Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1977 (8. évfolyam, 1-6. szám)

1977-03-01 / 1. szám

2 Életformája az igényesség Baranya Sándor elvtárs 20 éve a­­ Munkásőrségben A Ganz hajógyári műhely saluja mellett — mint ipari tanuló — arra a kérdésre,­­hogy akar-e a kommunista párt tagja lenni — vissziaikér­­d­ésre felelt: „Igen, és mit kell csillárni?" 1946 volt akkor, s ez igazi válasz azóta már élet­útjában teljesedett ki. A munkapadtól a katedráig kezdeti pártmeg­b­íztatásai korosztályához, a munkásifjú­­sághoz kötik. A nevelőszülők­től származó becsületes, elkö­telezett munkásmozgalmi in­díttatás természetes alapot je­lent számára akár az iparita­­nuló-otthon SZIT-titkáraként, akár a párt mellett szervezett rendezőgárda tagjaként tevé­kenykedik. A Ganzban marad, géplakatos. A párt felkérésére az iparitanuló-otthon nevelő tanára, majd igazgatója lesz. Tanít, s maga is tanul. El­végzi a Műszaki Tanárképző Főiskola fémtechnológia sza­kát. Majd a Budapesti Mű­szaki Egyetemre kerül, politi­kai gazdaságtant oktat — eh­hez viszont a Lenin Intézet­ben szerez diplomát. Tisztele­tet érdemlő következetesség, mindig felkészülten megfelelni az éppen soros feladatnak. — Környezetem természetes életformája volt az igényes­ség — mondja Baranya Sán­dor elvtárs. — Munkájukat szerető, pontos, fegyelmezett munkások között dolgoztam. Sok mindent elnéztek, csak a rossz munkát nem. Ebben nem ismertek pardont. Amellett a dolgok erkölcsi oldalára is fi­gyeltek, kiigazítottak, ha szük­ségét érezték, tetteikkel és szóval neveltek. S meggyőző­désemmé vált, hogy azoknak az embereknek biztosan iga­zuk van, akik nagyon szeret­nek jól dolgozni. A papírkötésű Tőke első kö­tetet még ösztöndíjból veszi az üzem kommunista könyvter­jesztőjétől. „Tetszik, érdekes, meg kell érteni!” Szemináriu­mok, majd a kor politikai helyzetében a szélesebb körű eligazodáshoz a tanárképző se­gíti. A munka, gyakorlati po­litikai küzdelem és fokozatos ideológiai képzés politikai tu­datosságát formálja már. — E korszak mindennapjai­nak tapasztalata, az MKP tisz­ta törekvése és harci módsze­re bázis volt számunkra — emeli ki Baranya elvtárs. Fegyver kellett akkor! 1956-ban az MDP KB Tudo­mányos és Kulturális osztá­lyának politikai munkatársa. Az ellenforradalom, a meg­bomlott pártegység súlyos lel­ki csapásként éri őt is. „Az emberhez méltó küzdelemhez akkor fegyver kellett!” S az első lehetséges alkalommal munkásőrnek jelentkezik, ép­pen 20 éve, hogy felszerelt. 15 aktív év után, 5 éve Bara­nya elvtárs a XV. kerületi Ru­das László zászlóalj készenléti tartalékosa. Kétszeres kiváló parancsnok, az 5—10—15 éves jubileumi kitüntetések és em­lékplakettek tulajdonosa. — Az eskütétel a Ganz Ha­jógyár kultúrtermében volt — emlékszik vissza. — Ott, ahon­nan indultam. Ganzosok, lánggyáriak között álltam, egy sorban azzal az elvtárssal, aki a Marx kötetre beszélt rá an­nak idején. Megnyugvást és erőt éreztem, és a munkás­kollektívák rendí­thetetlenségé­­be vetett hitet. Új feladatok várták s­port­ösztöndíjjal a Műszaki Egye­tem Villamosmérnöki karra. Később, 1968-ban az Országos Vezetőképző Központba kerül­ve elsősorban az foglalkoztat­ja, hogyan lehet a híradás­­technika információs lehetősé­geit a vezetésben felhasznál­ni. Majd továbblépve — a ha­zai és a magyar nyelven meg­jelenő külföldi szakirodalom, az oktatási és gyakorlati ta­pasztalatok tanulmányozása, szűrése következett, a legal­kalmasabb felhasználás céljá­ból. Az adósság Baranya elvtárs 1971 óta dolgozik, a Politikai Főiskolán. A pártépítési tanszék vezetés­­elméleti oktatója. — Az eddigi tapasztalatok halmazának rendszerezésére igazán itt nyílt lehetőségem — mondja. — Ezenkívül igen széles körből van módom újabb ismereteket szerezni. Az OVK-n kívül a METESZ mel­lett működő szervezési és ve­zetéstudományi társaság révén számos tudományos vitára van alkalom, ez társadalmi m­un­ka. Kapcsolatunk van termé­szetesen a megyei Oktatási Igazgatóságok illetékes oktatói­val, a MÉM vezető-továbbkép­ző Intézetével. Mindezek mel­lett a legfontosabbnak tartom a Csepel Művek vezető-to­vábbképzőjével kialakult ér­­delmi munkakapcsolatot. Vé­gül, de nem utolsósorban szí­vesen veszek részt a Munkás­őrség parancsnoki állománya számára nemrég indított ve­zetéselméleti tanfolyam mun­kájában. Úgy érzi, hátra van még egy adósság törlesztése. Még­pedig Lenin munkásságának feldolgozása vezetéselméleti szempontból, hogy a tárgyhoz építve végül is ne lássa más­­más szemszögből a pártmun­kás és a gyakorló vezető mindazt, amit Lenin az irá­nyításról, vezetésről mond. Ezen is dolgozik. — És szinte folyamatos köte­lezettségnek érzem frissen tar­tani a dialektikus materializ­mus biztonságot adó összefüg­gés-rendszerének ismeretét — teszi hozzá Baranya elvtárs. Terveihez, munkájához to­vábbi erőt, egészséget kívá­nunk, és őszinte tis­ztelettel köszörüljük a Munkásőrség megalakulásának 20 éves év­fordulója alkalmából. Döme Mária II/5. MUNKÁS ŐREINK 30 éve: Bujdosó Lajos, Baranya Sándor, dr. Mikula József. 15—19 éve: Balla István, Tóth Gábor, Varga Jenő, Vámos Miklós, Vörös­ Gyula, Fodor Béla, Múzsái Lajos, Mészáros László, Németh János. 10—14 éve: Bartha László, Ficsor Sándor, Hauptman László, Kiss Pál, Sárba József, Soós György, Szász Sándor, Tamás Lajosné, Gál Sándor. 3—9 éve: Berényi János, Berta Ferenc, Bíró Zoltán, Fazekas Mária, Gáspár József, Földes István, Hideg István, Kard György, Katona László, Kertész Gyula, Kopányi Vilmos, Lázi Béla, Lelkes Imre, Sá­ros­ István, Szabó József, Zwick György. Könyvtárunk újdonságai Vadász Ferenc: Karolina, negyvenkilenc szeptember A könyv témájának időpont­ja 1949. szeptember. Az író érzékelhető közelségbe hozza a törvénytelenségek, kivált­képp a Rajk-per légkörét és hatását a Karolina úti pártis­kola hallgatóira. Jól érzékel­teti az egyes emberekben le­zajló belső folyamatokat, a korszak nyomasztó feszültsé­gekkel teli hangulatát. (Mag­vető Kiadó, 1976.) Munkásművelődés — szocia­lista kultúra A tanulmánykötet áttekin­tést ad a hazai munkásmű­velődés helyzetéről, rámutat a fejlődés lehetőségeire, az időszerű művelődéspolitikai feladatokra is. A munkások műveltségi színvonaláról tu­dósok, politikusok, újságírók, munkások és munkahelyi ve­zetők egyaránt elmondják gondolataikat (Kossuth Ki­adó, 1976.) Papp István — Réczey Gusz­táv: Az energiagazdaság idő­szerű problémái. A szerzők az energiapoliti­ka általános kérdéseiről szól­va, úgy tárgyalják az ener­getikai kérdéseket, mint a gazdaságpolitika szerves ré­szét. Áttekintést adnak ha­zánk és a világ energiahelyze­téről, elemzik az energetikai alternatívákat. A kötet ko­moly közgazdasági szakmun­ka, de a nem szakember szá­mára is könnyen érthető. (Közgazd. és Jogi Kiadó, 1976.) Aradi Nóra: Munkásábrázo­­­­lás a magyar képzőművészet­­­ ben A szerző bemutatja a ma­gyar munkásábrázolás mint­egy százéves történetét. Hos­­­szabb-rövidebb tanulmá­nyokban méltatja a kötet száz­ötven műalkotását, összeál­lításában az 1870-es évektől a 3 munkásosztály sorsának jelen­­­­tős korszakait kíséri nyomon,­­ elemezve az egyszerű mun­­­­kásnaptár címlapjától a plaká­­­­tokon és grafikákon át az épü­­­­leteket díszítő domborművekig » mindenféle képzőművészeti áb­­­­rázolást. (Kossuth Kiadó, ’76)'* fórum Mit válasszak ? Hogyan írjam meg­­? Csendben, a kérdésben nem érintettek számára szinte ész­revétlenül, a II. évfolyam hall­gatói főiskolai életük jelentős eseményét hagyták maguk mögött tavaly szeptemberben. Megtörtént a szakdolgozati té­maválasztás és ezzel együtt a választott szak megjelölése is. A főiskolai rendtartásnak megfelelően a nappali tagozat hallgatói október 15-ig voltak kötelesek témát és szakot vá­lasztani, és azt — a küldő szerv egyetértő javaslatával — a tanulmányi osztályra továb­bítani. Noha a téma (és a szak) választásával csupán e nagy és igen fontos munka kezdő fázisa zárult le, érdemes és szükséges az eddigi tapasz­talatok levonása, közkinccsé tétele. Kérdéseimmel Szenes Iván­ná elvtársnőt, a II. évfolyam vezetőjét kerestem fel, aki az alábbi összegzést adta a ta­pasztalatokról : Csak látszólag könnyebb Amint ismeretes, a főiskola hallgatóinak a szakdolgozati téma kiválasztásával és annak megfelelő szintű kidolgozásá­val kell bizonyítaniuk, hogy a főiskolán tanultakat valamely szakterületre alkalmazni tud­ják. A szakdolgozat elkészíté­sének nagy munkája lényegé­ben már a téma kiválasztásá­val megkezdődik. A témavá­lasztás adatai azt bizonyítják, hogy — arányait tekintve — most is a gazdaságpolitikai és a pártépítési témák iránt nyil­vánult meg a legnagyobb ér­deklődés. A pártépítés — mint téma és mint szak — iránti orientálódás okai rendkívül összetettek, személyenként is változnak, néhány általáno­sabb meghatározó tényező azonban jól érzékelhető. Sok esetben a küldő szerv egyértelmű igénye irányítja a hallgatót a szak és a téma fe­lé. Szólni kell azonban né­hány olyan véleményről is, amely a döntésben a hallgató­kat befolyásolhatta. Az egyik ilyen nézet, hogy a pártépítési téma megírása könnyebb, nem­ igényel akkora munkabefekte­tést. Ez nem így van, s ezt az eddigi tapasztalatok is cá­folják. Az adott téma vizsgála­tánál a szakdolgozat írójának ez esetben is a területről meg­felelő értékelést, a további feladatokat illetően pedig ja­vaslatokat kell adni — s ez legalább olyan felkészültséget és mun­kát igényel, mint más terülteken. Téves az az elkép­zelés is, hogy valamely otthon tárgyalt VB vagy PB előter­jesztés „megfejelése” elegen­dő. Nem célszerű az sem, hogy a főiskolán adott témából ko­rábban megírt anyagot saját munkaterületére (városára, megyéjére stb.) próbálja meg „adaptálni” valaki. A „járt út” csábosan hangzó gyakorlata ez esetben nem járható. A tan­székek ezt figyelemmel kísérik és az esetleges ilyen próbál­kozásokat leszerelik. Nem ért­hetünk egyet azzal a véle­ményel sem, hogy csak a párt­építési szak képesít pártmun­kára. Közöny az elmélet iránt? A szak- és témaválasztás másik neuralgikus pontja az elméleti szakok iránt megnyil­vánuló indokolatlan tartózko­dás. Ennek valószínűsíthető oka részben az, hogy a hall­gatók félnek a — véleményeik szerint — nagyobb igénybevé­teltől, másrészt a küldő szer­vek sem ismerik eléggé az el­méleti szakok jelentőségét. Holott a pártmunkában rend­kívül fontos szerepe van az ideológiai tevékenységnek, amelynek súlya nem csökken, hanem növekszik. Az MSZMP Központi Bizottságának egyik legutóbbi határozata is nagy nyomaték­kal hívta fel a fi­gyelmet a pártmunka e rend­kívül fontos területére. A vég­zett hallgatók közül is többen elmondták, hogy újbóli válasz­tási lehetőség esetén elméleti szakra mennének. Hasonló a helyzet a szocio­lógiával is. A szociológia fel­­használása a pártmunkában nagyon hasznos, mégis indoko­latlanul kicsi az érdeklődés e szak iránt. Bizonyára hátrá­nyos ez esetben ~ és néhány más tantárgynál is —, hogy a hallgatók a témaválasztás időszakában az említett tan­tárgyat még nem ismerik. Ami a témaválasztás tartal­mi tapasztalatait illeti, azok kedvezőek. A témák választá­sánál a hallgatók figyelembe vették a kiadott téma­jegyzé­ket, a választott témák konk­rétak, kapcsolódnak a párt­munka aktuális kérdéseihez. Jónak tartjuk, hogy több eset­ben a küldő szerv igényli bi­zonyos téma feldolgozását (ha­bár ezen igények zömmel a pártépítés témaköréhez kap­csolódnak). Hasznos lenne, ha a tan­székek kiemelt kutatási témái­hoz a hallgatók szakdolgoza­tukkal tudnának kapcsolódni, de ebben még a tanszékeknek is van tennivalójuk. Ez a for­ma módot adhatna a hallga­tóknak a tudományos munka gyakorlatánál­, módszertaná­nak elsajátítására is. A tanszék segítsége Ugyancsak a tanszékek fel­adata lehetne, hogy az adott tárgyból kiemelkedő képessé­geket, tudást és érdeklődést mutató hallgatókat megnyer­jék, meggyőzzék, hogy e tan­széknél írja meg szakdolgoza­­tát és oda is szakosodjon. A szakdolgozat elkészítésé­ben célszerű messzemenően támaszkodni a konzultáns, va­lamint az illetékes tanszék se­gítségére. Időben, még a II. év folyamán hozzá kell kez­deni az irodalom felmérésé­hez, feldolgozásához, a vázlat elkészítéséhez. Ez feltétlenül szükséges részben a vázlat le­adásának kötelezettsége (III. év elején), részben a további munka eredményessége szem­pontjából. ★ Úgy véljük, hogy a szak és témaválasztás néhány tapasz­talatának közreadása. Szenes elvtársnő tanácsai nemcsak a szakdolgozat elkészítéséhez nyújtanak segítséget, de tanul­ságosak lehetnek a leendő má­sodévesek számára is. Fenyő István II/5. oszt. Konferencia Bukarestben Január hónapban dr. Vészi Béla elvtársna­k, a Politikai Főiskola rektorhelyettesének vezetésével négytagú küldött­ség utazott Bukarestbe az RKP Stefan Gheorghiu Akadémián tartott kerekasztal-konferen­­ciára. A küldöttség tagjai vol­tak: dr. Takács István, a Párt­építési tanszék vezetője, dr. Sári János, az Államszervezet- Ismereti tanszék docense, Pompor Istvánná, a Gazdaság­­politikai tanszék adjunktusa. A kerekasztal-konferencia tárgya a szocialista demokrá­cia néhány elméleti gyakorlati kérdése volt. A fenti témában hasznos eszmecsere bontako­zott ki a magyar és román elvtársaik között. A tudományos kutatá A Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Főiskolájá­nak elsőrendű feladata, hogy pártunk és társadalmi életünk különböző területei számára elméletileg és politikailag jól felkészült kádereket képezzen. Megismertesse hallgatóinkkal a marxizmus—leninizmus szi­lárd elvi alapjait, fejlessze marxista gondolkodásmódju­kat, abba az irányba erősítse készségüket, képességüket, hogy marxista osztályalapon állva eligazodjanak társadal­mi-gyakorlati valóságunk problémái között, s magatar­tásukkal, tetteikkel, tudásuk­kal a fejlett szocialista tár­sadalom megvalósításáért munkálkodjanak E cél csak a színvonalas és korszerű okta­tói-nevelői munka által érhe­tő el. A­ tanítás alapfeltétele Éppen ezért az iskola okta­tómunkája nem nélkülözheti a tudományos kutatómunkát. Az oktatói-nevelői és a tudo­mányos kutatómunka egysé­gére, s ennek erősítésére ál­landóan szükség van. Korsze­rű tudományos ismeretek, azoknak az oktatómunkába történő bevitele, adaptálása nélkül nem lehet jól tanítani. E területen az elmúlt évek során értünk el eredménye­ket, pl. színvonalasabbá vál­tak jegyzeteink, több tanszé­künk jól tanulható, tartalmas tankönyveket is készített. Tananyagaink — és általában az oktatás — színvonalának emelkedését annak is köszön­hetjük, hogy tanszékeink az adott tudomány területén fo­lyamatosan feldolgozzák a ku­tatások eredményeit és maguk is végeznek tudományos mun­kát. De világosan látjuk és érezzük azt is, hogy az okta­tás színvonalának további emelése, a felmerülő új kér­dések tartalmas kifejtése és megválaszolása további erőfe­szítéseket követel a tudomá­nyos kutatómunkában. Így harcolhatunk legjobban az esetenként tapasztalható be­szűkülés ellen is. Nagyobb igényű tudományos kutatómunkát és publikációs tevékenységet tanárainknak mintegy 30—35%-a végez, első­sorban azok, akik az oktatás­ban is komoly szerepet vállal­nak. E helyzeten, amely ter­mészetesként is felfogható, a jövőben, az arányosabb mun­kamegosztás érdekében vala­melyest változtatnunk kell. Az elmúlt évek során jelen­tősen nőtt tanáraink publiká­cióinak, közöttük nagyobb ta­nulmányoknak és könyvek­nek is a száma. Ezek sorából az akadémiai díjjal is jartal­­mazott kétkötetes „A nemzet­közi munkásmozgalom törté­nete 1830—1974” c. munkát említjük meg. Tanácskozások, konferenciák A kutatómunka végzése so­rán jó munkakapcsolatok ala­kulnak ki a testvérpártok in­tézményeivel, s rendszeresen sor kerül közös tanácskozá­sokra, amelyeken iskolánkról évente kb. 30—35 fő vesz részt, illetve szólal fel. Isko­lánk képviselői ott voltak a szociológiai, a filozófiai és a történész világkongresszusokon is. 1977-ben a szocialista or­szágok pártjai főiskoláinak tanszékeivel három tanácsko­zást tervezünk. (A szocialista társadalom fejlődésének dia­lektikája — a filozófiai tan­székek; A szocialista tulajdon elméleti problémái ■— az SZKP Párt Főiskolájának Po­litikai Gazdaságtan tanszéké­vel; A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 60. évfordu­lója — a pártintézmények és a MTA). E tanácskozásokra tanszékeink készülnek. Részt veszünk — bár e rész­vétel feltétlenül tovább foko­zandó — hazánk ideológiai életében. Sok tanárunk felszó­lal különböző vitákban, dolgo­zik különböző munkabizottsá­gokban, folyóirat-szerkesztősé­gekben. Iskolánk az oktatói munka mellett egyre számottevőbb, sokirányú tudományos kutató­munkát is végez. Ennek fő te­rületei, irányai (amelyeket e cikk keretében csak röviden érinthetünk), személyi és tár­gyi feltételei kialakultak. A már meglevő feltételek, lehe­tőségek ésszerű, átgondolt ki­használásával, ezek továbbfej­lesztésével a tudományos munkában újabb, az iskola presztízsét is növelő eredmé­nyek születhetnek. Az utóbbi években több új munkatárs, közöttük fiatalok is, került is­kolánkra, akik fokozatosan bekapcsolódnak az oktatói és tudományos munkába, beil­leszkedésüket a tanszékek igyekeznek minél jobban elő­segíteni. Fejlődött a könyvtár, a dokumentáció munkája, sok­szorosára növekedtek a tech­nikai eszközök, a közeljövő­ben tervezzük négy kabinet létrehozását, amelyek jól segí­tik az oktatást és a tudomá­nyos kutatómunkát. A tudományos kutatómun­kát illetően növekedtek és nö­vekednek az iskolánkkal szemben támasztott igények, s joggal elvárható, hogy egy sor aktuális, a szocialista valóság­gal kapcsolatos témakör kuta­tásába — olyanokéba elsősor­ban, amelyek szervesen kap­csolódnak az oktatáshoz, s an­nak tartalmi és módszertani korszerűsítését segítik — isko­lánk is bekapcsolódjék. Kollektív „témák” Ilyen témakörök a KB-titká­­rok tanácskozásán elhatáro­zott, s a testvérpártok külön­böző intézményei által közö­sen kutatott témák. Így pl. „A mai szociáldemokrácia és a hozzá való viszony”, „A szo­cialista internacionalizmus, mint a szocialista országok ál­lamközi kapcsolatainak elve, a nemzeti és internacionalista viszonya a szocializmusban”, „A fejlett szocialista társada­lom törvényszerűségei és jellemző vonásai” c. témák, amelyek kidolgozásában taná­raink egy része is részt vál­lalt. A kutatás elkezdődött, s megfelelő ütemben halad. A tudományos kutatómun­kánk másik része az Agitációs

Next