Fővárosi Lapok 1870. július (140-166. szám)

1870-07-29 / 164. szám

val együtt ezek képezik a sereg magvát, és nagyrészt Páriában és Páris körül vannak elszállásolva. Ezek közül a gárdák, a Masseurs d’Afrique és a spahik (arab bennszülöttek keleti ruházatban és piros baraté­ban) lovas­ katonák. Franciaország egyéb lovassága azonban nem örvend elsőrendű hírnek. A valóban jó, nyugodt, hidegvérű lövészek száma nem túlnyomó a francia sorkatonaság közt, a­mi könnyen is meg­magyarázható véralkatukból, mert sokkal hevesebb, izgatottabbb, könnyebb vérű a francia katona, mint­sem higgadt számítással lehetne. A turko­k főereje a szuronytámadásban fekszik; harcmodoruk sokban hasonlít az osztrák katonákéhoz. A francia sereg 1830 óta gyakorló tért talált Algir izzó mezején. A mi Oroszországnak a Kauká­zus, az Franciaországnak Algir. A háború iskoláját ott végzik a katonák, ott gyakorolják, ott edzik, ott készítik elő magukat nagyobb küzdelmekre. A fran­cia tábornokok jó része szintén Afrika hó­napja alatt szerezte tiszti rajtját. Az állandó katonaság száma megközelíti a félmilliót, a mobilgárdával együtt körülbelül kilencszázezerre rúg Hogy a most folyó háborúban nagy tényező a tengerészeti osztály, ki ne tudná ezt ? A francia marina a poroszt épp tízszerte múlja fölül: 58 páncélos fregattá ott, 5 itten, 378 sorhajó ott, 38 itten. Rövidre vonva,ezek a phisikai és erkölcsi tényezők, melyekkel most Napóleon egy beláthatlan horderejű háborút kezd. A r­e­k­l­á­m. („Egy világfi naplójából.“) A nagyhatalmak közé a közvéleménynél sok­kal több joggal sorozhatjuk a reklámot; ez az, mi a közvéleményre pecsétet nyom, vezeti, fölötte ural­kodik, sőt nem ritkán zsarnokoskodik is. A reklám villanyos hálóját a nagy városok, országok, az egész művelt világ és földgömb fölött kiterjeszti. A reklám — miként ama hatalmas folyadék, a villám, melyet mint hírnököt, írnokot és orvost szolgálatunkba vo­nunk, sehol föl nem fedezhető, bár mindenható és mindenütt jelen való. A­mit közönségesen reklámnak nevezünk, e ne­vet nem is érdemli meg. A reklám nem csodaszer, melyet minden szögleten kínálnak; a reklám lassan, de biztosan ható méreg, melyet — a­nélkül, hogy csak sejtenéd is — gyakran egy csésze b­eában, egy szippantás burnótban, egy gyöngéd pillantásban veszesz magadhoz. Titokteljes fonalai közül egy párt kezedbe adok, nyájas olvasó. A Faubourg St. Germain egyik előkelő szalon­jába vezetlek. A társaság és irodalom legválogatot­­tabb elemeiből álló kör beszédtárgyát Augier új darabja és Metternich hercegné új toiletteje mellett M. spanyol követségi titkár s D. hírlapíró párbaja képezi. Kik ezek az urak ? Neveiket máig még csak nem is emliték, s mostan közajkon forognak. S mind­ez egy könnyű kardszúrás következtében történik, melyet D. úr jobb karján kapott. Mily olcsó reklám ! Reklám ? És tovább ? A segédek, a szépvilág, a diplomácia és az irodalom föl vannak izgatva. A két ellenfél a párbaj előtt és után egymás egéssé­­gére egy üveg pezsgőt iszik, az ismeretlen spanyol egyszerre minden körbe be van vezetve, s az addig névtelen hírlapíró tárcáit a legnagyobb kíváncsiság­gal olvassák. Egy londoni nagykereskedő közel áll a tönkre­­j­utáshoz ; az irodákban, kávéházakban és a börzén már csak bukásáról beszélnek, ismerősei kitérnek előtte, barátai szánakozó megütődéssel köszöntik. Egyszerre csak új fogatban kocsizik végig az utcá­kon, lovai sokak előtt fölülmúlják a walesi herceg lovait, neje képzeletdús eleganciát fejt ki, s a Waison legfényesebb táncvigalma palotájában egyesíti a pénzes zsák arisztokráciáját. A konyhára és a sző­nyegekre ezreket pazarol, s a nő szintén ezreket ta­pos az utca sarába. Mily könnyelműség ! Reklám­­­nyájas olvasó, a fogat, lovak,toilette és táncvigalom mind Csak reklám ; a nagykereskedő soha sem volt takarékosabb, és soha sem számított jobban. Reklám­­ és hitele újra jó lábon áll. Varsóban dr. O. és szép neje iránt élénken ér­deklődnek. Mindenki csak O. által kívánja gyógyit­­tatni magát, a táncvigalmakban mindenki csak nejét óhajtja látni bálkirálynő gyanánt. A betegek címei s a meghivó­j­egyek egész kis hegyet képeznek sza­lonjának asztalán, s dr. D. mindezek dacára egy év előtt még egészen ismeretlen fiatal orvos volt és csupán egy betege vola a saját neje. Szegény nő! Egésségesnek látszik, de telt alakjával ellen­tétben áll a sötét fürtöktől övedzett sápadt arc. Szen­vedélyes táncosnő, minden nyilvános táncvigalom­ban rész veszt s a mulatság vad örvényében rendesen táncosának karjai közé roskad. Ájulva viszik ki a teremből, mindenki a szép nő körül foglalatosko­dik : „Orvost! gyorsan orvost!“ hangzik egyszerre százfelől. Ekkor lelkendezve egy férfi rohan be . . . a nő férje ; eb­be veti magát s mindent elkövet, hogy életre hozza. A nő zárt szemekkel, szétbomlott für­tökkel fekszik a divánon , igy még kétszerte szebb. Körülötte egész kör képződött. Suttognak fölötte, dicsérik és sajnálják egy pillanat alatt; egyszerre csak mélyet lélegzik, fölveti szemeit és mosolyogni kezd. Mostan már az orvos nevét is megkérdezik, ki a nőt megszabadítá. A nevet először hallják, de a reklámnak hatása volt. A lengyel nők pompásan tudnak játszani és dr. D. mostan a legkeresettebb orvos az egész királyságban. A híres orosz költő Lermontov, mint fiatal kato­natiszt, félig kétségbeesve ült Pétervár első szépsé­gének, Trubetzkoi hercegnének szalonjában. Senki sem vette észre , senki sem szólt hozzá, senki sem hallgatá ki halk kérdéseit. Sötéten füg­gesztő szemeit a terem padlózatára s elmélyedve, észre sem vette, midőn a társaság b­eázni a szomszéd terembe távozott. Egyszerre csak egy kicsiny, puha kéz terhét érző vállain, fölpillantott. A szép hercegné mosolyogva állott előtte. „Mi baja van, Lennontow ?“ kérdé részvéttel. „Meghalok igénytelenségem miatt!“ válaszolá a tiszt keserűen. „Szerelmes ön ?“ kérdé a szép nő. „Csak egy nőt szerethetnék — kegyedet! De nem találná-e nevetségesnek a fiatal katonatiszt szerelmét, ki harci tűzben még soha sem állott, s a fiatal költő lángját, kinek verseit mostan még csak az iskola padjain s a kaszárnyák ablakaiban ol­vassák ?“ A hercegné hallgatott. Lermonton fájdalmasan fölkacagott. „Ön dicsvágyó, ismeri tehetségét s roszúl esik, hogy nem akarják méltányolni!“— szólt a szép asz­­szony, — olvassa föl nekem költeményeit.“ Lermontow fölgombolta egyenruháját, mel­léből néhány lapot vett elő és olvasott. A her­cegné némán hallgatta. Midőn a fölolvasás véget ért, fölemelkedett s megragadta Lermontow mindkét kezét. „Lermontow, ön lángész, önnek nem kell más — csak reklám. Én r­eklámot csinálok önnek. Belesze­retek önbe.“ A szép asszony hirtelen átkarolta az ifjú költő nyakát, és szenvedélyesen megcsókolta. „Kegyed szeret engemet!“ kiálta Lermontow elragadtatva, s a hercegné lábai elé veté magát. „Csak hazafiságból!“ mondá a hercegné gonosz mosolylyal — „Oroszországnak szüksége van nagy költőkre.“ Lermontov pár év múlva Puskin mellett Orosz­ország legünnepeltebb költője lön ; most már a világ­­irodalomhoz tartozik s mindenütt elragadtatással ol­vassák költeményeit, melyeket amaz este hazájának legszebb asszonya előtt reszkető hangon fölolvasott. 70­9 Fővárosi hírek. * Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök vár­va várt válaszát azon állásra vonatkozólag , me­lyet a kormány a kitört háborúval szemben el­foglal , tegnap adta meg a képviselőházban. — Azt hiszi, hogy a kormány nem felelne meg a mo­narchia érdekeinek, ha oly semlegességet követne, melyben bármely hatalom kihívást láthatna, de épp oly kevéssé felelne meg hivatásának akkor, ha fegy­vertelenül kívánná a hadjárat lehető esélyeit bevárni. Az igaz út a kettő közt a középen van, és ezt fogja a kormány elfoglalni, mert e tér az, melyen az ösz­­szes közvélemény támogatására számíthat. Egyszers­mind kijelenti, hogy döntő körökben egyátalában nem létezik azon szándék, hogy Németországban Ausztria 1866-diki állását visszanyerje. E válasz szólt Tiszának. Madarász kérdéseire, úgy hiszi, nem szükséges ezek után külön válaszolni. Csanády Sán­dor közbeszól: De már csak kérni fogom a miniszter urat! A ház e felhívást nagy derültséggel fogadta és Andrássy fejét rázva ugyan, de egész készséggel azt válaszolja neki tett kérdésére, hogy a kormány haj­landó a semlegességet fentartani, hogy képes-e, erre nézve azt válaszolja neki, hogy Európában ma erre senki sem válaszolhat. (Elénk derültség.) Csanády, mint Madarász interpellációjának egyik aláírója,ennek távollétében hangzatos szavakkal kezdi elmondani kezében már készen tartott mondókáját, melynek első szavai mindjárt félreértésre adtak alkalmat. Úgy van meggyőződve, — mondja, —• hogy szegény el­árvult hazájának... Tovább nem mondhatta. Somsich elnök figyelmeztette, hogy e komoly perc­ben válaszsza meg kifejezéseit. (Nagy zaj.) — Csanády folytatja : igenis megtartom e kifejezést : e szegény magyar haza el van árvulva. Elnök öröm­mel constatálja, hogy roszul hallott. Ugyanis ezt értette: elárult haza. Végül kijelenti Csanády, hogy meg van elégedve a válaszszák A miniszterelnök ezután két törvényjavaslatot nyújtott be. Egyikben 5 millió póthitelt kér a tartalékosok sorából a hon­védségbe belépő 50.000 honvéd fölszerelésére, a má­sikban felhatalmazást arra, hogy az ez idén besoro­zott újoncokat szükség esetén még 1. évi október előtt behívhassa gyakorlatra. A ház e javaslatokat még e héten fogja tárgyalni. A zárt tanácskozmány­­ban, mely a föntebb vázolt nyilvános ülést megelőzte, belenyugodtak a képviselők abba, hogy ezen ülés­szak eloszlatásával egyidejűleg nyitassék meg az új ülésszak is. Ez valószínűleg a jövő hét első nap­jaiban fog megtörténni. * Munkácsy Mihály híres „Siralomház“-ának rajzát a „Gartenlaube“ legutóbbi száma közli. Müller von Koenigswinter írt hozzá ismertetést, megjegyez­ve, hogy Munkácsy épp oly geniális a festészek, mint Petőfi a költők között. * A mai honvéd m­enház bálra figyelmeztet­jük a pesti szépvilágot. Ez alkalommal sokan ké­szülnek a császár-fürdőbe. — A nőképz­ő-e­g­y­­­e­t hangversenyes táncestélye pedig aug. 3-án lesz a Margit-szigeten. A jegyek ára ez: körszék 3 frt, zártszék 2 frt, bemenet 1 frt 50 kr. E jegyek a tánc­vigalomra is szólnak. A visszaszállításról a rendezőség gondoskodik. * A budai színkörben tegnapelőtt Sziglige­ti „Gigán­y“-ot játszották K­ő­m­­­v­e­s Imre jutal­mára, ki, mint halljuk, ma már szerződött tagja a társulatnak. Benne a színkör igyekező tagot nyert, ki — egyes túlzásait leszámítva, — saját szerepkörében valódi komikai erővel is tud alakítani. Operettekben különösen használható színész leend, mivel ügye­sen játszik és bő repertoriéja van. „A cigányában gonddal ábrázolta a címszerepet, s bár nem tudta is kiemelni e kitűnőleg rajzolt tragikomikus alak min­den jellemző vonását, többet szépen eltalált, s a­mi főérdeme : nem túlozott. Al­b­­­s­y Anna k. a., mint vendég, Rózsi szerepében, ez este lépett föl először. Csinos, gyöngéd szinpadi alak, kifejező szemekkel, de, mint látszik, még kevés szinpadi gyakorlottság­gal. Tehetsége felől, első föllépése után, határozot­tan nem nyilatkozhatunk, de úgy láttuk, hogy mos­tan még csak egyes részek hatása után törekszik, s nem igyekszik, vagy talán nem tud egészet nyújta­ni. Ez különben valamennyi kezdő­ színésznő gyön­ge oldala és Al­b­­­s­y Anna k. a., úgyszólván, még csak küszöbén áll pályájának. A közönség egyes si­kerültebb mozzanatait megtapsolta s ebből a jövőre nézve buzdítást meríthet. A többi szereplő igyekezet­tel játszott s csak arra figyelmeztetjük a rendezősé­get, hogy máskor ne adjon nagyobb szerepet oly tagnak, ki egy mondatot sem képes elmondani értel­mesen, így elkerülheti a demonstratiót és gúnyos kihivást, melynek egy része, bizonyára, a rendező­séget is illette. * Párbaj. A „P. Lt.“ tegnapi esti lapja írja: „Pest­város kapitányságát bizalmas utón arról értesítették s a városban átalánosan is beszélték, hogy ma reggel Buda-Börs közelében Klapka tábornok és Cserná­­tony között párbaj leend pisztolyra. Miként hitelt ér­­demlő forrásból értesülünk, a hatóságnak arról, váj­jon a párbaj megtörtént-e, még nincs tudomása.“ * A „fehér hajó“-ban most egy török törzstiszt lakik, két nejével és szolgáival. Az utcán sokan bá­mulják őket. A tiszt fezzel jár, vörös egyenruhában, aranyos vállrojtokkal s az elmaradhatlan csibukkal. A nők szépsége rejtve van, mert annyi gáz és fátyol födi arcukat, a mennyiből két báli ruha is kitelnék. * A gazdasszonyok árvaházában (Damjanich­­utcza 75. sz. a.) az évi vizsga aug. 1-jén d. e. 9 órakor lesz, melyre az ügy buzgó közönség megjelenése ké­retik. Egyszersmind e derék egylet újra emlékezet­be kívánja hozatni az okt. 20-diki kiállítást a köz­­t­el­ken, a házipar és gazdasszonykodás köréből. A kiállítandó tárgyakat okt. 16-dikáig lehet a ren­dező-bizottsághoz (a köztelken) beküldeni. Remél­hető, hogy oly országban, melyben annyi a jó gazd­­asszony, mint nálunk, az ilynemű kiállítás igen szép sikerű leend. Ne sajnálja tőle a fáradságot senki. * Az esküdtszéknek a Thaiszperben elítélt Forster József ugyancsak dolgot ad, keresve becsü­­l­etét. Ma d. e. 9 órakor a Schlesinger Miksa („Pester Journal“) ellen emelt perét fogják tárgyalni, hol­nap pedig azt, melyet — egy kis hírkivonat foly­tán — lapunk szerkesztője ellen támasztott. * Csalás. A pesti postaigazgatóság jelentése sze­rint: L. Lajos rákos­palotai postamester 4,178 írttal megszökött s útját, hihetőleg, Kairó felé vette. A szökevény 50—60 éves, erőteljes férfi s nőt és gyer­mekeket hagyott hátra mitsem törődve jövőjükkel. Egyik ismerősének küldött ugyan családja számára 300 frtot, de az hírét vévén a csalásnak, a pénzt nem szolgáltatta át, hanem rögtön jelentést tett. * Az ó­budai szeszgyár égésekor egy Veith nevű munkás úgy mente meg magát, hogy a harma­dik emeletről leugrott, s ezáltal karján, lábán ötszö­rös törést szenvedett. Ez ember e napokban hagya el az ó­budai kórházat, fölgyógyultan, a­mi dr. Tatay főorvos sikeres buzgalmának köszönhető. A fölgyó­gyult számára másfélezer írt kegyes adomány volt letéve a városháznál. * A budai dalárda a jövő hó közepén a Mar­git-szigeten tart dal- és táncestélyt, mivel a császár­fürdő igazgatóságával nem tudott egyezségre jutni.

Next