Fővárosi Lapok 1871. április (75-99. szám)

1871-04-01 / 75. szám

meg van törve, akkor a haladás mégis mindjárt könnyebben megy. Nem akarunk korrajzot írni, de nem lesz tán érdektelen, ha jellemzésül leírunk egy XIV. vagy XV-dik századi lovagot azon öltönyben, a­melyben megjelent az utcán ünnepélyes alkalmakkor, tehát teljes díszben. Ez ugyan a kornak csak egy kis mel­lékdarabja, de mégis mintegy ujjal mutat az abból vonható következtetésekre. Kiik Rudolf derék német író egyik művében*) mellékesen megérinti e tárgyat is, s ha mi most ebből egyes töredékeket átveszünk, csak kiszínezésül akarjuk használni a regényesen szép (?) lovagkor futólagos rajzához. Előre is bocsánatot kell azonban kérnünk olvasóinktól, ha e rajzhoz egy középkori szabó szerepét veszszük föl, de a különböző korok közti ellentét kifejezésére az ily apróságok is érdekes adalokul szolgálnak. A XIV. és XV-dik században (1300—1500.) a világi lovagok öltözete pazar fénynyel, a szó valódi ér­telmében különc modorban és nem mindig tisztes­ségesen volt kiállítva. E korszakban átalános divat volt a kabát ujjait oly bőre csinálni, hogy annak egész hossza csekélyebb volt,mint ez ujjak szélessége. Mind a kabát, mind az ujjak különböző anyagú és szinü szövetből készültek, sőt gyakori eset volt, hogy már az­ ujjak is ily tarka-barka szint mutattak**). Néha azonban csak a balkar, melynek különös kitüntetés jutott osztályrészéül, volt oly bő és más anyagból készítve, de ez esetben gazdag selyem- és ezüst hímzéssel, valamint egy lefüggő posztódarabbal volt ékesítve, melyre egyes hetüket hímeztek szintén ezüsttel, valószínűleg a családi címer helyettesítéséül. A balmellet képekkel vagy ezek helyett se­­lyemzsinórral borították be. Maga a kabát olyany­­nyira rövid volt, hogy alig ért derékig, mig a nad­rág oly szűk, hogy fölvételéhez különböző műfogások voltak szükségesek, és ezt idegen segély nélkül nem is lehetett felölteni. A ruha széleire mindenüvé különböző szinü posztódarabkák voltak varrva s arra egyátalában nagy súlyt fektettek, hogy minél tarkább színt állít­sanak elő, így tettek a fövegnél is, mely sapka he­lyett kámzsából vagy csúcsba végződő rendkívül magas és a fentebbiekhez hasonló rikító színekkel ékített kalapból állott. Csizmáik hosszú orrban végződtek, és pedig a társadalmi álláshoz mért szabályszerűséggel. A kö­zönséges nemesek például csak egy fél, az előkelőb­bek egy, a fejedelmek két láb hosszú hegyes csiz­­maorrt viselhettek.***) Ezt nevezték hajóorrnak, ké­sőbb — midőn rövidebbek és szélesebbek lettek — kacsaorrnak; e kényelmetlen öltönydarabot föléke­­sítették faragványokkal, drágakövekkel, és végre még állatköröm, szarv és emberi arc alakjára is ido­mították. Az öv és felső ruha stb. szintén részesültek a hímzés és drágakövek dicsőségében, mert hát az egyszerűségnek nem volt helye a „divatában. De az egész öltözet koronáját a csörgők képez­ték, melyeknek száma és minősége az illetőnek mél­tóságától függött. Az előkelők nagyszámú, gyakran több százra menő csörgőt hordhattak, s mondanunk sem kell, hogy ezek kicsinyek és ezüstből voltak. Majdnem teljesen be volt ezekkel borítva a csúcsos kalap, a felső öltöny, a kelevér és a paizs, ugyannyi­­ra, hogy ha egy lovag teljes díszben jelent meg vala­hol, már messziről hallható volt e különös hangszer csöngés-kongása. Ez öltöny később az úgynevezett „udvari bolon­dok“ kizárólagos sajátja lett s a csörgő sapka a szín­padon és álarcos vigalmakban ma is előfordul, de csakis a bohócoknál. És a­mi most mindenki előtt nevetséges,az a lovagoknál századokon át kiváltsággal ellátott díszöltöny volt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ha ez em­berek a csatatéren voltak, ott már nyoma is alig volt e szeszélyes alakú és semmivel nem indokolható kül­sőségnek. Tetőtől-talpig érc födte a testet, mely te­her alatt a mai kor gyermeke összeroskadna, de az akkori, testileg edzettebb emberiség előtt ez játék­nak tűnt föl. A múzeumok — s ezek közt a mienk is Pesten — még ma is nem egy igen érdekes em­lékét őrzik a korábbi századok ez irányú művésze­tének. Szándékosan éltem a művészet szóval, miután a harci öltönyök valódi művészettel voltak kiállítva,­­és a nagyobb városokban mindenütt voltak úgyne­vezett „páncélgyártók,“ a­kik csakis efféle tárgyak készítésével foglalkoztak. De ismétlem, a­mint a lőpor fölfedezése átala­kította a hadviselést és egyesek személyes vitézségé­nek helyét a fegyelmezett sorhad működése és a számító tudomány foglalta el, úgy a többi haladási tényező megismerése­­leszorította a térről mind a föntebb vázolt lovagruhát, mind magát az egész lo­vagvilágot , minden sötétségével , tudatlanságával és egyéni visszaéléseivel együtt. Ez azonban lassan ment, ugyannyira, hogy a középkor lovagjainak árnyéka talán nálunk tűnt le legutolján, midőn 1809-ben — tehát alig 60 évvel ezelőtt — a magyar nemes „fölkelő csapat“ kiállott Napóleon seregei ellen. Nem hordozták ugyan már ekkor körül a véres kardot és nem elevenítették föl a régmúlt idők minden szokását, de e fölkelésben mégis a személyes hadviselés, tehát a lovagkor ár­nyéka kisértette a XIX-dik század szellemét. Egy el­kopott intézménynek időn túl való életre keltése azonban nem idézhetett elő más eredményt, mint ve­reséget. Igaz ugyan, hogy a dunántúli magyar nép tán századok múlva is „francia futás“-ról fog még beszélni, de hogy e futásról a franciák vajmi keveset tudnak, azt fölösleges volna bizonyítgatni. E tény volt utósó játéka amaz öt-hat századot átélt intézménynek, melyet lovag­életnek nevez a tör­ténelem, s mely bizonyára többet ártott, mint hasz­nált, még ama sötétség közepette is. Innét van, hogy Európa új életre ébredésével meg is kellett semmi­sülnie s átadnia helyét más iránynak, békésebb munkakörnek. Az általa képviselt harc foly ugyan tovább is, de a dárdák és buzogányok hatását mind­inkább egy élesebb és sujtóbb fegyver veszi át — a toll. Eötvös Lajos. *­ „Geschichte der kais. Universität zu Wien.“ Bécs, 1854. **) Az ily ruhát „Divisa“-nak nevezték, s még I. Miksa idejében is ott van nyoma a „Galla“ nevű öl­tönyben. ***) E szeszélyes alakú lábbeliknek nálunk ma is van még nyoma számos régi sírkövön, a hol az egész alak ki van faragva. E. L. 341 Fővárosi hírek. * A női bazár ügyében ma d. u. 3 órakor a Csekonics palotában gyűlés lesz. A részletekről tanácskoznak, s alkalmasint elhatározzák azt is, hogy a bazár jövedelme egészen a vízkáro­­sultaké lesz. Kétszeresen óhajtjuk tehát, hogy a jövedelem oly nagy legyen, mint volt a hét év előttié a Lloyd-épületben, a melyet gr. Batthyány Lajos és Damjanich özvegyei rendeztek, s mely az aszály-inségesek számára több, mint negyvenezer fo­rintot hozott be. Ma, midőn Pest lakossága nagyobb, pénzviszonyai kedvezőbbek s az áruhely is (a redout­­ban) sokkal célszerűbb: talán nem hiú önkecsegte­­tés hasonló sikert remélni. Megemlítjük egyszer­smind, hogy a 18-dik árupáholy céghölgye Forinyák­­né úrhölgy lesz. Különben minden páholyba egy társnőt s egy segédet (a fiatal lányok közül) oszta­nak be. A páholyokat összhangzólag fogják diszit­­tetni, hogy az egész egyszersmind szép látványt is nyújtson. A Kvassay Ede által szerkesztendő „Ba­­zárlap“-ot számonkint egy forintjával fogják árulni. * A képviselőház tegnapi ülésén a kérvények bemutatása után a brassói egyház-ügyben a románok és görögök közt fönforgó viszályra nézve P­a­u­­­e­r miniszter véleményét fogadták el; a miniszter azon­ban ezt „módosítvány“ alakjában adta be, a­mit csak képviselőnek lehet benyújtani, a miniszter úr pedig nem az. Tisza Kálmán felszólalása után tehát Pulszky tette magáévá a miniszter úr „módosítvá­­nyát.“ Ezután a községi törvény véglegesen megsza­vaztatott. — Simonyi Ernő indítványa egy országos közlekedési bizottság fölállítására nézve nem fogad­tatott el, ellenben tárgyalásra fog bocsáttatni Irányi azon indítványa, hogy az alsóbb miniszteri hivatalok betöltési módozataira nézve rendszabályok alapittas­sanak. — Végül az úrbéri maradványokról szóló törvényjavaslat tárgyalását vették elő. * A májusi lóversenyek alatt a lovardában, melyet „nemzetidnek szoktak nevezni (noha tudtunk­­kal nincs becikkelyezve, s ekkép csak az „egyesü­leti“ melléknév illeti meg), szarvas-és ő­z­a­gan­csokból kiállítást fognak rendezni. Keglevich Ist­ván és Széchenyi Pál indítványozták. E kiállítás ér­dekes lesz a sport kedvelőire. * A „Tannhäuser“ tegnapelőtti előadásán minden hely el volt foglalva. Átalános bérletszünet volt, de a szokásos helyárakkal. A páholyokban nem a rendes bérlők ültek, hanem (egy-két páholy kivé­telével) egészen más, de szintoly díszes közönség, csak hogy kevésbé „beszédes.“ Ekkor a gyönyörű zene folyamát kéretlen discourse ok melléklete nél­kül élvezhettük. Ez opera hatása — úgy látszik — folyvást fokozódni fog. Minél jobban megismerik, annál inkább fognak gyönyörködni benne, ellentét­ben a csillogó és felületes művekkel, melyeknek eleintén igen zajos, de aztán annál hamarább múló sikerük van. Például szerdán már a Sardou „Ha­záját is, mely pedig egy ideig lármás hatású volt, nem sokan nézték. — Megemlítjük egyúttal, hogy az olasz opera meg sem kezdődött még, a máris elég baj van vele. Például Villani, az olasz tenorista, lefizette a bánatpénzt s nem fog eljönni. Ekkor a te­norszerepek egész súlya Stégerre marad, a­ki pedig nem mai énekes lévén, kérdés: meg fogja-e bízni ? Átalában a staggione, melyet az elébbeni igazgató­ság szerződtetett, minden várható élvezet mellett is, sok nehéz gondot fog adni. Például a páholybérlők, kik az olasz idényre nem tartották meg helyeiket, panaszkodnak, hogy harminckét előadással keveseb­bet kapnak, a kárpótlásuk abból áll, hogy a jövő évre kétszáz forinttal kell többet fizetni páholyukért. Va­lóban a staggione szerződtetése a jelenlegi igazgató­ság nyakára elég bajt hárított. * A városi tanácshoz Haliczky és Hauszmann építészek tervet nyújtottak be az Erzsébet tér köze­pére építendő kioszkról. Éppen abban a stylben van készítve, mint a bécsi várospark „Kursalon“-ja. Ki­vitele 93.000 írtba kerülne. A terv fölött a sétány­bizottság fog véleményt adni. * A „vastuskó“-ház szögletén ismét magyar könyvkereskedés van. Ráth Mór eddigi társa , Tettei Nándor és társa (Pfeiffer István) nyitok. Örvendünk, hogy ismét egy ily derék kereskedéssel gyarapodott a magyar könyvpiac, s valószínűnek tartjuk, hogy az virágozni is fog. A cég tulajdonosában legalább meg­van erre minden biztosíték. A magyar történelmi társulat e kereskedést választó kiadványainak kép­viseletére. * A „Természettudományi Közlönyéből megje­lent a XXIII. füzet. Többi közt Brassai Sámueltől is van benne egy cikk : „Észrevételek a gyermeknyelv­ről szóló értekezésre.“ — A „Mérnök- és építész-egy­let közlönyeiből pedig a márciusi füzet jelent meg, melynek első közleménye Ney Bélának „Magyar építészeti styl“ című értekezése. * A részvénytársaságok most ta­rtogatják köz­gyűléseiket. A közúti vaspályatársaság a múlt évről is szép eredményt mutatott föl. Tiszta nyereménye 116,602 frt, miből a három első kibo­csátású részvények mindenikére 29 frt osztalék esik, a negyedik kibocsátására pedig nyolc forint. Elég, habár nem elégedett vele minden részvényes, ki az aranybányák reményeit köté e vállalathoz. Alelnök­­ké ismét Szitányi Izidort választák meg, a­kinél gondosabb, lelkiismeretes­ elöljárót nem is találhat­tak volna.­­ A b­u­d­a­i lóvonatú vasút az idén nem ad osztalékot. Tiszta jövedelme ugyanis nem több, mint 24,484 frt 94 kr, s ezt adósságok törlesztésére fordítják. * Rövid hírek. A mérnök- és építész-egylet tagjai ma d. u. 3 órakor, Zsigmondy bányamérnök meghívása következtében, a Margit-sziget artézi kút munkálatainak megtekintésére rándulnak ki. — Ki­rály Ő Felsége az egész birodalomra nézve Albrecht főherceget bízta meg az idei katonai gyakorlatok vezetésével és felügyeletével. — Szathmáryné asz­­szony Miskolcra ment vendégszerepelni. — A hon­védzenekarok tervével egészen fölhagyott a minisz­térium. — A budai népszínház lebontását húsvét után kezdik meg. — A Jókai parókája emlékére nem Farkas Elek, hanem Hevessy Bertalan képvise­lő küldött a honvédmenházra száz forintot. — A tornacsarnokban ma disztornázást tartanak. — A Lukács-fürdőben 500 ingyenfürdő, 3000 pedig fele áron bocsáttatott a honvédek használatára. — A hí­res Orbán-Biró sajtóper ítéletét a semmitő törvény­szék érvénytelennek nyilvánitá, s ennélfogva Bíró Mihály, ha neki úgy tetszik, újra kezdheti.­­ Az egyesült pest-budai takarékpénztár a pesti szegé­nyeknek 500, az iskolaalapra 200, a Jozefinum és lány árvaházra száz-száz, a ferenc- és józsefvárosi óvodákra ötven ötven, a terézvárosira pedig száz frtot adott múlt évi jövedelméből. — A „Varietés“­­ben szinte hozzák Offenbach „Trapezunti hercegnő“­­jét, s kár, hogy Budán nincs operette-társulat, mely megelőzhetné. — A „Nefelejts“ szerkesztősége emlé­kezteti az írókat, hogy az általa kitűzött pályázat határideje (40 arany novellára, 15 arany balladára, 10 pedig lyrai költeményre) 15-dikén telik le. — Pesten 1870-ben 23 tüzeset fordult elő, melyek közt legnagyobb a belga magyar kocsigyáré volt szeptem­berben. —­ Haynald Lajos kalocsai érsek tegnap reggel Bécsbe, Biró László szatmári püspök és Bon­­naz Sándor Csanádi püspök pedig székhelyeikre utaz­tak. — Ő Felsége Kohn Miksának, a „P. Journal“ munkatársának a pestkerületi sajtóbiróság által saj­tóvétségért rárótt két havi fogságbüntetést elengedte. — Budai Goldberger Zsigmond pesti nagykereske­dő tegnap reggel 55 éves korában meghalt. * Budai várszínház. Szombaton, április 1-jén. .. A lelenc,­ eredeti népszínmű 4 felvonásban. Vidék.­ ­** A kolozsvári színházi ünnepélyek ma és holnap lesznek. Jókai és Jókainé asszony tegnap délben érkeztek meg, Prielle Kornélia asszony, Szer­dahelyi, Feleki és Bogdanovics Krisztina k. a. szintén. Várták Szigligetit is. Az előkészületekről tudósítónk a következőket írja: „A színi választmány Sándor József titkárt és László Józsefet (a régibb magyar színészet e visszavonult jelesét) küldé ki a kitűnő vendégek fogadására. Tegnapra (péntekre) volt kitűzve a jubilaeumi banquet. Hir szerint: gr- Péchy Manó kir. biztos is ad egy diszebédet, melyre a pesti vendégeket meghívja. A színházi ünnepély műsora ez : B­e­r­t­h­a Sándor új magyar himnusza, melyet Jakobi színházi karmester hangszerelt s az opera személyzete énekel; Száz­­Jer­ő prológja, szavalja Kovács Gyula; Fehérváry képletei ház

Next