Fővárosi Közlöny, 1913 (24. évfolyam, 24-46. szám)
1913-03-28 / 24. szám
községi alap kiadási XCIII. fej. (Kisebb új építkezések és nagyobb átalakítások) alatt a központban történő elszámolás mellett a községi alap kiadási CXLVIII. fej. (Előre nem látott különféle kiadások) alatt előirányzott 523.050 K átalányösszegből még rendelkezésre álló 508.283 K terhére póthitelképen engedélyeztessék. A tanács az ügyosztálynak ezt a javaslatát, amelyhez a pénzügyi bizottság is hozzájárult, pártolóan terjeszti a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé. 5. Bizottsági és tanácsi előterjesztés a községi alap 1912. évi kiad. V. 6. címe (Hivatalos helyiségek szükséglete — Tisztogatásra és fűtésre alkalmazott napszámosok) alatt fölmerült túlkiadás fedezete ügyében (Előadó: dr. Márkus tanácsnok.) 21.638/1913—XVI. szám. A községi alap 1912. évi kiadási V. 6. (Hivatalos helyiségek szükséglete — Tisztogatásra és fűtésre alkalmazott napszámosok) fejezete alatt az I. ker. elüljáróság részére 1600 korona hitelösszeg engedélyeztetett, mely összegen felül 137 , 32 f túlkiadás merült föl. Ezt a hiteltúllépést az a körülmény idézte elő, hogy az 1912. év elején a hideg időjárás miatt a fűtőt április 15-ike után is, az év végén pedig ugyancsak a korán beállott hideg miatt október 15-ike előtt kellett alkalmazni, másrészt pedig több hivatali helyiség festéséből kifolyólag többszöri tisztogatás vált szükségessé. A tanács a pénzügyi bizottsággal egyetértően javasolja a közgyűlésnek, hogy a 137 K 32 f túlkiadást a községi alap 1912. évi kiadási CXLVI. (Előre nem látott különféle kiadások) fejezete alatt előirányzott 400.000 K átalányösszegből még rendelkezésre álló 231 K terhére póthitelképen engedélyezze. 6. Bizottsági és tanácsi előterjesztés a fővárosban jelenleg uralkodó munkanélküliség rögtön való enyhítése céljából teendő intézkedésre szükséges összeg fedezete ügyében. (Előadó: dr. Wildner tanácsnok.) 32.841/1913—XIV. szám. Ebben az ügyben a tanácsi XIV. (szociálpolitikai és közművelődési) ügyosztály a következő előterjesztést tette: Tekintetes Tanács! A székesfőváros szociálpolitikai bizottsága a folyó évi február hó 24-én tartott ülésében hozzájárult a tanácsi XIV. (szociálpolitikai és közművelődési) ügyosztály azon álláspontjához, hogy a fővárosban jelenleg uralkodó rendkívüli munkanélküliség enyhítése végett a főváros hatóságának mindenekelőtt lehetőleg nagyszámú, közigazgatásilag előkészített közmunkát kell elrendelnie és evégből — amennyiben az még meg nem történt volna — sürgősen gondoskodni kell e munkák pénzügyi fedezetéről is. Hozzájárult továbbá az ügyosztály ama tervéhez is, hogy a munkanélküliek között, akiknek a közmunkák útján sem lehetne keresetet nyújtani, a legszélsőbb nyomor elhárítása végett átmeneti pénzsegélyeket kellene kiosztani. A bizottság ez alapon amaz óhajának adott kifejezést, hogy a tanács egyes ügyosztályai útján sürgősen rendelje el mindazoknak a közmunkáknak az összeírását, amelyeknek végrehajtását a legközelebbi jövőben el lehet rendelni és tegyen előterjesztést a munkanélküliek között szétosztandó pénzsegély összege, a segélyezendők kiválasztására szolgáló elvek, valamint a segély kifizetésének módozataira nézve. Végül figyelmébe ajánlotta az ügyosztálynak azt az indítványt, amely szerint a főváros közgyűlése a tanács által eléje terjesztendő feliratban hívja fel az államkormány figyelmét is a jelenleg uralkodó munkanélküliségre és annak enyhítése végett a minisztériumok részéről is a már kellően előkészített közmunkáknak, nevezetesen építkezéseknek rögtöni keresztülvitelét szorgalmazza. Ugyanezeket fejtette ki dr. Wildner Ödön tanácsnok a tanács nevében, dr. Havass Rezső biz. tag úr interpellációjára adott válaszában, amelyet úgy interpelláló, mint a t. közgyűlés egyhangúlag tudomásul vett. Mielőtt javaslatunkat megtennék, szükségesnek látjuk, hogy a fővárosnak a munkanélküliségi politika folytatására vonatkozó ez első állásfoglalása alkalmából elvi szempontokból is megokoljuk a hatósági beavatkozás szükségességét. A Magyarországi Szakszervezeti Tanácsnak a folyó évi február hó 17-én a munkanélküliek önkéntes jelentkezése alapján felvett statisztikája, — bár esetleg lényegesebb hibaforrásai is lehetnek, — mégis tájékozásul szolgálhat a fennálló munkanélküliség mértékére és jellegére. Ez adatok szerint összeolvastak 10.373 munkanélkülit, ezek közül csak 1786, azaz 1140/6 tartozott a szoros értelemben vett építőipar körébe. A tízezer egynehány munkanélküli közül 7356, azaz madnem háromnegyede (75%) négy hétnél hosszabb ideig, közel a fele (47'2%) négy— tizenkét hétig, 26'5°/o pedig három—hat hónapig volt munkanélkül. Ily körülmények között mindenesetre megokoltnak tekinthető az a javaslatunk, hogy ama munkanélküliek számára, akik a rendkívül hosszú munkanélküliség hatása alatt és esetleg még nagy családi terhek mellett szélső nyomorba jutottak és minden segítő forrásból kikoptak, rendkívüli segély szavaztassék meg. Az ilyen esetekben gyakran a viszonylag csekélynek látszó összeg is megmenthet egyes családokat a végromlástól, a teljes eladósodástól, a koldulás, illetve a szegényellátás minden szégyenétől. Megvalljuk, hogy az az 50.000 korona, amelyet az összes számbajövő szempontok gondos mérlegelésével a rögtöni segély céljaira javaslatba hozunk, a kiküldendő bizottságot nagy lelkiismereti nehézségek között fogja hagyni, de mégis olyan összeg már, amely igen sok jót tehet, a főváros méltóságával mégis megfér és különösen a jelenlegi pénzügyi helyzettel is számol. Reméljük továbbá, hogy amikor a főváros majd valamely állandó segélyezési rendszer mellett fog állást foglalni, hasonló összeggel sokkal több eredményt lehet a munkanélküliség enyhítése szempontjából biztosítani. Arra a közelfekvő ellenvetésre, hogy minő elvi alapon szavazzon meg a főváros törvényhatósága a polgárság közpénzeiből a munkanélküli munkásoknak segélyt, van szerencsénk a következőkre utalni.