Fővárosi Közlöny, 1925 (36. évfolyam, 31-48. szám)
1925-11-13 / 42. szám
Elnök (csenget): Csendet kérek Sipőcz Jenő polgármester. (Halljuk! Halljuk! — a jobboldalon.) Kossuth Lajos szobrának további propagálását és felállítását a szoboralapnak megcsökkenése és a változott körülmények, a nehéz viszonyok idézték elő, de én azt hiszem, hogy elérkezett immár az időpontja annak, hogy a Kossuthszobor felállításának ügyét ismét a kezünkbe vegyük és hatalmas propagandával ennek mielőbbi megvalósítását elősegítsük. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zajos felkiáltások balról: Az eszméit is!) Én tehát minden tekintetben magamévá teszem ... (Nagy zaj a baloldalon, Elnök csenget.) ... azokat az eszméket, amelyeket interpellációjában a tisztelt biz. tas úr kifejtett és igenis gondoskodni fogunk arról, hogy a jövő évi költségvetésbe erre a nemes célra nagyobb összeg beállítható legyen, úgyszintén arról is, hogy a társtörvényhatóságokhoz megfelelő átirat intéztessék, hogy a szoboralap megfelelő megnöveléséről gondoskodjunk. Helyesnek tartanám azt is, ha nagyobb társadalmi propaganda is megindulna és a szoborbizottság is — amelynek sajnos egy-két tagja már meghalt — újból életre hivatnék (Helyeslés.), szóval, hogy mindent elkövessünk arra, hogy ez a nemes eszme végre testet öltsön. (Élénk helyeslés és nagy taps a jobboldalon.) Kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés és nagy taps a jobboldalon. Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Az eszme kell, nem a szobor!) Elnök: Méltóztatik a választ tudomásul venni ? Horovitz Gábor: Petőfihez is gummibottal vándoroltak ! Szabó József: Nem tetszik, hogy kedvező választ adott a polgármester? Sümegi Vilmos: Köszönettel tudomásul veszem a polgármester úr válaszát, mert hiszem és remélem, hogy ezek nemcsak szavak, hanem ezt tettek is fogják követni. (Helyeslés.) Elnök: A választ a bizottsági tag úr, valamint a közgyűlés tudomásul veszi. Következik Fényes László bsz. tag úr interpellációja a főváros luxuskiadásai ügyében. (Mozgás a jobboldalon.) Fényes László: Tisztelt Közgyűlés ! Minthogy interpellációm tárgya az ünneplések ellen szól és az ünneplésekkel egyetemben minden luxuskiadás ellen, méltóztassék megengedni, hogy belekapcsoljam Sümegi biz. tagtársam interpellációjába és ebből vezessem le azokat az érveket, amelyekkel szeretném meggyőzni a polgármester urat és a tanácsot, valamint a közgyűlést, hogy talán túl sokat ünnepelünk és keveset cselekszünk. Ki kell elüljáróban jelentenem, hogy természetesen én is azok közé tartozom, akik Kossuth Lajost a legnagyobb magyarnak és Kossuth Lajos eszméit a legkövetendőbb példának vallom. Szükségesnek tartom, hogy Budapesten a szobor álljon, régen állnia kellett volna már, ha ez a társadalom, amelyért feláldozta az életét és emigrációba ment, méltatlan nem lett volna hozzá és be nem hódolt volna (baj a jobboldalon és a szélsőbaloldalon) a kormánynak és a hatalomnak. Amikor ezt megállapítom, meg kell állapítanom azt is, hogy soha rosszabbkor nem akarták felállítani Kossuth Lajos szobrát, mintha ezekben az esztendőkben állítják fel, amikor a nevét felhasználják ünnepségekre, de az elveit, az eszméit nem követik. (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök (Csenget.): Kérem az interpelláló urat, ne méltóztassék az előbbi interpelláló úrral vitatkozni, méltóztassék a luxuskiadásokra rátérni. Fényes László: Interpellációm témájánál vagyok akkor, amikor a Kossuth Lajos ünnepségekről beszélek, mert az interpellációm tárgya az ünnepségek ellen szól. (Mozgás a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Az ünneplésnek a formája ellen szólnak természetesen az érveim és azok ellen az ünneplések ellen, amelyek csak szavakkal hirdetik a nagyságot, de egyetlen eszméjét nem követik és nem valósítják meg. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mint ahogy szégyellem magam, amikor Petőfi Sándor szobra előtt március 15-én a kurzus jelenhetett meg. (Nagy taps a szélső baloldalon. Nagy zaj a szélső jobboldalon.) Elnök: Figyelmeztetem a bizottsági tag urat . . . (Viharos zaj.), hogy ne méltóztassék a törvényhatóságnak egy pártját sem sérteni a felszólalásában. (Helyeslés a jobboldalon. Zajos felkiáltások a baloldalon: A kurzus, az sértés?) Fényes László (A viharos zajban hosszasan kiált az elnök felé.) Elnök: Rendreutasítom a bizottsági tag urat! (Viharos zaj.) Méltóztassék folytatni, a közgyűlést pedig kérem, hogy méltóztassék meghallgatni. Fényes László: Bejegyeztem az interpellációmat az ünneplések ellen és most is az ünneplések ellen szólok, amikor rámutatok arra, hogy Petőfi Sándor, aki a sajtószabadságért küzdött, aki Táncsics Mihályt kiszabadította a börtönből, aki kimondotta, hogy akasszátok fel a királyokat, aki a népszabadság és a világszabadság jelszavát tűzte a zászlajára, annak a Petőfi Sándornak a szobrához március 15-én csak olyan politikai pártok mehettek oda, akik a hatalomnak kedvesek voltak. (Úgy van! Úgy van! — a szélső baloldalon. Állandó nagy zaj mindkét oldalon.) Azoknak a politikai pártoknak pedig, amelyek Petőfi Sándor eszméi nyomán keltek életre, tilos volt odamenni és a sajtószabadságot követelni és a világszabadságot és az egyenlőséget. (Nagy taps a szélső baloldalon. Viharos zaj és derültség a jobboldalon Zajos felkiáltások balról: Miért nevetséges a sajtószabadság? Közbekiáltások jobbról: Szabadság, szerelem. Elnök csenget.) Egyetlen versét sem olvastam Petőfi Sándornak, amelyben a gummibotok használatát dicsőítette... (Viharos zaj mindkét oldalon. Elnök csenget.), vagy amelyben azt mondotta volna, hogy az egyik osztály üldözze a másikat. (Viharos zaj.) Elnök: Kérem a biz. tag urat, méltóztassék a tárgynál maradni. Nagy Ferenc és Ilovszky János (a kezükkel integető baloldali bizottsági tagok felé): Mit fenyegetnek ? Peyer Károly: Azt hiszi, hogy a hadosztálynál van, hogy itt ugrálhat? (Folytonos nagy zaj.) Ott ugráljon, de maga itt nimand! Elnök (Csenget): Kérem a bizottsági tag urat, maradjon csendben. (Állandó viharos közbekiáltások mindkét oldalról.) Peyer Károly: Ott is bliccelt! Öreg lógós! Elnök: Kérem Peyer bizottsági tag urat, méltóztassék csendben maradni. Az interpelláló bizottsági tag urat pedig kérem, hogy maradjon a tárgynál. Peyer Károly: Csak azt mondotta, hogy nem lehet tovább gummibotozni. Reisz Mór: Nem ijedünk meg maguktól! Elnök: Kérek csendet!