Forrás, 1944. április-június (2. évfolyam, 4-6. szám)

1944-06-01 / 6. szám

még szerepelt a Seyler-himnusz különböző alkalmakkor, azután végleg eltűnt ez is.* A vetélytársak alulmaradtak, de az Erkel-dallam terje­désében is ellanyhulás következett be. Propaganda szempont­ból jelentős dátum,a Himnusznak a Nemzeti Színházban 1845 március 17-én történt harmadik előadása. A nagyhéten a szín­ház rendkívüli előadást tartott a nőegylet javára. Tavaszi vásáridő volt, a város tele idegenekkel, a német színház bezárta kapuit, a magyar színház tehát zsúfolásig telt meg az ország minden tájáról egybesereglett vásári közönséggel. A hang­verseny keretében a két kar előadta a Himnuszt, amely olyan nagy tetszést aratott, hogy a közönség tapsvihara a színpadra szólította Erkelt. A Himnusz híre pedig újból országszerte terjedt. Most már vidéki hírek is beszámolnak a Himnusz nyil­vános bemutatóiról. Különösképpen a református kollégiumok kántusai éneklik gyakrabban a nemzeti imát, így a pápai kán­tus 1845 őszén egy jótékonycélú hangverseny keretében dalolja el először nyilvánosan. A kolozsvári ifjúság utcai tüntetések alkalmával, fáklyásmenetek szónoklatai után már a Szózat és Himnusz együttes eléneklésével tiszteli meg az ünnepelt hazafit, így volt ez Deák Ferencnek és Vörösmartynak 1845. évi emlé­kezetes zsibói útja alkalmával. Május 16-án este a két vendég Wesselényivel együtt gróf Kemény Sámuelnél, az Erdélyi Múzeum Egyesület eszméjének fölvetőjénél volt vacsorán, ide vonult fel az ifjúság, és Deák meg Vörösmarty a szokás szerint kiment az üdvözlő ifjak közé. Deák válaszbeszédében elhúnyt barátjának himnuszából ezeket a szavakat idézte: „Megbűn­­hödte már e nép a multat s jövendőt. Ehhez szükséges, hogy polgárai száműzve körükből minden visszavonást, egy közös szent cél érdekében összpontosítsák minden erejüket”. Vörösmartyt az ifjúság szónoka arra kérte, hogy legyen az unió eszméjének dalnoka. Vörösmarty nem volt szónok, nem szeretett beszélni, most is csak néhány szóval válaszolt: „Az unió már megvan a lelkekben — mondotta. — Ez a dallam, a magyarság himnusza minden magyar lelket egybekapcsol a Királyhágón innen és túl.. Örökérvényű igazságot fejezett ki e néhány szóban a költőfejedelem. A magyarság lelki és szellemi egységének örök törvényét, amelynek érvényességét a kisebbségi sorsban ver­­gődöttek éppen a Himnusz tiltott, szent dallamának hangjaira érezték át újból és újból. 289

Next