Fővárosi Közlöny, 1900 (11. évfolyam, 1-48. szám)
1900-03-27 / 26. szám
tettek be, sőt egyes iskolaszékek elnökei saját hatáskörükben is tettek oly intézkedéseket, melyek ugyanezen célt szolgálják. Mindamellett, amennyiben az iskolákra nézve e tekintetben külön intézkedés szüksége forog fenn, meg fogja előterjesztését tenni a tanácshoz , és nem kétli, hogy a tanács ily irányban ahhoz hozzá is fog járulni. A bizottmány ezután áttért a napirendre. A közoktatási bizottmánynak múlt évi május havában tett előterjesztése alapján a tanács a községi iskoláknál működő tanerők viszonyait akként szabályozta, hogy azok mellékfoglalkozást csak esetrőlesetre, külön tanácsi engedély alapján folytathatnak; egyúttal kimondotta a tanács, hogy szorgalmi időre eső mellékfoglalkozás csak a tanügy és társadalom terére terjedhet ki; a tanerők pénzintézeteknél mellékfoglalkozást nem vállalhatnak, orvosi gyakorlatot nem folytathatnak. A polgári iskolai tanítók és tanárok a tanács ezen határozatát magukra nézve sérelmesnek találván, az ellen felszólaltak, mert az a népoktatási törvény 144. §-ába ütközik. Kérik, hogy mondassék ki: 1. a délelőtti órákban csak a tanács engedelmével szabad mellékfoglalkozást vállalni; 2. a délutáni órákkal az illetők feltétlenül rendelkeznek. Az ügyosztály a maga részéről szükségesnek tartja, hogy a sérelmesnek talált tanácsi határozat szigora enyhíttessék. A tanácsi határozat azon rendelkezése, hogy az illető tanerő a községi szolgálaton kívül eső mellékfoglalkozást esetrőlesetre nyerendő engedély alapján vállalhat el, fenntartandó, sőt kiegészítendő azzal, hogy a tanári vagy tanítói állást sértő mellékfoglalkozás nem folytatható és egyébként is az engedély csak úgy adható meg, ha az illető tanárokat a mellékfoglalkozás tulajdonképeni kötelességének teljesítésében nem gátolja ; szorgalmi időre csak kivételesen engedélyezhető mellékfoglalkozás ; ami a pénzintézeteknél való foglalkozást illeti, a tanerőkre nézve is irányadó azon rendelkezés, hogy „a főváros szolgálatában álló összes személyzet pénzintézeteknél stb. elnöki, igazgatósági, választmányi tagsági állást el nem foglalhat." Egyúttal bemutatja az ügyosztály a vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter leiratát, melyben figyelmezteti a székesfőváros közönségét, hogy a tanerők mellékfoglalkozásnak engedélyezése a közigazgatási bizottság hatáskörébe van utalva. Az ügyosztály megjegyzi, hogy ez a miniszteri rendelet a fővárosra nem vonatkozik, mert egy későbbi rendelet az iskolák összes közigazgatási ügyeinek elintézését a tanácsra ruházza. Tenczer Pál hozzájárul az ügyosztály előterjesztéséhez, de az orvosi gyakorlatot a tanítói vagy tanári állással incompatibilisnek tartja. Dr. Névy Lászlónak e kérdésben sok aggodalma volt, de konstatálja, hogy az ügyosztály javaslata aggodalmait eloszlatta és abban megnyugszik. Verédy Károly kir. tanfelügyelő a kormányzat szempontjából megjegyzi, hogy igaz ugyan miszerint egy miniszteri rendelet az iskolák közigazgatását a tanács hatáskörébe utalta, de ezen miniszteri rendeletet magyarázni, elsősorban a miniszter van hivatva, amely körülmény épen nem zárja ki azt, hogy az csakugyan úgy magyaráztassék, mint azt tanács tette. Faller Ferencz tanácsnok az orvosi gyakorlatnak mellékfoglalkozásként való engedélyezését szinte aggályosnak tartja, de miután ez idő szerint csak két, igen érdemes tanerő folytat orvosi gyakorlatot, ezekre nézve intézkedésnek szüksége az idő szerint nem forog fenn, jövőre nézve pedig orvosi gyakorlat mellékfoglalkozásként nem fog engedélyeztetni. A bizottmány az ügyosztály előterjesztését elfogadja. Az elemi iskolai ismétlő oktatás (correpetitio) ellen úgy a szülők mint igazgatók részéről panasz emeltetett a tekintetben, hogy egyes tanítók a szülők re pressiót gyakorolnak gyermekeiknek ismétlő oktatásban való részesítésére, továbbá az ismétlő oktatásban nem részesülő gyermekkel szemben a tanító részéről a köteles figyelem hiányzik, az ismétlő órába nem járók rosszabb osztályzatot kapnak stb. Ily értelmű panasz érkezett a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszterhez is, aki leiratában felhívja a székesfőváros közönségét, hogy nem tartja-e szükségesnek az elemi iskolai ismétlő oktatás megszüntetését ; ha pedig fentartani kívánja, fejtse ki azon okokat, melyeknél fogva az ismétlő oktatás fentartása csakugyan kívánatos. A tanácsi ügyosztály nézete szerint a mai fejlett viszonyokra való tekintettel legjobb volna a correpetitiót megszüntetni, de kétséget nem szenved, hogy ez egyes szülőkre nézve igen hátrányos lenne, mert az olcsó correpetitió hiányában gyermekeik mellé nagyobb kiadással házi tanítót kellene fogadniok; másrészt meg megnyugvást szerzett a szülőknek az, hogy a correpetitió idején, legalább 1 óráig gyermekeik jó helyen vannak. A tanácsi ügyosztály ennélfogva azt javasolja, hogy a correpetitió megfelelő szabályozás mellett továbbra is fentartassék az iskolaigazgatók legszigorúbb felügyelete és ellenőrzése alatt; a kir. tanfelügyelő pedig megkerestessék, hogy iskolalátogatásai alkalmával figyelmét a correpetitióra is kiterjeszteni, és tapasztalt visszaélés esetén arról a tanácsot értesíteni szíveskedjék. Dr. Hegedűs István nem fogadja el az ügyosztály javaslatát, mert az a józan paedagogiával ellenkezik, és ezért a correpetitió teljes megszüntetését kívánja. Az elemi iskolai paedagogia, melynek czélja, hogy 4—5 órai oktatás után napról-napra elkészülten bocsáttassanak el a gyermekek és otthon legfeljebb egy kis pótlásra legyen csak szükség, megelőzte a gymnáziális paedagogiát, mely már kezdi ezt az eszmét kölcsönvenni. Az ismétlő oktatás megszüntetendő, mert az nem egyéb, mint dresszírozó intézet és csak arra való, hogy a családot kötelességeinek teljesítése alól felmentse. Dr. Havas Rezső: Ha a correpetitiót megszüntetjük, a szülő házi tanítót alkalmaz gyermeke mellett, márpedig sokkal üdvösebb, hogyha a correpetitiót hozzáértő szakférfiú végzi. Elfogadja az ügyosztály javaslatát. Dr. Verédy Károly kir. tanfelügyelő is azon nézetben van, hogy helyes irányban kifejlett népoktatás a jegyoktatást nélkülözheti, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az elemi népiskola tanulói két elemből állanak: 1. egy része további kiképzésben, felsőbb oktatásban részesül; 2. a másik