Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-22 / 16. szám
kontemplálnak, a lakás, a berendezés, mégis csak olyan standard kifelé, amely elárulhatja, hogy belül milyen tartalmas vagyok. Erre megfelelő tapintatos, alkalmas módot kell keresni. Ebből a szempontból méltóztassék ezt a javaslatot tárgyalás alá venni. Dr. Platthy György: Rendben van. De akkor miért helyezték kilátásba, hogy a költségvetést márciusban már tárgyalni fogjuk? Elnök: Mint a tanács képviselője megállapítja, hogy minden lehetőt elkövettek ebben az irányban. Olyan fizikai, személyi, technikai és egyéb nehézségek vannak, hogy teljesen lehetetlen a legnagyobb elszántság mellett is terminusokat betartani. Kétségtelen, hogy márciusban szerették volna tárgyaltatni a költségvetést. Ez azonban nem indok arra, hogy formai határidőhöz ragaszkodjanak és ezáltal még jobban elkéssenek azzal a segítséggel, amellyel a főváros háztartását akarják jobb egyensúlyba hozni. (Helyeslés.) Dr. Csupor József tanácsnok: Már január folyamán körlevélben értesítette a pénzügyi bizottság tagjait arról a tíz adójavaslatról, amelyeket kötelességszerűen elő fog terjeszteni, hogy az 1921. évi költségvetésnek a realitását biztosíthassa. Mult évi október vége felé vette át a pénzügyi ügyosztály vezetését s akkor minden törekvése odairányult, hogy az 1920. évi költségvetés tárgyalását megindítsa; november végén ez a közgyűlés előtt is volt s annak tárgyalása december első napjáig elhúzódott. Ezen idő után fogott hozzá az adójavaslatok előkészítéséhez s a bejelentett tíz javaslatból most itt van az utolsó kettő, amely még letárgyalásra vár. Az a kormányrendelet, amely a főváros tanácsát felhívta arra, hogy közgyűlés nemlétében mint közgyűlést pótló szerv működjék — világosan és kifejezetten azt mondotta, hogy a főváros tanácsának ezen átruházott hatáskörben mindennel szabad foglalkoznia, csak az adók behozatalának a kérdésével nem. Múlt évi július 11-én választódott meg az új törvényhatósági bizottság s ekkor már módja volt a tanácsnak új adójavaslatokkal is foglalkozni. Ez azonban tényleg nem történt meg. Hogy a munkaidő ezen eltolódása folytán a tanács kénytelen volt erősebb iramot alkalmazni az adójavaslatok előterjesztésével, ennek oka annak a figyelembevételében volt, hogy tulajdonképen az összes adójavaslataikkal máris elkéstek. Most tehát a veszett fejszének a nyelét kell megmenteni s a főváros háztartása részére megszerezni azt, amit épen lehet. Ha az említett tiltó rendelkezés fel nem állítatott volna, akkor eltekintve attól a népszerűtlenségtől, amellyel új adók kezdeményezése és megszavazása mindenkor jár, a tanács feltétlenül hozzáfoghatott volna az adójavaslatoknak az előterjesztéséhez és letárgyalásához s ma a t. pénzügyi bizottság s a Közgyűlés is könyebb helyzetben volna. Átvéve újra a pénzügyi osztály vezetését, teljes ambícióval fogott hozzá a népszerűtlen adójavaslatok dacára a legnagyobb érdek kielégítéséhez, a deficit kiküszöböléséhez a költségvetésből. Már az adójavaslatokat bevezető körlevélben, valamint az első adójavaslatnak pénzügyi bizottsági és közgyűlési tárgyalása alkalmával is rámutatott a főváros pénzügyi helyzetére. Az 1920. évi költségvetés 33 millió korona deficittel zárult, nem számítva a vízdíjak külön deficitjét; az előző éveknek körülbelül 200 millió háztartási hiányról sem történt gondoskodás. Kibővítheti ezt most azzal, hogy az 1919. évi zárszámadás körülbelül 150 millió korona hiányt tüntet fel, ezek az összegek együttvéve megközelítik a 400 milliót. A gazdasági helyzet változása következtében a közmunkákat is meg kell az építőipar támogatása érdekében indítani. A külföldi kölcsönök hét évi amortizációjának fedezéséről szintén gondoskodni kell, végül a tisztviselők fizetésrendezése — amely amúgy is már eltolódott — szintén az aktuális kérdések közé tartozik. Mindezek feltétlenül megokolttá teszik azt, hogy új adókkal javítsunk a főváros pénzügyi helyzetén. A most tárgyalás alá kerülő adójavaslatok — amelyek már az utolsók — kormányhatósági jóváhagyása még huzamosabb időt fog igényelni úgy, hogy a legkedvezőbb számítás mellett is az előterjesztett összes új adókból várható jövedelem legfeljebb 200—220 milliókra becsülhető, ez az összeg az 1921. évi költségvetésbe feltétlenül beállítandó, különben olyan horribilis deficittel állanánk szemben, amely a főváros hitelképessége szempontjából is éreztetné hatását. Adójavaslatok előterjesztése és megszavazása népszerűtlen, azonban a költségvetést reális alapon megszerkeszteni és a deficitet belőle lehetőleg kiküszöbölni, elismerést érdemlő feladat. A szőnyegen lévő javaslatnál a kommunizmus vádjával is találkozott, amely szerint a lakás annyira szent, hogy ahhoz hozzányúlni nem szabad. Hivatkozik a legnagyobb erkölcsi testületre, az államra, amely ehhez az adóhoz szintén hozzányúlt s felmutatja a dr. báró Korányi Frigyes m. kir. pénzügyminiszter által múlt évi június hó 25. napján aláírt 82. számú „Törvényjavaslatot az állami lakásadóról," amely 1—18. §§-ban kívánta megadóztatni az egész ország területén a természetes személyek lakását azzal a megokolással, hogy a hosszú háború, de még inkább a háborút követő forradalmak és az ellenséges megszállás rombolásai, azután a valutának hihetetlen mértékben való leromlása teljesen felborította az államháztartás egyensúlyát s így elkerülhetetlenül szükség van minden lehető új bevételi forrás kihasználására. Ez a törvényjavaslat azonban be nem terjesztetett s így tárgyalás alá sem került, mert a pénzügyi kormány számításai szerint az adójövedelem alig fedezte volna a kezelés költségeit. Ilyen előzmények után — azt hiszi — a kommunizmus vádjával foglalkoznia nem kell, ellenben megállapíthatja, hogy ennek az adónak, mint önálló városi adónak kormányhatósági jóváhagyására lehet számítani. Súlyt kell helyezni arra, hogy a lakásadó kezelése kérdésében a pénzügyi osztály álláspontja mellett a tiszti főügyész véleményét is teljes egészében megismerhessék a bizottság tagjai. Elismeri, hogy az általános jogrend, a jogelvek szempontjából a főügyésznek igaza van, de a praktikus adótechnikai kezelés szempontjából viszont a pénzügyi osztálynak van igaza, mert az adótechnika és adókezelés a jövőben teljesen át fog változni, e téren az egyéni megadóztatás fog, bekövetkezni. Arra a megjegyzésre, hogy ha a háztulajdonos mint a főváros érdekeinek képviselője fogja beszedni az adót, ez a bizalmi rendszer inaugurálását jelentené, azt válaszolja, hogy külföldön is ez a háztulajdonosnak a terhe, pedig ott is ugyanazok a jogelvek érvényesülnek mint nálunk; tisztán praktikus elrendezés ez az adminisztratív költségek leszállítása érdekében.