Fővárosi Közlöny, 1926 (37. évfolyam, 18-28. szám)

1926-06-15 / 26. szám

tömörülnie, mely az összes iskolatípusokkal együtt a közigazgatási alkalmazottakkal is a legszorosabb összeköttetésben van. Évekig tartó megfontolás, hosszas tárgyalások után végre a múlt iskolai év végén e vágy olyan követelően lépett fel, hogy mielőtt az alakuló közgyűlést megtartották volna, 2250 aláírás volt együtt a kollégák részéről, kik a közigazgatási tisztviselőkkel való együttműködésben látták leginkább biztosítva érdekeik leghathatósabb képviseletét. Hogy ez az érzés ma is megvan, annak legfőbb bizonysága, hogy félév alatt tagjaink lét­száma megközelíti a 3000-et. 1925. november 5-én volt az alakuló közgyűlés a IV. ker., Cukor­ utcai elemi iskola tornatermében, a közgyűlés kimondotta a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségéhez való csatlakozást, illetőleg megalakította annak oktatóosztályát. Miután Lázár Kálmán polg. isk. főigazgató és Ekamp Nándor elemi isk. igazgató a jelöltségtől visszaléptek, elnökké egyhangúlag dr. Erődi Kálmán reáliskolai igazgatót választották meg. A választmány főtitkárrá dr. Haury István reáliskolai tanárt és az egyes iskolatípusok elnökeivé, így az osztály alelnökeivé dr. Szabó Ignác leánygimn. igazgatót, dr. Jablonkay Géza felsőkeres­kedelmi isk. igazgatót, Lázár Kálmán polgári isk. főigazgatót, Ölvetzky Pál elemi isk. igazgatót, Jambrik Alajosné óvónőt, továbbá az igazgatótanács tagjait választotta meg. Az igazgatótanács megalakította a központi vezetőséget, a nyolctagú szövetségtanácsot, hová az elnök, ügyvezető alelnök és főtitkáron kívül Ekamp Nándor, Urbányi C. József elemi isk. igaz­gatókat, Lázár Kálmán, Végh Mihály polgári isk. igazgatókat és Acsay Ferenc felsőkereskedelmi isk. igazgatót küldötte ki. Ritkán jutott nehezebb feladat osztályrészül egy egyesület vezetőségének, mint ennek. Megalakulása pillanatában az összes tanügyi alkalmazottak lét­érdekét érintő, egyben veszélyeztető státusrendezésnek miként való elintézése jutott feladatául. E célból azonnal kidolgozott egy memorandumot, melyet már november 21-én eljuttatott a főváros illetékes ható­ságaihoz. E memorandum lényege, hogy a tanügyi alkalmazottakat sem létszámukban, sem fizetésükben semmiféle károsodás és sérelem ne érje, az állami rendszerű A), B), C) csoportosítás teljesen mellőz­tessék — az automatikus előléptetés elve érintetlenül hagyassék — a magasabb fizetési osztályokban a°/6-os beosztás vagy töröltessék, vagy ha nem lehet, minél magasabb percentben állapíttassák meg, végül, hogy a közigazgatási tisztviselőkkel való egyenlő elbánás elve a fizetésekben minél jobban kidomboríttassék. E célok elérése érdekében az elnökség állandó permanenciában volt és minden igazgatótanácsi és választmányi ülésen a státus- és fizetésrendezésnek kérdése volt a legfontosabb tárgy. Eme tárgyalások eredményéről 1926. febr. 19-én értesültek a leérke­zett belügyminiszteri leirat útján. Noha ez összegek­ben nagy csalódást hozott, az első memorandum alapelvének lényegét úgy a közoktatási ügyosztály, mint a tekintetes tanács és a kormányrendelet ma­gáévá tette s ez az, hogy 1% kivételével sem státus­beli helyzetében, sem fizetésében vissza nem vetnek senkit s így minden jövendőbeli fizetésrendezés elő­nyeit mindenki teljes mértékben élvezi. Az egyesület és a közoktatási ügyosztály között az együttműködés a legtökéletesebb, legharmoniku­sabb, a tanszemélyzet fontos kérdéseiről nem dön­tenek­­a Szövetség meghallgatása, véleményének ki­kérése nélkül. Az 1926. április hó 16-án megjelent Fővárosi Közlöny 15. számában részint az ügyosztály, részint a tanács javaslata, részint a közgyűlési határozat alakjában mindenki teljes egészében olvashatja a fizetésrendezésre vonatkozó közleményeket. Ebben az első memorandumban kifejtett alapprincipiumok elvben teljesen, a kezdő fokokon pedig összegekben is ki­fejezést nyertek. Ezeket a székesfőváros törvényható­sági bizottsága is magáévá tette. Nem mulaszthatjuk el hálás köszönetünket nyilvánítani azoknak a bizott­sági tag­áraknak, kik a különböző bizottságokban, valamint a közgyűlésen érdekeink hathatós szószólói voltak. Az 1926. április 30-iki közgyűlés a státus- és fizetésrendezést véglegesen letárgyalta, elfogadta s ez most jóváhagyás végett a kormányhoz terjesztetett fel. A tisztviselő osztállyal együttesen másnap, május 3­1-én tisztelegtünk dr. Ripka Ferenc főpolgármester úrnál és kértük, hogy a közgyűlés által elfogadott s a kormányhoz felterjesztett javaslatnak eredeti formá­jában való jóváhagyását minél előbb szorgalmazza. Ez alkalommal olyan biztató ígéreteket kaptunk, ame­lyek feljogosítanának arra a feltevésre, hogy fizetés­rendezésünk ügye végre közmegnyugvásra megoldó­dik. A további tárgyalások kiinduló pontja pedig csakis az elfogadott minimum lehet. A legutóbb megtartott közoktatási bizottsági ülésen pedig meg­történtek a magasabb B) és C) osztályba való be­sorozások, miknek révén az összes iskolatípusoknál a személyzet elég tekintélyes száma részesült rendkí­vüli előléptetésben. Valamint a már leérkezett belügymi­niszteri leirat szerint is megvan a választások megtar­tásának közeli lehetősége. A jóváhagyás végett felter­jesztett javaslat jogérvénye pedig 1925. július 1. A státus- és fizetésrendezés ügyének állandó szemmeltartása annyira absorbeálta a vezetőség minden idejét és energiáját, hogy egyéb rendkívüli fontosságú gazdasági kérdések megvalósítására eddig nem tudott megfelelő gondot fordítani. Bár itt is történtek olyan lépések, melyek évtizedes mulasz­tásokat vannak hivatva pótolni. Ezt a célt szolgálja 1925. október 1. óta a fizetésekből levont 1 százalék. Ennek célja jóléti alap teremtése, aminő a legtöbb tisztviselő ágnál (posta, vasút) megvan. A segítőalapról szóló szabályrendelet 16. §-a szerint a tekintetes Tanács utasítja az elnöki ügy­osztályt, hogy az alap kezelésére és felhasználására szolgáló szervezetbe bevonandó, előkészítő és véle­ményező testületnek a fővárosi alkalmazottakból, illetve ezek megbízottaiból leendő megalakítása iránt a Fő­városi Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének meg­hallgatása után tegyen külön javaslatot. A kitűzött programm, a kölcsönalap felemelése, szanatórium létesítése, bejáró betegeknek orvosi rendelő, ingyenes gyógyszer, nyári üdülőtelep létesítése, elaggott alkal­mazottak részére otthon, tisztviselő-bérházak, örök lakások, tisztviselőtelep építése. Megvalósult már az, hogy az alkalmazottak 2 havi fizetésüknek megfelelő összeget vehetnek fel kölcsönképpen, továbbá a fog­orvosi rendelés a központi városházán és végül a balatonkenesei üdülőtelep. Ezeknek további kiépítése folyamatban van. A programm többi részének meg­valósítása a jövő feladata. Fontos kérdés a vasúti kedvezmény ügye úgy a családtagok, mint a nyugdíjasok részére. Az 1925. decem­ber 2-iki igazgatótanácsülés foglalkozott e kérdéssel és Ölvetzky Pál elemi isk. igazgatót bízta meg a szükséges adatok összegyűjtésével, aki 1926. január 27-én tartott igazgatótanácsi és választmányi ülésen

Next