Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-22 / 16. szám
marább végezzünk. Méltóztassék megengedni, hogy egészen távirati stílusban kifejezzem azokat az aggályokat, amelyek bennünk élnek az indítvánnyal szemben. Az előttem szólott igen tisztelt bizottsági tagtársam nagyon helyesen mondotta, hogy ez csak egy parciális elintézése a kérdésnek, melyet pedig el kell intézni, ha Magyarországon konszolidációt akarunk biztosítani. Azok a forradalmi kilengések, túlzások és anarchiák, melyek végig dúltak a nemzeten, még mindig éreztetik hatásukat. Gyökerében kell kipusztítani minden ilyen veszedelmet. Azt hiszik az urak, hogy ezzel az indítvánnyal el van intézve ez a kérdés? Oh nem! Leszek bátor felhívni az igen tisztelt Közgyűlés figyelmét, hogy ugyanez a Közgyűlés nem is olyan régen egy destrukcióra megadta a maga szankcióját egy közérzet-megnyilvánulásban, tapsokban. Méltóztassék megnézni, az Új Nemzedékben megjelent egy közlemény, ami a vagyonfelosztást, papi vagyonfelosztását tárgyalta és Önök tapsoltak annak az úrnak, aki ezt papírra vetette. (Zaj.) Dr. Körmöczi Zoltán: Most is ott ül és mosolyog rajta, mert előre tudja, hogy nem vonják felelősségre. Pakots József: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Én tegnap olvastam véletlenül holmi lapszemelvényeket. Távol áll tőlem, hogy általam igen tisztelt egyéniségeknek politikai becsületességét kétségbe vonnám. De olvastam lapszemelvényeket, melyekből azt láttam, hogy azóta más néven megjelenő laptársunk igen tisztelt vezére a forradalomról milyen dicshimnuszokat zengett. Én nem vonom felelősségre, én más állásponton vagyok, azt mondom, ennek a nemzetnek tragédiájában voltak szomorú események, melyek kényszerítettek nemes hazafiakat, hogy tűrjék az eseményeket. Én feltételezem róluk azt a jóhiszeműséget, hogy kénytelenek voltak más hangot hangoztatni. De legyünk őszinték egymással szemben, nézzünk a tükörbe, én a forradalomnak semmiféle vonatkozásban részese nem voltam. Azt az őszirózsás forradalmat végignéztem az írónak az érdeklődésével, nem is gondoltam, hogy a politikában valaha aktív részt fogok venni. De ismét a destrukciónak egy kísérlete volt az, ami engem a politikába hajtott. Mikor láttam, hogy új mérgező jelszavakkal szét akarják bontani a társadalmat, akkor kényszerültem én, mint keresztény és magyar ember odaállni . . . (Nagy zaj.) Gáspár Fülöp: A csehek örülnek ennek, meg az oláhok. A svábok is, meg a rácok is. Horváth Károly (IV. ker.): Tudok egy jó gőzfűrészt ! Pakots József: Ne tessék bántani a szabad sajtót, melyet nagy nemzeti kincsként hagyott ránk 1848. március 15-ike. Abból fejlődött Magyarország és abból tudta azt az erőt összegyűjteni. (Zaj a jobboldalon.) Mélyen tisztelt Uraim! Jó volt a sajtó, nagyon jó volt, mikor szükség volt arra, hogy osztrák generálisoknak a képzelt győzedelmi tetteit hirdette, jó volt, mikor hadikölcsönre kellett felhívni az adózó polgárok millióit. Elvesztettük a háborút, keressük a bűnbakot és ismét a szabad sajtó? Ez így szokott lenni. Én mint újságíró végigéltem azt a komédiát, hogy államférfiak veszekedtek egymással két újságban és a végén a szerkesztők verekedtek, míg az államférfi urak összeölelkeztek. A vér folyt, de nem a politikus urak vére, így szokott ez kiegyenlítődni. Ez az a sajtóellenes irányzat, amelynek ha van is jogosultsága bizonyos mértékben . . . Dr. Lázár Ferenc: Nem sajtóellenes irányzat. Pakots József: Antizsurnalizmus. Dr. Hajdú Marczell: Sajtóvállalat kontra sajtóvállalat. Pakots József: Önök akarták erre a térre vinni a dolgot. Lehet, hogy ez a vonatkozás is megáll, hiszen azt a különös dolgot tapasztaltuk, kénytelen vagyok, az önök talán nem nagy tetszésére megemlíteni, hogy mióta bizonyos lapokat bojkott alá helyeztek, azóta ezeket a lapokat nagyobb számmal olvassák. Egy hang jobbról: Igazán ? Pakots József: Ugyanakkor, amikor önök teremtettek egy úgynevezett keresztény, nemzeti közvéleményt. Hát hol van ez a keresztény nemzeti közvélemény? Nincs igazság ebben az akcióban, tessék a bűnösöket felelőségre vonni úgy a sajtóban mint minden más téren, tessék teljes tisztító munkát végezni, mindenkinek a soraiban és ne ragadjunk ki ötletszerűen egy ilyen indítványt, amellyel csak megint rontunk, megint a destrukciót fogjuk előidézni, mert gyorsan fognak jelentkezni azok, akik a bőrüket megakarják menteni és megint a maguk hangzatos túlzásaival ezt a kérdést is éppen a legnagyobb túlzásba és nem a megfelelő elintézésre fogják segíteni. Igen, Közgyűlés! Ezeknél fogva az volna a tiszteletteljes indítványom, hogy amennyiben a Közgyűlés ezt a kérdést azzal a komolysággal kívánja tárgyalni, amelyet megérdemel, tekintettel arra, hogy az idő úgyis nagyon előre haladt, kérem a Közgyűlést arra, hogy méltóztassék ezt az egész kérdést a legközelebbi ülés napirendjére kitűzni, ahol . . . (Viharos ellentmondások a jobboldalon: Nem komoly!) Csodálatos, hogy mikor az önök soraiból a 1. indítványt tevő bizottsági tag úr végigolvasta naptári sorrendben az Est-nek és a Világnak cikkeit és amikor ezt mi unalmasnak találtuk abból a szempontból, mert ezek ránk nézve semmi érvet nem adhattak, mert mindezt jól tudtuk. Önök akkor komolytalansággal vádoltak meg bennünket, mikor pedig érdemleges tárgyalást akarunk, akkor is ugyanez a vád. Én azonban mégis kérem a Közgyűlést és a Polgármester urat, hogy szakítsa félbe ennek az ügynek a tárgyalását és a folytatólagos Közgyűlés napirendjére tűzze ki. (Éljenzés a baloldalon.) Elnök: Fábián bizottsági tag úr a napirendhez kíván szólni. Dr. Fábián Béla: T. Közgyűlés! Én csak azt az indítványt akartam megtenni, amit Pakots bizottsági tag úr most a beszédje végén előterjesztett, hogy tekintettel arra, hogy még húsz szónok van feliratkozva (Közbeszólások a jobboldalon: Nem baj! Ráérünk!) és a dolog elég fontos ahhoz, hogy ne éjszaka tárgyaljuk... Egy hang jobbról: Strohmannok! Dr. Fábián Béla: Ha már a mi pártunk részéről feliratkozottakat Strohmannoknak, méltóztatnak tekinteni, legalább ne méltóztassék annak tekinteni a kereszténypárt részéről feliratkozottakat. Itt húsz szónok van feliratkozva, mindjárt háromnegyed tíz . . . Egy hang a jobboldalon : Hajnali három óráig csak befejezzük. Dr. Fábián Béla: Pénteken úgy is Közgyűlés lesz. (Közbeszólás: Akkor mást tárgyalunk !) A lakáskérdés mellett el fog még férni ez a másik kérdés is. Én tisztelettel előterjesztem indítványomat, hogy tekintettel az idő előrehaladottságára és tekintettel arra, hogy mi ezt az ügyet komolyan akarjuk felár.