Fons (Forráskutatás és Történeti Segédtudományok) XIX. évfolyam 2012.

3. szám - Heraldika - Csízi István: Magyar arisztokrata nők cimerhasználata a XVI-XVII. században

Csizi István: Magyar arisztokrata nők címerhasználata XVI-XVII. században mezeje, alatta a Nádasdy-címer (csak a vadkacsa került ábrázolásra balra fordultan, szárnyait kitárva), bal oldalon jobbra fordult pajzsokban a hármas halom kettős kereszttel, alatta a Kanizsai-címer (jobbra fordult szárnyas sasláb, a lábrésznél jobbról balra fordult félhold, balról hatágú csillag) látható. Az utolsó oldalra ugyanakkor egy szép, négyest címerpajzs került két sisakkal. A pajzs első és negyedik mezejébe a Nádasdy-címer egy változata található: hármas halom két szélső halmáról egy-egy növény (egy hosszú szárról két oldalra kinövő levelekkel), köztük a középső halmon jobbra fordult szárnyait kitáró (felröppenő, de profilból ábrázolt) csőrét kitátó (vad)kacsa látható. A második és negyedik mezőben a Kanizsay-címer van a már fent leírt formában. A félprofilból ábrázolt, befelé forduló sisakokon nincsen sisakkorona, a jobb oldali sisak dísze a két leveles növényszár között a fent leírt (vad)kacsa, a bal oldalié a jobbra fordult sasszárny az égitestekkel együtt, a már leírt módon. Az egyes sisakdíszek mögött a vonatkozó személy monogramja (NT és VK) látható, míg fent a kettő között az 1537-es évszám. A házassággal való kapcsolatra egyértelműen utal a címer alatt olvasható jelmondat: „Quod Deus coninxit, homo non separet".31 Nyilvánvaló, hogy egyedi alkotásról van szó, amely talán csak a készítő és nem a készíttető elképzeléseit tükrözi. Használatára nincsen példa, de a pecsétanyag szolgálhatott mintául megalkotásánál. Talán nem véletlen, hogy Kanizsai Orsolya pecsétjei mutatják az egész korszakban a legegyedülállóbb képet. A Sylvester János-műben látható címer ugyan nem fordul elő a pecséteken, az összetett, egyéni variációk megléte azonban szembetűnő: öt különböző pecsétjén szerepel legalább két különböző címervariáns. Mindegyik négyest pajzs, az egyik változatban az első mezőben két nádbuga között balra felröppenő madár (vadkacsa) látható, a második mezőben szárnyas sasláb balra néző tollakkal, jobbra tőle balra fordult félholddal, a lényegi változás a harmadik és a negyedik mezőben figyelhető meg, ugyanis azokban szembenéző bölényfej, illetve lebegő koronából kinövő növény.32 az egyik esetben a harmadik, a másikban a negyedik mezőben látható, és fordítva. Minden esetben a pajzs felett látható V K betűk azonosítják a tulajdonost, noha a férj, Nádasdy Tamás is használta alkalmasint ezeket a pecséteket levelei lezárására.33 A számos pecséten előforduló lenyomatok közül csak kevés a jó állapotú, azokon viszont 31 Máté evangéliuma 19,6. 32 Elvileg nádszál bugával. 33 Ld. pl. Léka, 1558. július 29., MOL Magyar Kamara archívuma, Archívum familiae Nádasdy, E 185 (a továbbiakban E 185) Nádasdy Tamás Egerszegi Mártonnak, nr. 44.