Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1978 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1978-03-01 / 1. szám
í 2 ----------------------------I Nemzetközi A nemzetközi nőnapon tisztelettel és megbecsüléssel köszöntjük főiskolánk hallgató, oktató, dolgozó nőit. A nemzetközi nőnap sajátos jellegéhez tartozik, hogy e napon nemcsak a megemlékezés virágait kötjük csokorba és nyújtjuk át dolgozó asszonyainknak, leányainknak, hanem számot vetünk a megtett úttal is. A nemzetközi munkásosztály, a haladó emberiség 1910 óta minden év március 8-án őszinte tisztelettel köszönti az egyenjogúságukért, a teljesebb emberi életért, a békéért és szabadságért harcoló nőket szerte a világon. A nők egyenjogúságáért vívott harc azonban jóval 1910 előtt kezdődött. A múlt század végétől kezdve egyre több országban, Magyarországon is, jobbára ösztönösen és szervezetlenül, de egyre gyakrabban ott találjuk a nőket a munkások tüntetésein, a gazdasági követelésekért folytatott küzdelemben. Lassan szerveződött a nőmozgalom, a nők kezdték kiharcolni helyüket a munkásmozgalom soraiban. A női egyenjogúság kivívásának egyetlen helyes útját a marxizmus—leninizmus jelölte meg a munkásmozgalom és a nők számára is. 1889-ben Párizsban a 11. Internacionálé megalakításakor, a munkásmozgalom történetében először, lépett nő a szónoki emelvényre Klara Zetkin személyében. Ő fogalmazta meg, hogy a nő egyenjogúsága nem elszigetelt probléma, hanem az összefüggő társadalmi kérdések egyike, amelyet csak a kapitalista társadalom megdöntésével lehet megoldani. A huszadik század elején egyre nőtt a proletariátus elkeseredése, forradalmi ereje, s velük együtt az asszonyoké is. Különösen az 1905-ös orosz forradalomban harcoló nők hősi példája adott lendületet a világszerte harcoló nőmozgalomnak. 1907-ben, amikor első ízben ült össze a szocialista nők nemzetközi konferenciája Stuttgartban, már egy erős nőmozgalom képviselői választották meg Klara Zetkint nemzetközi titkárukká. A kongresszus után a szocialista nőmozgalom nagyon megélénkült. 1910-ben ült össze a második nemzetközi nőkonferencia, amely az anya- és gyermekvédelem követeléseit tűzte napirendre. Ezen a konferencián, Koppenhágában határozták el, hogy évente megtartják a nők harci napját, a nemzetközi nőnapot. Időpontjául március 8-át jelölték meg. E határozattól kezdve néhány, majd egyre több országban ünnepelték meg évente március 8-át nehéz körülmények, tilalmak között. Magyarországon 1914-ben tartották meg először a nemzetközi nőnapot. A nemzetközi nőnap fő programja ezekben az években a háborúellenes tüntetés, a békéért folytatott harc volt. A nőmozgalom történetében történelmi fordulatot jelent a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, a szovjet állam megalakulása. A szovjethatalom volt az első a világon, amelyben a nők nem az állammal szemben, hanem azzal együtt, annak segítségével kapcsolódhattak be az államalkotó tevékenységbe. A Szovjetunió megnyitotta a lehetőséget, törvénybe iktatta a jogokat, melyeknek talaján a nő emberileg, társadalmilag valóban egyenrangúvá válhatott, és szocialista országot építő munkája során felszabadíthatta önmagát. „A proletariátus nem vívhatja ki a teljes szabadságot, ha nem vívja ki a nő teljes szabadságát’’ — mondotta Lenin. Ebben a tömör fogalmazásban benne van a nő társadalmi egyenjogúságának lényege. Benne van a nők jogainak és kötelességeinek dialektikus egysége. A nő felszabadítása mellőzhetetlen feladata, egyben része a proletár forradalomnak, a szocializmus építésének. A magyar kommunista mozgalom is — létezése óta — nagy jelentőséget tulajdonít a nők felszabadításáért, egyenjogúságáért vívott harcnak. A társadalom egészének helyzetével együtt gazdasági, szociális, kulturális kérdésként kezelte és kezeli, politikai feladatnak tekintette mind a hatalomért vívott harcban, mind a proletárdiktatúra kivívása után. A felszabadulás után létrehívott nőmozgalom az elmúlt negyedszázadban a párt hűséges politikai segítőtársa volt a társadalmi haladásért, a proletárdiktatúra kivívásáért, a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, egyidejűleg a nők egyenjogúságáért, életkörülményeik megjavításáért vívott harcban. A nők jelentős szerepet töltenek be társadalmunk életében, eredményesen dolgoznak az élet minden területén, hazánk aktív keresőinek 41%-át teszik ki. A legöntudatosabb nők az első sorban harcoltak a szocialista forradalom győzelméért, ma pedig munkájukkal segítik a szocialista társadalom építését. A nemzetközi nőnapon kívánunk a dolgozó asszonyok, édesanyák és leányok munkájához jó erőt, egészséget, sok sikert. Az anyai hivatás teljesítésében legyen boldogságuk, örömük. Közös akarattal törekedjünk arra, hogy a nők megbecsülése, jogaik érvényesítése, helyzete, tűk javítása ne csak március 8-a szimbóluma legyen, hanem a hétköznapok mindennapos gyakorlata is. Vida Sándor nonap ^.XXXVOCÍXXVOXXXXX'W.XXXXXXXXXXXXXV^XXXXX^XVCCC'XXXVS^^WXX^.WXXV'XVevXX'OXXXXXNXxt v fórum A FÓRUM VITAFÓRUMA A politika nyelve és a nyelv politikája* Mondhatnám úgy is: kényesebbek lettünk a pontos, szép magyar beszédre. De ez így nem igaz. Nem kényesebbek, hanem igényesebbek lettünk. És ez akkor is igaz, ha mindjárt az elején tisztáznom kell: egyetértek Pálfy Istvánnal, amikor nyelvi-gondolkodásbeli pongyolaságainkat szenvedélyesen, de érvelve támadja. Divat — is — manapság megkondítani a magyar nyelv fölött a vészharangot. Kinyilatkoztatni, hogy hosszabb ideje nyelvromlás tanúi-részvevői vagyunk, hogy ez megállíthatatlan folyamat és a többi és a többi. Ez a harangkongatás tulajdonképpen nem újdonság, többször is előfordult már, akárcsak az utóbbi évszázadban is. És a magyar nyelv mindig volt olyan életerős, hogy saját erejéből megújult, gazdagodott és le tudta küzdeni torzulásait. Azt jelenti-e ez, hogy Pálfy István a harangkongatók közé tartozik? Nem. Azt jelenti-e ez, hogy egyáltalán nincs baj? Nem, sajnos valóban vannak tünetek, amelyek ma már igencsak szemet szúrnak — hadd ne ismételjem Pálfy diagnózisát. Kiegészítéssel élnék inkább: a középiskolából kikerülő fiatalok beszéd- és gondolkodáskultúrája nem üti meg azt a színvonalat, amely jogosan elvárható lenne, a hivatali nyelv az évekkel ezelőtt megjelent kézikönyv és az ilyen-olyan képzés ellenére is sokszor még monarchia korabeli stílust örökít, a tudományos közlemények szakzsargonja olykor egyformán érthetetlen és elviselhetetlen. A sort még tovább lehetne folytatni, de most nem ez a cél. Sokkal inkább az, hogy a politikával foglalkozó emberek, jómagunk házatáján szétnézzünk. Igényesebbek lettünk s ezért hamarabb, többször feltűnik ha a mondat csak „töltelék”, ha „ködösít” a beszélő, ha a lényeg előtt annyi „tisztelőkört” tesz, hogy az már elviselhetetlen. Meggyőződésem, hogy nem akkora a nyelvromlás, mint amekkorának érzékeljük. Meggyőződésem, hogy ma sincs több rosszul előadó, zagyván gondolkodó, szándékosan ködösítő, a felelősséget elmosó, mint mondjuk egy évtizede. Csakhogy azóta többet várunk attól, aki ilyen-olyan kollektíva elé kiáll gyűlésen, munkahelyi értekezleten, tudományos előadáson és beszélni kezd vagy írásban akar hatni mások gondolkodására. Azóta megemeltük a mércét s ehhez képest a fejlődés valóban kisebb, mint lehetett volna, mint kellett volna. Ezt érzékeljük akkor, amikor felháborodunk vagy éppen csak legyintünk és képzeletbeli füldugóval védekezünk, netán a semmitmondó, kacifántos, körülményeskedő írást félretoljuk. Nagyon igaz: tisztán, jól beszélni magyarul politikai állásfoglalás dolga is. Hozzátenném: ha azt látjuk, hogy ez ma még nem mindenkinek megy, kötelességünk megkeresni a módszert, az eszközt ahhoz, hogy erre — megsértése, megalázása nélkül — figyelmeztessük. Ha nem tesszük, ennek elmaradása is politikai állásfoglalássá válik. Hibás állásfoglalássá. Mint semmilyen kérdést, úgy ezt sem lehet „általában” megoldani: a jelenség konkrét emberekhez kötődik, a változást, változtatást is konkrét embereknél kell elérnünk. Az egyszerűbb eset az, amikor csupán nyelvkultúrabeli hiányosságot kell megszüntetni. A nehezebb, amikor nem a nyelvvel, hanem a gondolkodással, mégpedig, az illető politikai gondolkodásával van probléma. Amikor a rafinált körmondatok, személytelen állítások mögött József Attila szavával élve a „meg nem gondolt gondolat” van. Meg nem gondolása annak, hogy a mi feladatunk nem lehet, soha nem lehet a köntörfalazás, az óvatoskodó fontoskodás, a terjedelmes semmitmondás, a politikai zsargonnal való ködösítés. Meg nem gondolása annak, hogy a politikával foglalkozó ember felelőssége nálunk nem abban fejeződik ki, hogyan és mennyit hallgat el hosszadalmas szövegnek álcázd hallgatással. Meg nem gondolása annak, hogy nálunk vezetők és vezetettek, kommunisták és pártonkívüliek folyamatos, őszinte „párbeszédéből” épül immár nagyon régen az a bizalom, amely biztos alapja fejlődésünknek, továbbhaladásunknak. És meg nem gondolása annak, hogy azt az óriási, nélkülözhetetlen értéket, amit ez a bizalom jelent nem rombolhatja, nem gyengítheti senki szóinflációval kiváltképp nem engedheti meg ezt magának, ha hivatásának választotta a politikát, a politizálást, méghozzá éppen azok érdekét képviselve, érvényesítve, akikhez időnként szólnia kell — szépen, tisztán őszintén, magyarul. Nyelvi tisztaság és politikai tisztaság elválaszthatatlan fogalmak — írta vitaindítójába*Pálfy István. Megfordítanám a sorrendet: a politikai tisztaság természetes, elválaszthatatlan velejárója — az kell hogy legyen — a nyelvi tisztaság is. Tekintsük annak és küszködjünk meg érte magunkkal, másokkal, ha kell’ Van akkora tétje ennek a küzdelemnek, hogy ezt az árat nem tarthatjuk túl nagynak érte. Hódi T. József * Szerkesztőségünk továbbra is várja a hozzászólásokat a vitához. Átadtuk a stafétabotot az I/I-es szasfély ápolja tovább és Itosfifines IM-örökséget 1974-ben, az akkori II/5-ös osztály pártalapszervezete úgy döntött, hogy példaképül választja a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségét Komócsin Zoltán elvtársat, közelebbről megismeri életútját, munkásságát, s tapasztalataikat felhasználják eszmei-politikai nevelőmunkájukban. 1976-ban ez az osztály befejezte tanulmányait és szeptember 16-án, a jelenlegi III/1-es osztály ünnepi taggyűlésen vette át hagyományt teremtő szándékkal a munkát. Alapvető célkitűzésünk az volt, hogy ezirányú tevékenységüket az alapszervezetben folyó oktató és nevelőmunka szerves részévé tegyük. Komócsin elvtárs példáját felhasználjuk életszemléletünk formálására, elméleti munkáit közvetlenül hasznosítsuk tanulmányaink során. Programunkat — melyet a taggyűlés határozattá emelt —, sikerült pontról pontra végrehajtanunk, igaz, hogy tapasztalatlanságunk és tanulmányi kötelezettségeink miatt tudományos kutatást nem terveztünk és nem is végeztünk. Hasznos volt Eddig több alkalommal hírt adtunk tevékenységünkről a „Fórum”-ban, feljegyzéseinket és az összegyűjtött dokumentumokat albumba rendeztük, egyes rendezvényeinkre más hallgatói pártszervezetek képviselőit is meghívtuk és segítséget nyújtottunk a II/1-es alapszervezetnek hasonló munkájához. A főiskolai PVB 1977. november 22-i ülésén megvizsgálta tevékenységünket és azt hasznosnak minősítette. A legfontosabbnak azt tartotta, hogy a pártszervezetek hasonló jellegű munkája jelentékeny eszköz lehet a jellemgazdagításban, a közvetlen élményszerzés lehetőségét nyújtva, amit a leggondosabban összeállított tananyag sem pótolhat, ugyanakkor hatásosan segíti a politikai, ideológiai alkotást és nevelőmunkát. Hangsúlyozta ugyanakkor azt is, hogy bár öntevékenység alapján a pvb más pártszervezeteknek is engedélyezi — előzetes megvitatás és egyedi döntés szerint —, ilyen tevékenység indítását, általánossá, kampányjellegűvé tétele azonban szükségtelen. A pvb határozata felhívja a figyelmet arra is, hogy az ilyen tevékenység során a párt szervezetei arra is törekedjenek, hogy a példaképül választott személyiség életútján keresztül ismerjék meg az adott történelmi időszakot, a párt konkrét helyzetben folytatott politikáját, tapasztalatait is. Tovább kell keresni az érzelmi hatást keltő formákat, ugyanakkor el kell kerülni a személyiség idealizálását, a teljes embert kell megismerni, tanulni erényeiből és hibáiból egyaránt. A harcostárs emlékezése 1977. december 19-én, a III/1-es és az I/l-as pártalapszervezet ünnepi összevont taggyűlést tartott, melyen meghívottként jelen voltak a két évfolyam alapszervezeteinek küldöttei és több osztályfőnök elvtárs is. A főiskolai pb titkárának, Vigh Lajos elvtársnak megnyitója után dr. Berecz János elvtárs, az MSZMP KB Külügyi Osztályának vezetője beszélt Komócsin Zoltánról, ahogy ő mondta a kommunistáról, hazafiról, az érző emberről. Azokat a mozzanatokat emelte ki Komócsin elvtárs életútjából és életművéből, melyek mint külpolitikust és internacionalistát jellemezték, bemutatva emberi kapcsolatait, jellemét is. Berecz elvtárs konkrét események és helyzetek megelevenítésevel, Komócsin elvtárs műveinek egy-egy részlete hátterének feltárásával mutatta be pártunk neveltjét és egyik vezetőjét. Hangsúlyozta, hogy Komócsin elvtárs azért alkotott, alkothatott jelentőset a külpolitikai területen, mert ízig-vérig politikus, pártpolitikus volt, az internacionalizmust nem a diplomáciai porondon sajátította el, hanem a pártban tanulta meg. Ezen az igen nehéz, protokoll tilalomfáival telitűzdelt pályán is kitűnt nyíltsága és őszintesége, szuggesztivitása, rendkívüli felkészültsége és tájékozottsága, legendás kapcsolatteremtési készsége. Munkáját az elvi következetesség és a gyakorlat rugalmasságának dialektikája jellemezte. Ez utóbbi elvben való kimondása könnyű, megvalósítása annál nehezebb, de Komócsin elvtárs külpolitikusi tevékenységével bizonyította, hogy lehetséges. Akik folytassák A nagy tetszéssel fogadott előadást követően — melynek csak néhány pillanatát próbáltuk a fentiekben érzékeltetni — Lendvai Miklós elvtárs, a III/1-es alapszervezet titkára szólalt fel. Elmondotta, hogy a pub hozzájárult ahhoz, hogy a végzős osztálytól ezt a munkát az I/1-es alapszervezet vegye át. Az I/1-es alapszervezet megtiszteltetésként vállalta, hogy a megkezdett munkát folytatja. Lendvai elvtárs átadta a III/1-es alapszervezet nevében jelképként azt az albumot és dokumentumgyűjteményt Kajtár Istvánná elvtársnőnek, az I/1-es alapszervezet titkárának, mely részben Komócsin Zoltán elvtárs életének egyes eseményeit rögzíti, részben pedig a 111/ 1-es alapszervezet eddig végzett ezirányú munkáját dokumentálja. Kajtárné elvtársnő megköszönte a pvb-nek, hogy a választás rájuk esett, és elmondotta, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy ez a kezdeményezés kiteljesedjék, magasabb szintre emeljék. A taggyűlés befejezése után , a résztvevők közösen megtekintették az iskola II. emeleti folyosóján a III/1-es osztály által rendezett Komócsin Zoltán elvtárs életútját reprezentáló kiállítást. Végezetül ez alkalommal is szeretnénk megköszönni a pártbizottság és tanáraink immár több év alatt nyújtott támogatását, külön is dr. Szolnoki János elvtársnak, aki nagyobb rendezvényeink előkészítésében és végrehajtásában aktívan segített minket. Az I/1-es alapszervezetnek pedig eredményes, sikeres munkát kívánunk. Dr. Nagy János III/1-es pártalapszervezet Vendégünk volt Aczél Éva Az 1/2. osztály pártvezetőségének meghívását elfogadva február közepén Aczél Éva filozófus-szociológus látogatott el iskolánkra. A rendezvényen a vendéglátó osztályon kívül részt vett az 1/3. osztály több tagja is. A rokonszenves előadó nagy szenvedéllyel, lenyűgöző tárgyi tudással, meggyőző erővel beszélt a személyiségformálás és a szocialista kultúra összefüggéseiről. Hallgatóságát a felsoroltakon kívül őszinte, a „kényes” kérdéseket sem kerülgető szavaival nyerte meg. A rövidre szabott, de annál tartalmasabb bevezető előadás után igen sok kérdést kapott, amelyekre hasonlóan élvezetesen, értékes ismereteket adva válaszolt. A jól sikerült rendezvény arra sarkalja az 1/2 osztály pártvezetőségét, hogy egy későbbi időpontban újabb találkozást szervezzen a filozófusnővel.