Fővárosi Közlöny, 1913 (24. évfolyam, 24-46. szám)

1913-03-28 / 24. szám

községi alap kiadási XCIII. fej. (Kisebb új építkezések és nagyobb átalakítások) alatt a központban történő elszámolás mellett a községi alap kiadási CXLVIII. fej. (Előre nem látott különféle kiadások) alatt elő­irányzott 523.050 K átalányösszegből még rendel­kezésre álló 508.283 K terhére póthitelképen enge­délyeztessék. A tanács az ügyosztálynak ezt a javaslatát, amelyhez a pénzügyi bizottság is hozzájárult, pártolóan terjeszti a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé. 5. Bizottsági és tanácsi előterjesztés a köz­ségi alap 1912. évi kiad. V. 6. címe (Hivata­los helyiségek szükséglete — Tisztogatásra és fűtésre alkalmazott napszámosok) alatt föl­merült túlkiadás fedezete ügyében (Előadó: dr. Márkus tanácsnok.) 21.638/1913—XVI. szám. A községi alap 1912. évi kiadási V. 6. (Hivatalos helyiségek szükséglete — Tisztogatásra és fűtésre alkalmazott napszámo­sok) fejezete alatt az I. ker. elüljáróság részére 1600 korona hitelösszeg engedélyeztetett, mely összegen felül 137 , 32 f túlkiadás merült föl. Ezt a hiteltúllépést az a körülmény idézte elő, hogy az 1912. év elején a hideg időjárás miatt a fűtőt április 15-ike után is, az év végén pedig ugyan­csak a korán beállott hideg miatt október 15-ike előtt kellett alkalmazni, másrészt pedig több hivatali helyi­ség festéséből kifolyólag többszöri tisztogatás vált szükségessé. A tanács a pénzügyi bizottsággal egyetértően javasolja a közgyűlésnek, hogy a 137 K 32 f túl­kiadást a községi alap 1912. évi kiadási CXLVI. (Előre nem látott különféle kiadások) fejezete alatt előirányzott 400.000 K átalányösszegből még ren­delkezésre álló 231 K terhére póthitelképen enge­délyezze. 6. Bizottsági és tanácsi előterjesztés a fő­városban jelenleg uralkodó munkanélküliség rögtön való enyhítése céljából teendő intéz­kedésre szükséges összeg fedezete ügyében. (Előadó: dr. Wildner tanácsnok.) 32.841/1913—XIV. szám. Ebben az ügyben a tanácsi XIV. (szociálpolitikai és közművelődési) ügy­osztály a következő előterjesztést tette: Tekintetes Tanács! A székesfőváros szociálpolitikai bizottsága a folyó évi február hó 24-én tartott ülésében hozzá­járult a tanácsi XIV. (szociálpolitikai és közművelődési) ügyosztály azon álláspontjához, hogy a fővárosban jelenleg uralkodó rendkívüli munkanélküliség enyhí­tése végett a főváros hatóságának mindenekelőtt lehetőleg nagyszámú, közigazgatásilag előkészített közmunkát kell elrendelnie és evégből — amennyiben az még meg nem történt volna — sürgősen gondos­kodni kell e munkák pénzügyi fedezetéről is. Hozzá­járult továbbá az ügyosztály ama tervéhez is, hogy a munkanélküliek között, akiknek a közmunkák út­ján sem lehetne keresetet nyújtani, a legszélsőbb nyomor elhárítása végett átmeneti pénzsegélyeket kellene kiosztani. A bizottság ez alapon amaz óhajának adott kifejezést, hogy a tanács egyes ügyosztályai útján sürgősen rendelje el mindazoknak a közmunkáknak az összeírását, amelyeknek végrehajtását a legköze­lebbi jövőben el lehet rendelni és tegyen előterjesz­tést a munkanélküliek között szétosztandó pénz­segély összege, a segélyezendők kiválasztására szol­gáló elvek, valamint a segély kifizetésének módoza­taira nézve. Végül figyelmébe ajánlotta az ügyosz­tálynak azt az indítványt, amely szerint a főváros közgyűlése a tanács által eléje terjesztendő feliratban hívja fel az államkormány figyelmét is a jelenleg uralkodó munkanélküliségre és annak enyhítése végett a minisztériumok részéről is a már kellően előkészített közmunkáknak, nevezetesen épít­kezéseknek rögtöni keresztülvitelét szorgalmazza. Ugyanezeket fejtette ki dr. Wildner Ödön tanácsnok a tanács nevében, dr. Havass Rezső biz. tag úr interpellációjára adott válaszában, amelyet úgy interpelláló, mint a t. közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Mielőtt javaslatunkat megtennék, szükségesnek látjuk, hogy a fővárosnak a munkanélküliségi poli­tika folytatására vonatkozó ez első állásfoglalása alkalmából elvi szempontokból is megokoljuk a hatósági beavatkozás szükségességét. A Magyarországi Szakszervezeti Tanácsnak a folyó évi február hó 17-én a munkanélküliek ön­kéntes jelentkezése alapján felvett statisztikája, — bár esetleg lényegesebb hibaforrásai is lehetnek, — mégis tájékozásul szolgálhat a fennálló munkanélkü­liség mértékére és jellegére. Ez adatok szerint össze­olvastak 10.373 munkanélkülit, ezek közül csak 1786, azaz 11­­40/6 tartozott a szoros értelemben vett építő­ipar körébe. A tízezer egynehány munkanélkü­li kö­zül 7356, azaz madnem háromnegyede (75%) négy hétnél hosszabb ideig, közel a fele (47'2%) négy— tizenkét hétig, 26'5°/o pedig három—hat hónapig volt munkanélkü­l. Ily körülmények között mindenesetre megokolt­nak tekinthető az a javaslatunk, hogy ama munkanél­küliek számára, akik a rendkívül hosszú munkanél­küliség hatása alatt és esetleg még nagy családi terhek mellett szélső nyomorba jutottak és minden segítő forrásból kikoptak, rendkívüli segély szavaz­tassék meg. Az ilyen esetekben gyakran a viszony­lag csekélynek látszó összeg is megmenthet egyes családokat a végromlástól, a teljes eladósodástól, a koldulás, illetve a szegényellátás minden szégyenétől. Megvalljuk, hogy az az 50.000 korona, amelyet az összes számbajövő szempontok gondos mérlegelésé­vel a rögtöni segély céljaira javaslatba hozunk, a kikü­ldendő bizottságot nagy lelkiismereti nehézségek között fogja hagyni, de mégis olyan összeg már, amely igen sok jót tehet, a főváros méltóságával mégis megfér és különösen a jelenlegi pénzügyi helyzettel is számol. Reméljük továbbá, hogy amikor a főváros majd valamely állandó segélyezési rend­szer mellett fog állást foglalni, hasonló összeggel sokkal több eredményt lehet a munkanélküliség enyhítése szempontjából biztosítani. Arra a közelfekvő ellenvetésre, hogy minő elvi alapon szavazzon meg a főváros törvényhatósága a polgárság közpénzeiből a munkanélküli munkások­nak segélyt, van szerencsénk a következőkre utalni.

Next