Fővárosi Közlöny, 1902 (13. évfolyam, 48-94. szám)
1902-06-13 / 48. szám
a terület azonban, amelyet ők csereképen kértek, a közmunkatanácsnak átirata szerint nem volt átengedhető azért, mert ez a katonai kincstárnak képezi tulajdonát és e felett a közmunkák tanácsa, amely hivatva van a katonai kincstárral a tranzakciót lebonyolítani, még nem rendelkezett. Végül 1902-ben a telektulajdonosok, illetőleg Boros Ignácz, mint a sportklubnak elnöke folyamodott, hogy az időközben bekerített telken nézőállványt emelhessen. A folyamodás tárgyalás alá vétetvén, miután ideiglenes építkezésről volt szó, a mérnöki hivatal jelentése szerint daczára annak, hogy ezen vidék szabályozás alá esik, a felállítás iránt az engedélyt meg lehetett adni, azonban azzal a határozott kikötéssel, hogy a terület kisajátítása esetén a tulajdonos ezért az állványért semminemű kártérítést nem követelhet. Minthogy a tulajdonosok erre nézve jogérvényes nyilatkozatot tettek és az ügyészség ennek a korlátozásnak telekkönyvi biztosítása iránt is intézkedett, tekintettel arra, hogy a tulajdonjogba nem kívánt a fővárosi hatóság annyira belenyúlni, hogy egy ideiglenes nézőállvány engedélyezését is megtagadja, ennek emelésére megadatott az engedély. Ezen nézőállványok a Mohács-utcza területébe belenyúlnak. Nem marad más hátra — a mennyiben szükség van arra, hogy az utcza okvetlenül megnyittassék az ottani lakosság és a forgalom érdekében — hogy a megnyitásra nézve az illető telektulajdonosokkal a tárgyalások megindíttassanak. Ezek meg fognak indíttatni és amennyiben túlságos követelésekkel nem fognak előállani, a főváros hatósága azon lesz, hogy ezen tárgyalások eredményre vezessenek. (Helyeslés) Kéri a válasz tudomásul vételét. Vázsonyi Vilmost a polgármester válasza sok tekintetben megnyugtatja, de kénytelen annak egyes pontjaira reflektálni, hogy a közgyűlés világosan lásson ebben az ügyben. Elsősorban kiderült az, hogy a megadott építési engedély a teljesen kiépített Mohács-utczát tényleg két részre szakítja, illetőleg az ott felemelkedő emelvény tűzveszélyessé teszi a Mohács-utczát. Konstatálja, hogy az építési engedély akkor, mikor interpellációját megtette, még nem ment ki az ügyosztályból, pedig tud rá eseteket, hogy nem csak olyan ügyeket tartottak vissza, amelyek expedíció alatt voltak, hanem pl. egy honossági és illetőségi ügyben egy már kiment aktát is visszahozattak A tanácsnak tehát módjában állott volna, hogy ezt az építési engedélyt ki ne adja, mert az illető fél még nem volt értesülve arról, hogy az engedélyt megkapta. Az a fél pedig, aki még az építési engedély előtt egész vakmerően felépítteti azt az emelvényt, egyáltalában nem érdemel kíméletet, sőt miután csak ideiglenes építkezésről van szó, tehát egy nem sokba kerülő építményről, az elüljáróságnak le kellett volna szavaztatnia az emelvényt. De rá kell mutatnia még egy dologra. Tudomása szerint ezen építési engedélyre vonatkozó aktát először Devecis műszaki tanácsos kezelte, akinek az volt a véleménye, hogy ezt az építési engedélyt nem szabad megadni. Devecis megbetegedvén, egy másik előadó egyszerűen levágta az ő előadmányát és azt a javaslatot tette, hogy igenis meg kell adni az építési engedélyt. A maga részéről tudomásul veszi a polgármesternek nagy jóakaratról tanúskodó válaszát és bízik abban, hogy csakhamar sikerülni fog ezeket a tárgyalásokat eredményre vezetni, habár a telektulajdonosok nem érdemlik meg, hogy a főváros egyezkedjék velük, mert egész eljárásuk a presszionálás jellegével bír, de a lakosságnak érdeke oly sürgősen követeli, hogy ott valami történjék, hogy feltétlenül valami egyezséget kell létesíteni. Kéri azonban a polgármestert, hogy az építési engedély előhistóriájának ezt az érdekes részletét vizsgálja meg, mert még sem járja, hogy hivatalos aktákról egyszerűen levágjanak előadmányokat és azokat másokkal helyettesítsék. Halmos János polgármester kijelenti, hogy ez a tárgy az interpelláció előterjesztése idején tényleg nem volt még expediálva, gondoskodott is róla, hogy ne expediáltassék és a tanács ezzel a tárgygyal újólag behatóan foglalkozott. Azonban épen a tanács, mint építési hatóság, nem talált sehol a szabályokban és a törvényekben paragrafust arra, hogy a tulajdonjogot úgy korlátozza, hogy tekintettel az utczának maholnap leendő esetleges megnyitására, megtagadja az ideiglenes állvány felállítására az engedélyt. De nincs is ebben semmi veszély, mert hisz az engedély megadása előtt az illető jogérvényes nyilatkozatot tett, amely telekkönyvileg fel is jegyeztetett, hogy abban az esetben, ha a főváros a Mohács-utcza megnyitására szükségelt területet át akarja tőle venni, akkor az állványért semminemű kártérítést nem kérhet. Ez idő szerint nincs a fővárosnak módjában, hogy kötelezze a telektulajdonosokat arra, hogy minden kártérítés nélkül ingyen engedjék át a szükséges területet. Ha az a bizonyos szabályozási és telekrendezési szabályzat, amely ez idő szerint a kormánynál van, már életbelépett volna, ez valószínűleg könnyebben menne, most azonban nem marad más hátra, mint a telektulajdonosokkal tárgyalni és megkísérleni velük oly egyezmény kötését, amely mellett a lehető legolcsóbban szerezhető meg az utcza megnyitására szükséges terület. A válasz tudomásul vétetik. Halmos János polgármester válaszol ezután Dezsényi Józsefnek interpellácziójára, amelyben a záporesők alkalmával beálló kalamitások ellen kér orvoslást. A feltevés, amelyből Dezsényi kiindult, hogy a Hunyadi-tértől a Csengery utczáig kiépült egy gyűjtőcsatorna, tévedésen alapszik és így természetesen annak konzekvencziái sem állhatnak meg. T. i. nem a Csengery, hanem a Wesselényi-utczában épült egy mellékgyűjtő-csatorna, amelynek feladata volt a VII. kerületnek a körúttól kifelé eső részében ezt a kalamitást megszüntetni. A Csengery-utczai csatorna csak egy közönséges normális kis csatorna, amelynek meghosszabbítása az Andrássy-útig egyáltalában semmiféle eredményt ebben az irányban nem biztosítana és amelyben az Andrássy-út és a mellékutczák csatorna vizét annál kevésbbé lehetne elvezetni, mert ha ez tényleg megtörténnék, akkor ismét kockára tétetnék az az eredmény, amelyet a Wesselényi utczai mellékgyűjtő a VII. kerület külső részében biztosított.