Fővárosi Közlöny, 1963 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1963-10-31 / 10. szám
102 FŐVÁROSI KÖZLÖNY helyesnek tartaná, hogy a kerületi tanácstagok részére kerületi szinten és bontásban hasonló anyag készüljön, mint a tanácstagi beszámolókról szóló jelentés. A jelentést igen jónak találja, a statisztikai táblák egykét rovattal való bővítését, a határozati javaslat 3. pontjának pedig kiegészítését kéri. A táblázatokban a közérdekű javaslatok csak területi bontásban szerepelnek, helyes volna azokat szakigazgatási ágak szerint is felsorolni. Továbbiakban a kereskedelmi osztályon feldolgozásra váró javaslatok közül a Nagyvásártelep raktárkérdésének megoldásával foglalkozik. A vasúton szállított áru mind a Nagyvásártelepre érkezik, ami nincsen gépesítve, nem korszerű és a kétmilliós város követelményeinek a tárolás tekintetében nem felel meg. Az előterjesztett határozati javaslat 3. pontjának következő kiegészítését kéri: „A végrehajtó bizottság a kapott ellenőrzési jelentésről, valamint az ellenőrzési jelentés alapján megtett intézkedéseiről tájékoztassa a a tanácsot 1964. március hó 31-ig". Lőwinger Andorné megemlíti, hogy a házkezelési állandó bizottság rendkívüli ülésen foglalkozott az előterjesztés anyagával. Örömmel üdvözli a határozati javaslatokat, amelyek alkalmasak arra, hogy az állandó bizottságok munkáját elősegítsék. A határozati javaslat 2. pontjának azt a részét, hogy „munkájuk során a helyi sajátságok figyelembevételével alkalmazzák", nem találja teljesen érthetőnek. Helyi adottságokról van-e szó, vagy pedig valami egészen különös olyan dolgokról, amelyek az irányelvek megvalósítását akadályozzák. Földeáki Béla arról a megvalósult gyakorlatról beszél, amellyel a fővárosi tanácstagokat albérletbe adják a kerületeknek, ahol tulajdonképpen tanácstagi életüket élik, leszámítva azt a kis időt, amelyet az állandó bizottsági tagság, vagy pedig egy-egy tanácsülés jelent. Így tehát a fővárosi tanácstag a részleteket látja, ha viszont a jövőben nem készen látják először a községfejlesztési tervet és lehetőség nyílik arra is, hogy csakugyan beleszóljanak, nem lesz ilyen éles az ellentét az egész és a rész között. Tapasztalata szerint a fővárosi tanács dolgozói nevelésre szorulnak még a tanácstagokkal való bánásmód terén. Javasolja, hogy olyan esetben, amikor tévesen címeznek meg valamely beadványt, ne küldjék vissza azzal az udvarias megjegyzéssel, hogy nem hozzájuk tartozik, hanem juttassák el ahhoz, aki az ügyben intézkedni tud. Javasolja, törekedjék az országos vezetés még inkább annak a bebizonyítására, hogy másutt is lehet élni, nemcsak Budapesten és a fővárost háttérbe nem szorítva, de részére méltánytalan előnyöket sem biztosítva tegyen intézkedéseket. Dávid Ferenc példákat hoz fel arra, hogy az apparátusi ügyintézés nem mindig megfelelő. Az a véleménye, hogy a tanácstagi munka, a legutóbb eltelt fél esztendő alatt, pozitív előrehaladást mutat. Az előterjesztésben jelentős helyet foglal el a társadalmasítás gondolata. Úgy érzi, hogy ez a gondolat a maga különböző fázisaival legfőbb útja annak a folyamatnak, amelyben végigmegy a szocialista állam továbbfejlesztése. A társadalmasítás során alapvetően két fázist lát. Az egyik, amikor ez még csak annyit jelent, hogy a társadalmi aktívák százai, vagy ezrei segítik a tanácsot. A másik ennek már egy magasabb fokozata, amikor az igazgatási szervezet hatósági jogosítványokat ad át a különböző állami szerveknek, szervezeteknek. Mind a két fázisnak bőven vannak problémái. A tanácstagi beszámolók állandóan visszatérő problémája a munka szervezetlensége, az emeletráépítéseknél s a sortatarozásoknál. Jogos a lakosságnak az a kérelme, hogy ezt a munkát szervezettebbé és kulturáltabbá kell tenni. A lakosság bevonását nemcsak a fizikai munkákra való mozgósítás terén, hanem egyre szélesebb körben kell megvalósítani. A társadalmasítás szélesítése és a vezetés színvonalának emelése egymást szervesen egészítik ki. Probléma van a hatósági jogkörök átadásánál, amelyről egyelőre csak beszélnek. Ezután foglalkozik a fogadóórák szervezetlenségével. Tekauer Péterné a nevelés kérdésével foglalkozik, és felhívjaa figyelmet arra, hogy a társadalom széles rétegei csak felszínesen ismerik a nevelési reformtervet. Éppen ezért a tanácstagokra is hárul az a feladat, hogy az ifjúság nevelésének célját és módját ismertessék. Javasolja, hogy a kerületi oktatási osztályok szóban, vagy írásban világosítsák fel a tanácstagokat a legalapvetőbb, legfontosabb kérdésekről, hogy minden tanácstag érdemben tudjon ezzel az igen fontos kérdéssel foglalkozni. Lukács István az állandó bizottságok hatósági jogkörrel való felruházására vonatkozó bekezdéshez javasolja, hogy a fővárosi tanács lakásügyi állandó bizottsága is kapjon hatósági jogkört. Ezt a javaslatát megfelelő okfejtéssel alá is támasztja. Az elavult jogszabályok korrekciójával kapcsolatban javasolja, felsőbb államhatalmi, államigazgatási szerveinknek indítványt kell tenni, hogy gyorsítsák meg azt az előkészítő munkát, amely jelenleg is folyamatban van már. Továbbiakban ismerteti, hogy az építőipari vállalatok dolgozói körében milyen megértő visszhangra talált a szombat-vasárnapi munka bevezetése a tervek teljesítése érdekében. Egyébként saját tapasztalata alapján az a megállapítása, hogy mind a fővárosi, mind pedig a kerületi tanácsok hivatali szervezetében segítőkészséget tanúsítottak, amikor kérelemmel fordult hozzájuk. Vági Miklósné az irányelveknek azzal a részével foglalkozik, amelyben arról van szó, hogy a tanácstagokat a választókerületüket érintő fontosabb kérdésekben tájékoztatni kell, illetve ki kell kérni a véleményüket. Ezt már többször hangoztatták, de a kerületi és a fővárosi tanácstagok igen sok esetet tudnának felsorolni, amikor mellőzik őket.Tapasztalata szintén az, hogy a fővárosi tanács hivatalaiban nem bürokraták ülnek. Felszólalása további részében a tanácstagi beszámolókon felvetett közérdekű kérdések intézésével foglalkozik. Ezekre a kerületek legtöbbször formális válaszokat adnak, bár jóllehet, hogy a beszámolókon felvett jegyzőkönyvek nem is rögzítik mindig pontosan az elhangzottakat. Gyakran előfordul az is, hogy egyáltalában nem is küldenek ki jegyzőkönyvvezetőt. A válaszokban sokszor tesznek olyan ígéreteket, amelyeket nem valósítanak meg. A be nem váltott ígéretek lejáratják a tanácstagok tekintélyét. A lakóbizottságokra és a tanácstagokra a lakóterületeken sokirányú tevékenység és nevelő munka hárul. Munkájukhoz azonban elengedhetetlenül szükséges mindenekelőtt a tanácsi apparátusok támogatása. Tóth József, mint a lakásügyi állandó bizottság tagja szintén hangoztatja, hogy a lakásügyi jogszabályok jórészét az élet már túlhaladta. A lakásügyekkel kapcsolatban igen sok probléma adódik és ezekben úgy dönteni, hogy az embereknek is jó legyen, de törvényességi szempontból se lehessen megtámadni a döntést, sokszor valóban betűvágásnak látszik. Helyes volna, ha a fővárosi tanács szakigazgatási szervei és a kerületi szakigazgatási szervek jobban együttműködnének. Megítélése szerint az irányelvek igen helyesen foglalkoznak az ellenőrzéssel, ezen belül azonban a helyszíni ellenőrzések kérdését szeretné előtérbe hozni, mert ilyen módon sok visszásságot lehetne megelőzni. Hiányolja, hogy a fővárosi tanácstagok nem kapták meg — a legutóbbi tanácsülésen megígért — VB. munkaterv második félévi átdolgozott példányát. Szigeti József véleménye szerint az építési munkák elkezdése előtt annak szükségességét alaposan meg kell vizsgálni. Itt konkrét példával támasztja alá az elmondottakat. Felteszi a kérdést, hogy a végrehajtóbizottság elnökhelyettesei mikor tartanak fogadó órát a fővárosi tanácstagok részére. Tátrai Ferenc helyesli az irányelvek létrehozását és az a véleménye, hogy nem lenne helytelen, ha egy, vagy másfél év múlva állást foglalna a végrehajtó bizottság és az irányelvek gyakorlati megvalósításának tapasztalatait ismét a tanács ülésére terjesztené. Kéri, hogy a tanácstagi beszámolókon felvetett, a homoki szőlői és az akadémiai telep építési problémáját a lehetőséghez képest oldják meg, hogy a legközelebbi beszámolón már ilyen módon tudjanak bejelentést tenni. Helyesnek tartja az állandó bizottságoknak a tanácsülésen való beszámoltatását. Saját munkamódszerükből bejelenti, hogy az oktatási állandó bizottság a kerületi állandó bizottságokkal való együttműködés érdekében, — az anyag egyidejű megküldésével — minden ülésre meghív két kerületi ÁB. elnököt. A 21 napirendi ponttal kapcsolatban hangoztatja, hogy nagyon helyes a kerületi tanácstagok beszámolóinak időbeli széthúzása azért, hogy a beszámolókon a fővárosi tanácstagok részt tudjanak venni. A 2. napirendi tárgy határozati javaslatának 4.) pontjával egyetért, mert sor 1963. noverrber 30.