Fotó, 1958 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
Munkaképekről Az emiden élet mozgatója a termelés fejlődése, alapja : a munka. Ha az utolsó két év fotótermékeit és kiállításaink anyagát vizsgáljuk, szembeszökővé válik, hogy fotósaink mennyire elhanyagolják a munka ábrázolását. Szinte érthetetlen mi lehet ennek az oka, hisz a magyar fényképészek az elmúlt években nagyon szép eredményeket értek el ebben a témakörben is. Lehetséges, hogy fényképészeink, akik az elmúlt tíz évben szinte dömpingszerűen gyártották az üzemi képeket, — néha filmsztárszerű modellekkel, csúcsfényekkel — megcsömörlötték ettől a fajta ábrázolástól és ahelyett, hogy a munkát a maga valóságában, szépségében, drámaiságában ábrázolnák, menekülnek ettől a témától. De lehetséges, hogy azért kevés a munkakép, mert a munka általában átalakult, nagyüzemivé vált. Egyre ritkábban látható a csapzott hajú, izzadó izmait megfeszítő munkás, az építőmunkásokra sem jellemző már a cipelés, vagy a folytonos kimerültségtől és éhségtől barázdás arc, a paraszti földművelő munka is nélkülözi már azokat a „kellékeket“, ami vonzotta a fényképészeket. Üdvözlendő cselekedet, hogy az Egressy Gábor Művészeti Klub és a Magyar Fotóművészek Szövetsége „A munka ábrázolása a fotóművészetben“ c. kiállításán bemutatta, hogy a magyar fényképészek milyen eredményeket értek el ezen a területen. Annak ellenére, hogy mintegy ötven munkakép került a falakra, a kiállítás nem egyhangú és utat mutat fényképészeink hatalmas tömegének. A kiállítást téma szerint három csoportra osztanám : Az első, amely nemcsak a munkát ábrázolja, hanem igyekszik a környezetet, a tájat, mondhatnám az új országot is ábrázolni. Ide tartozik Seidner Zoltán „Aszfaltozok“ c. képe, amely az aszfaltozást nem a szokott módon, hanem a hengert forgató munkáson — aki monumentálisan emelkedik ki a képen — keresztül mutatja be, vagy pedig a kiállítás egyik legszebb képe, Vadas Ernő „Csőgyár“-a, amelynek előterében bár csak egy álló munkást látunk, de a kép tele van mozgással, erővel. Járai Rudolf „Aratás“-a, a felülről fényképezett búzaföldek a nyár poézisát sugározzák. Mező Sándor „Acél-RÖTZER HENRIK: A KOVÍCSMŰHELYBEN