Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1980 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1980-03-01 / 1. szám
FORRADALOM EÍMÉlET ÉS TANÁCSKÖZTÁRSASÁG Beszélgetés Kárpáti Sándor docenssel A közeli napokban ünnepeljük a Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulóját. Ebből az alkalomból kerestük fel Kárpáti Sándort, a Filozófiai tanszék docensét s beszélgettünk el vele arról a ma is időszerű kérdésről, hogy miben gazdagította a Tanácsköztársaság 133 napos tapasztalata a marxista—leninista forradalom elméleteit. A magyarországi Tanácsköztársaság győzelme az Októberi Forradalom után újólag igazolta azt a lenini következtetést, hogy az imperializmus kora egyben a proletárforradalmak korszaka is. A történelmi fejlődés már nemcsak elvileg, hanem gyakorlatilag is napirendre tűzte a kapitalizmus forradalmi úton való megsemmisítését, a szocialista társadalom létrehozását. Az imperializmus által felhalmozott társadalmi-gazdasági ellentmondások megoldásának egyetlen útja van: a munkásosztály szocialista forradalma. A magyar proletáriátus sikere ezen túl azt is bizonyította, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme nem egyszerűen a sajátos orosz viszonyok következménye volt — ahogyan a korabeli, de a mai polgári politikusok és ideológusok is bizonyítani próbálták és próbálják —, hanem az imperializmus fokán jelentkező objektív szükségszerűség kifejeződése is. A gyakorlatban beigazolódott az is, hogy az imperializmus korában a proletárforradalom napirendre kerülésének és győzelmének az előfeltétele nem annyira a társadalmi-gazdasági fejlettségnek az adott országban elért foka, bár ennek is megvan a maga lényeges szerepe, mint inkább a belső társadalmi antagonizmusok kiélezettsége, az imperializmus láncának a meggyengülése. 1919 márciusában a magyar proletariátus azért győzhetett, vehette kezébe a politikai hatalmat, mert ekkor a belső és a nemzetközi tényezők egész sorának sajátos találkozása folytán Magyarországon volt a legmélyebb a burzsoázia, a régi uralkodó osztályok politikai válsága, itt bizonyult a leggyengébbnek az imperializmus lánca. Eddig elsősorban a sajátosságokról esett szó. Melyek azok az elméletileg is általánosítható tényezők, amelyek a magyar tanácshatalom működésében kiemelhetők? A marxista—leninista forradalomelmélet szempontjából a magyarországi Tanácsköztársaság legnagyobb jelentőségű tapasztalata, minden valószínűség szerint, a proletárdiktatúra viszonylag békés úton, fegyveres harc nélkül való létrehozása volt. A forradalom békés úton való győzelmének a lehetősége a marxi— lenini forradalomelméletben már korábban felmerült., Engels még a marxizmus kidolgozásának időszakában „A kommunizmus alapelvei” c. munkájában közel jutott ennek a következtetésnek a levonásához, amikor arra a kérdésre, hogy „lehetséges lesz-e a magántulajdon megszüntetése békás úton?” azt válaszolta: „kívánatos volna, hogy így történjék, és bizonyára a kommunisták lennének az utolsók, akik tiltakoznának ez ellen.” Az is közismert, hogy lenin 1917 tavaszán az „Áprilisi tézisekben” a polgári ,demokratikus forradalomnak a proletárforradalomba való viszonylag békés, a fegyveres felkelést és polgárháborút nélkülöző átfejlesztését hirdette meg legfőbb feladatul, a „Minden hatalmat a szovjeteknek” jelszónak ekkor ez volt az egyik leglényegesebb tartalmi eleme. Lenin azonban nem állt meg a viszonylag békés győzelem lehetőségének feltételezésénél. 1917 szeptemberében — amikor egy rövid időre, ismét reális lehetőségként merült fel a bolsevikok, s ezzel a proletariátus békés úton való győzelme — „Az orosz forradalom és a polgárháború” c. írásában, az akkori viszonyokra alkalmazva, de az általánoság igényével is, felvázolta azokat a belső és nemzetközi társadalmi-politikai feltételeket, amelyek között az államhatalom viszonylag békés úton való megragadása lehetségessé válik. Ezek röviden a következők: — a forradalmi erők és politikai szervezeteik számára olyan mértékű legalitás, demokrácia megléte, amely lehetővé teszi, vagy legalábbis nem akadályozza viszonylag szabad szerveződésüket; — erős és szilárd osztályszövetség a proletáriátus és a nem proletár kispolgári tömegek, akkor és ott elsősorban a szegényparasztság között; — a széles dolgozó tömegek, különösen a falusi és a városi kispolgárság ne a burzsoáziának, hanem a proletáriátusnak nyújtsanak széles körű és komoly támogatást; — a fegyveres testületek, elsősorban a hadsereg, döntő többsége a forradalmi erők oldalán vagy legalábbis azok befolyása alatt álljon. • Hogyan foglalná össze a forradalom viszonylag békés úton való győzelmének elméleti jelentőségét? Ha az uralkodó körök teljes kormányzati válásga ilyen feltételek közepette bontakozik ki, s ezek párosulnak a nemzetközi proletariátus szolidaritásával, aktív támogatásával, valamint a nemzetközi burzsoázia — legalábbis átmeneti — akcióképtelenségével, úgy lehetséges a forradalom békés győzelme, a burzsoázia politikai hatalmának viszonylag békés úton való megdöntése. A forradalom viszonylag békés vagy nem békés úton való győzelme tehát nem a forradalmi erők szándékán, a forradalmat vezető párt elhatározásán múlik, azt mindenekelőtt az osztályerőviszonyok konkrét állapota a forradalom oldalán álló erők nagysága, szervezettsége stb. határozza meg. O Mi a jelentősége a viszonylag békés úton való győzelemnek a forradalomelmélet számára? Elsősorban és mindenekelőtt az, hogy a gyakorlatban is bizonyította: a szocialista forradalomnak nem egyetlen és kizárólagos útja a fegyveres felkelés, a fegyveres katonai erőszak alkalmazása, hogy adott kedvező társadalmi-politikai feltételek esetén fegyveres harc nélkül, viszonylag békés úton is lehetséges a burzsoázia hatalmának a megdöntése, a munkáshatalom megteremtése. Emellett a magyar proletariátusnak a békés úttal kapcsolatban szerzett tapasztalatai jelentősen hozzájárultak magának a viszonylagos békés útnak a marxista értelmezéséhez is. A gyakorlatban bizonyosodott be, hogy a forradalom békés útjának semmi köze a jobboldali szociáldemokrácia „békés belenövés” elméletéhez. A forradalomnak ez a formája ugyanúgy feltételezi és megköveteli az összes forradalmi feladatok — a tőkés magántulajdon kisajátítása, a kizsákmányolás megszüntetése, a burzsoáziának mint osztálynak a felszámolása stb. — következetes végrehajtását, mint a forradalom nem békés, fegyveres formája. A Tanácsköztársaság a gyakorlatban bizonyította be egyfelől azt, hogy a kommunisták — szemben a különféle burzsoá és egyéb rágalmakkal — nem a mindenáron való erőszak hívei. Csak ott és akkor alkalmaznak fegyveres erőszakot, ha és amikor a burzsoázia és kiszolgálói, az ellenforradalmi erők erre rákényszerítik. Ha e vonatkozásban bírálat illeti a Tanácsköztársaság vezetőit, úgy semmiképpen nem azért, mert túlzásba vitték az erőszak alkalmazását — amivel az ellenforradalmi fasiszta rezsim visszaállítói vádolták őket —, hanem azért, mert nem éltek kellően és következetesen a forradalmi kényszer eszközeivel. Bebizonyította másfelől azt is, hogy a munkásosztály céljaiban, harcában nemcsak a saját, hanem valóban az egész dolgozó nép érdekeit is képviseli, hogy a válságos helyzetben egyedül a munkásosztály testesíti meg a nép, a társadalom valódi érdekeit. • A békés útnak hátrányai mellett kétségtelenül óriási a jelentősége. Nem véletlen, hogy napjainkban is e kérdések állandóan terítéken vanak. Miért ennyire általánosak e problémák? A magyarországi Tanácsköztársaság tapasztalatai a viszonylagos békés út előnyei mellett megmutatták annak bizonyos hátrányait. Egyrészt azt, hogy a hatalom kivívásának ez az útja, kevésbé polarizálja a forradalmi és ellenforradalmi erőket. Ilyen körülmények között a polgári ellenforradalmi erők kevésbé lepleződnek le és könnyebben épülnek be az új hatalmi szervekbe, intézményekbe. Másrészt azt, hogy a viszonylag könnyű és sima győzelem elaltatja, illetve elaltathatja a proletáriátus és a pártvezetés éberségét, olyan illúziókat kelt, vagy kelthet, mintha a forradalmi erők soraiban létrejött egység tartós és végleges lenne, a hatalom elvesztésével az osztályellenség már teljes vereséget szenvedett volna. A békés győzelemnek ezt a hátrányos oldalát a Tanácsköztársaság vezetői is felismerték. Kun Béla például 1919. július 15.-i beszédében megállapította:,A hatalom szilárdsága ... sokat vesztett azáltal, hogy — éppen mert harc nélküli volt a hatalomra jutás — a felfogás az volt, hogy itt az osztályharc további szükségessége meg is szűnt, a burzsoázia már megszűnt.” Ez a felismerés azonban kissé későn jött, akkor, amikor a külső intervenció fokozódása és a belső ellenforradalmi erők megerősödése már előre vetítette a vereség árnyékát. Nagyon röviden és vázlatosan a fentiekben összegezhetők a Magyarországi Tanácsköztársaságnak a marxista—leninista forradalomelmélet következtetéseit alátámasztó, s azt gazdagító legfőbb tapasztalatai, tanulságai. Ezek, különösen a békés úttal kapcsolatosak napjainkban is — amikor az emberi társadalomban az elmúlt hat évtized alatt végbement gyökeres átalakulások eredményeként jelentősen megnőtt a viszonylag békés úton való győzelem lehetősége — megőrizték aktualitásukat, tanulmányozásuk a még forradalom előtt álló országok kommunista pártjai számára hozzásegíthet saját stratégiájuk és taktikájuk jobb kidolgozásához. K. Nyirő József «h fórum PtÍRidírtohvsIpt a PoLitShni Ftíishntán (Folytatás az 1. oldalról.) szült összesített jelentést egyhangúlag elfogadták és javasolták a megválasztandó pártbizottságnak, hogy mindkét napirend dokumentumait használja fel munkája során. A pártértekezlet munkájáról — a rendelkezésre álló dokumentumok alapján — minden alapszervezet vezetősége taggyűlésen számol be. A pártértekezlet küldöttei a harmadik napirendi pontnak megfelelően megválasztották a pártbizottság 39 tagját és a XIV. kerületi pártértekezlet küldötteit. Küldöttnek választották: Bernáth György, Szenes Ivánná, Tóth Károly, Vigh Lajos és Waczulik László elvtársakat. A szervezeti szabályzatnak megfelelően a megválasztott pártbizottság Szkokén Ferenc elvtárs elnökletével megtartotta alakuló ülését és megválasztotta soraiból a pártbizottság titkárát, a párt-végrehajtó bizottság tagjait, a munkabizottságok vezetőit és tagjait. A pártbizottság titkára ismét Vigh Lajos lett. A végrehajtó bizottság tagjai: Bankó László, Haskó Katalin, Joó Sándor, Kárpáti Sándor, Molnár János, Petrovai Lászlóné, Sipos Béláné, Szelecki György és Vigh Lajos lettek. A pártbizottság ülése után a pártértekezlet folytatta munkáját. Elfogadta a megválasztott tisztségviselőket és eredményes, jó munkát kívánva nekik, a pártértekezlet az Internacionálé eléneklésével fejezte be munkáját. ★ A XIV. kerületi pártértekezlet Vigh Lajost, a budapesti pártértekezlet küldöttei közé választotta. A XIV. kerületi Pártbizottság első ülésén a pártbizottság mellett dolgozó Agitációspropaganda és Művelődési Bizottság tagjává választotta főiskolánk tanárát, Sár Lászlót. A párbbizottság tagjai Beszenics Károlyné, Biró Vera, Boros Béla, Bródy Ferencné, Danka László, Erdősi József, Haskó Katalin, Hámori László, Harsányi Iván, Hernádi Ilona, Joó Sándor, Kárpáti Sándor, Kas Vendel, Kalák Péter, Máramarosi Zoltán, Merényi Ferenc, Mikula József, Molnár Győző, Molnár János, Mózes András, Németh János, Pécsi Kálmánná, Péter László, Perlaki Gyuláné, Petrovai Lászlóné, Pór Gyula, Port Ferenc, Radó Györgyné, Rónai Róbertné, Sipos Béláné, Sütő Ottóné, Szabó József, Szántó Péterné, Szelecki György, Szirmai Viktória, Sztrapák Ferenc, Vas Gáborné, Vigh Lajos, Trautsch Ede. M emkebizottságok FEGYELMI BIZOTTSÁG Vezetője: Erdődi József pb-tag, 2-es tanári alapszervezet. Tagjai: Beszedics Károlyné pb-tag, II/4-es alapszervezet, Karvalits Ferenc, III/5-ös alapszervezet, Simon Ferenc,2-es tanári alapszervezet, Szenes Ivánná, könyvtár-tanulmányi alapszervezet. TANULMÁNYI ÉS TUDOMÁNYOS MUNKABIZOTTSÁG Vezetője: Kárpáti Sándor pb, pvb-tag, 2-es tanári alapszervezet, h. vezetője: Harsányi Iván pb-tag, 3-as tanári alapszerv. Tagjai: Molnár Győző pb-tag, 1-es tanári alapszerv. Máramarosi Zoltán pb-tag I/3-as alapszerv. Mózes András pb-tag, II/3-as alapszervezet, Szirmai Viktória pb-tag, 2-es tanári alapszerv. Vas Gáborné pb-tag, könyvtár-tanulm. alapszerv. Ambrus Jenő III/5-ös alapszervezet, Baranya Sándor 2-es tanári alapszervezet, Bethlendi László 1-es tanári alapszervezet. Wirth Ádám 2-es tanári alapszervezet. AGITÁCIÓS, PROPAGANDA ÉS MŰVELŐDÉSI MUNKABIZOTTSÁG Vezetője.Haskó Katalin pb, pvb-tag, 3-as alapszervezet, h. vezetője: Rónai Róbertné pb-tag, könyvtár-tanulm. alapszer. Tagjai: Bródy Ferencné, pb-tag, könyvtár-tanulm. alapszervezet, Hernádi Ilona pb-tag, III/4-es alapszervezet, Kalák Péter pb-tag, I/4-es alapszervezet, Péter László pb-tag, II/5-ös alapszervezet, Pór Gyula pb-tag, gazdasági alapszervezet, Jánosi László 2-es tanári alapszervezet, Makai Sándorné 3-as tanári alapszervezet, Skáfár Pál , 3-as tanári alapszervezet, Szombath József 3-as tanári alapszervezet. PÁRTÉPÍTÉSI ÉS TÖMEGSZERVEZETI MUNKABIZOTTSÁG Vezetője: Szelecki György pb, pvb-tag, 1-es tanári alapszerv. h. vezetője: Merényi Ferenc pb-tag, 2-es tanári alapszervezet. Tagjai: Boros Béla pb-tag, III/3-as alapszervezet, Kas Vendel pb-tag, I/1-es alapszervezet, Mikula József pb-tag, gazdasági alapszervezet, Pécsi Kálmánná pb-tag, 2-es tanári alapszervezet, Port Ferenc pb-tag, I/2-es alapszervezet, Sütő Ottóné pb-tag, 1-es tanári alapszervezet, Terék György 2-es tanári alapszervezet, Stefkó Dezső 1-es tanári alapszervezet, Vadas János II/5-ös alapszervezet. A FÓRUM SZERKESZTŐ BIZOTTSÁGÁNAK TAGJAI: Felelős szerkesztő: Vigh Lajos, főszerkesztő: Szántó Györgyné. A szerkesztő bizottság tagjai: György Sándor, Hódi Tóth József, K. Nyirő József, Rácz Géza, Szabolcsiné Benedek Ágnes, Sztrapák Ferenc, Tóth Bence, Vida Sándor. TRIERBEN A központi turistaútvonalaktól kissé távolabb fekvő Mosel-parti Triert több mint kétezer éves történetével az útikönyv az NSZK legrégibb városaként tartja számon. A meghitt, kedves hangulatú piacterétől csupán iramodásnyi távolság a Brückenstrasse 10. szám alatti, XVIII. században épült polgárház. Itt született Marx Károly. ★ A ház megvásárlását Németország Szociáldemokrata Pártja (SPD) már 1904-ben megkísérelte, de ez csak 1928-ban sikerült. Restaurálása után 1931-ben rendezték be múzeumnak. E funkcióját azonban csak rövid ideig tölthette be: a nemzetiszocialisták 1933. május 3-án elfoglalták az épületet. A második világháború után nemzetközi segítséggel helyreállították, s mint Marx-emlékhely, 1947 május 5-én nyitotta meg kapuit. 1968 elején a Szociáldemokrata Párt alapítványának (Friedrich— Ebert—Stiftung) kutatóintézete kapott megbízást előbb kiállítás, majd állandó Marxmúzeum berendezésére. A kiállítási anyag gyarapodását az évek során számos ország kutatóintézete, archívuma és Marx-kutatója segítette. Az ismertető megemlékezik több szocialista ország intézményeinek támogatásáról, közöttük az MSZMP-ről is. Jóllehet a szocialista országok kommunista pártjainak ideológiai nézetei alapvetően különböznek a német szociáldemokrata párt elveitől, az ez irányú nemzetközi együttműködés jól szolgálja a további Marx-kutatást, különösen pedig Marx emlékének ápolását. Marx szülőházának hat helyisége ma múzeum. A földszinti kiállítótermekben eredeti dokumentumok bemutatásával pontosan nyomon követhetők Marx életének egyes szakaszai. Az emeleti szobák egyikében kaptak helyet Marx proletár politikussá fejlődésének fennmaradt emlékei, a filozófushallgató doktori disszertációs munkálatainak tárgyi dokumentumai. Megelevenedik a „Rheinische Zeitung”-nál és a „Deutsch—Französische Jahrbücher”-nél végzett tevékenysége. Ezzel párhuzamosan vitázott a hegeli idealizmus jogfilozófiájával, átfogó bírálatát adta az utópista szocializmusnak és egyúttal politikai gazdaságtani tanulmányokat folytatott. A Párizsban Engelsszel megkötött, egész életre szóló barátság „A szent család” és „A német ideológia” című közös munkájukban jutott első ízben kifejezésre. A forradalmi politikai irányába történő fejlődésének fontos állomása volt az Engelsszel együtt Brüsszelben létrehozott kommunista levelező bizottság. A kiállítás következő tematikai blokkja Marxnak a Kommunisták Szövetségében folytatott tevékenységét tárgyalja, mindenekelőtt a Kommunista Kiáltvány megírásával kapcsolatos munkálatait. Széleskörűen dokumentált Marx politikai munkássága és szerepe a Nemzetközi Munkásszövetség (I. Internacionálé) 1864-es megalakításában és későbbi tevékenységében. A dokumentumok között itt magyar nyelvű anyagokra is bukkan a látogató: a Nemzetközi Munkásszövetségről közölt cikkre az „Általános Munkás- Újság” 1870. május 29-i és a „Munkás-Heti Krónika” 1873 július számaiból. Marx Károlyt mutatja be olvasóinak a „Magyarország és a nagyvilág’ című lap 1871 november 26-i száma. Az utolsó helyiségben dokumentumok találhatók a párizsi kommünről, amelynek Marx a „Polgárháború Franciaországban” című művével maradandó emléket állított. Ugyanitt olvashatunk az anarchista Bakunyinnal folytatott vitájáról és az I. Internacionálé felosztásának körülményeiről. A kiállítási anyagok közül kimelkednek főművének, „A tőké”-nek az 1840-es évekre visszanyúló emlékei, valamint a könyv kiadásával kapcsolatos levelezések. A múzeumban az állandó kiállítás mellett időszaki kiállítások megrendezésére is sort kerítenek. Megemlékeztek a Marx-szülőház második világháború utáni harminc esztendejéről, Marx születésének 160. évfordulójáról, s nagy sikerrel rendezték meg a Marx-ház tevékenységét és a Marx—Engels kutatás NSZK-beli helyzetét tárgyaló cikkek és tanulmányok kiállítását. Mindennek köszönhető, hogy a múzeumot évente több tízezer belföldi és külföldi látogató keresi fel, részben csoportos utazások keretében. A szociáldemokrata párt alapítványának kutatóintézete nem csupán állandó múzeumot tart itt fenn. Fontos törekvésük az is, hogy Marx szülőházát egyben tudományos kutatóközponttá alakítsák. Kapcsolatot tartanak számos ország kutatóival, folytatják az anyagok cseréjét a szocialista országok kutatóintézeteivel. A nemzetközi kapcsolattevékenységük szerves része, mert ezáltal számos, az illető ország nyelvén íródott, Marx és Engels tollából származó első kiadású művet tudtak megszerezni. Mindezt azért tartják fontosnak, mivel a klasszikusok műveinek német nyelvű kiadásai megközelítőleg teljes egészében rendelkezésükre állnak. A Marx-házban berendezett speciális könyvtárállomány így 1968 óta mintegy 30 000 kötetre nőtt. Az utóbbi években számos olyan értékes könyvet és tanulmányt sikerült megszerezniük, amelyek egykor Marx és Engels birtokában voltak, vagy azokat kutatómunkájukban hasznosítottak. A forrásanyagok eredményes felkutatása érdekében intenzív kapcsolatok kiépítésére törekednek a nemzetközi antikváriumpiaccal. Terveik között szerepel saját kutatóintézet építése, több mint hárommillió márkás költségvetéssel. Ezáltal enyhülnének elhelyezkedési gondjaik; előadó- és olvasótermek, filmszoba berendezésével javíthatnák nyilvános munkájukat. Németh István i