Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)
1920-09-17 / 27. szám
Pető Sándor: Én láttam azt és tanúja lehet mindenki, kezdve a mélyen tisztelt polgármester úrtól, folytatva a fővárosösszes tisztviselőin és mindazokon akik részt vettek a főváros községi életében, láttam azt, hogy egy példátlanul szerény modorú, szorgalmas, tehetséges, puritán polgári életet élő férfiú, akire én, igen is, mint zsidó is büszke voltam (Óriási zaj. Felkiáltások jobbról: Legyen rá büszke !) Wolff Károly: Csak legyen büszke rá! Pető Sándor: . . . hogy fajomból (Igen, a fajából!) Wolff Károly: Mondja úgy, hogy a maga fajából! Pető Sándor: felekezetemből ilyen derék polgár nőtt ki és büszkék voltunk mindnyájan rá, hogy ilyen érdemes, tiszteletreméltó tisztviselője a fővárosnak. (Felkiáltások jobbról: Menjen Jeruzsálembe ! Balról: Menjen maga! Jobbról: Boldog új évet !) Ha ilyen férfiút, akit pártkülönbség nélkül mindenki nagyrabecsül, ez a sors érhet, akkor, tisztelt közgyűlés, nem értem, hogy a fiatal generatio milyen ambícióval, milyen várakozással menjen a tisztviselők nehéz és göröngyös munkájának útjára, amikor egy férfiút egy élet 25 éves munkájával megszerzett talapzatról egy szép napon ok nélkül, tisztán gyűlölségből letaszítanak! (Zaj. Ellentmondások a jobboldalon. Hosszantartó, lelkes taps és éljenzés a baloldalon.) Így nem lehet nevelni, tisztelt közgyűlés, lelkiismeretes és megbízható tisztviselői kart! Amikor én tehát a kijelölő választmány ellen és annak a javaslata iránt teljes bizalmatlanságomat fejezem ki... (Óriási zaj a jobboldalon.) Ereky Károly: De ha mi Folkusházyt mégis különb embernek tartjuk és Rényit szintén! Azért választottuk meg, nem gyűlölségből! Pető Sándor: Tisztelt képviselőtársam, méltóztassék talán megfigyelni, hogy mit mondottam, nem beszéltem választásról, hanem jelölésről. Ereky: De gyűlölségről beszélt! Pető Sándor: Rossz példát adtak a jövő generációnak ! (Úgy van! úgy van! Taps a baloldalon.) Ez az elviselhetetlen párturalom kifolyása. (Felkiáltások jobbról: Visszautasítjuk!) Wolff Károly: A többség dönt! Dr. Pető Sándor: Természetesen, én mint parlamentárisan nevelt ember (Akkor könnyű volt! Zaj, derültség a jobboldalon.) soha a közgyűlés többségének akaratát és akaratának erejét kétségbevonni nem akartam, nem azért szólalok fel itt, mert meg nem választották, hiszen egy közgyűlés titkos szavazásának eredményéről, nem is tudom elképzelni, mikép lehetne kritikát mondani, nekem az ellen van kifogásom, hogy az autonómia és az ezzel járó szokások, erkölcsök és hagyományok ellenére egy érdemes főtisztviselőt még csak nem is hoztak ide jelölésre, hogy a közgyűlés döntsön a felett, hogy alkalmas-e arra, hogy megválasszák! (Zaj.) Ezzel rossz példát mutatott a kijelölő választmány, mert félő lehet, nem tételezem fel a mi tisztviselői karunkról, melynek nagy részét ismerem s melynek jórészéről tudom, hogy derekas, gerinces és kötelességtudó emberek, nem hiszem, hogy megtévesztené őket és eltérnének a közigazgatási tisztviselők pártatlanság által jellemzett egyenes útjáról — de ha gyengék lesznek ezek a tisztviselők, (Felkiáltás jobbról: Ez izgatás!) ha eltérnek a becsület és elfogulatlan munka útjáról (Akkor elcsapják! — jobbról.), akkor azok viselik ezért a felelősséget, akik így mutatnak arra, hogy a boldogulás egyetlen sikere a pártpolitikában rejlik. (Óriási zaj. Ellentmondás jobbról. Éljenzés a baloldalon.) A legteljesebb bizalmatlanságnak adok kifejezést a kijelölő választmánnyal szemben. Wolff Károly: Bizalmukra nem pályázunk! Dr. Peta Sándor: ... és a legmélyebb tisztelettel, szeretettel és ragaszkodással búcsúzom érdemes alpolgármesterünktől, Déri Ferenctől. (Percekig tartó éljenzés a baloldalon. Felkiáltások: Majd visszajön még! Jobbról: Jeruzsálembe!) Dr. Fábián Béla: Lesz még Déri polgármester! Dr. Csilléry András: Zsidóországban ! Wolff Károly: Tisztelt Közgyűlés! (Halljuk! halljuk !) Kizárólag csak a jogi állásfoglalásra vonatkozó részt kívánom néhány szóval érinteni, tudniillik azt az állítást, hogy Antóny Béla jelölése az 1911. évi szabályrendelet 3. §-ának intézkedései folytán nem lehetséges. Ezt az állítást kívánom megvilágítani néhány rövid szóval. Kétségtelen dolog, hogy egy törvényes rendelkezés szó szerinti értelme mellett ratione legis is értelmezendő. A szabályrendelet, amikor a 40 éves korhatárt szabta meg a főváros szolgálatába való belépés előfeltételéül, azt célozta, hogy előrehaladott korú és a nyugdíjalapot terhelő szolgálati idővel bíró pályázókat a pályázatból kizárjon. Vonatkozik ez a rendelet azokra a pályázókra, akik első ízben akarnak a közigazgatási szolgálat bizonyos ágában tisztviselőként alkalmaztatni. Bármilyen jogász, tartozzék bármilyen párthoz is, kénytelen lesz ennek a ténynek a valóságát elismerni. De ettől eltekintve egy fontos körülményt figyelmen kívül hagyott az előttem szóló és ez az 1907. évi LIX. t.-c. 1. §-a, amely kijelenti, hogy ha egy tisztviselő az egyik törvényhatóság szolgálatából a másik törvényhatóság szolgálatába lép át, úgy a szolgálati idő tekintetében viszonosság áll fenn. Egy hang balról: Ez kinevezésnél van és nem választásnál! Wolff Károly: Kérem, ha egyszer a törvény törvényhatóságról beszél, akkor kétségtelen, hogy választásról is szó van és nem csak kinevezésről! (Óriási derültség a jobboldalon. Úgy van!) Egy hang balról: Számtalan kinevezett tisztviselő van a közgyűlésben! Wolff Károly: Tekintettel arra, hogy Antony Béla ezidőszerint Esztergom város polgármestere, így a közigazgatás terén működik, abban az esetben, ha meg lenne választva, az nem jelentené a közigazgatási szolgálatba való kezdő belépését, hanem folytatólagos közigazgatási működését, amely teljesen más elbírálássá tartozik, mintha egy most először közigazgatási szolgálatba lépő pályázóról volna szó. Tehát az a megjegyzés, hogy Antonyi Béla jelölése lehetetlen, elsősorban a törvényes rendelkezések, másodsorban a gyakorlat, harmadsorban a célszerűség szempontjára való tekintettel, teljesen helytelen. A kijelölő bizottság pontosan megvizsgálta az ő korát, szolgálati idejét, megválasztásának célszerűségi szempontból való bírálata esetén, tekintettel arra, hogy ő javakorabeli férfiú és szolgálati idejének csak kezdetén van, megválasztása elé ezen szempontból sem gördül akadály. Eltekintve tehát a törvény szabályaitól, vizsgálandó volt, hogy a nyugdíjalap megterhelése és munkabírás szempontjából a kellő kritériumok fennforognak-e. Fenti jogi allegálásom mellett kijelentem, hogy a nyugdíjalap szempontjából sincs semmi akadálya Antony jelölésének. A kijelölő választmány (Zaj) felelősségének tudatában eszközölte jelölését, (Éljenzés.) semmiféle pártkörülmény, sem egyéb szempont (Viharos taps, éljenzés a baloldalon.) nem vezette. Meg vagyunk győződve, hogy a kijelölő-