos méretű és alakú, ritkábban szabálytalan, a szemcséknél nagyobb méretű üreg, illetve nyitott pórus van (3. ábra, В). A pórusok közel izometrikusak. Üde kvarcszemcsék (3. ábra, D), és elvétve néhány földpát csak kis számban találhatóak a wackestoneBackstone szövetű kőzetben. A kvarcszemcsék nem hullámosan oltanak ki. Bennük fluidzárványokat nem fedeztünk fel, magasabb rendű interferencaszínnel jellemezhető, apró, közelebbről meg nem határozható szilárd zárványok azonban helyenként előfordulnak bennük. A kőzetben néhány olyan szemcse is jelen van, amely ugyan teljesen átkovásodott (mikrokvarccá alakult), de bennük relikt szövetként körkörös szerkezetek (egykori peloidok, intraklasztok?) fedezhetők fel. Ezek talán eredetileg karbonátos üledékből származó tűzkőszemcsék. Néhány magasabb rendű interferenciaszínű, tűs-szálas metszetek formájában megjelenő, feltételesen csillámként azonosított elemet is megfigyeltünk. A kőzet a fentiek alapján teljesen átkovásodott, ere- 2. ábra. Az ínség-kő részlete felülnézetben (A), a repedésrendszer értelmezése (B) és a mért törések sztereografikus képe Schmidt-hálón, alsó félgömb vetületen (C) Figure 2. Detail of the ínség-kő from above (A), interpretation of the joint system (B), and stereogram of measured joints (Schmidt net, lower hemisphere projection)