FourFourTwo, 2011 (1-12. szám)

2011-10-01 / 10. szám

A Ferencváros átadólistára tette Libán Abdit, miután az öltözőben megütötte csapattársát, Oláh Lórántot. Távozni kellett a keretből a Andrezinhónak is, mivel a vezetők szerint „nem sportszerű életet él" JATEKOSKIJARO megérzett valamit, mert már 1937-ben elhagyta az országot, én egy évtized múlva csatlakoztam hozzá Izraelben. Temesváron a gyerekeket nem szedték össze, talán már nem maradt rá idő, én így menekültem meg, de apám mind a hat testvére odaveszett, örökre eltűntek. Vagy a haláltáborokból vagy a mun­kaszolgálatból nem tértek haza. Azóta sem voltam Temesváron, képtelen vagyok visszatérni oda. Izrael előbb az ázsiai, majd az európai futballszövetséghez tartozott, a fél világ még a diplomáciai kapcsolatot is visszautasította önökkel. A hetvenes vébén például az egyedüli bíró voltam Ázsiából. Nagy fegyvertény volt, aho­gyan később az is, hogy Nagy Miklós FIFA-játékvezető bará­tomat, későbbi JT-elnök kollé­gámat a nyolcvanas években a kérésemre kiengedte a magyar külügy izraeli meccseket vezetni, az pedig Szepesi Györgynek, az akkori MLSZ-el­­nöknek köszönhető, hogy 1979-ben a magyar politikusok is elfogadták a sze­mélyemet egy Ausztria-Magyarország (3-1-re kikaptunk - Sz. Gy.) mérkőzés játékvezetőjének. Más kérdés, hogy két tizenegyest ítéltem a magyarok ellen, és az addig értem harcoló Szepesi a lefújás után azzal jött be az öltözőnkbe: „Elment az eszed? Mit csináltál?” Mi lesz, ha a katari lesz az első vébé, amelyre Izrael kijut? Katarban nem lesz viágbaj­nokság, ötven fokban meccseket játsza­ni abszurdum, ráadásul mindenki tudja, hogy megvették a rendezés jogát. Kellemesebb téma: ki volt a legjobb magyar játékos Izraelben? Sok jó volt, de Sallói István és Pisont István közülük is kiemelkedett. Sallóit a média is imádta, jóképű gyerek. Legendás Palotai Károllyal ápolt barátsága... Karcsi fantasztikus barát, és játék­vezetőnek is kivételes volt: nagy játékosból lett FIFA-bíró, ráadásul intelligens ember. Ahogyan 1978- ban a brazil-argentin meccset vezette, az különleges szakmai élmény volt. Az olasz­brazil bronzmeccsen aztán ő „lengetett” nekem. Akkoriban még nem létezett „headset”, amellyel a játékvezetők egész meccsen kommunikálhatnak, ha a partjel­zőnek fontos mondanivalója volt, a zászló felemelésével kihívta magához a bírót, ami viszont túl teátrális jelenet, ráadásul meg kellett miatta állítani a játékot. Ezért aztán Karcsi csak megvárta, amíg egyszer a közelében futottam, és odakiáltotta ma­gyarul: „Ábrahám! Rivellinóval jó lesz, ha vigyázol!”. Én pedig odamentem a kiöre­gedőfélben lévő, egyre fegyelmezetlenebb brazil sztár mellé, és portugálul, mert a já­tékosokkal minden nyelven megértettem magam, csak annyit súgtam neki, hogy „elég legyen, ne próbálkozzon”, és aztán nem is volt vele problémám a meccsen. Ön is focizott, mielőtt bíró lett? Igen, hogyne, Temesváron kezdtem a „törpe” csapatban, ahogy akkor hívták. Mezítláb... Szöllősi György­F­o­t­ó­­T­a­k­á­c­s J­ó­z­s­e­f ­ F­F­T ­a­r­c­h­í­v­ um­e ° « ’*r»' w .1ÍLwiiW' s^sskś\ ■ -£*ss; , , •rr'rs. „ _ -wś u­ a­T^' s ' „Amikor Puskás meghalt, I nekrológot kellett írnom róla­­­­ egy izraeli lapban”] és Szepesi a lefújás után azzal jött be az „Az angol-brazilra ma is mindenki emlékszik” (Középen Abraham Klein, Bobby Moore és Carlos Alberto kézfogása a meccs előtt a mexikói vb-n) FourFourTwo.hu 2011. október 41

Next