Fővárosi Közlöny, 1947 (58. évfolyam, 28-55. szám)

1947-12-31 / 55. szám

beszerzésére, mert ez égetően sürgős és fontos, megoldandó kérdés. Tisztelt Közgyűlés! Befejezem felszólalásomat. Biza­lommal vagyunk mindkét ügyosztály vezetése iránt. Az elmondottakat nem azért tettük szóvá, hogy az együtt­működést megrontsuk, vagy olyan viszonyt alakítsunk ki, amely a komoly munkát lehetetlenné teszi. Ha azonban azt tapasztaljuk, hogy a most előadott indítványok nem talál­nak kellőképen meghallgatásra, akkor a következő alkalom­mal sokkal élesebben fogjuk ezeket a kérdéseket szóvátenni. A tárgyalás alatt levő költségvetési fejezeteket mind a magam, mind pártom részéről elfogadom. (Helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik Turóczi-Trostler József bizottsági tag úr. Turóczi-Trostler József: Tisztelt Közgyűlés! Én állok a legsúlyosabb probléma előtt: annyi mindenről kellene beszélnem és mindössze tíz percnyi időm van. Sokat beszél­tünk kultúrpolitikánk és kultúrprogramunk ideológiai alapjairól, társadalmi, gazdasági vonatkozásairól, ezért felesleges, hogy a rendelkezésemre álló tíz perc keretében ezekre a problémákra is kitérjek. Viszont szükségesnek tartom, hogy tételszerűen megfogalmazzak néhány dolgot, mintegy elméleti alapvetésül ahhoz, amit el akarok mondani. Kultúreszményünk az osztatlan, egyöntetű, prog­resszív magyar kultúra, amely ép olyan mértékben nemzeti, mint amilyen mértékben egyetemes. Ez a magyar kultúra — áthatva a humanitás szociális szellemétől — nem akar többé elválasztó falakat látni a dolgozók és az értelmiség kultúrája között. De kultúra alatti, vagy kultúra mögötti rétegeket sem akar látni. (Ügy van! Úgy van!) Minden kultúrszervnek és intézménynek csak abban az értelemben van létjogosultsága, hogy a maga helyén kultúrszükségleteket elégít ki s teljesítőképességének maxi­mumát és optimumát adja. A fővárosnak megvannak a maga különleges kultúrfeladatai, de ezek csak az osztatlan magyar­ kultúrával összhangban valósíthatók meg. Meg­szüntetjük az anarchiát a gazdasági és politikai életben, de a kultúra életében is. Ezért tűrhetetlen, hogy az egyik feladat, intézmény, vagy szer gyengítse és akadályozza a többiek munkáját. Tisztelt Közgyűlés! Körülbelül ez a kivonata annak az előadásnak, amelyet tartottam volna, — ha megtart­hattam volna. Most az a kérdés, vájjon a főváros kis és nagy kultúr­intézményei hogyan felelnek meg ezeknek a szempontoknak és követelményeknek? A XI. ügyosztály óriási tartomány. Ideje lenne, hogy ,egy pár csoport onnan kikerüljön, — erről azonban majd később beszélek. Kezdem a Fővárosi Könyvtáron, mint Budapest és az ország egyik legfontosabb, legjobban működő és a legérzékenyebb apparátussal ellátott intézményén. Ez az első olyan intézmény, amely a felszabadulás után tüstént elkezdte a maga működését; ez volt az első könyvtár, ahol télikabátban leülhettünk és könyveket olvashattunk ; és az első olyan intézmény, amely ma körülbelül o­tt tart, ahol a béke utolsó esztendejében­­ elérte könyvállományának maximumát, azt, amit valamikor már elért. Ennek a könyvtárnak igen fontos feladatai vannak. Nyugodtan mondhatom: valamikor ez volt Délkelet­európa egyetlen könyvtára, ahol tájékozódni lehetett a szociológia, a lélektan, a gazdaságtörténet és a város­politika kérdéseiről. Ezt a funkciót ezután is teljesítenie kell nemcsak Magyarországon, hanem Európa jórésze felé. Kiegészítette magát újabban egy pár osztállyal, amelyek eddig nem voltak. Igaz, hogy múzeális jellegűek, de közvetve a könyvtár céljait szolgálják. Nem értem Matits bizottsági tag úrnak egypár ellenvetését. Azt a kívánságát sem tudom teljesíteni, magamévá tenni, hogy a főiskolai hallgatók legye­nek abban a helyzetben, hogy a Fővárosi Könyvtárban készülhessenek a kollokviumokra és a vizsgákra. Matits Lajos: Nem így mondottam! Turóczi-Trostler József: Ha nem így mondotta bizottsági tag úr, akkor úgy, hogy ott olvashassák a tan­könyveket. Erre a Fővárosi Könyvtár nem rendezkedhetik be, mert a főiskolai hallgatóság nem kifejezetten tan­könyvekből készül, hanem tudományos kézikönyvekből. Matits Lajos: Én is tudom ezt, én is jártam egyetemre! Turóczi-Trostler József: Másodszor pedig Magyar­országon csak az egyetemi könyvtárak vannak abban a helyzetben, hogy a tudományos könyvek tekintetében — akár magyar, akár idegennyelvűek — a szükségleteket kielégíthessék. Abban az esetben, ha sikerül majd külföldről ilyen könyveket beszerezni, vagy ha a magyar tudományos irodalom eljut végre­ odáig, hogy minden szükségletet ki tud elégíteni, akkor a Fővárosi Könyvtár is beszerezheti ezeket a könyveket. Addig sajnos, az a helyzet, hogy csak az egyetemi könyvtár, részben az Akadémia, részben a Múzeum könyvtára tudja kielégíteni a szükségletet. Azonkívül hadd emlékeztessek arra, hogy kollégiumaink vannak, amelyeknek a dotációi — úgy látom — megfelelőek. (Felkiáltások: Nem megfelelőek !) Ha pedig nem megfelelőek, akkor a kollégiumok vezetői kövessenek el mindent hogy .. . Matits Lajos: Szegény az ország! Turóczi-Trostler József: Ha az ország szegény, akkor ne várjanak a Fővárosi Könyvtártól olyasmit, aminek nem tud eleget tenni, mert a Fővárosi Könyvtár dotációja mindössze arra elegendő, hogy évenként — ha a forrásaim hitelesek­­— 10.000 könyvet tud beszerezni. Matits Lajos: Fel kell emelni a dotációt. Ezt is javasoltam! Turóczi-Trostler József : Rendben van, azonban van egy koalíciós megállapodás, hogy a költségvetésnek egyetlen tételéhez sem szabad hozzányúlni. Matits Lajos: Nem is most javasoltam! Már úgy kellett volna megállapítani. Turóczi-Trostler József: Én leszek az első ember, aki azzal a javaslattal jövök, hogy a Fővárosi Könyvtár évenként megfelelő könyveket szerezzen be, ha erre mód nyílik. Azonban tovább kell mennünk. Valóban a minél nagyobb fokú decentralizáció a Fővárosi Könyvtár feladata. Minél több sikókkönyvtár, minél több mozgó­könyvtár, minél több villamosított könyvtár kell, de sokkal nagyobb keretben, ahogyan a Fővárosi Könyvtár elkezdte. Még egy probléma jutott hirtelen az eszembe. A Fővárosi Könyvtár tisztviselői között vannak olyanok, akiknek tudományos képesítésük van, tudományos feladatokat látnak el, tehát rájuk is vonatkozik az a miniszteri rendelet, amely az ilyen tisztviselőket tudományos pótlékban részesíti. Javaslatot nem teszek, de tisztelettel felhívom az ügyosztály vezetőjét, gondoskodjék ennek a rendeletnek a végre­hajtásáról, a Fővárosi Könyvtár vonatkozásaiban is. A Fővárosi Könyvtárral kapcsolatban van egy javaslatom. Az előbb arról beszéltem, hogy ez az ügyosztály túl van terhelve feladatokkal és munkával. Ezért javasolom (Olvassa) : " Utasítsa a közgyűlés a polgármester urat, hogy a főváros nyilvános és egyéb könyvtárainak egységes irányí­tására központi szervet létesítsen, ugyanakkor a könyvtári ügyek intézését a XI. ügyosztályból a VII. ügyosztályba tétesse át. Annál is inkább szükséges ez, mert a Fővárosi Könyvtár része annak a kulturális, pedagógiai programnak, amit meg akarunk valósítani. Az ügyosztály pedig, amelynek köze van ehhez a programhoz, kétségtelenül a VII. ügy­osztály. Második problémánk: Budapest és az irodalom. Itt engedje meg Matits bizottsági tag úr, hogy helyre­igazítsam egyik axiómáját arról a szennyirodalomról és arról a posványos irodalomról­, amelyet szerinte a főváros bocsátott ki Európába. Herczeg Ferencről nem akarok beszélni, olyan rétegnek az írója volt, amellyel nem vagyunk azonosak. Ha Molnár Ferencre gondolt, engedje meg, hogy ne beszéljek róla. Említette a Cigánybárót is, mint magyar terméket. Kénytelen vagyok itt is helyreigazítani. A cigány­bárónak főszerzője Jókai Mór. Az ő elbeszélése alapján dolgozta át operett-szöveggé Petőfi összes műveinek fordítója zeneszerzőjét pedig Johann Strausznak­ hívták, aki a leg­tisztábban megőrizte a bécsi zene hagyományait. Az ő értékelésénél hadd hivatkozzam Kodályra. Matits Lajos: Már nem élnek! Turóczi-Trostler József: Nem élnek, de emléküket ne érje mocsok és folt. Elnök : A bizottsági tag úr beszédideje lejárt. Turóczi-Trostler József: Ha a közgyűlés fontosnak tartja, hogy ezeket a dolgokat megvilágítsam, tisztelettel kérem beszédidőm meghosszabbítását. Elnök: Hozzájárul a közgyűlés a beszédidőnek 10 perccel való meghosszabbításához? (Igen !) A közgyűlés hozzájárult, tessék a beszédet folytatni. Földes Mihály: Szép ez, de azért röviden, velősen! Turóczi-Trostler József: Budapest és az irodalom külön fejezete a főváros és az ország szellemi életének. A »Budapest« Irodalmi és Művészeti Intézet egyetlen olyan intézménye a fővárosnak, amely a legszűkösebb keretben.

Next