Fővárosi Közlöny, 1900 (11. évfolyam, 49-96. szám)

1900-06-15 / 49. szám

szobákat és a hivatalos helyiségeket örökké világí­tani kellene, a­mi bizony igen tetemes összegeket nyelne el. De hogy más szempontból is helytelen az átalakítás terve, azt bebizonyította a legutolsó idő­ben a középítési bizottság határozata is. A lapokból értesültem erről. A középítési bizottság egyszerűen nem járult hozzá az átalakításra vonatkozólag benyúj­tott tervhez, hanem hevenyében ajánlott egy másik tervet, mondván ez talán jobb lesz. Hát bizony egy, egy millió 300 ezer koronás munkára, amelyre már az árlejtés is ki lett írva, az utolsó pillanatban újabb tervekkel előállani, amely terveket Vasziljevits ta­nácsnok elnöklése mellett a bizottság már végig tár­gyalta és mint használhatlanokat elvetett, hogy most azokhoz újra visszatérjenek, az ilyen eljárás bizo­nyítja, hogy az egész átalakítási terv elhibázott dolog. Ezért nagyon kérem a tisztelt közgyűlést, gon­dolja jól meg még egyszer, mielőtt a tanács a már megszavazott pénzösszeget ezekre az átalakításokra fordítaná. Előttem szóló tisztelt barátom kifejezést adott ama vádnak, hogy mi szakértők költséges építkezésekbe akarnak belevinni a fővárost. Ezen feltevés ellen én és barátaim a leghatározottabban tiltakozunk. Bennünket semmiféle más szándék nem vezérelt, mint az, hogy ugyanazon költséggel, a­melylyel az átalakításokat akarnók eszközölni, egy egységes, jól átgondolt terv alapján, a már meg­történt átalakításokhoz simulva, új szárnyakat épít­sünk, világos, egészséges helyiségekkel, a­melyek egy jobb időkben építendő végleges városházának úgyszólván kiegészítő részei legyenek. Hogy ezt a megoldást annál alaposabban megvalósíthassuk, azt c­élozzuk, hogy a főváros adminisztrác­ióját egy helyen összpontosítva, lehetőleg függetlenítsük a re­prezentác­iós városháztól, melyre nézve igényeink egyelőre ki vannak elégítve azzal a városházával, a­melyben most ülésezünk, itt tanácskozhatunk és hatá­rozhatunk ezentúl is, csak okosat és jót határoz­zunk. Ellenben az adminisztrác­ió munkálkodására a Károly kaszárnyának épületei teljesen elegendők. Engedje meg a 1. közgyűlés, hogy még röviden néhány szót szóljak a költségekről. Azt hangoztatták, hogy azzal a költséggel, a­mely az átalakításokra meg van szavazza, lehetetlen a mi tervünket meg­valósítani. Én beható tanulmányok és lelkiismerete­sen összeszedett adatok alapján mondhatom, hogy ezen tervnek megvalósításához a költség elegendő. Ez időszerint egy négyszögöl telket 750—850 frtért be lehet építeni. Ezt a számot alapul véve, indítvá­nyunk megvalósítása 1 millió 700 ezer korona költ­séget igényelne. Igaz, hogy ez a terv e szerint 400 ezer koro­nával drágább lenne az elfogadottnál, de én azt hiszem, hogy semhogy egy rossz átalakításba bele­menjünk, a­mely idővel más, újabb áldozatot fog igényelni; sokkal helyesebb, ha most áldozunk vala­mivel többet és jót létesítünk. Mindezeknek alapos megfontolását kérem a 1. közgyűléstől, a­midőn re­mélem, hogy indítványunkat a tanácsnak tárgyalás végett kiadni fogja. (Helyeslés és ellenmondások.) Quittner Zsigmond : Tisztelt közgyűlés ! A mai tanácskozás tárgyát nem az képezi, vájjon a központi városháza Károly-utczai és Rostély-utczai szárnyai át­alakíttassanak-e, vagy pedig lebontás után újjá­építtes­senek, hanem a felett tanácskozunk, vájjon az átalakításba minden további megfontolás nélkül men­jünk-e be, vagy pedig utasítsuk a tanácsot, hogy tegye tanulmány tárgyává, váljon csakugyan lehet­séges-e a két oldalszárny lebontása után azt ugyan­azon költséggel vagy csekély többköltséggel, újonnan felépíteni akkép, hogy a közigazgatás czéljának job­ban feleljen meg és a jövendőbeli szabályozásba is jobban illenék bele. Midőn ezen, a főváros jelenére és jövőjére nézve főfontosságú kérdés felett határozunk, ezt alaposan és helyesen csak úgy tehetjük, ha előre elkép­zeljük, hogy minő lesz az állapot az egyik és minő a másik esetben. Ha a­z oldalszárnyat átalakítjuk, akkor az 1.300.000 korona költséggel (a telket nem számítva) oly hivatalos helyiségeket teremtünk, melyek sötétek, egészségtelenek, czélszerű­tlenek és pedig bármikép történjék az átalakítás. Nem szólva azon hiábavaló többköltségről, melyet ezen sötét, hasznavehetetlen, túl nagy helyiségek fűtése, világítása és fentartása fog okozni, kérdem, vájjon követelhetjük-e tisztvise­lőinktől, hogy testtel-lésekkel buzgón szolgálják a fővárost akkor, midőn őket elkárhoztatjuk arra, hogy egy emberéletet sötét egészségtelen helyiségekben töltsenek. Szenvedni fog a közszolgálat és szenvedni fognak a főváros pénzviszonyai. Városszabályozási szempontból az átalakítás felette kedvezőtlen. A t. tanács egy része fél a szabályozástól és szeretne ezen kérdés elől kitérni. Vannak azonban kérdések, melyek elől kitérni nem lehet. Ezen kérdések elől kitérni a szruetmadár poli­tikája, a­ki a homokba dugja fejét a veszély előtt. Bármikép is akarnánk e kérdés elől kitérni, az igen rövid idő múlva fog az ajtón kopogtatni, és akkor előtte elzárni nem lehet. Mert ezen kérdés is már megérett, azt meg kell oldani. Elég, ha egyik vagy a másik szemben levő telek tulajdonosa kéri az e telke végleges szabályozásának a meghatározását és íme az egész szabályozási kérdés fel van vetve és milliók árán kénytelenek leszünk a szabályozást magántelkek kisajátításával végrehajtani, mert az ilyen kérvényt a fennálló szabályzat szerint egy évnél tovább függőben tartani nem lehet — azután érdemlegesen el kell intézni. De felette káros az átalakítás a végleges vá­rosháza felépítésének szempontjából is. Mert ha erre kerül annak idején a sor, nem fog egyéb hátra­maradni, mint a most 1.300.000 korona költséggel átalakított szárnyépületeket lebontani, a hivatalokat újból dec­entralizálni és ugyanezen a helyen a vég­leges városházát felépíteni. De mi történik az ellen­kező esetben, ha t. i. a t. tanácsot utasítani mél­tóztatik, hogy tanulmányozza, váljon csakugyan le­hetséges-e lényeges többköltség nélkül, az új építés és szabályozás? A tanács saját szakközegei által fogja a kérdést tanulmányoztatni, saját illetékes szakbizottmányaink által fogja tárgyaltatni és az­után kész tervekkel, költségvetéssel és számítások­kal fog a t. törvényhatósági bizottság elé járulni. Ha azt fogja mondani, hogy nem lehet ezen költ­séggel az új építést létesíteni akkor mindenki meg lesz nyugtatva.

Next