Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1981 (12. évfolyam, 1-6. szám)

1981-03-01 / 1. szám

2 NŐNAPI KÖSZÖNTŐ Társadalmi ünnepeink sorá­ban kedves esemény a nem­zetközi nőnap megünneplése. 1910. március 8-a, a Koppen­hágában megtartott II. szocia­lista nőkonferencia napja óta a civilizált világ minden tá­ján virággal és meleg sza­vakkal köszöntik a nőket. Ünnepeljük őket harcukért, melyet a békéért, az egyenjo­gúságért, a demokratikus­­ sza­badságjogokért, a társadalmi és családi megbecsülésért vív­nak évtizedek, évszázadok óta. Mert ott voltak a fran­cia forradalmak barikádjain, vonultak a Vörös Október zászlai alatt, elszenvedték a burzsoá rendőrroham gumi­botjainak csapásait, de ter­jesztették az illegális kom­munista párt röplapjait, irá­nyították a frontra vonuló járműoszlopok forgalmát, és kötözték a sebesülteket meg­annyi háborúban. A történe­lem viharszüneteiben pedig végezték mindennapos, békés, nélkülözhetetlen tevékenysé­güket. A természet a nőt a férfi egyenjogú társaként alkotta meg, ám a természetnek ezt a törvényét hosszú évek harca eredményeképpen első ízben a szocialista társadalom valósí­totta meg. S a női egyenjogú­ság ma már nemcsak szólam. Felszabadította a nők alkotó energiáját, bevonta a társa­dalmi feladatok megvalósí­tásába, melynek eredménye­képpen széleskörűen kiteljese­dett. Hazánkban a nők megbe­csülése elsőrendű fontosság­gal bír. Pártunk a nőpolitikát a hivatalos állami politika rangjára emelte, melynek eredményeként megvalósult a nők politikai, jogi, társadalmi egyenlősége, létrejött az egyenlő foglalkoztatottság és egyenlő bérezés egysége. Ma már sem a termelőmunkában, sem a közéletben nem nélkü­lözhető a női munkaerő és szaktudás. Gyakorlat a nők részvétele a politikai és gaz­dasági vezetésben is. Egy régi mondás szerint az asszony, a feleség, az anya táplálja a családi tűzhely me­legét. Így igaz. S ezt a hiva­tását minden asszony büszkén vállalja. Szerelmét adja a fér­jének, gondoskodását gyere­keinek, tudását a társadalom­nak. E megosztottság teszi őt teljessé, igazi nővé. De nézzünk körül kicsit há­zunk táján is. Hallgatótárs­nőinkről külön elismeréssel kell szólnunk, hiszen életüket egyfajta rendkívüli kettősség jellemzi. Míg délelőtt az is­kolapadban hallgatják az elő­adásokat, délután és este a család várja őket. A tudomá­nyos problémák után­ napon­ta meg kell birkózniuk a ház­tartás, a gyermeknevelés s a családi élet mindennapos gondjaival. Mindezek teljesí­tése után pedig még időt kell szakítaniuk a tananyag elsa­játításához is. Csodálatramél­tó az energiájuk, mint azoké az asszonyoké, akiknek férje tanul itt a főiskolán, távol a családtól, s így akarva-aka­­ratlanul a feleségre hárítja át a családi gondokat. Köszöntjük őket, de kö­szön­tjük oktató elvtársnőin­ket is, és szívből köszönjük a főiskola minden nődolgozójá­nak azt az áldozatkész mun­káját, mellyel tanulmányain­kat segítik elő a nap minden órájában. S amikor a hódolat és meg­becsülés jegyében átnyújtjuk a tavasz első virágait, ne feledjük: mindennap tisztele­tet érdemelnek. Endresz Ernő (Körösi Papp Kálmán rajza) LÁTOGATÁS A szovjet hadsereg és hadi­tengerészeti flotta ünnepe alkalmából főiskolánk Idegen­nyelvi Tanszékének szervezé­sében 1981. február 27-én az elsőéves évfolyam hallgatói az ideiglenesen hazánkban ál­­lomá­sozó Szovjet Déli Hadse­regcsoport parancsnokságára látogattak. A látogatás alkalmával a hallgatók megtekintették a hadseregcsoport múzeumát. A kiállításon a szovjet hadse­reg történetének epizódjait és a Varsói Szerződésbe­­ tömö­rült testvéri hadseregek fegy­verbarátságának emlékeit lát­hatták. Ezután a parancsnok­ság művelődési otthonában a baráti hadseregek 1979-ben Magyarországon Pajzs ’79 fe­dőnéven végrehajtott’ együtt­működési hadgyakorlatról ké­szült filmet tekintették meg. A SZOVJET KULTÚRA HAZÁBAN Főiskolánk első évfolyamá­nak hallgatói január 19-én lá­togatást tettek a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házában, ahol részt vettek az Orosz Szocialista Szövetségi Köztár­saság grafikus művészei kiál­lításának megnyitóján. A ki­állításon CSELJUSZKINSZ­­KAJA alkotóház grafikai gyűjteményének egy részét mutatták be, melyek az 1970 —1980-as években készültek. A művek a megvalósult szo­cialista társadalom életképeit ábrázolják. Az alkotó művé­szek fokozott technikai felké­szültségéről, népművészeti és nemzeti hagyományokról tesz­nek tanúbizonyságot. A kiállítás megtekintése után előadást hallottunk a Ház rendeltetéséről és a mű­velődésben elfoglalt helyéről. A program „Az emberért” cí­mű film megtekintésével ért véget. Körösi Papp Kálmán kiállítása Március 2-án nyílt meg fő­iskolánk földszint 35. számú előadótermében munkastár­sunk, Körösi Papp Kálmán festő- és grafikusművész ki­állítása. Munkásságát Szom­­bath József, a szakszervezeti bizottság titkára méltatta, egyebek között a következőket emelve ki: A képzőművészeti kiállítá­sok egyre gyakrabban megje­lenő kedves színfoltjai intéz­ményünk életének, különösen kedves számunkra ez az alka­lom, amikor olyan művekkel ismerkedhetünk, amelyeknek alkotója évek óta itt él kö­zöttünk. Ismerjük mindennapi mun­káját, megnyilvánulásait, bár keze vonásait elsősorban a folyosókon elhelyezett plaká­tokon, faliújságokon, a hoz­zánk érkező meghívókon lát­hatjuk. Most Kálmán barátunk mó­dot ad nekünk arra, hogy a mindennapi, gyakran felszí­nes benyomásainkat alkotá­sain keresztül tovább mélyít­sük és jobban megismerjük őt. Munkáinak művészi értékét egy oldalról az minősíti, hogy a legtöbb kiállított művét zsűrizték, és jó részüket nem először látja a közönség. Már több kiállítása volt. A műve­ket más oldalról, és meggyő­ződésem, hogy ez legalább annyira fontos, mint a szak­mai értékelés, a grafikákat, a festményeket kedvelők, mi, a közönség minősítjük. Festményein szembetűnő a sajátos színvilág, a kék igen sokféle és széles hőskálájú ár­nyalata. A fény-árnyék, szín és forma kombinációk szug­­gesztív hangulati vonásai, a ború, a rideg és a megkön­­­nyebbítő oldódás, a tél és a tavasz hangulataiban tűnnek fel a legkülönbözőbb tartalmi közlendők. A tájban az élet egy-egy villanását, egy épületen az es­ti fényt, egy lelkiállapotot egy arcon megragadva, mintha az időt, mintha az érdemtelenül észre nem vettet akarná fel­mutatni. ~ Festményein, de még in­kább grafikáin erőteljes emó­ciókat látok, mély kötődést a jóhoz, a humánushoz és erős ellenérzést az embertelennel, a brutálissal, az elaljasulttal szemben. Ezért tudja az ál­dozatvállalást egyszerű­ szépen, a brutálist, az antihumánust groteszk torzon tükrözni. Szinte minden grafikáján, de mélyebb szerkezetükben fest­ményein is felfedezem e két pólus egymást átszövő ele­meit. A grafikákon helyen­ként már a komor felé haj­lón, masszívan jelenik meg a torz, helyenként a mitikus, igaz, ott sem csak ez. Ajánlom mindenki figyel­mébe Körösi Papp Kálmán grafikus és festőművész ked­ves munkatársunk alkotásait. Az épülő, szépülő Ferihegyen MAJDNEM REPÜLTÜNK Már régen, a legelső félév­ben elkezdtük az ábrándozást, hogy tanárainkkal közösen felszállunk Budapest felé. Kettős célunk volt: akik még nem repültünk, megismerjük a földtől elrugaszkodás örö­meit, no meg kíváncsiak vol­tunk, milyen is szép főváro­sunk felülről nézve. A repü­lési ábrándozásaink realitását az adta, hogy egyik osztály­társunk a MALÉV-től jött. Légitársaságunk szigorú portáján be is engedtek ben­nünket. Rövid buszozás után a KISZ-klubban köszöntötte kis csapatunkat a párttitkár, KISZ-titkár, szakszervezeti titkár,­­két elvtárs az LRI-től, a MALÉV vezérigazgatójával az élen. A tájékoztatásokból megis­mertük légitársaságunk törté­netét és jelenlegi helyzetét. A felszabadulás után belföldi for­galmat is bonyolított Ferihegy, amit infrastruktúra,­­ főleg a megfelelő utak hiánya indo­­kolt, de hazánk kis ország lé­vén, a legnagyobb távolság is csak 300 km volt, ami nem gazdaságos a repülés céljából. Jelenleg csak nemzetközi for­galmat bonyolít. Hogy a nagy­ságrendekről is fogalmunk le­gyen, pár adat: 26 ország 39 városába repülnek a magyar utasszállító­ gépek menetrend­szerűen. Évente 900 ezer utast szállítanak, de ennél sokkal többel, 2 millióval foglalkoz­nak, akik megfordulnak repü­lőterünkön. Az áruszállítás szinte minden országba törté­nik. A MALÉV-nak 200 légi­­társasággal van kapcsolata. A fenti számokból látható, milyen nagy feladatokat kell megoldani légitársaságunknak, és Ferihegy igazán a legköz­vetlenebb kapcsolatban van a gyorsan változó világgal, an­nak minden hatásával. Polgári repülésünk szerve­zeti felépítésével kapcsolat­ban megtudtuk, hogy két meghatározó intézménye van: az egyik az LRI, azaz a pol­gári repülés I. fokú hatósági felügyeleti szerve, a KPM Lé­giforgalmi és Repülőtéri Igaz­gatóság; a másik a MALÉV, ami már közismertebb, és az LRI-től bérli a repülőteret és az épületet is. Ez új volt számunkra, de elmondtak ven­déglátóink, hogy 1973-tól dol­goznak ebben a rendszerben, addig az irányítást és szak­felügyeletet közvetlenül a mi­nisztérium légügyi főosztálya látta el. A polgári repülés területén 3000 fő dolgozik. Szervezettsé­gük jó, sőt meglepődtünk, amikor hallottuk, hogy a KISZ-tagság létszáma közel 1000 fő. Igaz, hogy — őket idézve — a dolgozók 50%-a jogilag fiatalnak számít. KISZ-bizottságuk jól dolgozik, jó kapcsolataik vannak a szo­cialista országok légitársasá­gainak ifjúsági szervezeteivel. A nemzetközi vetélkedőkön ki­váló eredményeket érnek el. Kérdéseink alapján képet al­kothattunk a munkakörülmé­nyekről, a bérekről és általá­ban a légkörről. Ezután az épülő nagyberu­házásról kaptunk tájékozta­tást Új hangárok készülnek, ugyanis a régiekből kilógnak a gépek. A repülőtér bővül még új leszállópályával, új irányítótoronnyal, új fogadó­csarnokkal és az ezekhez szükséges infrastruktúrával. A tájékoztatók után autó­buszba ültünk és megnéztük a nagyberuházást közelről is. Programunk végén csúcs­pontként egy békésen álló TU 154-esbe szálltunk be, és min­denki bemehetett a pilótafül­kébe, ahol szakszerűen bemu­tatták nekünk a rengeteg mű­szert. Sajnos, hiába ültünk be a pilótafülkébe, a gép nem szállt fel velünk. Kellemesen elfáradva, sok élménnyel indultunk vissza főhadiszállásunkra, a Pol. Fő­re. Bár nem repültünk, így is köszönjük, hogy megnéz­hettük Ferihegyet III/5. osztály Nem a levegőben, de azért mégis a repülőgépen fórum 1848 ÖRÖKSÉGE 1848. MÁRCIUS 15-E egész népünk, nemzetünk történelmének jeles évfor­­dulója. Jogos büszkeséggel tölti el mindazok szívét és tudatát, akik a hazáért és a haladásért tenni készek.­A magyarországi 1848- as forradalom a polgári át­alakulást tűzte ki célul, és nemzeti szabadságharccá szélesült. A bonyolult és összetett feladatok megol­dására egyesíteni kellett minden progresszív erőt. Az érdekegyesítési politikát Kossuth Lajos valósította meg, az e platformon elért eredmények az áprilisi tör­vényekben öltöttek testet. Ezek végrehajtását belső gyengeségek, de legfőképp az ellenforradalom kato­nai beavatkozása gátolta meg. A polgári forradalom alapvető vívmányát, a jobbágyfelszabadítást azon­ban már a leverést követő önkényuralom sem tudta felszámolni. Az a körülmény, hogy 1848 nem tudta maradékta­lanul megvalósítani célkitű­zéseit, s ezek megoldása csaknem száz évig vára­tott magára, tág lehetőséget adott különböző értelmezé­sére. A helytelen egyolda­lúságtól kezdetben munkás­­mozgalmunk sem volt men­tes. A mindenkori uralko­dó osztályok 1848 igazi tör­ténetét viszont tudatosan el­torzították, az általuk ki­alakított hamis „tanulságo­kat” osztályuralmuk ideo­lógiai alátámasztására moz­gósították, miközben egyet­len kérdését sem tudták és akarták pozitívan megvála­szolni. A társadalmi kérdé­sekre reakciós, konzerva­tív „megoldásokat” keres­tek és azokat, mint a dol­gozó tömegek érdekeiben állókat tüntették fel. így jártak el akkor is, amikor a tényleges, a meglevő nem­zeti sérelmeket a környező országok népei ellen vad uszításra használták ki. A polgári forradalom és a nemzeti szabadságharc nagy ügyének méltó folyta­tója a magyarországi munkásmozgalom, a mun­kásosztály, amely orszá­gunk felszabadulásától né­pünk elismert vezető erejé­vé vált, vállalta és tovább­vitte 1848 igazi örökségét, annak a megváltozott vi­szonyok között új tartalmat adott — ezt a fejlett szo­cialista társadalom építésé­nek eredményeivel is iga­zolja. Dr. Perlaki Gyuláné 700 éve született Bartók Béla­ ­ 1881. március 25-én szüle­tett Nagyszentmiklóson (To­­rontál megyében) Bartók Bé­la, a XX. századi zene egyik legnagyobb géniusza. Édesap­ja iskolaigazgató volt, aki maga is kedvelte, sőt művelte a zenét. 1893-ban Pozsonyba költöztek, s a város élénk zenei élete ösztönző hatással volt a gyermek Bartókra. 1899-ben beiratkozott a buda­pesti Zeneakadémiára ; két év­vel később, 20 éves korában adta az első nyilvános hang­versenyét, és ezzel kezdetét vette páratlan zongoraművészi pályafutása. Tanulmányai be­fejeztével Párizsba utazott. A pezsgő szellemi és művészeti élet nagy hatással volt a fia­tal muzsikusra. Bemutatják jelentős művét a II. zenekari szvittel. Életre szóló élményt jelen­tett számára az első népdal­gyűjtő út, amelyet a nagy ba­ráttal és harcostárssal, Kodály Zoltánnal végzett. Megkezdte a­­ két szomszédnép — a szlo­vák és a román — népzené­jének tudományos gyűjtését és rendszerezését. Bartók Bé­la zeneszerzői, tudományos és művelődéspolitikai tevékeny­sége elválaszthatatlan a zene­folklórtól. A gyermekeknek c. zongoraciklusát a végtelen gazdagság, a felhasznált népi dallamok, gyermekdalok, jóízű tréfák jellemezték. 1907-ben a Zeneakadémia tanárává ne­vezték ki­. 1911-ben szerezte A kéksza­kállú herceg vára című ope­ráját, amely a XX. század operairodalmának egyik leg­népszerűbb darabja lett. 1917- ben mutatták be nagy siker­rel a Balázs Béla szövegére ké­szült A fából faragott király­fi c. táncjátékát. Műveit az Universal Edition bocsátotta közre, s ezzel Bartók alkotásai előtt megnyílt az egész világ. A Tanácsköztáraság új táv­latokat nyitott Bartók előtt. Kodály Zoltánnal és Dohná­­nyi Ernővel tagja lett a zenei direktóriumnak. A húszas években több nagy sikerű hangversenykör­­utat tett Európában és Ameri­kában; nagy sikerrel szerepelt a Szovjetunióban is. Egymás után születtek nagy remek­művei: a Cantata profana, a II. zongoraverseny, a Zene húros és ütőhangszerekre és celesztára, a Mikrokozmosz, a II. Hegedűverseny és a Diver­­timentó. Közben feldolgozta és rendszerezte a Magyar Tu­dományos Akadémia nagy népdalgyűjteményét. 1940. őszén az erősödő fa­sizmus elől amerikai emigrá­cióba vonult. Az Amerikai Egyesült Államokban telepe­dett le, ahol komoly megél­hetési gondokkal és egyre rosszabbodó egészségi állapo­tával küzdött. 1943-ban, négy­évi hallgatás után írta meg a Concertót, a XX. századi zene egyik legnagyobb alkotását. A Concerto tulajdonképpen egy kortárs vallomása mindarról, ami e nemzedék sorsában tö­rést okozott, annak döntő konfliktusát jelentette. Leg­utolsó kompozícióit a végső letisztulás, a klasszikus for­mák alkalmazása jellemzik:a III. Zongoraverseny, Hegedű­­szonáta, és a befejezetlen Brá­csaverseny. 1945. szeptember 26-án halt meg New Yorkban. Pesti Ernő

Next