Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XIII. évfolyam 2006.
1. szám - Tanulmányok - Majtényi György: „Nem mehet akárki vadásznak" Az elit és a vadászat a második világháború után
társaságok alapszabályait, majd adta nekik bérbe a vadászterületeket.") Az átalakítások, átalakulások ekkor a demokrácia, a társadalmi igazságosság jelszavával történtek. Sas Árpád, a Szakszervezeti Tanács titkára, aki 1946-ban került a Földművelésügyi Minisztérium vadászati osztályára, felvételi kérelmében például a következőképpen fogalmazott: „A munkásság részére rendkívül megnyugtatókig hat az a tudat, hogy az SZT [Szakszervezeti Tanács — M. Gy.] részéről is van az FM vadászati osztályán egy olyan egyén, ki a szervezett munkásság bizalmát bírja."" 1946-tól kezdődően már a Belügyminisztérium láttamozta a vadásztársaságok alapszabályait, illetőleg a Magyar Vadászok Szövetségén (MAVOSZ) keresztül kérdőíveken információkat gyűjtött a megalakuló társaságok tagjairól, és személyi kartotékokat vezetett róluk.12 A fokozatosan kiépülő új hatalom saját szempontjai szerint vizsgálta felül a vadászati alkalmazottak körét. Az alábbiakban 1948-ban kelt káderjellemzésekből idézek 13: „Vadászati szaktudása kevés, de feltétlenül megbízható és osztályhű. A mozgalmi életben a múltban is részt vett." Vagy: „Jelenleg is vadászati felügyelő [...] Abnormális, egzaltált dzsentri."14 A revízió teret engedett a protekcionizmusnak, a személyes érdekek, a kapcsolatok érvényesítésének. Jóllehet, a „munkáshatalom" ideológiájának jegyében alakították a vadászat szervezetét, a régi vadászok szakértelmét nem lehetett nélkülözni. Sokan közülük így megmaradhattak a vadászat berkein belül. 1949-ben vadászati alkalmazott volt Kittenberger Kálmán, gróf Széchenyi Zsigmond, gróf Teleki József, gróf Ester . Az 142/600/1945. (X. 6.) FM sz. rendelet értelmében a vadásztársaságok a Földművelésügyi Minisztérium által megállapított alapszabály-tervezet szerint alakultak meg, s alapszabályukat a földművelésügyi miniszterhez kellett jóváhagyásra benyújtaniuk. Az 1945-1946-ban alakult vadásztársaságok árveréseken nyerhették el a 12 évre szóló vadászati jogot. Dr. Tóth Sándor: A hírnév kötelez. Vadászat és vadgazdálkodás Magyarországon, 1945-1990. Bp., Nimród Vadásztársaság, 2005. 40. p. (A továbbiakban: Tóth, 2005.) 11 Tóth, 2005. 41. p. 12 A Belügyminisztérium 1946-ban rendeletet adott ki „a vadásztársaságok alapszabályainak elkészítése, és láttamozás végett való felterjesztése tárgyában" (291.684/1946. /VII. 23./). A vadászati társaságok feletti felügyelet a belügyminiszter feladata lett, így e hatáskör birtokában a miniszter feloszlathatta a vadásztársaságokat. Majd egy újabb rendelet (450.000/1947.) előírta, hogy a MAVOSZ írásbeli állásfoglalás kíséretében terjessze be a társaságok alapszabály-láttamozási kérelmét. A Szövetség nyilvántartotta a társaságok tagjait, adatokat gyűjtött róluk, s az elsőfokú rendőrhatóság vagy rendőrörs igazolta, hogy azok helytállóak-e. Tóth, 2005. 40-41. p. 13 A Magyar Dolgozók Pártja KV Káder Osztálya utasította ekkor a megyei kádereseket, hogy tegyenek jelentést a megyei vadászati felügyelők munkájáról s javaslatot a felmentendők, ill. a kinevezendők személyére. Magyar Országos Levéltár ( MOL) M-KL-276. f. 90. cs. (MDP központi szervei, Káder Osztály) 54. c. c. 14 MOL M-KS-276. f. 90. cs. 54. ő. c.