Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-01-14 / 2. szám
A tanács az 1920. évi március 18-án kelt 659/1920/1. számú határozattal Kovács Péter fővárosi tűzoltókocsist a fővárosi nyugdíjszabályrendelet 2. §-ának a) pontja és 38. §-ának harmadik bekezdése alapján hivatalból nyugdíjazta és részére a főváros szolgálatában eltöltött 12 évet meghaladó beszámításra alkalmas szolgálati ideje, valamint a legutóbbi beszámítható évi 1300 korona fizetése, évi 300 korona tűzoltói pótléka és évi 1500 korona háborús segélye, vagyis összesen évi 3100 korona járandósága után, a nyugdíjszabályrendelet 14. §-ának a) pontja és a 8550/1919/1. számú tanácsi határozat 5. pontja értelmében évi 1388 korona 80 fillér nyugdíjat szavazott meg és ezt az összeget a nyugdíjszerű ellátás kiegészítéséről szóló szabályrendelet 3. §-a értelmében nevezett évi 500 korona lakáspénze után a nyugdíjpótló alapból évi 224 koronával kiegészítette. Nevezett azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a beszámítható szolgálati idejét közvetlenül megelőző és szabályszerűen be nem számítható 2 évi szolgálata is a nyugdíjszerű ellátása megállapításánál kegy útján beszámíttassák és így 14 évet kitevő szolgálata utáni megfelelő nyugdíjban részesíttessék. Kovács Péter, volt fővárosi tűzoltó kocsis az 1906. évi február 23-tól az 1907. évi december 31-ig mint a főváros szerződéses fogatvállalkozó alkalmazottja a székesfővárosi tűzoltóságnál , teljesített szolgálatot. Minthogy az 1907. évet megelőzőleg a székesfővárosnál kocsis állások szervezve nem voltak, a szerződött vállalkozó köteles volt a fogatokhoz szükséges kocsisok havi bérét a tűzoltó főparancsnoksághoz befizetni és a főparancsnokság, amely az egyes kocsisokat maga vette fel, ruházta, fegyelmet gyakorolt felettük és elbocsátásuk is hatáskörébe tartozott, a kapott pénzből fizette őket, tehát jog szerint a szerződéses vállalkozó alkalmazottai voltak, tényleg azonban minden tekintetben a székesfővárosi tűzoltó főparancsnokság rendelkezésére álltak. Mindezekre való tekintettel és arra, hogy Kovács Péter, volt fővárosi tűzoltókocsis szolgálati kötelezettségeinek mindenkor megfelelt, teljesen vagyontalan, szegény és munka- és keresetképtelen, a tanács az előterjesztett kérelemhez képest azzal a javaslattal járul a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé, hogy Kovács Péter volt fővárosi tűzoltókocsis 12 évi beszámítható szolgálatát közvetlenül megelőző és szabályszerűen be nem számítható 2 évi szolgálatát nyugdíjszerű ellátásánál a nyugdíjjárulék utólagos levonásának kötelezettsége mellett kivételesen kegy útján beszámítani, ez alapon összszolgálatát ellátása szempontjából 14 évben megállapítani és ehhez képest a 659/1920—I. számú tanácsi határozattal már megszavazott évi 1388 korona 80 fillér nyugdíjat évi 1512 korona 80 fillérre, az évi 224 korona kiegészítési összeget pedig évi 244 koronára felemelni méltóztassék. A felmerülő költségek fedezetet találnak a községi alap költségvetése IX. csoport XV. fejezet, kiadási 1. címe (Nyugdíjak és kegydíjak) alatt felvett hitelösszegben és így külön fedezet kijelölésére szükség nincs. A vonatkozó közgyűlési határozatot jóváhagyás végett a m. kir. belügyminiszterhez fel kell terjeszteni. Tanácsi határozatok —•••— 128.434/1920-111. szám. A Kormányzó úr Őfőméltóságáról való utcaelnevezés. A tanács őszinte örömmel és igaz lelkesedéssel veszi tudomásul, hogy a fővárosi közmunkák tanácsa a folyó hó 12-én 4554/1920. szám alatt kelt határozatával az I. ker., Átlós-út és folytatólag a Fehérvári út nyomán haladó azt az egész útvonalat, amely a Kelenföldi pályaudvartól a Szent Gellért-térig terjed, amelyen a kormányzó úr, mint fővezér az újjászületett nemzeti hadsereg élén székesfővárosunkba bevonult, tehát a Fehérvári-útnak a Szent Gellért-tértől az Átlós-útig terjedő szakaszát s innen tovább az Átlós-útat a Kelenföldi pályaudvarig. Nagybányai Horthy Miklós úr Ő Főméltóságáról, Magyarország kormányzójáról „Horthy Miklós-út"-nak nevezte el. A maga részéről ennek az útelnevezésnek a gyakorlati alkalmazása iránt az intézkedéseket egyidejűen megteszi és ehhez képest utasítja a HL ügyosztályt, hogy az utcai névtáblák mielőbbi felcseréléséről gondoskodjék és egyúttal az új elnevezés telekönyvi kitüntetése céljából a vonatkozó telekjegyzéket mutassa be. Budapesten, a székesfőváros tanácsának 1920. évi december 23-ik napján tartott üléséből. 123.903/1920.—XIV. szám. Az Idegenforgalmi Hivatal felügyelő bizottságának megalakítása. Az Idegenforgalmi Hivatal üzemvezetésére vonatkozólag 58.321/1916—XV. szám alatt kiadott szabályutasítás II. főcímének 6. pontja felügyelő bizottság megalakítását rendeli el. A tanács ehhez képest a felügyelőbizottságot a tanácsi XIV. ügyosztály előterjesztésére a következőképpen alakítja meg: Elnök: dr. Buzáth János alpolgármester, helyettes elnök: dr. Lobmayer Jenő tanácsnok. Hivatalból tagok: dr. Városy Gyula és Till Antal tanácsnokok, Jegyző: a tanácsi XIV. ügyosztálynak az Idegenforgalmi Hivatal ügyeinek végzésével megbizott előadója. Rendes tagokat a tanács felkéri: Alpár Ignác, Becsey Antal, Horváth Károly (h. államtitkár) Szigeti János, Usetty Ferenc, dr. Wess Konrád törvényhatósági bizottsági tagokat. Szavazati jog nélkül tanácskozási joggal tagjai a felügyelő bizottságnak hivatalból: Zilahy Dezső, idegenforgalmi hivatali igazgató, s szakértő tagokként: dr. Thirring Gusztáv, statisztikai hivatali igazgató és Bánlaki Géza a Gellért-fürdő igazgatója. Budapesten, a székesfőváros tanácsának 1920. évi december 2-ik napján tartott ülésében.