Fővárosi Közlöny, 1934 (45. évfolyam, 1-30. szám)

1934-03-23 / 12. szám

306 FŐVÁROSI KÖZLÖNY 1­. szám. — március 17. Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy az adószámviteli hivataloknak és különösen a központi igazgatónak, Honffy igazgató úrnak működéséért az elismerés legmelegebb szavait tolmácsoljam. Nehéz időkben a legdícséretesebb módon teljesítették nehéz feladatukat. A mélyen tisztelt polgármester úr figyelmét még a következőkre szeretném felhívni. Az állami hivatalnokok a várt pragmatika helyett oly nyugdíj­törvényt kaptak, amely nagymértékben nyugtalanítja őket. Nem szeretném, hogy a fővárosi alkalmazottak­nak is okuk legyen szintén nyugtalankodni. Tapasz­talatom szerint a nyugtalanság kerékkötője a munká­nak. A főtisztviselőkre vonatkozó választási rendszer ugyan nem alkalmas a státusrendezésre, de mind­azonáltal módot kell találni úgy a státusrendezésre, mint a modern pragmatika megalkotására. A burgonya­kartell létesítését sikerült kivé­denünk, de úgy hallom, hogy zsírkartell készül. Fel­kérem a polgármester urat, hogy méltóztassék eziránt érdeklődni és esetleg a preventív intézkedéseket megtenni. A tiszti főorvos úr jelentése szerint a lakosság természetes szaporodása negatív volt. Ez elég szomorú. Igaz, hogy mi elvégre gólyatelepeket nem létesít­hetünk, de különben is mit érnénk a telepekkel, ha sztrájkolna a gólya. De szükségesnek tartok olyan intézkedéseket, amelyekkel a más állapotban levő és támogatásra szoruló nők terhességüknek például 5. hónapjától kezdve oly állami és városi támogatásban részesüljenek, amely a nőknek további terhességük alatt nyugodt és gondatlan életmódot biztosít. Ez a születendő gyerek fejlődését is előnyösen fogja befo­lyásolni. Nemcsak anyagi támogatást értek ezalatt, hanem ezeket a nőket el kellene látni élelmiszerekkel, csecsemő-kelengyével és más ilyesféle dolgokkal. Olaszországban és Németországban már foglalkoztak ezzel a kérdéssel, sőt intézkedéseket is tettek ilyen irányban. Arra kérem a polgármester urat, méltóztassék ezt a gondolatot konszideráció tárgyává tenni. Egyéb­ként a polgármester úr jelentését tudomásul veszem. Csilléry András: Mélyen tisztelt Közigazgatási Bizottság! Ha az ember tanulmányozza a polgármester úr félévi jelentését, akkor természetszerűleg a székes­főváros egész szociálpolitikájának keresztmetszetét kapja. Ez viszont nagyon szomorú perspektívát tár elénk és azt igazolja, hogy a székesfőváros összlakos­ságának tizedrésze, vagyis minden tizedik ember hatósági ellátásban részesül, illetőleg részesülne, ha erre a célra megfelelő összeg rendelkezésre állna. Mindenesetre ebből is kiviláglik, hogy a székesfőváros anyagi erején messze túlmenően teljesít feladatokat, sőt azt lehet mondani, hogy a székesfőváros állami feladatokat teljesít akkor, amikor a szociális jótékony­ság terén ilyen hatalmas erőfeszítéseket téve, igyekszik a lakosságnak az elégületlenségből és nyomorúságból származó esetleges túlkapásait mérsékelni. Rá kell mutatnom arra is, hogy némi javulás is mutatkozik a polgármesteri jelentés szerint a szegény­ügy ellátása terén, azonban mindennek dacára mégis azt kell mondanom, hogy ha az ember összehasonlítja "a polgármester úr jelentését a tiszti főorvos úr jelen­tésével, akkor megállapíthatja, hogy a főváros lakos­sága szaporodik ugyan, de valószínűleg olyan réte­gekkel, amelyek a közsegélyezettek számát tetemesen növelik. Viszont nem lehet a székesfőváros az egyedüli tényező ebben az országban, amely a közsegélyezés terén a maga munkáját végzi. Ennélfogva nekem az volna az elgondolásom, hogy a fővárosnak kellene kezdeményeznie, hogy ez a közsegélyezés, valamint e szociális feladatok teljesítése az egész ország terü­letén valamelyest összhangba hozassék s bizonyos együttműködés, munkaközösség létesüljön a törvény­hatóságok között és ahogyan mi ez időszerint meg tudtuk akadályozni, hogy a székesfőváros területén ezzel egyesek visszaéljenek, ugyanúgy kellene nekünk lehetetlenné tennünk, hogy az a bizonyos ide történő áramlás azért, mert a főváros jószívű, bőkezű, áldozat­kész, tisztán a főváros terhére hárítsa ezeket a fel­adatokat. Látom, hogy különösen a főváros környé­kéről történik áramlás, amely néha a bejelentések körül észlelt, nem elég rigorózus körültekintésnek, talán bizonyos mértékig adminisztrációs hibáknak is az eredménye. Az illetők ugyanis kimutatják a Budapest területén való ittlakásukat, holott csak át­meneti ittlakásról van szó. Nekünk akár országos an két alakjában, akár más úton-módon rá kellene irányítanunk erre a kér­désre a figyelmet és ha a felsőbbség, a kormányhatóság nem tesz erre nézve intézkedést, akkor méltóztassék akár a Városok Kongresszusán, akár a törvény­hatóságnak valamelyik összejövetelén közös akciót kezdeményezni, amelyen keresztül lehetséges volna olyan kormányintézkedéseket is foganatosítani, ame­lyek által megakadályozzuk a közsegélyek indokolatlan igénybevételét. Bár, őszintén szólva, nagy eredmé­nyeket nem várok és nem hiszem, hogy a közsegélye­zettek száma valami nagymértékben apadni fog, mert amíg munkaalkalmak teremtéséről szisztematikusan nem fogunk gondoskodni, amíg a gazdasági élet alá­támasztását nem fogja a kormány kezébe venni, addig nem lehet számítani arra, hogy a közsegélye­zettek száma valami nagymértékben csökkenjen. Itt hangsúlyozni kívánom, hogy nem egészen száz százalékig áll fenn az a kérdés, amely olyan módon van beállítva, hogy nemcsak a főváros lakos­sága viseli a terheket, hanem viseli maga a termelő közönség is. A termelő- és fogyasztóközönség közé ugyanis beékelődött olyan közvetítő kereskedelem, amely a mai irányított gazdálkodás és irányított értékesítés mellett indokolatlanul terheli meg ezeket a fogyasztási ágakat. Utalok arra, hogy legújabban bizonyos szövetkezeti alapon szándékoznak ezeket a központokat létrehozni, amelyek részben magas tag­sági díjaikkal, valamint különféle bejelentési kötele­zettségeikkel, bizonyos adminisztrációkkal feltétlenül megterhelik magát a termelést és lehetetlen helyzetet teremtenek. Ennélfogva a magam részéről hang­súlyozni kívánom azt, amit a parlamentben az ország értékesítő szövetkezeteinek az élén álló Országos Köz­ponti Hitelszövetkezet elnökigazgatója, Schandl Ká­roly mondott, hogy a fővárosnak a maga részéről arra kell törekednie, hogy a termelő társadalommal a szoros kontaktust megteremtse. Nekünk létre kell hoznunk a kapcsolatot a város és falu, a termelő és fogyasztó közönség között. Ennek a kapcsolatnak a létrehozatala körül szintén a fővárosnak kell iniciálólag közreműködnie és lehetőleg odahatnia, hogy ezek az indokolatlanul magas adók és illetékek, amelyek az élelmi szükségleti cikkeket terhelik és a magas vasúti szállítási tarifa leszoríttassák minden eszközzel, amely esetben a főváros lakossága feltétlenül könnyebb helyzetbe fog kerülni. De utalnom kell arra is, hogy a gabonaértékesí­tésnél az adógabonának a beszedése és értékesítése körül maga a kormányhatóság tudna megfelelően ármérséklőleg közbelépni, ha az adógabonát felhasz­nálná a szociális akciók lebonyolítására és azt meg­felelően olcsóbban bocsátaná a közönség rendelke­

Next