Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XVIII. évfolyam 2011.

1. szám - Genealógia - Gálfi Emőke: Az erdélyi káptalan és hiteleshelyének kapcsolata a XVI. század elején

GÁLFI EMŐKE AZ ERDÉLYI KÁPTALAN ÉS HITELESHELYÉNEK KAPCSOLATA A XVI. SZÁZAD ELEJÉN Közhelyként hangzik, mégsem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a kora újkori és újkori történeti jelenségek, még inkább a hátterükben álló intézmények kutatásához elengedhetetlen a középkori előzmények ismerete. Fokozottan érvényes ez a kijelentés egy olyan középkori gyökerekre visszanyúló, csak a Magyar Királyság területén létrejött intézmény esetében, amilyen a közhitelű okleveleket kibocsátó hiteleshely volt. A középkori erdélyi vajdaság területén két hiteleshelyi tevékenységet végző intézmény jött létre, amely az újkorban is működött: az erdélyi káptalan és a kolozsmonostori konvent. Az 1556-1557-ben bekövetkezett szekularizációig az erdélyi hiteleshelyek oklevéladó tevékenysége a középkori magyarországi gyakorlatnak megfelelően, lényegében változatlanul folyt.­A későbbi fejlemények megértéséhez mégis szükségesnek láttuk visszatérni a hiteleshelyek, ezek közül­ is az erdélyi káptalan működésének egy olyan korszakába, nevezetesen a XVI. század elejére, amely tükrözi a késő középkori viszonyokat, azt a stádiumot, amelybe a hiteleshely több évszázados fejlődés és okleveles gyakorlat útján jutott. A gyakorlat valószínűleg Statiler János erdélyi püspök haláláig (1542. ápr. 8.), de vélhetően valamivel tovább is változatlan volt, ám a vizsgálódást célszerű volt a káptalan történetének egy olyan korszakában elkezdeni, amikor a politikai bizonytalanság még nem befolyásolta a hiteleshelyi működést. Köztudott, hogy az erdélyi káptalannak nem maradt fent olyan mennyiségű jegyzőkönyve, mint a kolozsmonostori konventnek. A középkor századaira vonatkozóan csupán 1­ud. minderre: Az erdélyi káptalan jegyzőkönyvei (1222-1599). Mutatókkal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi Bogdándi Zsolt-Gálfi Emőke. Kolozsvár, 2006. (Erdélyi Történelmi Adatok VIII­ I. Szerk. Jakó Zsigmond). 9-22. p. 2 Minthogy a kolozsmonostori konvent esetében Jakó Zsigmond elkészítette a konvent társada­lomrajzát, Sipos Gábor pedig leírta hiteleshelyi működését, a két erdélyi hiteleshely közül csak az erdélyi káptalan intézményére fogunk szorítkozni. A kolozsmonostori konventre nézve Id.: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei I—II. (1289-1556). Kivonatokban közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta Jakó Zsigmond. Bp., 1990. (Magyar Országos Levéltár kiadványai II. Forráskiadványok 17.) 93-131. p. (A továbbiakban: Kmtk.) és Sipos Gábor: A kolozsmonostori konvent hiteleshelyi működése. In: Művelődéstörténeti tanulmányok. Szerk. Csetri Elek, Jakó Zsigmond, Tonk Sándor. Bukarest, 1979. 33-50. p. FONS XVIII. (2011) 1. sz. 3-24. p. 3

Next