Fővárosi Közlöny, 1946 (57. évfolyam, 29-56. szám)
1946-09-14 / 39. szám
életének előmozdítása révén békében akar élni és éppen a népek megbékélésének érdekében egyre tovább akarja mélyíteni demokratikus berendezkedését. Mi azt szeretnők, hogy ha ezen a Szabadság hídon — amelyet magyar technikusok irányításával magyar munkáskezek építettek —, amikor Nyugat és Kelet nagy népei keresztülmennek, azt láthassák, hogy ennek a hídnak az árnyékában békét óhajt a mi kis népünk és halad a maga fejlődése útján. (Helyeslés.) Budapest dolgozó népe nevében kifejezést kell adnom ezeknek a gondolatoknak. Nem is óhajtom konkretizálni mindazt, ami a szívünkben él, mert hiszen a magyar kormány hivatalos békedelegációja úgy is hangot ad mindazoknak a hivatalos magyar kívánságoknak, amelyek szerint szeretnénk, ha országunk határai, gazdasági és egyéb lehetőségei alakulnának. Meg vagyok arról győződve — tisztelt Közgyűlés —, hogy a magyar béke kérdésében az ország legnagyobb autonómiájának pártjai és e közgyűlés tagjai, de az egész ország dolgozó fiai egyetértenek ugyanazokkal a vágyakkal és célkitűzésekkel, amelyek minket vezetnek s reméljük, hogy ezek meg is hozzák számunkra a kívánatos megoldást. A békével kapcsolatban azonban még egyet el kell mondanom : szabják meg akárhogyan a magyar élet útját, íródjanak meg bármiképen azok a határok, amelyeken belül nekünk élnünk kell, mi élni akarunk és élni fogunk ! (Hosszantartó nagy taps.) Nem óhajtunk életkedvünkről lemondani! Soha sem fogjuk elveszíteni hitünket abban a demokratikus társadalmi berendezkedésben, amely számunkra adatott! Tudjuk hová vezet az az út, amelyen járnunk és fejlődnünk kell, az az út, amely számunkra, a magyarok részére a felemelkedést meghozza (Nagy taps.). Tisztelt Közgyűlés! Éppen e szellemben kell még visszatérnem a Szabadsághíd gondolatához és a tegnapi Szabadsághíd-avatóünnepséghez. Gerő Ernő miniszter úr a magyar társadalomhoz fordult, hogy társadalmi adományozásból építhessük fel megcsodált hídjainkat, mert a szűkre méretezett állami költségvetésünk nem teszi lehetővé, hogy elég rövid idő alatt állíthassuk helyre a többi hidat is, amelyek nemcsak Budapest gyönyörű városképét kidomborítva hangsúlyozzák ki, hanem egyben milliós világvárosunk közlekedési hálózatának is a legfontosabb útvonalait jelentik. E hidak Magyarország legutóbbi száz évének történelméből a legfontosabb fázist ragadják ki és örökítik meg — néhány perc alatt a fasizmus őrült pusztításának estek áldozatul. Budapest népének a nevében — úgy érzem — a legnagyobb örömmel kell csatlakoznom Gerő Ernő miniszter úr felhívásához, kérve azt, itt bent az országban minden embertől, budapestiektől is, hogy ki-ki lehetőségeinek, megélhetésének megfelelően járuljon hozzá egy-egy morzsányi adománnyal ahhoz, hogy ezeket a szépséges hidakat feltárhassuk sírjaikból! Szeretném, ha szavaim a közgyűlési terem falain túlhatolnának, messzire elhalnának e város határain túl, az ország határain át és eljutnának külföldre is, minden jószívű emberhez , akik valaha Budapesten jártak és ennek a városnak látképében gyönyörködtek, szóval mindazokhoz, akik ezt a várostmegszerették — szeretném, ha eljutnának hozzájuk szavaim s kérem őket —, Budapest minden dolgozója nevében nagyon kérem — segítsenek adományaikkal, hogy ezeket a gyönyörű hidakat sírjaikból újra feltámaszthassuk! (Helyeslés.) Remélem, hogy felhívásunknak meglesz az eredménye és a magyar nép dolgozó fiaiban rejlő munkakészséget, tehetséget gyümölcsöztethetjük, amire nekünk ma nincsen módunk a szűkre méretezett költségvetés és pénzügyi lehetőségeink következtében. A magyar nép fiaiban megtalálható hallatlan energia, amely ebben az esetben felszínre tud jutni és annak a lelkes hídépítő gárdának, amelyik a város újjáépítése során csodákat mutatott számunkra, — vezetése alatt nekilendülhetünk ezeknek a hidaknak— és Budapest újjáépítésének hatalmas dokumentumaként — gyönyörű valóságukban és nagyszerűségükben újra visszavarázsolhatjuk őket. Biztos vagyok abban, hogy ezek a hidak — mi örökké ezen fogunk dolgozni — Kelet és Nyugat nagy népeinek békés, egymást megbecsülő életét teszik lehetővé és azt is fogják szolgálni (Nagy taps.) Tisztelt Közgyűlés! Engedjék meg, hogy e gondolatok után a költségvetéshez is hozzáfűzzek néhány gondolatmorzsát. Mindaz, ami a költségvetéssel kapcsolatos, a költségvetés elején található tanulmányszerű összeállítás tartalmazza. Ezek kiegészítéseképen kell elmondanom még azt, hogy ezzel a költségvetéssel — nemcsak azokból a szempontokból, amelyeket ott lefektettünk és már más alkalommal elmondottunk — jelentős fordulathoz érkezett Budapest székesfőváros. Elérkezett odáig, hogy az autonómia szervei most már nem utólagos jóváhagyás formájában fognak működni. Az infláció féktelen rohanása közepette, az autonómia különböző szerveinek, szakbizottságainak és a közgyűlésnek voltaképen csak arra volt módja, hogy az eseményeket az adminisztráció vezetőinek tetteit és cselekedeteit jóváhagyta, vagy utólag kritikáját gyakorolta. Ez nem is lehetne másképen, hiszen a pénz értékének rohamos csökkenése tette lehetetlenné, hogy a város lassú, alapos és beható tanácskozások kialakult módszereivel, szóval az autonóm szerveinek, tanácsainak kikérésével próbáljuk az élet felvetette nehéz kérdéseket megoldani. Az idő és a székesfőváros égető érdeke parancsolólag követelte tőlünk, hogy az adminisztráció vezetősége megfontoltan, de néha pillanatok alatt döntsön. Ma ezzel a költségvetéssel eljutottunk odáig, hogy ezentúl módunkban lesz jelentősebb, nagyobb kérdéseket az autonómia működő szervei elé hozni és az adminisztratív vezetőknek elhatározásaik és intézkedéseik meghozása előtt a közgyűlésnek, illetve a szakbizottságoknak a véleményét, tanácsát, kritikáját mindenkor kikérni. (Helyeslés.) Ezzel, tisztelt Közgyűlés, az adminisztráció válláról az óriási gond és felelősség voltaképen nagymértékben lekerül. Ha egy, két vagy három embernek kell döntenie olyan kérdésekben, amelyekben normális viszonyok között egy 240 tagú közgyűlés dönt, akkor kétségtelen, hogy ez a 240 bizottsági tagra háruramló felelősség— ezekben az időkben — arra az egy, két vagy három személyre nehezedik. E felelősség súlya alatt sokáig nem is lehet dolgozni, mert ez alatt minden egészséges embernek össze kell roppannia! Engedje meg a. Közgyűlés, hogy az adminisztráció nevében is örömmel üdvözöljem ezt a napot, amidőn a közgyűlésnek módjában áll a költségvetésbe alaposan belenézni és a székesfőváros jövendő gazdálkodását maga veheti kézbe. Anélkül, hogy gondolatokat akarnék bőven ismételni, röviden szóvá kell megint tennem : az autonómia maga üres szóvá válik, ha nincsenek meg az erős pillérei. Mik ezek a pillérek? Elsősorban pénzügyi megalapozottság képezi az autonómiának azt a bázisát, amelyen az egészségesen — mondhatnám : jól olajozottan — működni képes. Amikor tehát az állam egy új adóreformmal, az adózásnak az áttekinthetetlen zűrzavarát valamilyen áttekinthetőbb rendszer szerint igyekezik átalakítani, akkor itt lenne az ideje annak, hogy az autonómia pénzügyi megalapozottságának a kérdése is egyszers mindenkorra véglegesen tető alá kerüljön. írásbeli javaslatomban kitértem erre a kérdésre is, azért engedjék meg, hogy arra — a kérdés fontosságára való tekintettel — szóval is visszatérjek. (Halljuk! Halljuk!) Az adózás az eddig is átengedett adók, pótadók, állami térítések és hozzájárulások következtében az autonómiát állandóan az elé a veszélylehetőség elé állította, hogy pénzügyi alapjait a kormány akármikor meg tudta dönteni. Hiszen ez a jelentős összeg, amelyet a betegápolási pótadó címén a székesfővárosi kórházakban kezelt szegénybetegek után, valamint az az összeg, amelyet a nép- és családvédelem céljaira pótadó címén az állam átengedett a városnak, csak időleges volt, engedélyezését, jóváhagyást feltételezetten a költségvetésbe beépítve, minden évben a belügyminisztertől külön kellett kérnie a városnak. Tisztelt Közgyűlés! Az adóreform úgy rendezi kérdéseinket, hogy a hátbéradóból, az egyesített kereseti és jövedelmi adóból, a társulati és tantemeadóból 35%-ot enged át az állam a székesfővárosnak, míg a föld- és illetményadóból 20%-ot, a forgalmi adóból pedig 10%-ot. Természetesen ez adórendezések képezik a székesfőváros legfontosabb jövedelmét és az is természetes, hogy a költségvetésben a kiadásokat előirányozni csak a jövedelmekre lehet; e jövedelmekre — a konkrét számösszeget az állam illetékes hatóságaitól kaptuk — ráépített kiadásokból látható: a székesfőváros költségvetése 17.000 000 forint deficittel zárul. Tisztelt Közgyűlés! Előterjesztésemben javasoltam, hogy e kérdés egyszers mindenkori rendezése érdekében célszerű lenne, ha az állam mindazokból az adókból , amelyeket a budapesti polgárok Budapest területén fizetnek és amelyek a székesfőváros pénztárához folynak be —, tekin-