Fővárosi Lapok 1871. április (75-99. szám)
1871-04-01 / 75. szám
meg van törve, akkor a haladás mégis mindjárt könnyebben megy. Nem akarunk korrajzot írni, de nem lesz tán érdektelen, ha jellemzésül leírunk egy XIV. vagy XV-dik századi lovagot azon öltönyben, amelyben megjelent az utcán ünnepélyes alkalmakkor, tehát teljes díszben. Ez ugyan a kornak csak egy kis mellékdarabja, de mégis mintegy ujjal mutat az abból vonható következtetésekre. Kiik Rudolf derék német író egyik művében*) mellékesen megérinti e tárgyat is, s ha mi most ebből egyes töredékeket átveszünk, csak kiszínezésül akarjuk használni a regényesen szép (?) lovagkor futólagos rajzához. Előre is bocsánatot kell azonban kérnünk olvasóinktól, ha e rajzhoz egy középkori szabó szerepét veszszük föl, de a különböző korok közti ellentét kifejezésére az ily apróságok is érdekes adalokul szolgálnak. A XIV. és XV-dik században (1300—1500.) a világi lovagok öltözete pazar fénynyel, a szó valódi értelmében különc modorban és nem mindig tisztességesen volt kiállítva. E korszakban átalános divat volt a kabát ujjait oly bőre csinálni, hogy annak egész hossza csekélyebb volt,mint ez ujjak szélessége. Mind a kabát, mind az ujjak különböző anyagú és szinü szövetből készültek, sőt gyakori eset volt, hogy már az ujjak is ily tarka-barka szint mutattak**). Néha azonban csak a balkar, melynek különös kitüntetés jutott osztályrészéül, volt oly bő és más anyagból készítve, de ez esetben gazdag selyem- és ezüst hímzéssel, valamint egy lefüggő posztódarabbal volt ékesítve, melyre egyes hetüket hímeztek szintén ezüsttel, valószínűleg a családi címer helyettesítéséül. A balmellet képekkel vagy ezek helyett selyemzsinórral borították be. Maga a kabát olyanynyira rövid volt, hogy alig ért derékig, mig a nadrág oly szűk, hogy fölvételéhez különböző műfogások voltak szükségesek, és ezt idegen segély nélkül nem is lehetett felölteni. A ruha széleire mindenüvé különböző szinü posztódarabkák voltak varrva s arra egyátalában nagy súlyt fektettek, hogy minél tarkább színt állítsanak elő, így tettek a fövegnél is, mely sapka helyett kámzsából vagy csúcsba végződő rendkívül magas és a fentebbiekhez hasonló rikító színekkel ékített kalapból állott. Csizmáik hosszú orrban végződtek, és pedig a társadalmi álláshoz mért szabályszerűséggel. A közönséges nemesek például csak egy fél, az előkelőbbek egy, a fejedelmek két láb hosszú hegyes csizmaorrt viselhettek.***) Ezt nevezték hajóorrnak, később — midőn rövidebbek és szélesebbek lettek — kacsaorrnak; e kényelmetlen öltönydarabot fölékesítették faragványokkal, drágakövekkel, és végre még állatköröm, szarv és emberi arc alakjára is idomították. Az öv és felső ruha stb. szintén részesültek a hímzés és drágakövek dicsőségében, mert hát az egyszerűségnek nem volt helye a „divatában. De az egész öltözet koronáját a csörgők képezték, melyeknek száma és minősége az illetőnek méltóságától függött. Az előkelők nagyszámú, gyakran több százra menő csörgőt hordhattak, s mondanunk sem kell, hogy ezek kicsinyek és ezüstből voltak. Majdnem teljesen be volt ezekkel borítva a csúcsos kalap, a felső öltöny, a kelevér és a paizs, ugyannyira, hogy ha egy lovag teljes díszben jelent meg valahol, már messziről hallható volt e különös hangszer csöngés-kongása. Ez öltöny később az úgynevezett „udvari bolondok“ kizárólagos sajátja lett s a csörgő sapka a színpadon és álarcos vigalmakban ma is előfordul, de csakis a bohócoknál. És ami most mindenki előtt nevetséges,az a lovagoknál századokon át kiváltsággal ellátott díszöltöny volt. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ha ez emberek a csatatéren voltak, ott már nyoma is alig volt e szeszélyes alakú és semmivel nem indokolható külsőségnek. Tetőtől-talpig érc födte a testet, mely teher alatt a mai kor gyermeke összeroskadna, de az akkori, testileg edzettebb emberiség előtt ez játéknak tűnt föl. A múzeumok — s ezek közt a mienk is Pesten — még ma is nem egy igen érdekes emlékét őrzik a korábbi századok ez irányú művészetének. Szándékosan éltem a művészet szóval, miután a harci öltönyök valódi művészettel voltak kiállítva,és a nagyobb városokban mindenütt voltak úgynevezett „páncélgyártók,“ akik csakis efféle tárgyak készítésével foglalkoztak. De ismétlem, amint a lőpor fölfedezése átalakította a hadviselést és egyesek személyes vitézségének helyét a fegyelmezett sorhad működése és a számító tudomány foglalta el, úgy a többi haladási tényező megismeréseleszorította a térről mind a föntebb vázolt lovagruhát, mind magát az egész lovagvilágot , minden sötétségével , tudatlanságával és egyéni visszaéléseivel együtt. Ez azonban lassan ment, ugyannyira, hogy a középkor lovagjainak árnyéka talán nálunk tűnt le legutolján, midőn 1809-ben — tehát alig 60 évvel ezelőtt — a magyar nemes „fölkelő csapat“ kiállott Napóleon seregei ellen. Nem hordozták ugyan már ekkor körül a véres kardot és nem elevenítették föl a régmúlt idők minden szokását, de e fölkelésben mégis a személyes hadviselés, tehát a lovagkor árnyéka kisértette a XIX-dik század szellemét. Egy elkopott intézménynek időn túl való életre keltése azonban nem idézhetett elő más eredményt, mint vereséget. Igaz ugyan, hogy a dunántúli magyar nép tán századok múlva is „francia futás“-ról fog még beszélni, de hogy e futásról a franciák vajmi keveset tudnak, azt fölösleges volna bizonyítgatni. E tény volt utósó játéka amaz öt-hat századot átélt intézménynek, melyet lovagéletnek nevez a történelem, s mely bizonyára többet ártott, mint használt, még ama sötétség közepette is. Innét van, hogy Európa új életre ébredésével meg is kellett semmisülnie s átadnia helyét más iránynak, békésebb munkakörnek. Az általa képviselt harc foly ugyan tovább is, de a dárdák és buzogányok hatását mindinkább egy élesebb és sujtóbb fegyver veszi át — a toll. Eötvös Lajos. * „Geschichte der kais. Universität zu Wien.“ Bécs, 1854. **) Az ily ruhát „Divisa“-nak nevezték, s még I. Miksa idejében is ott van nyoma a „Galla“ nevű öltönyben. ***) E szeszélyes alakú lábbeliknek nálunk ma is van még nyoma számos régi sírkövön, a hol az egész alak ki van faragva. E. L. 341 Fővárosi hírek. * A női bazár ügyében ma d. u. 3 órakor a Csekonics palotában gyűlés lesz. A részletekről tanácskoznak, s alkalmasint elhatározzák azt is, hogy a bazár jövedelme egészen a vízkárosultaké lesz. Kétszeresen óhajtjuk tehát, hogy a jövedelem oly nagy legyen, mint volt a hét év előttié a Lloyd-épületben, a melyet gr. Batthyány Lajos és Damjanich özvegyei rendeztek, s mely az aszály-inségesek számára több, mint negyvenezer forintot hozott be. Ma, midőn Pest lakossága nagyobb, pénzviszonyai kedvezőbbek s az áruhely is (a redoutban) sokkal célszerűbb: talán nem hiú önkecsegtetés hasonló sikert remélni. Megemlítjük egyszersmind, hogy a 18-dik árupáholy céghölgye Forinyákné úrhölgy lesz. Különben minden páholyba egy társnőt s egy segédet (a fiatal lányok közül) osztanak be. A páholyokat összhangzólag fogják diszittetni, hogy az egész egyszersmind szép látványt is nyújtson. A Kvassay Ede által szerkesztendő „Bazárlap“-ot számonkint egy forintjával fogják árulni. * A képviselőház tegnapi ülésén a kérvények bemutatása után a brassói egyház-ügyben a románok és görögök közt fönforgó viszályra nézve Pauer miniszter véleményét fogadták el; a miniszter azonban ezt „módosítvány“ alakjában adta be, amit csak képviselőnek lehet benyújtani, a miniszter úr pedig nem az. Tisza Kálmán felszólalása után tehát Pulszky tette magáévá a miniszter úr „módosítványát.“ Ezután a községi törvény véglegesen megszavaztatott. — Simonyi Ernő indítványa egy országos közlekedési bizottság fölállítására nézve nem fogadtatott el, ellenben tárgyalásra fog bocsáttatni Irányi azon indítványa, hogy az alsóbb miniszteri hivatalok betöltési módozataira nézve rendszabályok alapittassanak. — Végül az úrbéri maradványokról szóló törvényjavaslat tárgyalását vették elő. * A májusi lóversenyek alatt a lovardában, melyet „nemzetidnek szoktak nevezni (noha tudtunkkal nincs becikkelyezve, s ekkép csak az „egyesületi“ melléknév illeti meg), szarvas-és őzagancsokból kiállítást fognak rendezni. Keglevich István és Széchenyi Pál indítványozták. E kiállítás érdekes lesz a sport kedvelőire. * A „Tannhäuser“ tegnapelőtti előadásán minden hely el volt foglalva. Átalános bérletszünet volt, de a szokásos helyárakkal. A páholyokban nem a rendes bérlők ültek, hanem (egy-két páholy kivételével) egészen más, de szintoly díszes közönség, csak hogy kevésbé „beszédes.“ Ekkor a gyönyörű zene folyamát kéretlen discourse ok melléklete nélkül élvezhettük. Ez opera hatása — úgy látszik — folyvást fokozódni fog. Minél jobban megismerik, annál inkább fognak gyönyörködni benne, ellentétben a csillogó és felületes művekkel, melyeknek eleintén igen zajos, de aztán annál hamarább múló sikerük van. Például szerdán már a Sardou „Hazáját is, mely pedig egy ideig lármás hatású volt, nem sokan nézték. — Megemlítjük egyúttal, hogy az olasz opera meg sem kezdődött még, a máris elég baj van vele. Például Villani, az olasz tenorista, lefizette a bánatpénzt s nem fog eljönni. Ekkor a tenorszerepek egész súlya Stégerre marad, aki pedig nem mai énekes lévén, kérdés: meg fogja-e bízni ? Átalában a staggione, melyet az elébbeni igazgatóság szerződtetett, minden várható élvezet mellett is, sok nehéz gondot fog adni. Például a páholybérlők, kik az olasz idényre nem tartották meg helyeiket, panaszkodnak, hogy harminckét előadással kevesebbet kapnak, a kárpótlásuk abból áll, hogy a jövő évre kétszáz forinttal kell többet fizetni páholyukért. Valóban a staggione szerződtetése a jelenlegi igazgatóság nyakára elég bajt hárított. * A városi tanácshoz Haliczky és Hauszmann építészek tervet nyújtottak be az Erzsébet tér közepére építendő kioszkról. Éppen abban a stylben van készítve, mint a bécsi várospark „Kursalon“-ja. Kivitele 93.000 írtba kerülne. A terv fölött a sétánybizottság fog véleményt adni. * A „vastuskó“-ház szögletén ismét magyar könyvkereskedés van. Ráth Mór eddigi társa , Tettei Nándor és társa (Pfeiffer István) nyitok. Örvendünk, hogy ismét egy ily derék kereskedéssel gyarapodott a magyar könyvpiac, s valószínűnek tartjuk, hogy az virágozni is fog. A cég tulajdonosában legalább megvan erre minden biztosíték. A magyar történelmi társulat e kereskedést választó kiadványainak képviseletére. * A „Természettudományi Közlönyéből megjelent a XXIII. füzet. Többi közt Brassai Sámueltől is van benne egy cikk : „Észrevételek a gyermeknyelvről szóló értekezésre.“ — A „Mérnök- és építész-egylet közlönyeiből pedig a márciusi füzet jelent meg, melynek első közleménye Ney Bélának „Magyar építészeti styl“ című értekezése. * A részvénytársaságok most tartogatják közgyűléseiket. A közúti vaspályatársaság a múlt évről is szép eredményt mutatott föl. Tiszta nyereménye 116,602 frt, miből a három első kibocsátású részvények mindenikére 29 frt osztalék esik, a negyedik kibocsátására pedig nyolc forint. Elég, habár nem elégedett vele minden részvényes, ki az aranybányák reményeit köté e vállalathoz. Alelnökké ismét Szitányi Izidort választák meg, akinél gondosabb, lelkiismeretes elöljárót nem is találhattak volna. A budai lóvonatú vasút az idén nem ad osztalékot. Tiszta jövedelme ugyanis nem több, mint 24,484 frt 94 kr, s ezt adósságok törlesztésére fordítják. * Rövid hírek. A mérnök- és építész-egylet tagjai ma d. u. 3 órakor, Zsigmondy bányamérnök meghívása következtében, a Margit-sziget artézi kút munkálatainak megtekintésére rándulnak ki. — Király Ő Felsége az egész birodalomra nézve Albrecht főherceget bízta meg az idei katonai gyakorlatok vezetésével és felügyeletével. — Szathmáryné aszszony Miskolcra ment vendégszerepelni. — A honvédzenekarok tervével egészen fölhagyott a minisztérium. — A budai népszínház lebontását húsvét után kezdik meg. — A Jókai parókája emlékére nem Farkas Elek, hanem Hevessy Bertalan képviselő küldött a honvédmenházra száz forintot. — A tornacsarnokban ma disztornázást tartanak. — A Lukács-fürdőben 500 ingyenfürdő, 3000 pedig fele áron bocsáttatott a honvédek használatára. — A híres Orbán-Biró sajtóper ítéletét a semmitő törvényszék érvénytelennek nyilvánitá, s ennélfogva Bíró Mihály, ha neki úgy tetszik, újra kezdheti. Az egyesült pest-budai takarékpénztár a pesti szegényeknek 500, az iskolaalapra 200, a Jozefinum és lány árvaházra száz-száz, a ferenc- és józsefvárosi óvodákra ötven ötven, a terézvárosira pedig száz frtot adott múlt évi jövedelméből. — A „Varietés“ben szinte hozzák Offenbach „Trapezunti hercegnő“jét, s kár, hogy Budán nincs operette-társulat, mely megelőzhetné. — A „Nefelejts“ szerkesztősége emlékezteti az írókat, hogy az általa kitűzött pályázat határideje (40 arany novellára, 15 arany balladára, 10 pedig lyrai költeményre) 15-dikén telik le. — Pesten 1870-ben 23 tüzeset fordult elő, melyek közt legnagyobb a belga magyar kocsigyáré volt szeptemberben. — Haynald Lajos kalocsai érsek tegnap reggel Bécsbe, Biró László szatmári püspök és Bonnaz Sándor Csanádi püspök pedig székhelyeikre utaztak. — Ő Felsége Kohn Miksának, a „P. Journal“ munkatársának a pestkerületi sajtóbiróság által sajtóvétségért rárótt két havi fogságbüntetést elengedte. — Budai Goldberger Zsigmond pesti nagykereskedő tegnap reggel 55 éves korában meghalt. * Budai várszínház. Szombaton, április 1-jén. .. A lelenc, eredeti népszínmű 4 felvonásban. Vidék. ** A kolozsvári színházi ünnepélyek ma és holnap lesznek. Jókai és Jókainé asszony tegnap délben érkeztek meg, Prielle Kornélia asszony, Szerdahelyi, Feleki és Bogdanovics Krisztina k. a. szintén. Várták Szigligetit is. Az előkészületekről tudósítónk a következőket írja: „A színi választmány Sándor József titkárt és László Józsefet (a régibb magyar színészet e visszavonult jelesét) küldé ki a kitűnő vendégek fogadására. Tegnapra (péntekre) volt kitűzve a jubilaeumi banquet. Hir szerint: gr- Péchy Manó kir. biztos is ad egy diszebédet, melyre a pesti vendégeket meghívja. A színházi ünnepély műsora ez : Bertha Sándor új magyar himnusza, melyet Jakobi színházi karmester hangszerelt s az opera személyzete énekel; SzázJerő prológja, szavalja Kovács Gyula; Fehérváry képletei ház